Sem az egymáshoz közeli időben készült Csjt. és Ptk. alkotásakor, sem azt követően, az új Polgári Törvénykönyv előmunkálatainak megkezdéséig nem merült fel a két jogterület egy Törvénykönyvben való szabályozása. Az új Polgári Törvénykönyv ezt a megoldást tette magáévá. A 2013. évi V. törvény (továbbiakban: új Polgári Törvénykönyv) Családjogi Könyve azokban a kérdésekben tér el a családjog mai szabályaitól, amelyekben ezt az eltérést a családi élet vagy a gazdasági élet változásai megkövetelték, vagy ahol ezt a nemzetközi jogfejlődéshez való közeledés indokolta. Igyekszik emellett a bírói gyakorlatból azt, aminek törvényi szabályozását látta indokoltnak, a Törvénykönyvbe beemelni. Szűkebb körűen ugyan, mint ezt a Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata még tartalmazta, amely az élettársi kapcsolatok egyes családjogi hatásait is szabályozta. A tanulmány az élettársi viszonyoknak a szerződési jogban szabályozott családjogi hatásait is tárgyalja. A gazdasági viszonyok változásai elsősorban a házassági vagyonjog szabályozásában, a családi élet változásai pedig az élettársi viszonyok szabályozása mellett elsősorban a gyermeküktől különélő szülők jogainak erősítésére irányuló igény kielégítésében kapnak figyelmet.
1. Az, hogy a családjog a polgári jog, a magánjog része a magyar jogfejlődés során soha nem volt megkérdőjelezett, egyes alapvető családjogi jogintézmények szabályozása mégis már a 19. század végén megindult és az 1928. évi Magánjogi törvényjavaslattal (Mtj.) zárult magánjogi kodifikációs munkálatok során ezektől a kodifikációs munkálatoktól független, önálló szabályozás alá esett. Sőt, míg a magánjog egészét átfogó kodifikációs törekvések, kodifikációs tervezetek egyike sem jutott el a törvényként való elfogadásig, és a bírósági gyakorlat jelentős segítségével voltaképpen szokásjogi úton váltak a magánjog forrásaivá, a családjog két jelentős területén már 1877-ben, illetve 1894-ben írott törvény született, került elfogadásra. 1877-ben az 1877. évi XX. törvénnyel került elfogadásra címében a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, tartalmában ennél sokkal többről, a kiskorúságról, a nagykorúságról, a szülők jogairól és kötelességeiről, az atyai hatalomról is szóló törvény (Gyámtörvény), 1894-ben pedig az 1894. évi XXXI. törvény a házassági köteléki jog, a házasságkötés, a házasság érvénytelensége, semmissége és megtámadhatósága, valamint a házasság felbontása és a bontás joghatásai kérdéseiben (Házassági törvény) hozott írott törvényt. Ennek a törvénynek a jelentőségét különösen az adja, hogy ezzel tért át a magyar családjog a kötelező polgári házasság elvére, úgy, hogy ezzel párhuzamosan az 1894. évi XXXII. törvényben sor került az állami anyakönyvezés szabályainak megállapítására is. Az Mtj. a Gyámtörvényben és a Házassági törvényben szabályozott kérdéseket tudatosan nem is szabályozza.
1945-ben és 1946-ban önálló jogszabályokban valamelyest módosultak a Gyámtörvénynek a szülői felügyeletet érintő szabályai, a házassági törvénynek a házassági bontójogot rendező szabályai, az addig döntően az Mtj.-ben megállapított, bár sokkal régebbi hagyományokat őrző házassági vagyonjogi szabályok és új szabály születik a házasságon kívül született gyermekek jogállásáról, amely tartalmában túlmutat a tör-
- 405/406 -
vény címén, és nemcsak családjogi vonatkozású annyiban, hogy a házasságon kívül született gyermeket az apai családhoz is fűződő rokoni kapcsolatai alapján megillető jogokat az öröklési jogaira is kiterjeszti.
1952-ben készült el a Családjogi törvény, az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) a családjog első átfogó kodifikációja, és 1953-ban indultak meg a Polgári Törvénykönyv, az 1959. évi IV. törvény kodifikációs előmunkálatai. A két egymáshoz közeli időpont témánk szempontjából azért is említést érdemelhet, mert nem lehet szó nélkül hagyni, hogy akkor fel sem merült a már kész Családjogi Törvénynek a Ptk.-ba való beemelése, a két törvény különtartása a Ptk. kodifikációjának egész menete során - egy kérdéskör kivételével - természetesnek tűnt. Az egy kérdéskör: a Csjté-ből, az 1952. évi 23. tvr.-ből a Ptk.-ba kerültek átemelésre a feltehetően a korábbi Gyámtörvényből a családjogban maradt személyi jogi rendelkezések, pontosabban a cselekvőképesség, a korlátozott cselekvőképesség, a cselekvőképtelenség és az ehhez kapcsolódó, a cselekvőképesség hiánya miatti gondnokság szabályai.
2. Az új Polgári Törvénykönyv előmunkálatai koncepciójának kidolgozása során merült fel először a kérdés, hogy egy a személyek vagyoni és személyi viszonyait átfogóan szabályozó törvénykönyvnek - ha önálló részben is - a családjogot is magában kellene foglalnia, szabályoznia kellene. A koncepció előkészítése, vitája során e megoldás mellett és ellen is merültek fel érvek. Ellene különösen az, hogy a családjog által szabályozott családi viszonyok több vonatkozásban más elveken kell, hogy nyugodjanak, mint a döntően a gazdasági viszonyokat szem előtt tartani hivatott polgári jogi viszonyok, és ehhez kapcsolódóan az is, hogy a családjogi kodifikáció során követendő nemzetközi egyezmények más forrásokból erednek és más tartalmú kérdéseket szabályoznak, mint a polgári jognak különösen a nemzetközi gazdasági viszonyokat követni hivatott nemzetközi egyezményekben is meghatározott elvei, kérdései.
A kérdésben hozott döntés ismert: az érvek és ellenérvek mérlegelésével a családjog szabályainak az új Polgári Törvénykönyvbe való integrálása került elfogadásra, azzal, hogy a új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének élén a családi viszonyok sajátosságait figyelembevevő önálló elvek is meghatározásra kerüljenek.
A polgári jog többi részéhez hasonlóan az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvének kodifikálására is áll, hogy annak nem volt célja a hatályos családjogi szabályok helyett minden kérdésben újat alkotni. Ez a Könyv is csak ott törekedett változtatásra, újat alkotásra ahol azt a gazdasági-társadalmi viszonyok változásai, vagy a korábbi szabályozás hiányosságai megkívánták, és a polgári jog más területeihez hasonlóan a családjog kérdéseire is áll, hogy a törvényhozó - ahol ezt indokoltnak látta - igyekezett a bírói gyakorlat által kialakított, törvényi szabályozást igénylő jogtételeket a Törvénykönyvbe beemelni.
A gazdasági élet, a gazdasági viszonyok változásai a családjog köréből elsősorban a házassági vagyonjog szabályait érintik, érintették, és erre a területre áll különösen, hogy a korábbi szabályozás meglehetősen hiányos volt, hogy az több kérdésben is kiegészítésre szorult.
3. A társadalmi viszonyok változásai a jogi szabályozás változtatása, vagy kiegészítése iránti igényt több területen is felvetették. Elsőként kívánhat említést, hogy az élettársi viszonyok elterjedése, ennek a kapcsolatnak a házassági kapcsolathoz egyre inkább közeledő volta az élettársi kapcsolatok családjogi hatásainak törvényi rendezése iránti igényt is felvetette. Egy másik terület a gyermekek jogainak további erősítésére irányuló igény kielégítése volt, harmadikként pedig akár a házasságok, akár az élettársi kapcsolatok felbomlása esetére a gyermekétől külön kerülő, különélő szülők gyermekeik irányában a hagyományos kapcsolattartáson túlterjedő jogainak erősítésére irányuló igény volt. A változtatásra irányuló igény a felsorolt kérdésekben nemcsak a magyar családjogra jellemző, az utóbb említett kérdésekben emellett a nemzetközi egyezmények is előrelépést jeleznek vagy kifejezetten meg is követelnek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
