A közösségi foglalkoztatók létrehozásának gondolata ahhoz a felismeréshez kapcsolódik, hogy a bűnözés társadalmi jelenség, annak okait nem lehet elszigetelten vizsgálni. A bűnözés elleni fellépés hatékonyságát növeli, ha a beavatkozás során az elkövetett cselekményen túl az elkövető és az áldozat kriminogén körülményeit is figyelembe veszik, és felhasználják más tudományterületek eredményeit is. Minthogy a jövőbeli viselkedés legjobb előjele a múltbéli viselkedés, kiemelkedő figyelmet kell szánnunk a gyermek- és fiatalkorúak bűnözését meghatározó okokra és a célirányos prevencióra. A gyermekvédelmi rendszer részét képező megelőző pártfogás 2015 során történő bevezetése megteremtette a jogágak és tudományterületek összekapcsolódásának lehetőségét a gyermek- és fiatalkorúak bűnmegelőzésében.
Az új jogintézményt - jogtörténeti előzményeit, bevezetésének szükségességét, rendszertani elhelyezését, hatékonyságát - annak hatálybalépése óta vizsgálom. A megelőző pártfogás hatékonyságának elemzése során arra is kerestem a választ, hogy a jogalkalmazás mely szintjén lenne lehetőség a jóvátételi, resztoratív módszerek alkalmazására. Az empirikus kutatásomhoz a Baranya Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztályának Igazságügyi Osztálya (továbbiakban Igazságügyi Osztály) nyújtott segítséget. Így figyelemmel kísérhettem a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács által kiírt pályázat sikeres elnyerését követően megindult, a közösségi foglalkoztató létrehozására és működtetésére irányuló kísérleti programot. A közösségi foglalkoztató működését érintő megállapításaim - az Igazságügyi
Osztály illetékességi területéhez kapcsolódóan - elsősorban Baranya megyére vonatkoznak. A következtetéseim aktavizsgálaton és a közösségi foglalkoztató munkatársaival készített interjún alapulnak.
A bűnmegelőzés körébe tartozik legáltalánosabb értelemben minden olyan intézkedés, amely a kriminalitás visszaszorítására, terjedelmének és veszélyességének csökkentésére irányul vagy ilyen eredménnyel jár. A bűnmegelőzés nem csupán a büntetőjogilag is nevesített cselekmények elkerülésére irányul, hanem mindazon egyéb deviáns magatartásformára, amelynek gyökerei a kriminális cselekményekével azonosak.[1] A bűnmegelőzés a kriminálpolitika része. A kriminálpolitika nemcsak azt határozza meg, hogy milyen magatartásokat kell büntetendővé nyilvánítani, illetve a büntetendő cselekmények elkövetőit milyen mértékben kell büntetni, hanem kijelöli a bűnözéssel szembeni küzdelem büntető igazságszolgáltatási rendszerén túlnyúló feladatokat is. A társadalompolitikába beágyazott kriminálpolitika foglalkozik a bűnmegelőzés, az áldozatsegítés, a mediáció és a bűnüldözés hatékony módszereivel illetve a bűnözés okozta hátrányok mérséklésével kapcsolatos feladatokkal is.[2] A bűnmegelőzés számára a bűnözés oksági mechanizmusaiban szerepet játszó makrotársadalmi folyamatoknak a befolyásolása jelenti a legösszetettebb feladatot, hiszen ezen a területen a szűk értelemben vett büntetőpolitika javarészt hatástalan marad.
A kriminológia a - büntetőjoggal ellentétben -a bűnözés részének tekinti az azok által elkövetett bűncselekmények összességét is, akik nem vonhatók felelősségre büntethetőséget kizáró ok miatt. A gyermekbűnözés mint társadalmi jelenség azoknak a cselekményeknek az ösz-
- 301/302 -
szessége, amelyek veszélyesek a társadalomra és amelyekre a büntető törvénykönyv büntetés kiszabását rendeli, de a törvényben megállapított büntethetőséget kizáró ok miatt a büntetőjogi felelősségre vonást mellőzik. A gyermek-és fiatalkori bűnözés problematikája a jövőbe tekintő, különös figyelmet érdemlő társadalmi jelenség. Ez az a csoportja a bűnelkövetőknek, ahol a jogtudomány, az igazságszolgáltatás, a szociális intézmények és minden egyéb szervezet, amely a fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatba kerül, a legtöbbet tudja tenni azért, hogy a fiatalokból felnőttként törvénytisztelő állampolgár váljék.[3] Ezért fontos a figyelmet a leendő felnőttek irányába fordítani és a tünetértékű, jövőbeli bűnözéshez vezető veszélyeztető körülményeket kellő súllyal értékelni, valamint azok ellen fellépni.[4]
A bűnözői személyiség formálódása szempontjából kockázati és védőfaktorokat különböztetünk meg. Ezek kölcsönhatása befolyásolja a fiatal fejlődését, a kriminalitáshoz való viszonyát. A kockázati tényezőket a személyiségben rejlő és társadalmi tényezők (családi háttér, iskola, baráti kör, média) szerint csoportosíthatjuk. A védőfaktorok a kockázati tényezők ellen ható, azokkal szemben immunizáló hatások.[5] A védőfaktorok vonatkozásában a nevelés és a sport szerepét tartom kiemelkedőnek.
A hatékony bűnmegelőzés kulcsa, hogy a beavatkozás természete és mértéke igazodjon a bűnözést kiváltó okokhoz. A fentiekben röviden ismertetett okok alapján a következő beavatkozási skálát tartom hatékonynak:
1. Amennyiben a gyermek/fiatalkorú még nem követett el szabálysértést, tényállásszerű cselekményt vagy bűncselekményt, az elsődleges és másodlagos szocializációs közeg - mint a család és az oktatási intézmény - segítő, támogató funkciója kiemelkedő a bűnmegelőzés szempontjából. A megelőzés jelen esetben egészen tágan értendő. Ugyanis a bűnmegelőzési lehetőségeken túl a gyermek veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére fektetnek különleges hangsúlyt, tehát preventív eszközök alkalmazása történik ebben a fázisban. A gyermekjóléti központok az alapellátási tevékenység kapcsán ismerik a család és a gyermek életvezetési szokásait, lakáskörülményeit, bűnözéssel való kapcsolatba kerülésének esélyeit. A rendőrség - a köznevelési intézmények és civil szervezetek útján - prevenciós programokkal segíti a kriminalizálódás (bűnelkövetővé és áldozattá válás) megakadályozását. Hangsúlyos szerepe van a szabadidős tevékenységeknek, kiemelten a sport szerepének. Az egyesületi keretek között végzett sport a hormonális változások alatt álló gyermek illetve fiatalkorú személyek számára nemcsak az agressziót helyettesítő tevékenység, hanem a kontrolált keretek miatt ellenőrző és támogató szocializációs közeget is jelent.
2. Szabálysértés, tényállásszerű cselekmény vagy bűncselekmény elkövetése után a gyermekvédelem és/vagy a büntető igazságszolgáltatás dönt a beavatkozási lehetőségekről. Az elsődleges és másodlagos prevenció körében olyan társadalmi feltételeket és infrastrukturális hátteret kell kialakítani, amely képes biztosítani a fiatalkorúak anyagi és szellemi jólétét. Meg kell teremteni a szocializációs helyszínek működési feltételeit is, mert leginkább ebben az életszakaszban fogékonyak a fiatalok a viselkedésminták eltanulására.[6] A másodlagos megelőzés a speciális gyermekvédelem szférájába tartozik. A cél immár a veszélyhelyzet megszüntetése.[7] Az alapellátások és a védelembe vételhez, illetve megelőző pártfogáshoz - mint gyermekvédelmi hatósági intézkedésekhez (továbbiakban hatósági intézkedés) - kapcsolódó feladatain keresztül a gyermekjóléti központ szakemberei végeznek a családok nevelési kompetenciáit erősítő, illetve a gyermek életvezetésének javításával összefüggő tevékenységet. A gyámhatóság rendeli el a veszélyeztetettség mértékéhez igazodó hatósági intézkedéseket. A hatósági intézkedések közül a megelőző pártfogás a beavatkozási lehetőségek palettáját tovább bővíti a pártfogó felügyelők bűnmegelőzési tapasztalatainak beemelésével, valamint a külön magatartási szabályként elrendelhető resztoratív módszerek igénybevételének a lehetőségével.
Véleményem szerint ebben a fázisban kellene helyet kapnia egy intézményes konfliktus-kezelő szolgáltatásnak. A gyermek- és fiatalkorúak által elkövetett szabálysértések és bűncselekmények jelentős részét azok a cselek-
- 302/303 -
mények képezik, amelynek alapját valamely konfliktushelyzet generálja. A kommunikáció nem megfelelő ismerete miatt olykor banális félreértésekből adódnak a "balesetek". A védelembe vétel és megelőző pártfogás körében előírt magatartási szabályok között szerepel az iskola-pszichológusi vizsgálaton illetve konfliktuskezelést-segítő szolgáltatáson való részvétel eseti jelleggel. Meggyőződésem, hogy a bűnmegelőzés hatékonyságát szolgálná, ha az oktatási rendszerbe integráltan, az általános iskola felső tagozatától lehetőség lenne - akár konkrét konfliktus kapcsán, akár eseti jelleggel - igénybe venni "konfliktuskezelő-kommunikációt fejlesztő szolgáltatást".[8] A szabadidő- és versenysport fent említett szerepe ezen a beavatkozási szinten is hangsúlyos.
3. A harmadlagos megelőzés a már megtörtént bűncselekményekre való intézményes reakciókat tartalmazza olyan intézkedésekkel és beavatkozásokkal, amelyek az ismételt bűnelkövetés és áldozattá válás elkerülését célozzák.[9] Ide tartozik a büntetés-végrehajtás alatt szabadságelvonással (javítóintézet vagy fiatalkorúak büntetés végrehajtási intézménye) vagy szabadságelvonás nélkül alkalmazott szankciókhoz, elsősorban a helyreállító igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó resztoratív módszerek alkalmazása, valamint a támogató és ellenőrző szociális munkában megnyilvánuló pártfogó felügyelet.
Tekintettel arra, hogy ma már tendenciaként beszélhetünk a bűnözői karrier minél fiatalabb korban való megkezdéséről, elengedhetetlen, hogy gyermekvédelmi rendszerünk preventív és konkrét bűnmegelőzési mechanizmusokat működtessen. A gyermek- és fiatalkorú személyek leggyakrabban vagyon elleni bűncselekményeket követnek el, de az erőszakos bűncselekmények elkövetésétől sem riadnak vissza. Magyarországon a fiatalkorú elkövetők száma az 1980-as évek közepén kezdett meredeken emelkedni. 2005-ben 12.197 fiatalkorú elkövető vált ismertté. Az összes terhelt mintegy 11-13 százaléka került ki ebből a korcsoportból, amelynek az összlakosságon belüli aránya 2,2-2,5 százalék. Az ismertté vált jogellenes cselekmények alapján elmondható, hogy az elkövető fiatalkorúak többsége a fővárosból, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg valamint Pest megyéből került ki.[10]
A vagyon elleni bűncselekmények kiemelkedően magas számából arra lehet következtetni, hogy a gyermek- és/vagy fiatalkorú személyek maguk is lehetnek veszélyeztetett élethelyzetben. Ebben a vonatkozásban a gyermekvédelem által ellátott bűnmegelőzési funkció támogató, szociális jellegének erősítése indokolt. Abban az esetben, amikor a kriminogén magatartás nem az anyagi vagy a családi veszélyeztető körülményekből fakad, a gyermekvédelem büntető igazságszolgáltatási elemekkel való bővítése nem vitatható.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy a bűnözés társadalmi jelenség. Ennél fogva a gyermek- és fiatalkori bűnözés kezelési módszereinek hatékonysága is komplexitást igényel. A probléma kezelésében fontos, hogy megfelelő kezelő rendszeri válaszok együtt, egy időben hatva érvényesüljenek: egyszerre kezelve a család anyagi problémáit, a gyerek iskolai előmenetelének kérdését, támogató eszközökkel fellépve a deviáns gyermekek érdekében.[11]
A jog által nehezen kezelhető problémák az egyéni fejlődési eltérésekben, körülményekben és az érettség meghatározásában rejlenek.[12] Éppen ezért is kavart port hazánkban a büntethetőségi korhatár[13] leszállítása egyes bűncselekmények[14] vonatkozásában. A jogalkalmazás és a szakirodalom egyaránt erőteljes kritikával illeti a büntethetőségi korhatár leszállítását. A szerzők többnyire azzal érvelnek, hogy helyesebb lett volna a gyermekvédelmi intézményrendszer megelőző és válaszreakcióinak kiépítése, további kritikaként említik, hogy a büntető igazságszolgáltatás rendszerével túl fiatalon megismerkedő személy számára az állam nem a védő-óvó arcát mutatja, hanem stigmákat aggat rájuk. Hatályos büntetőjogunk a fiatalkorú nevelését és védelmét tartja szem előtt, hangsúlyozva a szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés ultima ratio jellegét.[15]
A magyar gyermekvédelem - a javítóintézeti nevelés és ellátás integrálásával[16] - immár négy pilléren nyugszik. Az állami beavatkozás a veszélyeztetettség mértékéhez igazodik. En-
- 303/304 -
nek megfelelően a pénzbeli és természetbeni ellátások nyújtása elsősorban a család életében feltárt anyagi problémákat igyekszik megoldani. A személyes gondoskodást nyújtó ellátások rendszerén belül az önkéntesség elvén működő gyermekjóléti ellátások a családban élő gyermekek "jólétét" hivatottak szolgálni, míg a gyermekvédelmi szakellátás már kifejezetten a veszélyeztetett gyermekek számára nyújt alternatívát. A szakellátáshoz szervesen kötődik a gyermekvédelmi gondoskodás körében elrendelhető hatósági intézkedések köre. A hatósági intézkedések elrendelési oka alapozza meg a családból történő kiemelés lehetőségét.
A korábban ismertetett beavatkozási lehetőségek alapján tehát a gyermekvédelem valamennyi pillére fontos szerepet játszik a bűnmegelőzésben a szociális helyzethez igazodó anyagi támogatásoktól eljutva a veszélyhelyzet megszüntetését hivatott hatósági intézkedésekig. A megelőző pártfogás bevezetéséig és a javítóintézeti nevelés és ellátás gyermekvédelembe való integrálásáig azonban nem volt híd a két terület között. Ezt az igényt fogalmazta meg a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012-2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervéről szóló 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozat és az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló T/13091. számú törvényjavaslat indokolás azáltal, hogy a gyermekkorúak és fiatalkorú elítéltek visszaesésének megakadályozása és a társadalomba való hatékonyabb visszailleszkedése érdekében az új jogintézmény bevezetésére a gyermekvédelem rendszerében került sor.
A következő pont alatt azokat a nemzetközi és hazai dokumentumokat gyűjtöttem össze, amelyek megteremtették a közösségi foglalkoztatók létrehozásának lehetőségét illetve alkalmazásának kereteit.
Elsőként az ENSZ - témát érintő - jogalkotó tevékenységét ismertetem. Az ENSZ Minimumszabályai a szabadságelvonással nem járó szankciókról (Tokiói Szabályok, 1980) a büntetésközpontú kriminálpolitika helyett a büntetőjogi jogkövetkezmények minimalizásálása mellett érvel. A Tokiói Szabályokban a jogalkotó kiemeli a közösség felelősségét a bűnmegelőzésben és a bűnözés visszaszorításában. Ebből fakadóan a helyreállító szemlélet nyújtotta előnyökre hívja fel a figyelmet.[17]Az ENSZ minimumkövetelmény szabályai a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozóan (Pekingi Szabályok, 1985) átfogóan foglalkoznak a fiatalkorúak bűnözésével és büntető igazságszolgáltatásával. Fiatalkorúak esetében elsődleges cél a megelőzés a széleskörű szociális biztonság megteremtésével úgy, hogy lehetőség szerint a büntető igazságszolgáltatás által okozott érdeksérelem minimális legyen. A dokumentum rögzíti, hogy a beavatkozás mértékénél és típusánál figyelemmel kell lenni az elkövetett cselekmény körülményeire és súlyosságára, továbbá a fiatalkorú helyzetére és szükségleteire is. Az alternatív szankciók széleskörű alkalmazását és elsődlegességét hirdeti annak érdekében, hogy fiatalkorú személyes szabadságának korlátozására csak kivételesen és gondos mérlegelés esetén kerüljön sor.[18] A kronológiailag következő ENSZ dokumentum az ENSZ Irányelvek a fiatalkori bűnözés megelőzésére (Riyadhi Irányelvek, 1990). A Riyadhi Irányelvekben a megelőzés szükségességének hangsúlyozásán túl arra hívják fel a figyelmet, hogy a fiatalkorú bűnözés kezelésekor kiemelt fontosságú a megfelelő szociális környezet és az oktatás megteremtése. Az iránymutatás előrevetíti, hogy a kriminális életpálya kialakulásához vezethet, ha a fiatalkorúval szemben a megfelelő érettségének elérése előtt büntetőjogi szankciót alkalmaznak, amit "stigmaként" és nem nevelő hatásként értékelhet.[19] Az ismertetés részét képezi a Gyermekek Jogairól szóló 1989. évi ENSZ Egyezmény, amelynek 40. cikk 3. és 4. pontjai a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, vádolt vagy abban bűnösnek nyilvánított gyermek védelmét kívánja biztosítani különleges törvények és eljárások elfogadásával, hatóságok és intézmények létrehozásával, a csatlakozó államok figyelmébe ajánlva a büntethetőség alsó korhatárának kötelező megállapítását az emberi jogok és törvényi biztosítékok betartása mellett. Garanciális követelményként
- 304/305 -
jelenik meg az elkövetett bűncselekményhez mért elbánás.
Az Európa Tanács ajánlásai között említem az Európa Tanács R (92) 16 sz. ajánlását a közösségi büntetések és intézkedések európai szabályairól, valamint az Európa Tanács R (2000) 22. sz. ajánlását a közösségi büntetések és intézkedések európai szabályai végrehajtásának fejlesztéséről. Az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlása a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó igazságszolgáltatási rendszerről meghatározza a hatékony beavatkozás ismérveit. Ezek szerint a beavatkozás akkor hatékony, ha a bűnelkövetői magatartással összefüggésben lévő kriminogén szükségleteket célozza meg (pl. gyenge szociális készségek, tanulmányi lemaradás, droghasználat stb.); szoros összefüggés van a bűnismétlés kockázata és a beavatkozás természete, intenzitása és tartama között; figyelembe veszi az elkövető tanulási képességeit, lehetőségeit; a közösségben hajtják végre, figyelembe veszi az elkövető otthoni környezetét; kognitív behaviori technikákon alapul (szociális készségfejlesztés, indulatkezelés, problémamegoldó technikák). Az Európa Tanács R (2008) 11. számú ajánlása a fiatalkorúak esetében alkalmazható büntetések és intézkedések európai szabályairól a nevelést és a helyreállító szemléletet favorizálja. Az ajánlás 23.2. pontja alapján az olyan büntetéseket és intézkedéseket kell előnyben részesíteni, amelyek nevelési hatással bírnak, ugyanakkor helyreállító jellegű reakciót jelentenek a fiatalkorú által elkövetett bűncselekményekre. Az ajánlás 31.1 pontja szerint a közösségi büntetéseket olyan módon kell végrehajtani, hogy hozzájáruljanak a fiatalkorú tanulási és szociális készségeinek fejlődéséhez. Az Európa Tanács Pártfogási Szabályairól szóló R (2010) 1. sz. ajánlásának 55. pontja szerint a felügyelet nem tekinthető pusztán az ellenőrző funkció gyakorlásának, ki kell terjednie az elkövető támogatására, segítésére és motiválására. A felügyeletet szükség esetén össze kell kötni más, a pártfogó felügyelői vagy egyéb szolgálatok által végzett beavatkozásokkal, mint például tréningek, készségfejlesztő foglalkozások, foglalkoztatási lehetőségek, kezelés. Az ajánlás 76. pontja alapján a beavatkozások a rehabilitációt, a bűnelkövetés megszűntetését szolgálják, ezért konstruktívnak és a kiszabott büntetéssel és intézkedéssel arányosnak kell lenniük.
A hazai jogforrásokból már nemcsak a közösségi foglalkoztató megteremtésének elvi lehetősége olvasható ki, hanem a jogalkalmazó szervek számára konkrét iránymutatást nyújtanak az anyagi- és eljárásjogi szabályok felállításával. A Btk. 71. § (2) bekezdés i) pontja alapján a bíróság, illetve feltételes ügyészi felfüggesztés esetén az ügyészség a határozatában a pártfogó felügyelet céljának elősegítése érdekében külön magatartási szabályként kötelezettségeket és tilalmakat írhat elő. A bíróság, illetve az ügyészség elrendelheti, hogy a pártfogolt vegyen részt a pártfogó felügyelő által szervezett csoportos foglalkozáson vagy a pártfogó felügyelői szolgálat közösségi foglalkoztatójának programja szerinti más foglalkozáson. A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény 309. § (5) és (7) bekezdései a jóvátételi munka végrehajtását részletezik. A Gyvt. 68/D. § (4) bekezdés a) pont ac) alpontja szerint a gyámhatóság a bűnismétlés megelőzése érdekében elrendelt megelőző pártfogáshoz kapcsolódóan a megállapított magatartási szabályok betartására kötelezi a gyermek vagy fiatalkorú személyt. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat a pártfogó felügyelői foglalkoztató programjain való részvétel magatartási szabályként való előírását a fiatalkorú, illetve fiatal felnőtt pártfogoltak esetében irányozza elő. A Pártfogó Felügyelői Szolgálat tevékenységéről szóló 8/2013. (VI. 29.) KIM rendelet (továbbiakban Pfr.) 60-62. §-ai rendelkeznek a közösségi foglalkoztató szervezeti besorolásáról és működtetéséről; a résztvevők köréről; az interszektorális együttműködés kialakításáról; a közösségi foglalkoztató programjairól.
2018 nyarán a megelőző pártfogás hatékonyságára vonatkozó aktavizsgálatot végeztem az Igazságügyi Osztály Pártfogó Felügyelői Szolgálatánál.[20] Az ügyiratok tanulmányozásakor megállapítottam, hogy a gyámhivatalok a jogszabályi felhatalmazás ellenére csak egy-két
- 305/306 -
esetben rendeltek el helyreállító konferenciamódszeren, mediáción vagy közösségi konfliktuskezelő technikán alapuló esetkezelést[21] magatartási szabályként a közösségi foglalkoztató felállításáig. A 2018-as év iratainak vizsgálatakor tapasztaltam, hogy a gyermekvédelmi intézkedések és büntetés-végrehajtási szankciók elrendeléséhez kapcsolódóan növekedett a hivatkozott módszereken és technikákon alapuló magatartási szabályok száma Baranya megyében. Ez a növekedés alátámasztható a közösségi foglalkoztató beindításával. Megjelenése pótolta a hiányzó szakértelmet, helyszínt és feloldotta a merev eljárási kereteket.
Vizsgálatom következő fázisa már kifejezetten a közösségi foglalkoztatóban végzett tevékenységre fókuszált. 2019 tavaszán interjút készítettem az Igazságügyi Osztály vezetőjével és a közösségi foglalkoztató pártfogó felügyelőivel. Az interjúban a közösségi foglalkoztató létrejöttéről, helyszínéről és munkatársairól, valamint a megjelenésre kötelezettek köréről érdeklődtem. A kérdések kiterjedtek az alkalmazott módszerek bemutatására is. A következtetéseim levonásához a közösségi foglalkoztató bűnmegelőzésben betöltött szerepéhez kapcsolódó kérdéscsokrot is megfogalmaztam.
A közösségi foglalkoztató a Pártfogó Felügyelői Szolgálat háttérintézményeként működő speciális intézmény, amelynek legfontosabb funkciója az alternatív szankciók, illetve helyreállító igazságszolgáltatási eszközök körének bővítése. A PFSZ a büntetés-végrehajtás rendszerében a közösségi büntetések végrehajtásának intézményi hátterét biztosítja. A pártfogó felügyelők feladatköre ugyanakkor nem csupán a büntetések végrehajtására terjed ki, magában foglalja az individualizált szankciók kiszabásának elősegítését is. A bűnelkövetők személyi körülményeiről való tájékoztatással, speciális magatartási szabály javaslásával a pártfogó felügyelők a büntetőeljárás kezdeti szakaszában a közösségi büntetések szélesebb körének alkalmazását mozdítják elő.[22] A PFSZ-nek kiemelten fontos szerepe van abban, hogy az alternatív szankciók jelentőségét és az elkövetők társadalmi reintegrációjának fontosságát a társadalom, a szűkebb és tágabb közösség is el tudja fogadni.[23] A közösségi foglalkoztatók elsődleges feladata az ügyészek és bírák által a pártfogó felügyelet tartamára előírt külön magatartási szabályok,[24] a megelőző pártfogás magatartási szabályainak[25] megtartásában való közreműködés, valamint a jóvátételi munka végrehajtásában való részvétel.
A feltett kérdésre az interjúalanyok elmondták, hogy a pécsi közösségi foglalkoztató működése hiánypótló.[26] Megvalósításának gyökerei[27] 2006-ra nyúlnak vissza. Ekkor kapott felkérést a Baranya Megyei PFSZ a közösségi foglalkoztatók módszertanának kidolgozására. 2009-ben Somogy, Tolna és Baranya megye pártfogó felügyelő szakemberei és civil szervezetek dolgoztak együtt egy regionális szintű közösségi foglalkoztató kialakításán, azonban a szakmai előkészítő tevékenység elemei a TÁMOP 5.6.2. projekt keretében kialakított és finanszírozott miskolci Zöld Pont Közösségi Foglalkoztatóban kerültek implementálásra. A közösségi foglalkoztatók létrehozásáról a Pártfogó Felügyelői Szolgálat felállításának és működésének szabályozási elveiről szóló 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozat[28] és a már hatályon kívül helyezett Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalról szóló 177/2012. számú kormányrendelet rendelkezett.
A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról (2013-2023) szóló 1744/2013 (X. 17.) Korm. határozat (továbbiakban NBS) kiemelt beavatkozási területként jelöli meg a gyermek- és fiatalkori bűnözés területét.[29] A nemzetközi ajánlásoknak és iránymutatásoknak megfelelően jelentős szerepet kap az alternatív szankciók és a helyreállító módszerek alkalmazásának erősítése.[30] A célhoz rendelt intézkedések körében megjelenik a közösségi foglalkoztatók kialakításának terve. A Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia 2016-2017. évre vonatkozó intézkedési tervéről szóló 1166/2016. (IV. 6.) Korm. határozat (továbbiakban Intézkedési Terv) az NBS négy kiemelt beavatkozási területén további célokat fogalmaz meg. A bűnismétlés megelőzése elnevezésű beavatkozási területen előírt legfontosabb célkitűzések a módszertani útmutató kidolgozása a fiatalkorú és fiatal felnőtt pártfogoltak, valamint megelőző pártfogás alatt álló gyermekeket célzó értékrend-korrekciós csoportfoglalkozások kormányhivatali gyakorlatba való beépülése érdekében, valamint az értékrend-korrekciós csoportfoglalkozások módszertanának trénerképzés útján történő
- 306/307 -
átültetése a helyreállító igazságszolgáltatás rendszerébe.[31]
Egy 2015 során ügyészek, bírák és pártfogó felügyelők körében végzett országos fókuszcsoportos vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a pártfogók akkor töltik be bűnmegelőzési küldetésüket, ha a beavatkozás során az egyéniesítésre tudnak törekedni, amelyet csoportos foglalkozások tartásával, pszichológiai tanácsadással és közösségi foglalkoztatók kialakításával lehetne elérni.[32]
Tekintettel a helyi szakemberek körében megfogalmazódott igényre és arra, hogy a bűnmegelőzési módszertan összeállításában az Igazságügyi Osztály korábban nagy rutint szerzett, pályázati csomagot nyújtott be 2016 májusában a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (továbbiakban NBT) kiírásának megfelelően. Az Igazságügyi Osztály a sikeres elbírálás érdekében nagy hangsúlyt fektetett az előkészítő fázisra. Ennek során az igazságszolgáltatás, a rendvédelem és a gyermekvédelem szereplőiből álló munkacsoportot hívott össze tanácskozás céljából. A tanácskozásról született leiratot a pályázati anyaghoz csatolták.
A pályázat pozitív elbírálásának köszönhetően az NBT finanszírozásával megindult a kísérleti időszak. A közösségi foglalkoztató helyszínét hivatalosan 2017. október 5-én nyitották meg. A pilot program első időszaka 2017. szeptember 1-jétől 2018. november 30-áig tartott. A kísérleti időszak eredményességére tekintettel az NBT újabb időszakot finanszírozott (2018. 12. 01. - 2019. 06. 30.). A pénzügyi támogatás idejének lejártát követően a Baranya Megyei Kormányhivatal (továbbiakban BaMKH) a költségvetésébe beépítve alapfeladatként nyújtja tovább a közösségi foglalkoztató által kínált programlehetőségeket.
A közösségi foglalkoztató a PFSZ épületében kap helyt a következő helyszínek kialakításával: munkaerőpiaci sarok; csoportfoglalkozások tartására alkalmas helyiség; egyéni meghallgatást szolgáló szoba; közös együtt-gondolkodásra, ötletelésre alkalmas szoba. A tárgyi feltételek megteremtése a pályázati forrás mellett a BaMKH eszközparkjának átcsoportosításával valósult meg. Tekintettel arra, hogy a feladatellátás megyei illetékességi területhez kapcsolódik, a pártfogó felügyelők nemcsak a pécsi helyszínen, hanem a megye más városaiban[33] is szerveznek csoportfoglalkozásokat annak érdekében, hogy az oda való eljutás ne hátráltassa az ügyfelek munkaerőpiaci és oktatási körülményeit. Az egyéni és csoportos foglalkozásokon való részvételről a munkatársak igazolást állítanak ki.
Az egyéni esetkezelés, a csoportok - szociális diagnózis alapján történő - összeállítása, a resztroratív technikákon alapuló foglalkozások tartása két pártfogó felügyelő feladata. A pártfogó felügyelők az Igazságügyi Osztály állományához tartoznak, de munkaköri leírásuk alapján a közösségi foglalkoztatóhoz kötődnek. A szociális diagnózis elkészítése során a pártfogók feltérképezik az ügyfél személyiségét, az elkövetett cselekményhez és a bűnözéshez való viszonyulását. Az esetmegbeszélések alkalmával döntenek a csoportok összeállításáról. Ha az előzmények alapján nem a foglalkozásokon való részvétel szolgálja az ügyfél bűnözéstől való távoltartását, reintegrációját, a pártfogó felügyelők munkacsoportja dönthet a pszichológiai tanácsadáson való részvétel mellett. Mindkét pártfogó nagy rutinnal rendelkezik az ügyfelekkel való kapcsolattartásban és csoportvezetői tapasztalattal bírnak a foglalkozások tartásában. A közösségi foglalkoztatóban való munkavégzéshez nem ír elő jogszabály speciális képesítési követelményt. A közszolgálati tisztviselők képesítési előírásairól szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 10. pontja tartalmazza az igazságügyi feladatkör betöltéséhez szükséges képesítési minimumkövetelményeket, amely alapján a II. besorolási osztályban elegendő a középiskolai végzettség a pártfogói feladatok ellátásához. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 124. § (1) bekezdése alapján a pártfogóknak a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát kell tenniük. A pécsi közösségi foglalkoztató szakemberei - a szükséges képesítési feltételeknek megfelelve - magas színvonalú munkájuk végzése érdekében folyamatos, a prevencióhoz és büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódó továbbképzésen vesznek részt.
A negyedik kérdéscsokor a megjelenésre kötelezettek körét érintette. A közösségi foglalkoztató keretében megvalósításra váró feladatok elsősorban a fiatalkorúakra fókuszálnak a
- 307/308 -
Pfr. 61. § (2) bekezdésével[34] összhangban. A bűnözői életpályától való eltérítés szempontjából hangsúlyos a megfelelő eszközökkel, lehető legkorábban való pozitív változást eredményező beavatkozás. A hatékony bűnmegelőzés szempontjából mindhárom kritériumnak érvényesülnie kell. Ezt szolgálja a közösségi foglalkoztatók által nyújtott programskála,[35] amely a megelőző pártfogás közigazgatási hatósági intézkedés vagy pártfogó felügyelet büntető intézkedés elrendelése keretében a fiatalkorúak társadalmilag helyes irányba fejlődését hivatott elérni. A büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódóan nemcsak a fiatalok, hanem a felnőtt korúak számára előírt külön magatartási szabályok végrehajtása is történhet a közösségi foglalkoztatóban a Btk. 71. § (2) bekezdés i) pontja alapján, a közösségi foglalkoztató továbbá közreműködik a jóvátételi munka végrehajtásában. Az ügyfelek húsz százaléka megelőző pártfogás elrendelése révén kerül kapcsolatba a közösségi foglalkoztatóval, így fogalmilag nem zártható ki, hogy gyermekkorú személy ügyféli pozícióba kerüljön. Az előzetes szociális diagnózis elvégzése alapján azonban kizárt, hogy a gyermekkorú személyt felnőtt vagy súlyosabb bűncselekményt megvalósító ügyfelekkel közös csoportba sorolják, tekintettel arra, hogy a csoportösszetétel kialakítási szempontja igazodik az elkövetett bűncselekmény súlyosságához is.
A közösségi foglalkoztatóban a resztoratív szemléleten alapuló egyéni és csoportos foglakozásokat tartanak. A csoportos foglakozások közül a leggyakoribbak a szociális készségfejlesztő és agresszióhelyettesítő, valamint az értékrend korrekciós foglalkozások. A két fős munkacsoport dönt arról, hogy a szociális diagnózis alapján összeállított körnek milyen típusú csoportfoglalkozást tartsanak. Az egyéni esetkezelésben családi csoportkonferencia megszervezésére több ízben került sor. A csoportok minimumlétszáma négy fő (nyolc fő az ideális) és rendszerint 3 napos elfoglaltsággal jár. A közösségi foglalkoztatóban nemcsak ügyfelekkel találkozhatunk, hanem a gyermek-és fiatalkorú, valamint a felnőtt elkövetőkkel foglalkozó jogalkalmazói oldal munkatársainak is tartanak képzéseket. Így valósult meg a kísérleti időszakban a családi csoport konferencia; a coach; az élménypedagógia; a coach szemlélet a bűnmegelőzésben; a facilitátor; a krízis és agressziókezelési tréning; a gyermekbántalmazás megelőzése és kezelése továbbá a kortárs közösségekben tapasztalható magatartásproblémák megoldási stratégiái elnevezésű képzések megszervezése.
A pártfogók elmondása alapján a megjelenési hajlandóság kifejezetten erős, a kötelezettek kilencven százaléka részt vesz a találkozásokon. A megjelenési kötelezettségéről (annak időpontjáról és helyszínéről, valamint a mulasztás következményeiről) írásban értesítik az ügyfelet. Ha a megadott időpontban a kötelezett személy nem jelenik meg, azt a közösségi foglalkoztató pártfogója jelzi az ügyfél pártfogó felügyelőjének vagy megelőző pártfogó felügyelőjének, akik döntenek a jogkövetkezményről a pártfogó felügyelet szabályainak megszegése alapján (ide nem értve a megelőző pártfogás elrendelését). Az adatfelvétel időpontjában egyértelműsíthető volt, hogy a górcső alá vett időszakban büntető igazságszolgáltatási oldalról gyakoribb volt a közösségi foglalkoztatóba utalás, ami a közvetítői eljárások pozitív eredményeivel és a korábbi szakmai kapcsolattal is magyarázható. A gyámhivatalok korábban ritkábban éltek a jogszabályi felhatalmazással, azonban a pártfogóknál 2018 nyarán végzett aktavizsgálatom során megállapítást nyert, hogy a 2018-as évétől egyre gyakrabban szerepel az elrendelő határozatban a közösségi foglalkoztatóba utalás a magatartási szabályok között, főként a megelőző pártfogó javaslata alapján. A jelenleg működő másik két közösségi foglalkoztatóval való szakmai kapcsolat - azok korlátozott személyi állományára és magas ügyfélszámára tekintettel - korlátozott. A szakmaközi kapcsolat az Igazságügyi Osztály vezetőjének és a közösségi foglalkoztató pártfogóinak agilitására, valamint a korábban említett képzések szervezésére tekintettel rendkívül előremutató. A büntetés helyett önállóan kiszabható jóvátételi munka intézkedés végrehajtására is sor kerülhet a közösségi foglalkoztató keretében. A pécsi közösségi foglalkoztató gyakorlatában erre az értékrend korrekciós csoportfoglalkozások utolsó napján nyílt eddig lehetőség közösségi jóvátételi tevékenység (leggyakrabban karbantartási, tereprendezési és takarítási feladatok) formájában.
- 308/309 -
Tekintettel arra, hogy a korábban létrehozott közösségi foglalkoztatók a személy és finanszírozási forráshiányra tekintettel nem működnek hatékonyan, a pécsi közösségi foglalkoztató gyakorlata mintául szolgál a jövőben kialakításra kerülő foglalkoztatók számára is. Az elért eredmények alapján így a feladatellátás tekintetében további célokat fogalmaztak meg a foglalkoztató munkatársai. Ezek egyike a resztoratív személetre épülő képzési központ kialakítása. Az elért eredményeket és humán tapasztalatot lehetne a büntetés-végrehajtási populáció körében hasznosítani azzal, ha az egyéni és csoportos foglalkozások személyi köre kibővítésre kerül. A közösségi foglalkoztató szakemberei nagy hangsúlyt fektetnek a tudományos kutatásra, ehhez kapcsolódóan tervben van egy reziliencia kutatás elvégzése.
Merésznek tűnhet a címben megfogalmazott kijelentés, mely szerint a gyermek- és fiatalkorúak bűnmegelőzésének új útja lehet a közösségi foglalkoztató keretében kifejtett tevékenység. Megállapításomat az interjú utolsó kérdéskörére adott válaszokkal szeretném alátámasztani azzal a kiegészítéssel, hogy az empirikus kutatásból nyert adatok Baranya megyére vonatkoznak, de a jövőben[36] létrehozandó közösségi foglalkoztatók kialakításához mindenképpen példaként szolgálhatnak.
Az Igazságügyi Osztály és a foglalkoztató munkatársai is arról nyilatkoztak, hogy a 2017 őszétől rendelkezésre álló adatok még nem elegendőek ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjuk le annak hatékonyságáról. Számos - nem statisztikán alapuló - tény azonban arra enged következtetni, hogy a pécsi közösségi foglalkoztató működése eredményes. Az egyik legmeggyőzőbb adat, hogy a BaMKH a közösségi foglalkoztató tevékenységét a kísérleti időszak lejártát követően alapfeladatként finanszírozza[37]. Szintén pilot program keretében az NBT az országban elsőként létrehozta a Baranya Megyei Bűnmegelőzési Tanácsot, a bűnmegelőzés helyi szereplőinek összefogását erősítő folyamat érdekében. Mind a büntető igazságszolgáltatás, mind a gyermekvédelem ismeri és alkalmazza a lehetőséget, nincs "üresjárat", hiszen ha nem a közösségi foglalkoztató épületében, akkor külsős helyszínen "csoportoznak" a pártfogók. A hatékonyság mércéje nemcsak számokban, hanem emberi teljesítményben is mérhető, ennek kapcsán fontosnak tartom kiemelni a pécsi közösségi foglalkoztató vezetőjének és pártfogóinak szakmai érdemeit.
A címben megfogalmazott megállapítást támasztja alá, hogy a közösségi foglalkoztatóban kifejtett tevékenység összhangban áll az Európa Tanács R (2003) 20. számú ajánlásában megfogalmazott, a hatékony beavatkozás ismérveit tárgyaló feltételrendszerrel. A közösségi foglalkoztató szolgáltatásainak igénybevételét megelőzi a pártfogói kockázatértékelés elkészítésének elrendelése. A kockázatértékelési adatlap a bűnismétlés kockázatát hivatott kiszűrni az elkövetett cselekmény, a személyiségben rejlő és a családi körülmények alapján. Amennyiben a jogalkalmazó szervek döntésükben figyelembe veszik a kockázatértékelés eredményét, a bűnismétlés kockázatán és a beavatkozás természetén, intenzitásán és tartamán alapuló összefüggésnek megfelelő szankcióval a közösségi foglalkoztatóban való megjelenésre kötelezhetik a bűnözéssel kapcsolatba került személyt. A szociális diagnózis elvégzésével a pártfogók beható képek kapnak arról, hogy milyen kriminogén szükségletek szorulnak megerősítésre. Ennek megfelelően a foglalkoztató szakemberei a hiányzó képességeket egyéni és csoportos foglalkozások (szociális készségfejlesztés, indulatkezelés, problémamegoldó technikák) tartásával igyekeznek az ügyfél személyiségébe beépíteni. A közösségi foglalkoztató bűnmegelőzésben betöltött hatékonyságának tehát előfeltétele a jogalkalmazó szervek szerepvállalása. Ezért fontos, hogy ismerjék a közösségi foglalkoztatók filozófiáját és alkalmazzák programskáláját. ■
JEGYZETEK
[1] Borbíró Andrea, Bűnmegelőzés, társadalmi bűnmegelőzési stratégia és az erre vonatkozó nemzetközi követelmények.
Letöltés innen: http://bunmegelozes.easyhosting.hu/hatteranyagok/borbiro.pdf
Letöltés napja: 2019. július 28.
[2] 1744/2013 (X. 17.) Korm. határozat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról (2013-2023) szóló törvény
[3] Kóczián Lilla: A fiatalkori deviancia kialakulása és az alternatív bűnmegelőzési programok. In: (Szeibert Orsolya szerk.), Család, gyermek, vagyon. A joggyakorlat kihívásai. Családjogi tanulmánykötet. HVG-ORAC, Budapest 2012. 433.o
- 309/310 -
[4] Király Réka Zsuzsa: A gyermekbűnözés kriminológiai ismérvei. Belügyi Szemle 2000/12. 46.o.
[5] Korinek László: Kriminológia. II. Kötet. Magyar Közlöny Lap-és Könyvkiadó. Budapest 2010. 33. o.
[6] Kovács Krisztina: Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációs nevelése. Speciálpreventív beavatkozások a szabadságvesztés alatt és azt követően. De iurisprudentia et iuro publico, 2013/2. 3. o.
[7] Sárik Eszter: A gyermek- és fiatalkori bűnözés megelőzési lehetőségei. Család, Gyermek, Ifjúság, 2000/2. 4. o. 2000/2. 6. o.
[8] Ld. Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégia 1. számú mellékletének a "Konfliktusok és az erőszak megelőzése, kezelése" 8.2.3. pont és az ahhoz fűzött intézkedések köréből a módszertan készítése az iskolai erőszak hatékony megelőzése érdekében, valamint az iskolai mediátor képzése.
[9] Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi reprodukciója, deviancia-kontroll, társadalmi bűnmegelőzés. In: (Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós szerk.) Kriminológia-Szakkriminológi. CompLex Kiadó, Budapest 2006. 320.o.
[10] Korinek: i.m. 28. o.
[11] Kerezsi Klára - Kovács Krisztina - Párkányi Eszter - Szabó Judit: A pártfogó felügyelet szerepe a bűnmegelőzésben, különös tekintettel a jogintézmény tervezett változásaira. In: (Vókó György szerk.): Kriminológiai Tanulmányok 52. OKRI, Budapest 2015. 162.o.
[12] Herczog Mária: Gyerek elkövetők, felnőtt bűnök. Család, Gyermek, Ifjúság Kiemelkedően Közhasznú Egyesület, 2008/3. 8. o.
[13] A belátási képesség megléte mellett, amelyhez igazságügyi elmeorvosszakértői véleményt és pszichológus szakértői véleményt is be kell szerezni. Továbbá gyermekpszichiáter szakkonzulens bevonása is indokolt lehet.
[14] Emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés (életveszélyt vagy halált okozó), a terrorcselekmény, a rablás és a kifosztás (súlyosabban minősülő esetei).
[15] A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 105. §
[16] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban Gyvt.) 66/M. §
[17] Gyurkó Szilvia, Nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvárások a 18 éven aluli gyermekek büntető igazságszolgáltatási rendszeréről.
Letöltés innen: http://unicef.mito.hu/c/document_library/get_füe?p_l_id=13301&noSuchEntryRedirect=viewFullContentURLString&fileEntryId=95786 Letöltés ideje: 2018. október 15.
[18] Herczog Mária (szerk.): Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához. Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület, Budapest 2009. 425.o.
[19] Gyurkó i. m.
[20] 2018 nyarán valamennyi, az Igazságügyi Osztályon fellelhető - az elrendelt megelőző pártfogásban történő közreműködésük kapcsán keletkezett - ügyiratot átvizsgáltam. A vizsgálatom célja a párhuzamosan zajló hatósági eljárások időtartamának vizsgálata volt. Azokat a 2015. január 1. napjától 2017. december 31. napjáig jogerősen lezárt ügyeket tanulmányoztam, amelyekben a fiatalkorú által elkövetett jogellenes cselekmény közigazgatási hatósági intézkedést és büntetőeljárást is maga után vont. Következtetéseimet részletesen egy külön tanulmányban mutatom be.
[21] Pfr. 19/K.§ (2) bekezdés b) pont
[22] Hatvani Erzsébet: A magyar Pártfogó Felügyelői Szolgálat szervezete és feladatai. In: (Borbíró Andrea - Kiss Anna - Velez Edit - Garami Lajos szerk.): A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve. 2009. II. 188.o.
[23] Hatvani: i.m. 189.o.
[24] Btk. 71. § (2)-(3) bekezdései
[25] Gyvt. 68/D. § (4) bekezdés a) pont ac) alpontja
[26] A közösségi foglalkoztatók rendszerének országos kiépítése a 1183/2002. (X. 31.) Korm. határozatban megfogalmazott célkitűzések ellenére korlátozott módon valósult meg. 2004-ben létrejött a fővárosi közösségi foglalkoztató, 2006-ban az Igazságügyi Hivatal szakmai irányítása mellett megkezdte működését Miskolcon - a Baranya megyei közösségi foglalkoztató átadásáig egyetlen aktív - közösségi foglalkoztató. Országosan további 3 helyszínen kerül sor közösségi foglalkoztató felállítására.
[27] Elhangzott dr. Szeiberling Tamás, az Igazságügyi Minisztérium igazságügyi módszertani irányításáért felelős volt helyettes államtitkára "Az igazságügyi szolgáltatások jelene és jövője, a Pártfogó Felügyelői Szolgálat fejlesztési irányvonalai" címmel a pécsi közösségi foglalkoztató hivatalos megnyitó rendezvényén megtartott előadásában.
[28] A hivatkozott Korm. határozat 9. pontja a következőképpen fogalmaz: "Ki kell alakítani a pártfogó felügyelői szállások és foglalkoztatók rendszerét, ezzel is bővítve a személyre szabható magatartási szabályok alkalmazhatóságának körét. A fiatal felnőttek vonatkozásában 2003-tól kezdődően kétéves kísérleti program keretében és négy helyszínen (Budapesten, Kecskeméten, Miskolcon és Pécsett) kell megindítani a pártfogó felügyelői szállás és foglalkoztató működését. A tapasztalatok elemzése és értékelése után kell dönteni az országos program beindításáról."
[29] NBS 2.4.
[30] NBS 8.4.2.
[31] Intézkedési Terv 1. melléklet 4.1. és 4.2. pontjai.
[32] A vizsgálat eredményéről az Igazságügyi Osztály vezetője tájékoztatott a közösségi foglalkoztató működését érintő interjú készítésekor, annak létrejöttéhez kapcsolódó kérdésekre adott válaszában.
[33] Az adatfelvétel időpontjában Mohács és Siklós városok szolgáltak "külsős" helyszínül.
[34] "A közösségi foglalkoztató elsősorban a megelőző pártfogás hatálya alatt állók, illetve fiatalkorú pártfogó felügyelet hatálya alatt állók számára előírt külön magatartási szabályok végrehajtásában vesz részt, illetve szervez programokat."
[35] Ld. Pfr. 61. § (1)
[36] Folyamatban van az észak-magyarországi régiókban további három közösségi foglalkoztató kialakítása a büntetés-végrehajtáshoz kapcsolódóan.
[37] A működés jelenlegi koncepciójában elvitathatatlan szerepe van a Belügyminisztérium Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Titkárságának azzal, hogy koordinációjukkal megszületett a 1667/2018. (XII. 10.) Korm. határozat a közösségi foglalkoztatók működésének biztosítása érdekében a XIV. Belügyminisztérium és a XI. Miniszterelnökség költségvetési fejezetek közötti előirányzat-átcsoportosításról, mellyel a közösségi foglalkoztatóhoz kapcsolódó költségek beépülnek a BaMKH és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal költségvetésébe.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanársegéd, PTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék Családjogi és Szociális Jogi Csoport.
Visszaugrás
