Az ingatlan nyilvánkönyvekkel szemben az az elvárás, hogy az ingatlanokkal kapcsolatos jogokat mindenkor helyesen és teljes körűen tartalmazza. Mégis előfordul, hogy bizonyos esetekben a telekkönyv tartalma a tényleges anyagi jogi helyzettel nem áll összhangban. A nyilvánkönyvi állapot és az anyagi jog szerinti, tehát a valódi jogi állapot közötti összhangot a jogi forgalom számára, mint ún. külső tényállási elemet, kettős módon biztosítja a nyilvánkönyv: eljárási, illetőleg anyagi jogi hatásaival.
A telekkönyv, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás tartalmának helyessége, illetőleg helytelensége tartalmi jegyeinek meghatározásával adós maradt mind a tételes jog, és részben a magyar jogtudomány. A fogalom az osztrák telekkönyvi jogból került át anélkül, hogy a helyesség, illetőleg a helytelenség meghatározásra került volna.1 Nem is válthatna ki különösebb érdeklődést e fogalom meghatározása, ha a nyilvánkönyvi bejegyzés, a nyilvánkönyv érvénytelensége nem nyert volna a tételes jogban, illetőleg a szakirodalomban egyaránt teret.
A nyilvánkönyvi bejegyzéshez tapadó magánjogi érvénytelenség is felettébb zavaró, lévén a közjog terrénumára eső hatóság aktusról van szó, és mint egyben magánjogi tényállási elemhez tapadó, illetőleg abból eredő jogügyleti érvénytelenség érthetően nem nyerhet teret. Míg az Inytv. sokat vitatott 5. § (5) bekezdése megkerülte e fogalmi zűrt, addig a 62. § (2) bekezdése - hűen követve a szocialista telekkönyv és az első ingatlan-nyilvántartási jogszabályt - ma is használja a nyilvánkönyvi érvénytelenség fogalmát. Ha eltekintenénk itt és most az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvénytelenségével kapcsolatos fenntartásainktól, akkor is nyitva maradna a helyesség, illetőleg a helytelenség tartalmának kérdése, továbbá a nyilvánkönyvi helyesség és érvénytelenség tartalmi azonosságának, illetőleg különbözőségének viszonya.
A nyilvánkönyv joghatásai között a tartalom helyessége egyszerre eleme a bizonyító erőnek, illetőleg a közbizalmi hatásnak. Ez a kettős helyesség a bizonyító erő oldaláról megdönthető törvényes vélelem, az anyagi publicitás felől fikció. Az anyagi nyilvánosságnak is kettős jelentése van: pozitív és negatív nyilvánosság. A pozitív publicitás a telekkönyvi tartalom helyessége melletti fikció. Arra az esetre, ha a bejegyzés valamely okból helytelen volna, az abban megbízó jóhiszemű jogszerző mégis megszerzi a nyilvánkönyvben rögzített jogot. Ami viszont nincs bejegyezve, azt a jóhiszemű jogszerzővel szemben nem lehet érvényesíteni. A negatív publicitás a nyilvánkönyv teljessége melletti fikció, a regisztráció elmaradásához fűződő jogkövetkezmény: a nyilvántartásba be nem jegyzett jog nem érvényesíthető az arról nem tudó harmadik, személyekkel szemben. Hoffmeister és Auer2 úgy látja, hogy a negatív publicitás, azaz az ingatlan-nyilvántartások teljessége melletti fikció a nem telekkönyvi rendszerekben is gyökeret vert, a nyilvánkönyvi tartalom helyessége melletti pozitív publicitás fikciója - ha különböző mértékben is - azonban csak a telekkönyvi rendszerekben fejlődött ki.3
Nincs vita a telekkönyvi irodalomban abban a tekintetben, hogy a telekkönyv már tárgyában is, de meghatározóan joghatásaiban válik el minden más nyilvánkönyvtől.4 E meghatározó hatások alapvetően háromfélék: jogváltoztató hatály, közhitelesség, és a bizonyító erő joghatása. E három joghatás jelenléte alapján telekkönyvi elvű nyilvánkönyvi rendszerről beszélhetünk akkor is, ha annak elnevezése esetleg más. Maguk a telekkönyvi rendszerek is különbözőek. A nyilvánkönyvben bízva, jóhiszemű szerző javára az anyagi nyilvánkönyvi jog által felállított fikciós tényállás, nevezetesen a helyesség és teljesség, és ezen alapuló védelem a telekkönyvi rendszerek egyik meghatározó, egyben típusadó alapelve.
A nyilvánkönyv helyessége szempontjából kulcsfontosságú a bizonyító erő, illetőleg a közhitelesség, mivel mindkettő joghatás tartalmazza a telekkönyvi elvű nyilvánkönyvek tartalmi helyességére utalást. A szakirodalom általában, de még Jójárt5 sem igazán érzékeli a - a közhitelesség joghatása előszobájának tekinthető - bizonyító erőben rejlő helyesség vélelme, illetőleg a közhitelességben rejlő helyesség fikciója kettőségének fennállását. Abban igazat kell adnunk Jójártnak, hogy a helyesség vélelme nem fogalomalkotó tényezője a közhitelességnek, de abban nem, hogy a nyilvánkönyv helyessége nem lehet megdönthető vélelem. A helyesség vélelme megdönthető, mert az eljárásjogi hatások megdönthetőek. A helyesség vélelmét az anyagi jog szerinti jogosult megdöntheti a közvetlen nyilvánkönyvi jogutóddal (Secundus), illetőleg a nem jóhiszemű harmadikkal (Tertius) szemben mindaddig amíg a bejegyzett jog anyagi jogi elévülési határideje azt megengedi. Megdönthető a helyesség vélelme a jóhiszemű harmadikkal szemben is a közhitelesség fikciója beálltának időpontjáig.
Az eljárási hatások - megdönthető törvényes vélelemként - bizonyító erőt, illetőleg bizonyítási terhet, kötelezettséget telepítő joghatást kapcsolnak a nyilvánkönyvekhez. A bizonyító erő lényege, a nyilvánkönyvben bejegyzett jogosultat mentesítik jogai igazolásának kötelezettsége alól, illetőleg a nyilvánkönyvi kötelezettel szemben fellépőnek sem kell bizonyítania jogait, azt helyettük a nyilvánkönyv igazolja. A bizonyító erő a nyilvánkönyv helyességét jelenti, amely szerint a nyilvántartott jogok és jogosultakat illeti meg a jog, a törölt jogok pedig nem léteznek.
A nyilvánkönyvnek igazoló hatása kettős irányú, de sohasem kettős tartalmú. A telekkönyvi rendszerű nyilvánkönyvekben mindenképpen a forgalom számára a nyilvánkönyv tartalmának helyességét jelenti, de nem jelenti annak teljességét6 a nyilvánkönyvi bejegyzési hatályok különbözősége okából. A teljesség azt jelenti, hogy a nyilvánkönyvön kívül nincs más jog és jogosult az ingatlanra. Az anyagi jog szabályai alapján tudjuk, hogy ez nem igaz. Vannak, sőt meghatározó számúak az olyan jogok, jogilag jelentős tények, körülmények és adatok, amelyek a nyilvánkönyvön kívül, a változásukról és megszűnésükről most nem is beszélve, amelyek körében a meghatározó a nyilvánkönyvön kívül bekövetkező módosulása, megszűnés. Ennek alapján a nyilvánkönyv teljessége a bizonyító erő körében nem áll fenn.
Feltehető az a kérdés természetesen, hogy ha a teljesség vélelme nem áll fenn, akár a megdönthető vélelem erejéig, akkor, hogyan bízhat meg a forgalomban fellépő a nyilvánkönyvben. Erre a kérdésre a válasz igen sajátos. Mindenekelőtt nem bízhat meg teljesen a nyilvánkönyvben a bizonyító erő, illetőleg a közhitelesség korlátozottsága okából, azaz a nyilvánkönyv meghatározott körben a törvény erejénél fogva nem kell, hogy helyes és teljes legyen. Másfelől azonban bízhat abban, hogy a bejegyzett jogok meghatározott körében, meghatározott idő után a közhitelesség védelmi hatásaként rá nézve a nyilvánkönyv teljessége is érvényesül, és ezért védelmet kap. A forgalomban fellépő bizalma a telekkönyvi jog alapos ismeretén alapulhat, a közbizalom inkább a jogászok körére értelmezhető semmint bárki számára.
A korlátozott bizonyító erő mégis egyfelől pozitív hatással a forgalomban fellépő személyek felé irányul annyiban, amennyiben mentesíti a feleket a további kutakodás felől az ingatlanok, az azokra vonatkozó bejegyezhető jogok, illetőleg azok jogosultjai tekintetében. Másfelől kötelezi a nyilvánkönyv tartalmát kétségbe vonókat az ellenkező bizonyítására arra az esetre, ha a nyilvánkönyvi tartalom ellentétbe kerülne a valóságos anyagi jogi állapottal.
Az ingatlan-nyilvánkönyvekhez kapcsolt bizonyító erő megdönthető, az ellenkező bizonyításával. Az ellenkező bizonyítása azonban korlátozott, annak alanyát, továbbá ehhez kötötten annak határidejét illetően.
A bizonyító erő joghatás is köti a bíróságokat, más hatóságokat, így köztük a nyilvántartó hatóságokat is. A nyilvántartó hatóságok kötöttségét a legközvetlenebbül a nyilvánkönyvi előző szabálya fejezi ki, amely szerint bármely bejegyzést szabály szerint csak a nyilvánkönyvi előzővel szemben foganatosíthatnak. A nyilvánkönyvi hatóságok szabály szerint nem vizsgálhatják felül hivatalból a nyilvántartás tartalmát, ahhoz kötöttek. A bizonyítási terhet és kötelezettséget telepítő joghatás korlátozott annak alanyait tekintve, ami azt jelenti, hogy bárki nem léphet fel, a nyilvánkönyvi tartalom módosítása igényével, hanem csak az, aki az ellenkező bizonyítása folytán jogosultként be kerülne oda, vagy kötelezettsége megszűnne, azaz akinek az anyagi jog szerint egyébként nyilvántartási igénye van.
A nyilvánkönyvi tartalommal szemben az ellenkező bizonyítása időben is korlátozott. Az időbeli korlátozottság azonban szorosan függ egyfelől az ellenkezőjét bizonyítani kívánó, nyilvánkönyvön kívüli személy, az anyagi jogi jogosult, illetőleg a bejegyzett (formális) jogosult közötti jogviszony jellegétől. A nyilvánkönyvi közvetlen jogutóddal szemben az anyagi jogi elévülési időn belül bármikor felléphet a nyilvánkönyvön kívüli igényjogosult személy, illetőleg a nyilvánkönyvi kötelezett. A nyilvánkönyv tartalma alapján, annak bizonyító erejében bízva jóhiszeműen jogot szerző további személlyel szemben azonban belép igényérvényesítést elveszejtőként, a nyilvánkönyv egy sajátos anyagi jogi hatás, a közhitelesség jogvédelmi hatása. A közhitelesség vagy másként a telekkönyvi irodalomból ismert anyagi nyilvánosság.
A nyilvánkönyv helyessége azonban a közhitelesség szabályában is megjelenik, a helyesség és teljesség fikciójában. A nyilvánkönyvi és az anyagi jogi állapot eltérése esetén a nyilvánkönyvi jog a jóhiszemű szerző javára nyilvánítja helyessé és teljessé a telekkönyv tartalmát és megvédi az ennek alapján szerző személy jogait.
A nyilvánkönyv tartalmának helyessége, illetőleg helytelensége tartalmi jegyeinek meghatározásával adós maradt mind a tételes jog, és részben a magyar jogtudomány. A fogalom az osztrák telekkönyvi jogból került át anélkül, hogy a helyesség, illetőleg a helytelenség alapvetően meghatározásra került volna.7
A jóhiszemű szerzést, illetőleg a szerzőt a közhitelesség ún. negatív és pozitív oldala egyaránt védi a magyar ingatlan-nyilvántartásban, annak megfelelően, ahogy az ingatlan-nyilvántartás tartalma eltérhet az anyagi jogi joghelyzettől, vagy ha úgy tetszik a valóságos jogállapottól. A nyilvánkönyvi tartalom és az anyagi jogi állapot eltérése alapulhat szabálytalanságon (eredeti helytelenség), illetőleg az eredetileg jogszerű bejegyzés utólagos megtámadása folytán beálló érvénytelenségén, jogszerűtlenségén (utólagos helytelenség). Az előbbi két esetben a nyilvánkönyv tartalma szabálytalan, helytelen és ezért válik hiányossá.
Az első esetkörben a a nyilvánkönyvi bejegyzés eredettől fogva, azaz a bejegyzés pillanatától kezdődően jogsértő (ún. eredeti helytelenség), és a nyilvánkönyvben bízva eljáró jogszerző erre a nyilvánkönyvi állapotra alapozza szerzését. A jóhiszemű szerző nyilvánkönyvi jogi védelme feltételes ebben az esetben, mivel számolnia kell a nyilvánkönyvi jogorvoslatokkal, a jogerő hiányának rá is kiterjedő hatásával.
A második esetkör az, amikor a nyilvánkönyv tartalmának helytelensége utólag nyer megállapítást (utólagos helytelenség). A jóhiszemű szerző nyilvánkönyvi jogi védelme ebben a körben általában erősebb a telekkönyvi elvű rendszerekben. Ettől eltér az az eset, amikor hiányos, és ennek részeként helytelen a nyilvánkönyv, mert nyilvánkönyvön kívüli jogváltozások bejegyzése valamely okból elmaradt.
A nyilvánkönyvi helyesség, mint a bizonyító erő, az eljárásjogi hatás része megdönthető törvényes vélelem. Az utólag beálló nyilvánkönyvi helytelenség valójában többnyire a nyilvánkönyv hiányosságát jelenti. Az utólagos helytelenség és a hiányosság között különbséget kell tennünk. A különbségtétel alapja a nyilvánkönyvi tartalom és a jogsértő nyilvánkönyvi határozat egymást feltételező jellege, kölcsönössége. Ennek hiánya esetén a nyilvánkönyv csak hiányos, azaz nem teljes, de nem szabálytalan.
Nem szabálytalan (helytelen), de hiányossá válik a nyilvánkönyv, ha telekkönyvön/ingatlan-nyilvántartáson kívüli jogszerzés történt. Ez többféleképp megvalósulhat, így például különösen: elbirtoklás útján (Ptk. 121. §), ráépítéssel [Ptk. 137. § (2) bek.], hozzáépítéssel [137. § (3) bek.], öröklés útján (Ptk. 673. §), házastársi életközösségben a be nem jegyzett házastárs tekintetében (Csjt. 27. §), valamint élettársi életközösségben is az együttélés alatti szerzés arányában (Ptk. 578/G. §), sőt kisajátítás révén is (Ptk. 120. §).
Előbbi vélelmektől lényegében különbözik a nyilvánkönyvi tartalom helyessége és teljessége melletti fikció, amely a közhitelesség tartalma. Beáll, ha a jóhiszemű jogszerző az ingatlan-nyilvántartás teljességében bízott, azaz abban, hogy nincs olyan jog, amelyet a tulajdoni lap ne tartalmazna, ellentétben az előző esettel, amikor a helyesség elve sérül. Az új ingatlan-nyilvántartási törvény 5. § (4) bekezdése erre az esetre nézve adja a látszólag egyértelmű szabályt, a jóhiszemű szerzőt védelemben részesítve.8
Az osztrák telekkönyvi jogban - a német, svájci telekkönyvi joghoz hasonlóan - elkülönül egymástól egyfelől a nyilvánkönyvi bizonyító erő (Beweiskraft), illetőleg a közhitelesség. Míg az előbbi megdönthető vélelem, az utóbbi fikció. Koziol és Welser9 szerint az osztrák bírói gyakorlat alapján, illetőleg az Optk. 367. §-a figyelembevételével nem következik a törvényi szövegből kimondottan, hogy a jogvédelmi hatás csak az ellenérték fejében szerzőt illetné meg, így a bírói gyakorlat joggal és helyesen gondolja, hogy az Optk. 367. §-a ellenérték nélkül szerzőt is védelemben részesíti.
Az anyagi nyilvánosság úgynevezett pozitív oldala10 a jóhiszemű szerző javára a telekkönyvnek a szerzés időpontjában fennálló helyessége vélelmét jelenti. Ennek alapján áll fenn az a törvényes megdönthető vélelem, hogy amit a telekkönyvbe bejegyeztek, az úgy fenn áll.
A telekkönyv helyességének fikciója abban védi a jóhiszemű jogszerzőt, hogy arra az esetre, ha a jogelődje bejegyzése utólag érvénytelenné válna, akkor ezen az alapon őt a telekkönyvből ne lehessen kitörölni. A jogvédelmi szabály az anyagi nyilvánosság pozitív oldala keretei között mindazonáltal csak akkor áll be, ha a telekkönyvi előző bejegyzése jogerős határozaton alapult, illetőleg nem volt jogorvoslat, perfeljegyzés a telekkönyvi előző bejegyzésétől számított 3 éven belül.
Az osztrák jogban a jóhiszemű harmadik - az anyagi nyilvánosság pozitív oldala: a telekkönyv helyessége keretei között - csak akkor kap teljes és azonnali védelmet szerzésében, amennyiben bevárja a jogelődje bejegyzésének jogerőre emelkedését.
A vélelem (inkább fikció)-hatás akkor áll be, ha a jogok nyilvánkönyvön kívül keletkeznek, illetőleg a telekkönyvi bejegyzés jogsértő jellege folytán az anyagi jog szerint nem történt jogkeletkezés, módosulás, megszűnés, pusztán a telekkönyv formai ereje kapcsolódik ahhoz. Az "eredmény": az anyagi jogosult joga nem lesz érvényesíthető a jóhiszemű harmadikkal szemben.
A német jogirodalom11 is megkülönbözteti a telekkönyv igazoló, bizonyító hatását (Beweiskraft, 891. § BGB) illetőleg a bizalmi joghatást (Vertrauensgrundsatz), illetőleg ennek szinonímájaként az anyag nyilvánosság elvét (Materielles Öffentlichkeit), a közhitelesség joghatását (Öffentliche Glaube. 892-893. §§ BGB).
A telekkönyvi bizonyító erő önmagában is pozitív és negatív tartalmú. A pozitív tartalom jelenti a nyilvánkönyvbe bejegyzett jogosultságok helyességét, nevezetesen a bejegyzett jogok úgy állnak fenn, ahogy az oda bejegyzésre került. A negatív tartalom azt jelenti, hogy a nyilvánkönyvből törölt jogosultságok nem állnak fenn.
A bizonyítóerő negatív tartalmi mozzanata azonban nem foglalja magában és nem jelenti a nyilvánkönyv teljességét, csak a helyességet a fel nem tüntetett jogok tekintetében. Ha egy jog nincs bejegyezve az azt jelenti, hogy bejegyzésére azért nem került sor, mert hiányoztak annak anyagi jogi, továbbá nyilvánkönyvi feltételei.
A bizonyító erő, mint eljárásjogi hatás a telekkönyv helyessége melletti törvényes vélelem (Richtigkeitsvermutung §. 891), amely vélelem szerint a telekkönyvbe bejegyzett jogosult valódi jogosult, és az ott bejegyzett jog, az oda bejegyzett tartalommal őt valóban megilleti. A törölt jog esetére pedig az a vélelem, hogy az nem áll fenn. A bizonyító erő vélelme megdönthető törvényes vélelem. A vélelem azonban telepíti az ellenkező bizonyításának terhét. "....knüpft das § 891. BGB. an und stellt die Vermutung auf, dass der im Grundbuch als Berechtigter eingetragene auch der Wirklich Berechtigter ist, und dass im das Recht mir dem eingetragenen Inhalt zusteht. Die Vermutung hat eine Verlagerung der Beweislast zur Folge. Nicht der als berechtigt Eingetragene muss sein recht beweisen. Diese wird als bestehend vermutet. Vilmehr muss derjenige, der die Eintragung nicht als richtig anerkannt, ihre Unrichtigkeit beweisen."12
A német anyagi telekkönyvi jogban13 vélelemhatás alapján nyilvánkönyvi bejegyzésekhez mindenekelőtt a helyesség vélelme fűződik14, amely két irányban érvényesül: egyrészt a bejegyzett jogról vélelmezik, hogy valóban fennáll, mégpedig a bejegyzett jogosult oldalán, a törölt jogról pedig vélelmezik, hogy az nem áll fenn. Ezzel szemben nem áll fenn vélelem a nyilvánkönyv teljességére vonatkozóan, ami azt jelentené, hogy a telekkönyvbe bejegyzetteken kívül nem áll fenn más jog (eltér ettől a fikció a jóhiszemű szerzésnél).
Bejegyzett jog15 esetén a bejegyzett személy a jog jogosultjának tekintendő. Amennyiben a GBO 47. §-a alapján a telekkönyvben több bejegyzett jogosult szerepel, a vélelem magában foglalja az együttes jogosultságot is. A vélelem azonban nem terjed ki a cselekvőképességre és a jogképességre. A jog a bejegyzés időpontjától, a bejegyzett tartalommal és ranghelyével áll fenn. Törölt bejegyzés esetén a jog a törlés időpontjától nem áll fenn. A vélelem nem vonatkozik egy negatív teljességre, azaz nem jelenti azt, hogy bejegyzésre nem került bejegyezhető jogok nem állnak fenn.
A telekkönyv tartalmának helyessége nem valósággal, pontosabban az anyagi joggal való egyezőség, hanem az előbbi értelemben vett valósággal egyezőség valószínűsége csupán, azaz végső soron egyfelől célállapot, másfelől és elsősorban jogi rendező szabály arra az esetre, ha a nyilvánkönyvi tartalom eltérne az anyagi jogi joghelyzettől. A nyilvánkönyvi anyagi jog a helyesség elvén keresztül sokkal inkább védi a forgalom azon résztvevőit, akik a telekkönyv helyesség vélelmére hagyatkozva szereznek jogokat, mint az anyagi jogi jogosultat. A forgalom jóhiszemű részvevői szerezhetik meg a nyilvánkönyv alapján a jogokat, akkor is, ha azok nem állnak fenn, vagy nem úgy állnak fenn, ahogy a telekkönyvbe bejegyzésre kerültek. "Vielmehr schützt das Gesetz auch die Teilnehmer am Rechtsverkehr, die sich auf die Richtigkeit des Grundbuchs verlassen. Sie können im Grunbuch eingetragene Rechte gutglaubig erwerben, auch wenn diese in Wirklichkeit nicht oder nicht sowie eingetragen bestehen. Die wirkliche Berechtigte verliert sein Recht, wenn er nicht im Grundbuch eingetragen ist, weil der Schutz des rechtsgeschäftlichen Verkehrs, der auf die Richtigkeit de Grundbuchs vertraut, den Vorzug verdient." (Öffentliche Glaube des Grundbuchs).16
A közhitelességnek a jóhiszemű jogszerzőt védő szabálya a német jogban azonnal, a telekkönyvi bejegyzést követően beálló joghatás, nincs külön törvényi határidő (hatvan nap, illetőleg három év), amely a megdönthetetlen vélelem beállásához feltételként kötődne, mint az osztrák, svájci jogban.
A telekkönyv alapján jóhiszeműen további jogot szerző javára a telekkönyv tartalma kezdettől fogva teljes és helyes akkor is, ha az egyébként a valóságos anyagi jogi állapottól - akár már eredetileg, a jóhiszemű szerzése előtt, vagy utólag a jóhiszemű szerzése után vált jogsértővé - eltért, és ennek alapján az ilyen szerző azonnal törvényes védelemben részesül az anyagi jogi jogosulttal szemben is.
A nyilvánkönyvi helytelenség tartalmát valójában annak jogsértő jellegében, szabálytalanságában, illetőleg hiányosságában kell látnunk. A nyilvánkönyvi helytelenség bekövetkezéséhez nem feltétlenül kell annak jogsértőnek is lennie. A nyilvánkönyv helytelensége egyrészről keletkezhet nyilvánkönyvi határozattal, illetőleg bírósági végzéssel: a bejegyzéssel/törléssel egyidejűleg (pl. ha a bejegyzés/törlés anyagi jogi feltételei nem állnak fenn), másrészt utólag is felléphet oly módon, hogy a korábban helyesen bejegyzett jog változására telekkönyvön kívül sor kerül és azt a telekkönyvön nem vezetik át.
A telekkönyvi irodalomban általánossá vált a helytelenség - a német nyelvű jogirodalomban Unrichtigkeit - eredeti (ursprüngliche), illetőleg utólagos (nachträgliche) változatának megkülönböztetése.17 A magyar telekkönyvi irodalomban - meghatározóan osztrák közvetítéssel - a telekkönyvi bejegyzés érvénytelenségének eredeti, illetőleg utólagos megkülönböztetése terjedt el.18
A német telekkönyvi irodalomban az utólagos helytelenség fogalma valójában a telekkönyv hiányosságát jelenti, a telekkönyvi teljességének ellentétét (unvollständigkeit).19 Az eredeti helytelenség eseteiben azonban mindig jogsértő a nyilvánkönyvi bejegyzés. A hiányosság eseteiben nyilvánkönyvön kívüli jogváltozások állnak, amelyek a nyilvánkönyv helytelenségét okozzák abban az értelemben, hogy az nem azonos az anyagi jogi állapottal.
A nyilvánkönyvek eredeti helytelenségének okai többfélék. Nyilvánvalóan eredettől, azaz a bejegyzés időpontjától fogva helytelen a nyilvánkönyvi tartalom, ha a bejegyzés alapjául szolgáló okiratokban foglalt megegyezés és nyilvánkönyvi szolgáltatás, továbbá a bejegyzési kérelem, illetőleg a nyilvánkönyv tartalma eltér egymástól. Ha a felek megegyezése és a nyilvánkönyv a jogok tekintetében semmiben sem mutat azonosságot, akkor a nyilvánkönyv teljesen jogsértő, következésképpen helytelen. Ugyanez a teljes helytelenség áll elő, ha a nyilvánkönyvi tartalom és a felek megegyezése bár fedi egymást, de a jogváltozással érintett felek személye nem azonos.
Az előbbiekből adódóan részben is eltérhet a nyilvánkönyv és a bejegyzés alapjául szolgáló okiratok tartalma. A kérdés az, hogy ilyenkor a nyilvánkönyv részleges vagy teljes helytelenségét kell-e következtetésként levonnunk. Holzer szerint teljes a nyilvánkönyvi helytelenség, ha az okiratba foglalt megegyezés és a nyilvánkönyvi tartalom lényegi szerződéses kérdésben tér el egymástól.20 Részleges a nyilvánkönyvi helytelenség, amennyiben a bejegyzés kevesebbet tartalmaz, mint a bejegyzés alapjául szolgáló okirat és kérelem. Ebben az esetben a nyilvánkönyvi határozat hiányos is, a bejegyzési kérelem egy része tekintetében nem született döntés, így a hiány nyilvánkönyvi észlelése után hozott kiegészítő, kijavító határozat valójában nem ex offitio-s eljárásban született határozat, hanem a kérelem keretein belül, kérelemre történt eljárás során hozott határozat.
Eredeti nyilvánkönyvi helytelenség következik be abban az esetbe is, ha egyáltalán nincs megegyezés a felek között, vagy nincs nyilvánkönyvi szolgáltatás a kötelezett részéről, netán elmaradt a bejegyzési kérelem, de mégis van nyilvánkönyvi bejegyzés. Ebben az esetben is teljes a nyilvánkönyv helytelensége.
A nyilvánkönyvi helytelenség speciális esete, amikor a nyilvánkönyvi állapot és a felek megegyezése azonos, de a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet-jogszabály szigorú rendelkezésébe ütközik. Nem kérdéses, hogy a nyilvánkönyv eredetileg helytelen ekkor is, mivel a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet nyilvánvalóan érvénytelen, de azt a nyilvánkönyvi hatóság nem észlelte. A helytelenségnek ez az esetköre azért is különös, mert míg az előbbi esetekben a bejegyzés által érintett felek jogorvoslattal élnek, addig az utóbbi esetben - a jogváltozásban való egyezség miatt - azt elvileg nem teszik meg. A nyilvánkönyv helyességének ez az esetköre a legsérülékenyebb, és a nyilvánkönyvi állapot törvényessége (nyilvánkönyvi legalitás) és a nyilvánkönyvi helyesség kölcsönös meghatározottsága itt hiányzik. Ennek a hiánynak az áthidalását jelentik az ún. hivatalbóli jogorvoslati lehetőségek21, amelyek viszont a kérelemhez kötöttség nyilvánkönyvi alapelvével állnak feszültségviszonyban.
A nyilvánkönyvek utólag bekövetkező helytelenségének alapesete Holzer és Krammer szerint a telekkönyvön kívül történt telekkönyvi jog szerzése, módosulása és megszűnése.22 Ebbe az esetkörbe tartoznak a jogszabály erejénél fogva, továbbá a hatósági, bírósági határozat alapján beálló, illetőleg jogügylettel létrehozott jogváltozások. Kampis számára előbbiek egyebek mellett annak indokolását is adják, miért nem terjeszthetjük ki a telekkönyvi bejegyzés konstitutív hatálya tartalmát a jogváltoztató, jogmegszüntető hatályra is, miért kell alatta főszabályként csak jogkeletkeztető hatályt értenünk.23
A magyar jogirodalomban is találkozunk a telekkönyv helyessége és helytelensége fogalmával, azonban gyakran a telekkönyvi érvénytelenség szinonímájaként.24 A telekkönyvi tartalom melletti helyesség vélelmét a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv első tervezetének indokolásában olvashatjuk.25 A telekkönyvi rendtartásban is találkozhatunk az érvénytelenség és a helyesség fogalmaival.26
A nyilvánkönyvi helyessége alatt Tímár27 megdönthető törvényes vélelmet ért, amely szerint a telekkönyvbe bejegyzett jogok megilletik azt, akinek javára azokat bejegyezték, a telekkönyvbe bejegyzett jogok fenn állnak, a kitörölt jogok pedig nem állnak fenn. Tímár a telekkönyv helytelenségét annak hiányosságával azonosítja, amely a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelenségén alapulhat. Tímár maga is észleli a telekkönyvi bejegyzés érvénytelenségének értelmezhetetlenségét.28
Grosschmid egyszerre használja a telekkönyvi "érvénytelenség" és helytelenség fogalmait.29 Grosschmid a telekkönyvi bekebelezések "érvénytelenségének" eseteit30 alaposan feldolgozva az alábiak szerint rögzítette:
- a telekkönyvi betétbe történt bejegyzés mögött nincs bírósági végzés,
- mást jegyzetek be a betétbe, mint amit a végzés elrendelt,
- más ingatlanra jegyezték be, mint amit a végzés elrendelt,
- a bekebelezést elrendelő végzés a bejegyzési kérelemnél többet, illetőleg kevesebbet rendelt el bejegyezni,
- az okirat és, a bejegyzés egyező tartalmú, de a kérelem nem az okiraton alapszik,
- kérelem, okirat, bejegyzés egyező tartalmú, de a telekkönyvi előző más,
- az okiratba foglalt jogügylet érvénytelen.
A helyességhez tartozó törvényes vélelem közhitelesség tartalmán belül a háború előtti magyar bírói gyakorlatban is a jogerőhöz kapcsolódott.31 Tímár szerint ebben a kérdésben a magyar bírói gyakorlatban nagy fogalomzavar és bizonytalanság uralkodott mindvégig.32
Szladits33 a telekkönyvi bejegyzés érvénytelenségét többször is használja a helytelenséggel kapcsolatos, szinoním fogalomként. "Ha megvan a bejegyzés, de hiányzik a jogváltozásnak a bejegyzésen felül megkívánt egyik-másik előfeltétele, akkor a bejegyzés erőtlen avagy - mint mondják - eredettől fogva érvénytelen. Az érvénytelen bejegyzés a telekkönyv tartalmát helytelenné teszi, mert nem felel meg a valóságos joghelyzetnek." A telekkönyvi helytelenség Szladitsnál azt jelenti, hogy a telekkönyv tartalma nem felel meg az anyagi jogi azaz a valóságos jogállapotnak.
Szladitsnál a bekebelezés - eredeti, illetőleg utólagos megkülönböztetés nélkül - érvénytelen34, ha
- a bekebelezési engedélyt nem a tulajdonos adta ki,
- bár a tulajdonos adta ki, de az engedély kiadása érvénytelen valamely oknál fogva,
- A bejegyzési engedély érvényes, de a kötelmi szerződés érvénytelen.
Mindamellett Szladits is megkülönbözteti az eredeti érvénytelenséget a bekebelezés következetlenül használt érvénytelensége, illetőleg helytelensége körében.35 Elmulasztja azonban az utólagos érvénytelenség fogalma használatát, pedig a bejegyzésről utólag is kiderülhet annak érvénytelensége, nevezetesen a megtámadási okok esetkörében. Mégis Szladitsnál felismerhető a telekkönyvi bejegyzés érvénytelensége és helytelensége közötti olyan megkülönböztetés, amely a telekkönyvi bejegyzés érvénytelenségét az alapügyletek (dologi és kötelmi) érvénytelenségéhez köti, a helytelenséget pedig inkább a bejegyzés hiányossága, elírása köréhez.
Mindennek a - logikusnak tetsző - különbségtételnek azonban ellentmond Szladits akkor, amikor a telekkönyv helytelenségének két esetét különbözteti meg36:
- a telekkönyvi bejegyzés eredettől fogva fennálló érvénytelensége,37
- a telekkönyvi bejegyzés nélkül a telekkönyvön kívül következett be a jogváltozás (ez a Szladits által nem használt utólagos "érvénytelenség" esete. Nos a két helytelenségi ok egyöntetűen a bejegyzés alapjául szolgáló (kötelmi és dologi) jogügylet érvénytelensége. A más helyütt Szladits által is említett a bejegyzési kérelemmel összefüggő helytelenségi okok is ide tartoznak, ahol a magánjogi érvénytelenség már nem is értelmezhető.38
A következetlen fogalomhasználat a telekkönyv helyreigazítása (a helytelen tartalom megszüntetése) kapcsán érhető ismét tetten Szladitsnál:39 "A telekkönyv tartalmának helyreigazítása kétféle módon történhetik, úgymint törléssel vagy a tartalom helyesbítésével."
Csak Szladitsnál olvasható az eredeti érvénytelenséggel együtt a jogügylet hatálytalanságán alapuló telekkönyvi helytelenség esetköre a törlési kereseteknél. Szladits e mellékesnek szánt, de lényegi megjegyzése a mai joggyakorlatra, de még inkább a jogalkotásra is nagy kihatással lehetne.40 A hatálytalanság esetén a törlési per kizártsága folytán inkább a nyilvánkönyvi előző szabálya kell látnunk, hiszen az egyébként érvényes szerződés alapján a nyilvánkönyvben bent maradó jogosulttal szemben is helye van a hatálytalansági per nyertesének jogait bejegyezni.
Szladitsnak viszont feltétlenül igaza van abban, hogy a törlés meg nem engedése lehetővé teszi harmadik személy jogszerzését, a közhitelesség joghatását, és a nyilvánkönyvben bízva szerző személy a jóhiszemű szerzésre és az ahhoz kapcsolódó védelemre hivatkozhat ilyen esetben is a perben nyertes féllel szemben. Kevésbé rossz tehát a törlési pernek a kibővítését lehetővé tenni a hatálytalan szerződés alapján a jogosult javára, mintsem a pernyertest kitenni annak, hogy a vele szemben hatálytalan szerződésen alapuló jog jogosultja csalárd módon elidegenítse jogát, és kezdhesse pereit előlről. Ebben az esetben a jóhiszemű harmadik már hivatkozna is a közhitelesség szabályára.
A helytelenség Szladits szerint a jogosultnak törlési, illetőleg kiigazítási igényt ad, amely egyben megalapozza az anyagi jogi jogosultnak azt az igényét is, hogy követelheti a telekkönyvbe bejegyzettől, hogy egyezzen bele a telekkönyvi állapot anyagi jog szerinti tartalommal történő helyesbítésére. Ezt Szladits a telekkönyvi szolgáltatás második esetcsoportjának tekinti, mivel a szolgáltatás nem kötelmi jogon alapul, mint a jogügyleteknél, hanem dologi jogi igényen.41
Tímárnál42 a telekkönyv helytelensége azt jelenti, hogy a telekkönyvi tartalom eleve jogszabálysértő vagy utólag vált helytelenné, akár nyilvánkönyvön kívüli jogváltozások okából, akár azért mert a nyilvánkönyvi változás alapjául szolgáló kérelmet annak jogosultja valamely rajta kívül álló okból nem érvényesítette. A telekkönyv helytelenségéhez nem tartozik feltétlenül hozzá annak hiányossága. Tímárnál ez első látásra logikusnak hat, mivel a helytelenséget az alapul szolgáló ügyletek érvénytelenségéhez kapcsolja. Ez azonban nem feltétlenül van így. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben inkább Grosschmidnek és Szladitsnak kell igazat adnunk. A telekkönyv mindenekelőtt hiányos, ha a kértnél kevesebbet jegyeztek be, ez azonban feltétlen jogsértést eredményez, így a telekkönyv eredeti helytelensége is nyilvánvaló. "A publica fides akkor válik aktuálissá, amikor a telekkönyv helytelenségét vagy hiányosságát peres úton érvényesíthetik. Ilyen esetben a pert nemcsak az ellen kell indítani, aki a telekkönyvi jogot helytelenül szerezte (vagy akivel szemben a dologi jogot telekkönyvön kívül megszerezték), hanem azt is be kell vonni a perbe, aki e helytelen bejegyzés alapján a telekkönyv tartalmának helyességében bízva további telekkönyvi jogot szerzett, mert más különben az ítélet ezzel szemben hatályos nem lesz. Ez a harmadik személy (persze, több ilyen is lehet) hivatkozhat azután (de csak jóhiszeműsége esetében!) a publica fidesre.43 Amíg tehát a törlési per megindítására ekként meghatározott időtartam (az ún. kritikus idő) le nem jár: a publica fides szabálya nem érvényesül, vagyis a helytelen bejegyzés a jóhiszemű szerző javára helyesnek nem tekintik."44
Tímár egyszerre tesz kísérletet a telekkönyv helytelensége fogalmának, illetőleg a telekkönyv helytelensége okainak - igaz a teljesség hiánya okával együttesen - meghatározására.45 "Ez a vélelem megvan a mi jogunkban is, és pedig akként, hogy a telekkönyv tartalma helyesnek tekintendő, vagyis a vélelem amellett szól, hogy a bejegyzett jog megilleti azt, akinek javára be van jegyezve, a kitörölt jog pedig nem áll fenn. A telekkönyvre támaszkodó fél tehát a telekkönyv tartalmának helyességét nem köteles bizonyítani, hanem vele szemben az köteles állítását bizonyítani, aki a telekkönyv tartalmának helyességét vitatja. A vélelem ellenkezőjének bizonyítása azonban - természetesen a publica fides szabálya érvényesülésének határain túl - meg van engedve." Tímár a telekkönyvi helytelenség okát alapjaiban az okiratok érvénytelenségében látja.46 "Ami magát a helytelenséget vagy hiányosságot illeti, ennek oka csakis a bejegyzésnek alapul szolgáló jogügylet érvénytelensége lehet".
Sárffy a telekkönyvi bejegyzések deklaratív hatálya meghatározásakor említi a telekkönyvi tartalom helytelenségét.47 A deklaratív bejegyzések Sárffynál "arra szolgálnak, hogy a valódi jogállapotnak meg nem felelő telekkönyvi állapot a valódi jogi állapottal összhangba hozassék." A közhitelesség magyarázata kapcsán használja ismét a telekkönyv helyessége fogalmát. Sárffy48 szerint jogsértő bejegyzés jogot nem hozott létre, csak látszatjogi hatások fűződhettek hozzá, de ez a bejegyzés nem tette a tévesen bejegyzett jogot telekkönyvi joggá. A látszatjogi hatás az, hogy egy bizonyos idő (TR 150. §) elteltével - az ingatlanforgalom biztonsága érdekében - a bejegyzést akkor is helyesnek és jogszerűnek kell tekinteni, ha tévesen került a nyilvánkönyvbe.
Sárffy49, bár az előbbieket meghaladóan nem foglalkoztatja közelebbről a telekkönyvi helyesség kérdésköre, mégis újabb esettel gazdagítja a helytelenség, illetőleg érvénytelenség esetkörét a feltételes - felbontó feltételhez kötött - tulajdonjog bejegyezhetőségéről leírt álláspontjában. Sárffy - szerintem helytelenül - lehetségesnek tartja a bontó feltételtől függő jog bejegyezhetőségét. Az a felismerése, hogy a bontó feltételben abszolút hatályú elidegenítési és terhelési tilalom van, a nyilvánkönyvben bízva szerzőt csak akkor érinti, ha a bontó feltétel a nyilvánkönyvben feljegyzésre került. Ha nem került bejegyzésre akkor a nyilvánkönyv feltétlenül helytelen.
Az abszolút hatályú tilalom nyilvánkönyvi jelenléte pedig a további bejegyzések befagyasztását, így a tulajdonjog forgalomképtelenségét vonja maga után, azaz éppen a forgalom, így a nyilvánkönyv létezésének alapja és célja ellen hat, következésképpen szükségtelen, és ezért más megfontolásból helytelen is. Sárffy elgondolásában az önellentmondás is ott feszül, hiszen amilyen okból a forgalomképtelen ingatlan nem tárgya a telekkönyvezésnek sem, ugyanolyan okból a forgalomképtelen tulajdonjog egyúttal a forgalomképtelen ingatlant is eredményezi. A tulajdonjog forgalmának teljes körű kizárása a Sárffy szerinti felbontó feltétel által egyúttal a forgalmon kívüli ingatlant is eredményezi, amely viszont nem tárgya eleve a telekkönyvnek. A jog nyilvánkönyvbe vétele akkor indokolt, amikor a jog a forgalom számára is megnyílik, akárcsak relatíve is forgalomképessé válik. A szocialista telekkönyvben, illetőleg az ingatlan-nyilvántartási gyakorlatban helyesen ilyen jog bejegyzése nem vált lehetségessé.
Sárffy ellenben a feltételes tulajdonszerzések bejegyezhetőségét - helyesen - nem látja lehetségesnek, mivel a várományi jogok nem tárgyai a telekkönyvnek.50
Sárffyt51 a telekkönyvi bejegyzés érvénytelenségét, azon belül az eredeti érvénytelenséget a Tr. szövegére utalva használja. A bejegyzés érvénytelenségének eseteit nem sorolja, ahelyett a bejegyzés és az alapjául szolgáló okirat, végzés, kérelem eltérésének okairól ír A Tr. 62. §-a magyarázatakor.52
Kolosváry53 a telekkönyvi helyességét a bejegyzettséggel összefüggésben pozitíve, a jogszerűséggel azonos tartalommal határozza meg: ami bejegyezve van: az helyes és jogos. A helyesség negatív szabályában a teljességet is kimondja a közhitelesség fogalmi körében. Ez utóbbi azonban félreérthetően kerül szövegezésre és összemosódik a bizonyító erővel.
A szocialista telekkönyvben majd a manuális ingatlan-nyilvántartásban a "közhiteleség elve", mint a bizonyítási szabály, a nyilvánkönyvi tartalom helyességének vélelme definiált. Az azonban, hogy ebből milyen lényegi joghatások következnek a törvényből nem derül ki, helyette a bírói jogalkotás értelmezte azt a törvényen túlmenően jogvédelmi hatályként.
A magyar klasszikus telekkönyvben54 a helyesség és teljesség vélelme a telekkönyvezett dologi jogok körében áll fenn. A magyar szocialista telekkönyv55 ezt a telekkönyv helyessége melletti, eljárási jogi vélelmet nevezi el közhitelességnek, a vélelem lényegétől rendszeridegen módon átértelmezve és kibővítve azt, egyben kiterjesztve azt a joghatállyal bíró jog-, illetőleg tény- és körülmény-bejegyzésekre.
A nyilvánkönyvi helyesség vélelme alapján nyilvánkönyvi bejegyzésekhez mindenekelőtt a helyesség vélelme fűződik, amely két irányban érvényesül: egyrészt a bejegyzett jogról vélelmezik, hogy valóban fennáll, mégpedig a bejegyzett jogosult oldalán, a törölt jogról pedig vélelmezik, hogy az nem áll fenn. Ezzel szemben - a Ptk. szabálya, továbbá a telekkönyvi rendtartás szabálya alapján - nem dönthető el, hogy fenn áll e vélelem a nyilvánkönyv teljességére vonatkozóan is, ami azt jelentené, hogy a telekkönyvbe bejegyzetteken kívül nem áll fenn más jog.56
A klasszikus telekkönyvben57 a helyesség vélelme a (dologi) jogok körében áll fenn eljárásjogi hatásként, a magyar szocialista telekkönyv58 - a Ptk. 116. § (2) bekezdése végrehajtásaként, azt ismételve - a telekkönyv bizonyító erejét, így kimondatlanul is helyessége melletti, eljárási jogi vélelmet nevezi el közhitelességnek, a vélelem lényegétől rendszeridegen módon átértelmezve azt, egyben kiterjesztve azt a joghatállyal bíró jog-, illetőleg tény- és körülmény- bejegyzésekre.
A vélelem a szocialista telekkönyvben, illetőleg részlegesen a telekkönyvi irodalomban is megdönthető törvényes vélelemként került szabályozásra.59 Kampis a helyességet és a teljességet szinoním fogalomként használja a közhitelesség fogalma meghatározásakor. Mivel ez utóbbit bizonytó erőként is definiálja, így a bizonyító erő vonatkozásában is megtaláljuk a telekkönyv helyességére vonatkozó állítást.60
A helyesség, mint a telekkönyvi tartalom teljességét is jelentő fogalom jelenik meg Kampisnál.61 "A közhitelesség elve jogunkban csak azt jelenti, hogy vélelme áll fenn a telekkönyvben foglalt bejegyzések helyessége tekintetében: amit bejegyeztek a telekkönyvbe, arról a vélelem az, hogy fenn is áll, ami nincs benne, arról az a vélelem, hogy nem áll fenn." Kampis a telekkönyv helyességét, mint a bizalmi elv előfeltételét is értelmezi. "A telekkönyv tartalmának helyességéhez fűződő (egyszerű) vélelem alapozza meg a telekkönyvbe vethető bizalmat, azt, hogy az ingatlanra jogot szerezni kívánó fél bízhat abban, hogy a telekkönyvi állapotra alapozott jogszerzését a jog védelemben fogja részesíteni. (Ez a telekkönyv már mondott látszatfunkciójának megnyilvánulása.)"62.
A telekkönyvi rendtartásról szóló rendelet63 normába önti azt a közjogi képtelenséget, amely a közhitelesség valódi szabálya szövegezésekor az ingatlan-nyilvántartás helytelensége helyett a nyilvánkönyvi bejegyzés érvénytelenségét szabályozza. Ezt tovább "szigorítja" azzal, hogy csak "eredetileg érvénytelen bejegyzésről hozott határozat"-ot említ a megtámadási határidők körében. A sok tekintetben ellentmondásos szövegezés folytán nagy a kísértés annak a következtetésnek a levonására, hogy az utólagosan érvénytelenné vált bejegyzést esetleg nem is lehet megtámadni, vagy ennek ellenkezőjeként az korlátlanul megtámadható, mivel arról szabály nincs. Természetesen olyan értelmezés is lehetséges, hogy nincs utólagosan érvénytelenné váló bejegyzés a szocialista telekkönyvi rendtartásban.
Az 1972. évi 31. sz. tvr. (Inytvr.) 2. §-a - valójában érthetetlen okból - szóról szóra megismétli a Ptk. 116. § (2) bek.-e, illetőleg - a telekkönyvi elnevezésre utalás helyett ingatlan-nyilvántartást jelölve - az egykori telekkönyv 1. § (2) bek.-e szövegét64 a jogok és tények körére, tovább bővítve azt - törvényi abszurdumként - az adatokra is. A nyilvánkönyvi adatok helyessége melletti vélelem fennállása körüli vita a joggyakorlatban sajátos módon a közhitelesség bírói értelmezésében csapódik le.65 Ebből a norma szövegből egyszerre következtehetünk a nyilvánkönyvi tartalom helyességére és teljességére, illetőleg annak ellenkezőjére is.66
A nyilvánkönyvi jogok és tények helyessége melletti vélelmet megdönthető vélelemként értelmezi a bírói joggyakorlat, maga sem téve kísérletet arra, hogy választ adjon a helyesség vélelme és fikciója kettősségének magyarázatára, illetőleg arra, hogy a kettősség nem a közhitelességen belüli probléma, nem a közhitelességnek vannak stádiumai, hanem a bizonyító erő, illetőleg közhitelesség kettőssége az oka a helyesség tartalma eltérő megítélésének is.
Azt már csak rögzítjük, hogy az Inytvr. is fenntartja a telekkönyv által normába öntött azt a közjogi képtelenséget, amely a közhitelesség szabálya szövegezésekor az ingatlan-nyilvántartás helytelensége helyett a nyilvánkönyvi bejegyzés érvénytelenségét szabályozza.67 Az Inytvr. 31. §-a (2) bek.-nél kell kitérnünk arra, hogy ez a szakasz, amely az ingatlan-nyilvántartás helyességének és teljességének fikciós tényállása beálltát szabályozza, egyszerre nyer meghatározást, mint telekkönyvi elbirtoklás.68
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) sem észleli a közjogi nonszensz-t, változatlan tartalommal a nyilvántartási bejegyzés érvénytelenségére ad szabályt.69 Az Inytv. 5. § (3) bekezdésében megfogalmazott nyilvánkönyvi helyesség és teljesség arra az esetre értelmezett rendező szabály, ha az anyagi jogi állapot eltérne a nyilvánkönyv tartalmától.70 Mind a helyesség, mind a teljesség melletti vélelem kizárólag a jóhiszemű szerző javára szolgál. A törvényben kimondott helyesség a bizonyító erőnek is része, valójában az Inytv. 5. § (1) és (2) bekezdésében megfogalmazott tanúsító tartalmat részben konkretizáló szabály. Az 5. § (3) bekezdésébe szövegezési hiba folytán valóban ellentmondás került beépítésre.71 A nyilvánkönyvi közhitelesség pozitív tartalmát, azaz helyességét megdönthető vélelemként hagyta meg a törvény.72 A nyilvánkönyvi teljesség kimondása már a közhitelesség fikciós hatásának része.
Fontos jogi érdek fűződik ahhoz, hogy amennyiben az ingatlannal kapcsolatos tulajdonjog telekkönyvön kívül másra átszállt és ez a telekkönyv helytelenségéhez vezetett, a tulajdonos bejegyzésével a telekkönyv helyesbítésre kerüljön.
A német és a svájci telekkönyvi jogban a közhitelesség teljessége azonnal hozzárendelt a telekkönyvi bejegyzéshez.73 Az eljárás célja, hogy a telekkönyv tartalma a valós jogi helyzettel összhangba kerüljön. A telekkönyv tartalmának helyesbítését célzó bejegyzés tehát nem jelent jogváltozást. A német telekkönyvi jog a telekkönyv helyesbítésére vonatkozó dologi jogi igény alapját a BGB 894. §-a jelenti. A kérelemre indított eljárásban helyesbítésre irányuló bejegyzéshez a bejegyzési eljáráshoz hasonlóan a következők szükségesek:
- a helyesbítés bejegyzésére irányuló kérelem (GBO 13. §);
- a helyesbítés bejegyzésének jóváhagyása (GBO 19. §), illetve a helytelenség igazolása [GBO 22. § (1) bekezdés];
- tulajdonos vagy felülépítményi jogosult bejegyzésével történő helyesbítés esetén az ő jóváhagyása [GBO 22. § (2) bekezdés].
- egyéb bejegyzéshez szükséges feltételeknek (jogosult előzetes bejegyzettsége, GBO 39. § stb.) az előírt alakiságokkal szintén rendelkezésre kell állniuk.
A kérelem előterjesztésére az jogosult, akinek a helyesbítésre joga van és az is, aki a helyesbítésre kötelezett. A GBO 14. §-a alapján a tényleges jogosult bejegyzése útján való helyesbítés esetén a kérelmet az is előterjesztheti, aki a jogosulttal szemben fennálló végrehajtható jogcíme alapján a telekkönyvi bejegyzést követelheti, amennyiben ennek a bejegyzésnek a megengedhetősége a telekkönyv helyesbítésétől függ. Ilyen esetben ún. helyesbítési kötelezettségről van szó: a telekkönyvi hatóság felhívja a kötelezettet, hogy a helyesbítés iránti kérelmet terjesszen elő (GBO 82. §) és a helyesbítéshez szükséges okiratokat szerezze be. Az eljárás hivatalból indul. Ez természetesen azt feltételezi, hogy a telekkönyvi hatóság tudomást szerezzen arról, hogy a telekkönyvön kívül került sor a jog átszállására, illetve a helyesbítésre kötelezés ellen nincsenek megalapozott indokok.
A telekkönyvi tartalom helytelensége kiigazítására vonatokozó eljárások közé kell azonban sorolnunk a hivatalbóli eljárásokat is.74 Ilyenkor a telekkönyvi hatóság a harmadik személy helytelen telekkönyvi állapotra alapuló jogszerzését kívánja megelőzni azzal, hogy az ex officio-s eljárás megindításnak tényét feljegyzi a telekkönyvi betétbe.75
A német jogban is a jogsértő telekkönyvi bejegyzések irreverzibilitásának kivédésére vezették be az Amtswiderspruch, illetőleg a Zwangsberichtigungsverfahren jogintézményét.76 A két jogintézmény közül a hivatalbóli eljárást lehetővé tevő Amtswiderspruch a legérdekesebb. A német telekkönyv e korrigatív jogintézménye arra az esetre szól, ha a telekkönyv jogsértő jellege a bejegyzés helytelensége miatt áll elő. Azért, hogy a helytelen bejegyzésre alapuló jóhiszemű jogszerzést megakadályozzák - egyben feltétlen kártérítési felelősséget vállaljon az állam - lehetővé teszik a telekkönyvi hatóságnak, hogy a jogsértő bejegyzés észlelésével hivatalból jegyezzék fel az ellentmondás tényét, kizárva a helytelen és jogsértő bejegyzésen alapuló további jóhiszemű jogszerzést. A német jog sem teszi helyre hozhatatlanná a telekkönyvi bejegyzéseket, mi több hivatalbóli eljárást tesz lehetővé.
Az osztrák telekkönyvi jogban is lehetőség, sőt szabály van a telekkönyvi hivatalbóli kiigazítására, ha a telekkönyvben felismert helytelen, jogsértő vagy tárgy nélküli bejegyzés történt. A kiigazítást (amtswegige Bereinigung) hivatalból el kell végezni, korlátját az időközben szerzett jogok jelentik.77
A hivatalbóli kijavítási, kiigazítási, módosítási eljárásokat Magyarországon többen is az Áe. 61. §-ához kötik, és telekkönyvvel összeegyeztethetetlen államigazgatási specifikumnak tartják, amely önmagában is elegendő a bírósági hatáskör megalapozásához,78 annak ellenére, hogy a magyar telekkönyvi jog mindkét változatában is szabály volt a telekkönyvi szabálytalanságok kijavítására, kiigazítására, de nem módosítására, a hivatalbóli eljárás.79
Az új telekkönyvi rendelet80 szabályozza a bejegyzésről rendelkező végzés hibájának, hiányosságának kijavítását, közelebbről meg nem határozva azok tartalmát. A bejegyző végzés hibáinak kijavítását két esetkörre szabályozza, de hallgat a szabálytalan telekkönyvi átvezetés kijavítása, kiegészítése tekintetében. A telekkönyvi rendelet - tévesen - a hivatalbóli módosítást jogbiztonsági okokból azonban nem teszi lehetővé, pedig éppen ezzel a céllal ellentétesen hat a szabály hiánya. A jóhiszemű jogszerzőt a helytelen bejegyzéssel valójában a telekkönyv téveszti meg, kizárva azt is, hogy a telekkönyvi hivatal maga észlelve a jogsértő bejegyzést, azt egy általa indított, a betéten széljegyzett hivatalbóli eljárásban éppen a későbbi jóhiszemű jogszerző védelmében módosítsa.
A bírósági végzés hiányosságát - a végzés betétbe való bevezetése előtt - a bíróság hivatalból kijavíthatja (pótolhatja). A telekkönyvi betétbe történt bevezetés után a kijavítás pótlás hivatalból elrendelése előtt a hibáról jelentést kell készíteni, a jelentést iktatni kell és iktatószámát a szóban forgó bejegyzést tartalmazó lap szélén fel kell jegyezni. A bíróság a jelentés alapján végzést hoz. A helytelen telekkönyv kijavítását a harmadik jóhiszemű jogszerző szerzése teszi lehetetlenné, mind hivatalból, mind kérelemre.
Ugyanezt a szabályt tartalmazza az Inytvr. 21. §-is a hivatalbóli eljárásra azzal a megkülönböztetéssel,81 hogy az egységes határozat elve alapján - súlyosan tévedve - nem ad szabályt a nyilvántartási bejegyző határozattól eltérő, a tulajdoni lapon foganatosított változásátvezetés hibájának orvoslására.82 Az Inytvr. módosítása83 az Áe. 61. §-át kétségtelenül beépíti a rendszerbe, így lehetővé válik a hivatalbóli határozat módosítás is, azonban nincs ere külön nyilvánkönyvi szabály. Ennek köszönhetően a bejegyzett határozat tartalmát közvetítő tulajdoni lap "hallgatása mellett" születnek sorban megváltoztató és visszavonó ingatlan-nyilvántartási határozatok, időnként teljes káoszt teremtve a rangsor és a közhitelesség tekintetében. Amennyiben az ilyen hivatalbóli eljárásokat megindításukkor azonnal széljegyezni kellett volna, és e tényt fel kellett volna jegyezni a tulajdoni lapra, akkor sok esetben kizárható lett volna a jóhiszemű jogszerzők nyilvánkönyvi joglátszattal alátámasztott félrevezetése.
Az Inytvr. azonban a fellebbezési kérelemre esetére is lehetőséget teremt a saját hatáskörben való eljárásra, ezzel furcsa paradoxonként a jogba beépítve az az elsőfokú közigazgatási szerv fellebbezési kérelemhez kötöttségét, amelyhez a másodfokú szerv viszont nem kötött.
Az új Inytv.84 már a hivatalbóli eljárásokkal szemben - telekkönyvi műveltséggel alátámasztott - kiépült megalapozatlan megvetés okából nem meri felvállalni a hivatalbóli eljárások teljes körű szabályozását, így próbálván telekkönyvi értelemben véve is szalonképes lenni.
Ennek keretében egyrészt - helyesen - egyértelműen kizárja az Áe. alkalmazását minden olyan jogkérdésben, amelyet szabályoz, így a hivatalbóli eljárásokban is. A helytelenség kijavítását megalapozó konkrét szabályon tartalmilag nem változtat. Mégis lényeges a különbség, mivel a számítógépes nyilvánkönyv vezetés során valóban egyidejű a változás átvezetéséről szóló határozat és annak tartalmi átvezetése a tulajdoni lapon. De lege ferenda azonban azt kell mondanom, hogy a hivatalbóli eljárásnak minden tekintetben, így a bejegyző határozat visszavonását, módosítását, kiegészítését és kijavítását is átfogva léteznie kellene nyilvánkönyvi jogunkban, de csak szabályos külön eljárás mellett, az alaki felülvizsgálat korlátain belül. Ez feltételezi azt, hogy megindításakor nem lehet iktatott, széljegyzett további nyilvánkönyvi kérelem. A hiba észlelésekor a hivatalbóli felülvizsgálat eljárás tényét azonnal nyilvánkönyvi iktatás alapján széljegyezni kell a tulajdoni lapon, és ennek alapján az érintett jogszerzők bevonásával lehet helytelenséget kijavító határozatot hozni. A nyilvánkönyvi helytelenség kijavítása a nyilvánkönyv törvényességének alapfeltétele, így azt hivatalbóli eljárásokban is lehetővé kell tenni, a nyilvánkönyv közhitelességének fokozása, azaz a jóhiszemű jogszerzők védelme érdekében. Ez akut jogalkotási feladat. ■
JEGYZETEK
1 Kivételként kell itt említenünk mindenekelőtt Tímár Rojcsek Sándort. Lásd Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1938. A szerző kiadása, 149. old. "aki először száll síkra a telekkönyv ún. érvénytelenségével szemben." Akik ezt elhitték sorban vesz- tették el pereiket a nyilvánkönyvvel szemben. BH 1978. 482. II. "Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények (adatok) fennállása mellett szóló vélelem•az ellenkező bizonyításával megdönthető (1972. évi 31. sz. tvr. 2. §).
2 Auer/Hoffmeister: Das Moderne Grundbuch. (eine rechtsverg- leichende Studie unter besonderer Berücksichtigung des österreichischen Beispiels) Wien 1992.; Schriftenreihe des Bundesministeriums für Justiz. Band 58. 10. old., 18. old. 22. old., 41. old.
3 A pozitív publicitás fikciója teljes körben csak a német és a svájci telekkönyvet jellemzi Hoffmeister és Auer szerint. Erről bővebben: A jóhiszemű jogszerző védelme cím alatt szólunk.
4 Kifejezetten megfogalmazza a magyar irodalomban Szladits Károly: Dologi Jog, Bp. 1930. Grill Károly Könyvkiadó. 115-116. old.; és 120-122. old. Sárffy Andor: Telekkönyvi rendtartás, Bp A szerző kiadása. 2-5. old. Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, Bp. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. I. fejezet.; Walter Böhringer: Das deutsche Grundbuchsystem iminternationalen Rechsvergleich. BWNotZ. 2/1987. 25-28.old.; Auer/Hoffmeister: Das Moderne Grundbuch. (eine rechtsvergleichende Studie unter besonderer Berücksichtigung des österreichischen Beispiels) Wien 1992.; Schriftenreihe des Bundesministeriums für Justiz. Band 58.
5 Lásd Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhiteleségéről, Magyar Jog, 2001. szeptember 513-518., "E fogalomnak a finomított változatát valló nézetek nem tesznek teljesen egyenlőségjelet a közhitelesség és a nyilvántartás tartalmának a valósággal egyezősége közé, csupán azt mondják, hogy a nyilvántartás azért hiteles, mert vélelem áll fenn az abban foglaltak helyessége mellett. A nyilvántartás a kívülálló jogszerző számára nem jelent tehát bizonyosságot a tartalom valódisága mellett, pusztán vélelmet. Ez a változat éppúgy nyitva hagyja a lényeget, mint az előző, csak elegánsabban. Vagyis a vélelemben már benne foglaltatik ugyan az feltételezés, hogy a tartalom valótlan, adott esetben helytelen is lehet, viszont nincs válasz arra, hogy mi a következménye a valóságos jogi helyzettől való eltérésnek a vitás felek között, illetve, ha van is válasz, az nem képezi szerves részét a közhitelesség fogalmának. A helyesség vélelme ennél fogva önmagában nem elegendő fogalomalkotó tényező."
6 Lásd erről bővebben: Haegel, Schöner, Stöber: Grundbuchrecht, München 1993. C. H. Beck. 134. old.
7 Tímár Rojcsek Sándort. Lásd Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1938. A szerző kiadása, 149. old.; Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 140. old.
8 1997. évi CXLI. Tv. 5. § (4). bek.
9 Lásd erről: Helmut Koziol, Rudolf Welser: Grundriss des bürgerlichen Rechts, Band II., Neunte bearbeitete Auflage, Wien, 1992. Manzsche verlags- und Universitätsbuchandlung S. 108-109.), Demelius: Grundbuchrecht, Hofmeister: Der Gutglaubenschutz im österreichischen Grunbuchsgesetz, NZ. 1972. S. 97.); idézi Koziol: OGH JBL 1990. 314., hivatkozik továbbá Demelius: Grundbuchsrech S. 91.) lásd erről: Walter Rechsberger: Rechtsschutz im Liegenschaftsverkehr, Manz Verlag, Wien 1998., Band XIX. 17. old.) (lásd erről: Eric Feil: Grundbuchrecht, S. 32-33, Springer Verlag Wien, 1972.: ("...ist die Annahme der Vollständigkeit und Richtigkeit des Grundbuches eine blosse Fiktion zugunsten desjenigen, der auf ihren Inhalt vertraut." E. Feil: i. m. 32. oldal).
10 Positive Seite des Publizitätsgrundsatzes GBG 62. §
11 Lásd erről: (lásd erről: Haegele, Schöner, Stöber: Grundbuchrecht. München 1993. C. H. Beck. 150-155. old.) Manfred Wolf: Sachenrecht, 9. Auflage, Verlag C. H. Beck, S. 185.; Bauer: Sachenrecht, Verlag C. H. Beck, S. 185.; Gieseke: Der öffentliche Glaube des Grundbuchs, 1910. Lutter: Die Grenzen des sogenannten Gutglaubenschutzes im Grundbuch, AcP. 164. S. 222;)
12 Manfred Wolf: Sachenrecht, 9. Auflage, Verlag C. H. Beck, S. 185-186.
13 BGB 891-892. §-ok
14 A BGB 891. §-ában megdönthető törvényi vélelem szól amellett, hogy ha a telekkönyvben valaki javára egy jogot jegyeztek be, akkor őt ez a jog megilleti; illetve ha a telekkönyvben egy bejegyzett jogot töröltek, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy az a jog nem áll fenn. A törvényi vélelem tehát egy jogi helyzet mellett szól, amely minden eljárásban, így a telekkönyvi hatóság és mindenki más számára is irányadó. Ez a vélelemmel védett jogi helyzet nem feltétlenül egyezik meg a valóságos jogi helyzettel: bejegyzett jog esetén a bejegyzett jogosultat védi, a jog törlése esetén pedig a törölt jogosult ellen fejti ki hatását. A vélelem a telekkönyvi hatósággal szemben megdől, ha számára a telekkönyv helytelenségének ténye ismert vagy az kétséget kizáró módon bizonyítást nyer.
15 A BGB 891 § szempontjából jognak kell tekinteni:
- a tulajdonjogot,
- a korlátolt dologi jogokat,
- ilyen jogokat ezeken a jogokon,
- a nem vitatott/bizonyított igényre vonatkozó előjegyzést.
Ezzel szemben nem minősül jognak:
- a BGB 1157 § szerinti kifogás,
- a rendelkezési korlátozás,
- a panasz,
- közjogi jogosultságok és közterhek,
- olyan jogok, amelyek nem bejegyezhetőek vagy harmadik személlyel szembeni hatályosulásához nem szükséges a bejegyzés.
16 Lásd erről: "Der gutglaubige Dritte wird in seiner Rechtstellung aber sofort geschützt" lásd erről: Walter Rechsberger: Rechtsschutz im Liegenschaftsverkehr, Manz Verlag, Wien 1998., Band XIX. S. 32.); Manfred Wolf: Sachenrecht, 9. Auflage, Verlag C.H. Beck, S. 186.
17 Weirich: Grundstücksrecht. 254. old. Verlag C. H. Beck 1985.; Böttcher: Rechtspflegerstudienhefte 1991. 33. old.; Holzer/Kramer: Grundbuchrecht; 108. old. Verlag C. H. Beck. 1994.
18 Szladits Károly: Dologi Jog. Bp. 1931. Grill Károly Könyvkiadóvállalata; továbbá Fűhrer Imre: Szladits Károly egy. tanár előadásainak jegyzete, Bp. 1921. 112-116. old.; Kolosváry: Dologi Jog, Szladits Magyar Magánjog, Grill Károly Könyvkiadóvállalata; 265. old.
Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, Bp. Grill Károly Könyvkiadóvállalata; 308. old.; Világhy-Eörsi: Magyar polgári jog, Bp. 1962. 296. old.; Az újabb irodalomban: Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége, Magyar Jog. 2001. 9. sz. 520-521. szám. "Az eredeti érvénytelenség által megtévesztett jóhiszemű jogszerzőt az ún. pozitív bizalomvédelem szabályai óvják." Feltűnő, hogy Jójárt egyszerre használja az eredeti érvénytelenség és az utólagos helytelenség fogalmi kategóriáit, miközben az eredeti helytelenség, az utólagos érvénytelenség nem szerepel címsorban. Ugyancsak kitér az eredeti és utólagos érvénytelenség fogalmi szóhasználatára Kisfaludi András is. Kisfaludi: A szerződés érvénytelensége és a közhiteles nyilvántartások, Liber Amicorum Studiae Weiss; ELTE ÁJK Polg. Jogi Tanszék. 2002. 168-169. old.; Kovács László: Új törvény az ingatlan-nyilvántartásról, Közjegyzők Közlönye. 1998. 10. szám. 17. old. A telekkönyvi és ingatlan-nyilvántartási tételes szabályok ugyancsak a nyilvánkönyvi bejegyzés érvénytelenségéről szólnak.
Az 54/1960.(XI. 27.) Korm. rend. 32. § (2) bek. szerint "Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet hatvan napon belül lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. Három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha a kézbesítés nem történt meg."
Az 1972. évi 31. sz. Tvr. 31. § (1) bek. szerint "Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt."
Az 1997. évi CXLI. tv. Inytv. 5. § (5) bek. szerint: "Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
Inytv. 63. § (1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt."
19 Holzer/Kramer: Grundbuchrecht. C. H: Beck. 1994. 108. old. "Es ist zu unterscheiden zwischen ursprünglicher und nachträglicher Unrichtigkeit. Das Grundbuch wird nachträglich unrichtig(=unvollstndig), wenn der ursprünglich richtige Grunbuchinhalt durch eine rechtliche Veränderung ausserhalg des Grundbuchs unrichtig wird."
20 Holzer/Kramer: Grundbuchrecht. C. H: Beck. 1994. 109. old. "...ist das Grundbuch in vollem Umfang Unrichtig, wenn die Einigung und Grundbucheintragung bezüglich wesentlicher Einigungsinhalte (esentialia negotii) nicht übereinstimmen."
21 Ilyen hivatalbóli, saját hatáskörben igénybe vehető jogorvoslat a német telekkönyvi jogban a "Zwangsberichtigungsverfahren", illetőleg az "Amtsverfahren". Hoffmeister írja, hogy az osztrák telekkönyvi jogban is lehetőség, sőt szabály van a telekkönyvi hivatalbóli kiigazítására, ha a telekkönyvben felismert helytelen, jogsértő vagy tárgy nélküli bejegyzés történt. A kiigazítást (amtswegige Bereinigung) hivatalból el kell végezni, korlátját az időközben szerzett jogok jelentik. A telekkönyvek e korrigatív jogintézménye arra az esetre szól, ha a telekkönyv jogsértő jellege a bejegyzés helytelensége miatt áll elő. Azért, hogy a helytelen bejegyzésre alapuló jóhiszemű jogszerzést megakadályozzák - egyben feltétlen kártérítési felelősséget vállaljon az állam - lehetővé teszik a telekkönyvi hatóságnak, hogy a jogsértő bejegyzés észlelésével hivatalból jegyezzék fel az ellentmondás tényét, kizárva a helytelen és jogsértő bejegyzésen alapuló további jóhiszemű jogszerzést. A magyar ingatlan-nyilvántartásban. 1976-tól 2000. január 1-jéig az 1957. IV. évi (Áe.) 61. §-án alapulóan a nyilvántartási határozat módosítása, visszavonása. Utóbbit heves kritikával illette több nyilvánkönyvi szerző (lásd Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás bírósági garanciáinak megerősítéséről, Magyar Jog; 2003. 5. szám), mint a telekkönyvvel összeférhetetlen intézményt.
22 Holzer/Kramer: Grundbuchrecht. München 1994. 111. old.; lásd még Horber/Demharter: Grundbuchordnung (Kommentar) 1993.
23 Kampis György: Telekkönyvi Jog, Bp, 1963. KJK. 93. old. "A konstitutivitásra a felsorolt jogoknál is csupán a létrehozásra, a keletkezésre vonatkozik; nem vonatkozik e jogok módosulására és megszűnésére. A módosulás és a megszűnés telekkönyvön kívül is bekövetkezhet, s az ezt tartalmazó bejegyzésnek csupán harmadik személyek irányában van, deklaratív hatálya.
24 A legújabb elemzés: Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéről. Magyar Jog. 2001. szeptember 513-518.)
25 "A jóhiszemű szerző javára a telekkönyvbe bejegyzett jogok, fenn nem állásuk esetén is fennállóknak, az oda be nem jegyzett jogok pedig fennállásuk esetén is nem létezőknek tekintessenek; vagyis a telekkönyv tartalma jóhiszemű szerzők javára helyesnek és teljesnek vétessék" Magyar Ált. Polg. Tvkv. Első tervezete indokolása II. köt. 81. old.; idézi Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1938. A szerző kiadása, 145. old.
26 1855. dec. 15. IM rend. 148. § "Ha a bekebelezés által jogaiban sértett fél azt érvénytelenség miatt megtámadni, s ezáltal az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítását elnyerni akarja. Úgy azt a telekkönyvi hatóságnál benyújtandó keresettel a bekebelezés kitörlését kérheti, amennyiben az ilyen kereset a polgári perrendtartás 443. § által ki nem záratik." (hiv. Sárffy: i. m. 501. old.)
27 Lásd Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1938. A szerző kiadása, 149. old., Szladits Károly: Dologi jog, Bp. 1941. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 121. 141. old. Raffay: Magyar Magánjog II. Kiad. II. köt. 84. old. Grosschmid Béni: Fejezetek kötelemi jogunk köréből, Bp. 1932. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. "A vélelem ellenkezőjének bizonyítása azonban természetesen a publica fides szabálya érvényesülésének határain túl - meg van engedve.
28 "Az érvénytelenség magánjogi fogalom, tehát csakis magánjogi személyek ténykedéseire vonatkozhatik; a bejegyzés ellenben közfunkció, hivatalos ténykedés, amely csak szabálytalan lehet." I. m. 148. old.
29 Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, 380-381. old. "Hátha a bekebelezett fél hamisított anyakönyvi kivonat vagy végrendelet alapján kapta a bizonyítványt? Ez a bejegyzés bizonyára "érvénytelen". Mert maga a bizonyítvány semmis."
30 Grosschmid Béni: Fejezetek kötelmi jogunk köréből, I. Kiadás. 1898. I. 7. § (3) bek.
31 1882. évi 9514. kúriai döntés szerint a téves telekkönyvi bejegyzés által nyilvánkönyvi jogot szerezni nem lehet. Ily bejegyzés jogerőre nem emelkedhetik, elévülés alá nem esik.
32 Lásd Tímár i. m. 163. old. Külön említi itt Medzihradszki Jenő: Jogesetek a Jelzálogtörvény és a telekkönyvi rendtartás c. folyóiratban (I. évf. 71. és II. évf. 131., III. évf. 212. sz. alatt) ismertetett kúriai határozatait.
33 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 139. old.
34 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 152-153. old.
35 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 157. old. "Perfeljegyzésnek nemcsak az eredeti érvénytelenség címén indított törlési perben van helye, hanem mindennemű törlési perben, tehát olyanban is, amely jogmegszüntetés címén indítanak... amelyet ...a telekkönyv tartalmának helyesbítésére (tehát nem jogváltoztató, hanem helyesbítő bejegyzésre) irányul"
36 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 140. old.
37 Szladits egy harmadik esetcsoportot is kiemel, nevezetesen a bejegyzett jogosult jogának telekkönyvön kívüli, pl. jogszabálynál fogva fennálló, de a telekkönyvből ki nem tűnő korlátozottságát. Ezzel az esettel a probléma valójában az, hogy itt nem telekkönyvezés tárgyául szolgáló esetek is vannak, így ott a telekkönyv helytelensége nem áll fenn. (Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 140. old.)
38 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 140. old.
39 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 141. old.
40 A bejegyzés alapjául szolgáló szerződés bírósági ítéletben kimondott hatálytalanság alapján több ízben kértek törlést a földhivatali eljárásokban. A törlési kérelmeket természetesen a földhivatal elutasította, mivel a bírói ítélet nem rendelkezett a jog törlése felől. Erre alapos oka volt azért is, mert a jogosult ilyen irányú keresetet nem terjesztett elő, de ilyen kereset mellett sem tehetett volna mást, hiszen a törlési pernek - a jogszabály szerint - a hatálytalanság nem lehet alapja.
41 Szladits Károly: Dologi Jog. 1930. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 152-153. old.
42 Tímár Rojcsek Sándor: Telekönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc, 1938. A szerző kiadása 147. old.
43 A telekkönyvi rendtartás csak a telekkönyvi bejegyzés következtében keletkezett helytelenség vagy hiányosság megszüntetésére, tehát ennek a bejegyzésnek törlésére irányuló pert (telekkönyvi törlési pert) szabályozza a Tr. 148-155. §-aiban.
44 Tímár Rojcsek Sándor: Telekönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc, 1938. A szerző kiadása, 148. old.
45 Tímár i. m. 149. old.
46 Tímár: i. m. 149. old.
47 Sárffy Andor: Telekkönyvi Rendtartás, a szerző kiadása, Budapest, 1941. 139. old. Ugyanezt teszi Szladits is, hiszen a deklaratív hatályú bejegyzésnek ő is helyesbítő, telekkönyvrendező bejegyzéseknek hívja őket.
48 Sárffy Andor: Telekkönyvi Rendtartás, a szerző kiadása, Budapest, 1941. 82. old.
49 Sárffy Andor: Telekkönyvi Rendtartás, a szerző kiadása, Budapest, 1941. 461-463. old.
50 Sárffy Andor: Telekkönyvi Rendtartás, a szerző kiadása, Budapest, 1941. 461-463. old. "felbontó feltételhez kötött tulajdonjog tehát van. Felfüggesztett feltételhez kötött tulajdon ellenben nincs. Amit így neveznek az nem tulajdon, csak tulajdoni váromány."
51 Sárffy Andor: i. m. 502. Tr. 148. §.
52 Sárffy Andor: i. m. 130. old. Tr. 62. §.
53 Kolosváry Bálint: Dologi Jog, Magyar Magánjog. V. szerk. Szladits Károly. Bp. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. 1942. 260. old.
54 1855. évi december 15-i rendelet a telekkönyvről.
55 54/1960. (XI. 27.) kormányrendelet 1. § (2) bekezdés, 1959. évi IV. törvény 116. § (2) bekezdése.
56 Kampis bele is gyömöszöli a teljesség vélelmét a helyesség vélelme definíciójába. Kampis György: Telekkönyv jog, Bp. KJK. 1963. 73. old. "A közhitelesség elve jogunkban azt jelenti, hogy vélelem áll fenn a telekkönyvben foglalt bejegyzések helyessége tekintetében: amit bejegyeztek az fenn is áll, ami nincs benne, arról az a vélelem, hogy nem áll fenn."
57 1855. dec. 15. IM rendelettel kihirdetett telekkönyvi rendtartás; a lényegi szabály azonban az Mtj. szövegében olvasható. "A jóhiszemű szerző javára a telekkönyvbe bejegyzett jogok, fenn nem állásuk esetén is fennállóknak, az oda be nem jegyzett jogok pedig fennállásuk esetén is nem létezőknek tekintessenek; vagyis a telekkönyv tartalma jóhiszemű szerzők javára helyesnek és teljesnek vétessék" Magyar Ált. Polg. Tvkv. Első tervezete indokolása II. köt. 81. old.; idézi Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1938. A szerző kiadása, 145. old.
58 54/1960. (XI. 27.) Korm. rend. 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rend. A Kormányrendelet 1. § (2) bekezdés szövege értelmezésében Kampis által képviselt álláspont
59 Lásd különösen Kampis György: Telekkönyvi jog, Budapest, 1963 KJK 74. oldal. Kampis szerint Szladits nyomán a magánjogi irodalomban sokan valóban megdönthetetlen vélelemként, illetőleg fictio-ként értelmezték a közhitelességet. Lásd Szladits: Magánjog. Általános Rész, 149. oldal; Világhy Miklós: Polgári jog és családjog, egyetemi jegyzet 196, I kötet, Általános rész, 122. oldal.
60 Kampis György: Telekkönyvi jog, Bp. 1963. KJK 75. old. "Mindezek alapján a közhitelesség elve szabatosan azt jelenti, hogy a telekkönyv tartalmát az ellenkező bizonyításáig valónak kell tekintetni."
61 Kampis György: Telekkönyvi jog, Bp. 1963. KJK 73. old.
62 Kampis György: Telekkönyvi jog, Bp. 1963. KJK 74. old.
63 54/1960. (XI. 27.) Korm. sz. 31. §-a
64 Tvr. 2. § (1) "Az ingatlan-nyilvántartás - ha jog nem tesz - nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását." Majd az Alkotmánybíróság 15/1995. (III. 13.) AB alkotmánybírósági határozatában jogszabály - kizárólag az alaki nyilvánosságot érintő - alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványok tárgyában állapította meg, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet 2. § (1) bekezdésének "ha jogszabály kivételt nem tesz" szövegrésze alkotmányellenes, ezért e rendelkezéseket 1995. szeptember 30. napjával megsemmisítette, és ennek megfelelően az Inytvr. 2. § (1) bekezdését a következő szöveggel tartotta fenn hatályában: "Az ingatlan-nyilvántartás nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá bejegyzett jogok és tények fennállását." Akik ezt elhitték sorban vesztették el pereiket a nyilvánkönyvvel szemben. BH 1978. 482. II. "Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és tények (adatok) fennállása mellett szóló vélelem•az ellenkező bizonyításával megdönthető (1972. évi 31. sz. tvr. 2. §), továbbá BH 1998. 203. II. Jóhiszemű és ellenérték fejében történő jogszerzésről akkor lehet szó, ha az az ingatlan-nyilvántartásba jogerős határozattal bejegyzett ingatlanra vonatkozik [1972. évi 31. tvr. 15. § (1) bek.].
65 A Legfelsőbb Bíróság szerint "az ingatlan-nyilvántartásban szereplő jogra és tényre vonatkozó kijavítás esetén szükséges a jóhiszemű jogszerző hozzájárulása, az ingatlan adataiban történt módosulás átvezetéséhez erre nincs szükség" BH 2002. 80 (Legf. Bír. Kfv. VI. 27. 533/1998. sz. eseti döntése) A legmagasabb bírói fórum előbbi véleményét az Inytvr. végrehajtási rendelete, a 27/1972. (XII. 31.) MÉM számú rendelet (Inytvr. Vhr.) 107. §-ának (2) bekezdése alapján vonta le, amely különbséget tesz a jogok és a tények, illetőleg az adatok. Helytelenségének megszüntetési lehetősége felől. Míg a jogoknál és tényeknél: ha időközben harmadik személy az ingatlanra jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerzett, és a kijavítás (kiegészítés) az ő jogát sértené, és a kijavításhoz (kiegészítéshez) a jogszerző nem járult hozzá, vagy nem nyilatkozott, saját hatáskörben kijavításnak (kiegészítésnek) helye nincs. Nincs szükség a jogszerző hozzájáruló nyilatkozatára, ha a bejegyzés kijavítása alapjául a földrészlet területének (határvonalának) felmérési, térképezési vagy területszámítási hibával öszszefüggő - a természetbeni állapotot nem érintő - kijavítása szolgál.
66 Meg is teszi ezt Petrik, amikor a telekkönyvi közhitelességet kísérli meghatározni, és a helyesség és a teljesség vélelmét magyarázza. Lásd Petrik Ferenc: A telekkönyvi jog elvei, a közhitelesség elve, Magyar Jog, 2003. 5. szám, továbbá Petrik: A Polgári Törvénykönyv magyarázata,. KJK 2001. 384-389. old.
67 Az Inytvr. 31. § (1) bek. szerint "Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt."
68 Tvr. 31. § (1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának, illetőleg a bejegyzés alapjául szolgáló határozat megtámadásának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.
69 Az 1997. évi CXLI. tv. Inytv. 5. § (5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
Inytv. 63. § (1) Az érvénytelen bejegyzés törlése iránt a keresetet azzal szemben, aki közvetlenül a bejegyzés folytán szerzett jogot vagy mentesült kötelezettség alól, addig lehet megindítani, amíg a bejegyzés alapjául szolgáló jognyilatkozat érvénytelensége megállapításának helye van.
(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.
70 Inytv. 5. § (1) Az ingatlan-nyilvántartás - ha törvény kivételt nem tesz - a bejegyzett jogok és a feljegyzett tények fennállását hitelesen tanúsítja. Ha valamely jogot az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek, illetve, ha valamely tényt oda feljegyeztek, senki sem hivatkozhat arra, hogy annak fennállásáról nem tudott.
(2) Az ellenkező bizonyításáig az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogról és feljegyzett tényről vélelmezni kell, hogy az fennáll, és az ingatlan-nyilvántartás szerinti jogosultat illeti meg. A jogok, tények törlése esetén - az ellenkező bizonyításáig - azt kell vélelmezni, hogy azok nem állnak fenn.
(3) A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
(4) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben.
(5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
(6) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
(7) Ha az ingatlannak a tulajdoni lapon átvezetett és az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján külön jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó.
71 Inytv. (3) A jóhiszemű szerző javára az ingatlan-nyilvántartást - az ellenkező bizonyításáig - az oda bejegyzett jogok és feljegyzett tények tekintetében akkor is helyesnek és teljesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot.
(4) Az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy, illetve az ingatlan-nyilvántartásból törölt jog vagy tény jogosultja nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg az őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben.
(5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.
(6) Az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatokkal szemben a bizonyítás azt terheli, aki az adatok helyességét, valósággal egyezőségét vitatja.
(7) Ha az ingatlannak a tulajdoni lapon átvezetett és az ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonala alapján külön jogszabály szerint meghatározható területnagysága eltér egymástól, akkor ez utóbbi az irányadó.
72 Nem mentség, hogy részben hasonló módon rögzül az osztrák telekkönyvi rendszerben is, nevezetesen csak a jogerős bejegyzési határozaton alapuló nyilvánkönyvi állapothoz kötődik a jóhiszemű harmadik jogszerző teljes körű védelme az anyagi jogosulttal szemben. A tévedés ott van, hogy a közhitelesség fikciójában lévő helyesség már nem vitatható, lényege éppen az, hogy a védelem okából képezi ezt a fikciós tényállást egy meghatározott személy javára. Lásd Koziol, Welser: Grundrisse des bürgerlichen Rechts. Wien 1992. 109. old.
73 Lásd erről különösen Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi Jogunk alaptanai, Pestszentlőrinc 1941. A szerző saját kiadása.
74 Pl. Zwangsberichtigungsverfahren.
75 A telekkönyv helyesbítésére a tulajdonos bejegyzése útján hivatalból akkor is sor kerülhet, ha a telekkönyvön kívüli jogátszállás következett be, de a GBO 82. § szerinti helyesbítésre kötelezést nem lehet alkalmazni, vagy nincs remény arra, hogy az eredményre vezet (GBO 82/a §).
76 Holzer/Krammer: Grundbuchrecht, FDC. H. Bock. 1994. 137. old., illetőleg 185-196. old. Haegele/Schöner/Stöber: Grundbuchrecht, C. H. Beck. 1993. 10. Auflage. S. 377. Holzer: NJW, 1994. 481-486. old. Böhringer: DtZ. 1993. 336. old. "Um die gefahr eines Regresses gegen den staat abzuwenden sieht § 53. Abs. 1. Satz 1. GBO die eintragung eines Widerspruchs von Amtswegen vor. Das Grundbuchamt muss allerdings nicht ohne beachtliche Anhaltspunkte die Richtigkeit einer Eintragung nachprüfen. Aufgrund der falschen Eintragung muss ein gutgläubiger Erwerb möglich sein. Vielmehr sind die Fälle effasst, in denen sich an die Eintragung ein guetr Glaube anschliessen kann." S. 185.
77 Auer/Hoffmeister: Das moderne Grundbuch, 91-92. old. Wien 1992. Bundes ministerium für Justiz. Band 58. Haegele/Schöner/Stürmer: Grundbuchrecht, C. H. Beck. 1993. München, 56. old.
78 Lásd például Jójárt László: Az ingatlan-nyilvántartás bírósági garanciáinak megerősítéséről, Tanulmány, Kézirat, Budapest, 2002. készült a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság felkérésére és az Igazságügyi Minisztérium megbízásából.
79 Tímár Rojcsek Sándor: Telekkönyvi jogunk alaptanai, Pestszenlőrinc, 1938. 163. old. "A telekkönyvi szabálytalanságokat tehát akár kérelemre, akár hivatalból igenis nemcsak szabad, hanem kell is megszüntetni. Ha ezt elmulasztjuk vétünk a legalitás elve ellen, amelynek érvényesülése nem függhet a felek akaratától." Belátta ezt a törvényhozás is. Az 1938. évi XI. tc. 17. §-a (1) bek.-e előírta, hogy a "többszörös telekkönyvezést és egyéb telekkönyvi szabálytalanságokat - tekintet nélkül keletkezése körülményeire és idejére - meg kell szüntetni." A többszörös telekkönyvezés megszüntetésére illetékes hatóságot az igazságügy-miniszter jelöli ki.
80 2/1960. (XII. 25.) IM sz. rend. 94. § (1) bek.
81 1972. évi 31. sz. tvr. 21. §.
82 A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésében rámutatott, hogy az Áe. 61. és 71. §-ai értelmében a határozat saját hatáskörben történő módosítása, visszavonása (a felügyeleti intézkedés megtétele) nem sértheti a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat. A másodfokú közigazgatási eljárásban, fellebbezés elbírálásakor azonban a felettes szerv e jogokra tekintet nélkül megváltoztathatja vagy megsemmisítheti az elsőfokú határozatot [Áe. 66. §-ának (2) bekezdése]. Az Inytvr. 21. §-ának (2) bekezdését az Áe. 48. §-ával összhangban kell a határozat kijavítása tekintetében alkalmazni, ehhez képest a kijavítás a határozat érdemére nem vonatkozhat. (A határozat kiegészítése az ügy természetére figyelemmel nem jöhet szóba.) A harmadik személy jóhiszemű és ellenérték fejében történő jogszerzését egyébként csak akkor lehet figyelembe venni, ha a jogszerzés az ingatlan-nyilvántartásba jogerős határozattal bejegyzett ingatlanra vonatkozik. (Legf. Bír. Kfv. III. 28.490/1996. sz. BH 1998. 203.)
83 Az Inytvr.-t módosító 1976. évi 35. sz. tvr. részben nyitja meg - ügyészi óvásra, felügyeleti szerv felhívására - saját hatáskörben módosítást, visszavonást, majd az 1981. évi 25. sz. tvr. teljesen lehetővé teszi hatályon kívül helyezve a saját hatáskörben való módosításra, visszavonásra vonatkozó tilalmat, illetőleg ennek nyomán bírói gyakorlat tette lehetővé, hogy a földhivatalok az Áe. 61. és 71. §-át is alkalmazni kezdték, amely már minőségi ugrást jelentett a hivatalbóli eljárásokban.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Kurucz Mihály tanszékvezető egy. docens, ELTE-ÁJK, Agrárjogi tanszék
Visszaugrás
