A tanulmány összeveti a pénzmosás régi és új szabályozását, ismerteti a vonatkozó joggyakorlatot, különös tekintettel a saját és a gondatlan pénzmosással kapcsolatban felmerülő kérdésekre a bírósági gyakorlatban. A saját pénzmosás kapcsán áttekinti a látszólagos anyagi halmazatot érintő büntetlen utócselekmény, valamint az eredetleplezési célzat kérdéskörét. Az elemzés kiemelten foglalkozik a témával összefüggő újabb kúriai döntésekkel.
In the study, the author compares the old and the new legislation on money laundering and examines the relevant case law, focusing on self-laundering and negligent money laundering in the judicial practice. In the context of self-laundering, the author reviews the issues of not punishable ancillary acts related to apparent multiple counts of offence, as well as of the motive of hiding the illicit origins. The analysis devotes special attention on recent decisions of the Curia on these issues.
Manapság a pénzmosás különféle pénzügyi műveletek láncolatát - átutalások, átváltások, befektetések - foglalja magában, amelynek célja a pénz bűnös eredetének, és azonosságának leplezése a tranzakciók követhetetlenné válásával, tisztára mosásával a pénzintézetek hálózatában.[1] A pénzmosással kapcsolatban a látencia kétszeres: egyfelől sokszor az alapbűncselekmény nem jut a hatóságok tudomására, másfelől az ismertté vált, jobb esetben fel is derített alapbűncselekmény elkövetését követően a pénzmosás marad rejtve. E tanulmányban elsősorban a pénzügyi műveletekkel, különösen a banki utalásokkal szoros összefüggésben felmerülő kérdéseket vizsgálom, tekintettel a hazai szabályozásra és a joggyakorlatra. A pénzmosás törvényi tényállásának módosítására -amit különösen az uniós jogharmonizációs kötelezettség tett szükségessé - több alkalommal is sor került.[2] Alapjaiban a 2001. évi CXXI. törvény megalkotásával változott meg a tényállásra vonatkozó hazai büntetőjogi szabályozás. A legfontosabb változás, hogy a törvénymódosítás büntetni rendelte a saját bűncselekménnyel szerzett pénz tisztára mosását is, tehát ettől az időponttól nem csupán a más által elkövetett alapbűncselekményhez kapcsolódó pénzmosás minősül bűncselekménynek. A 2021. január 1-jén hatályba lépett - a 2020. évi XLIII. törvény által bevezetett - új szabályozás a pénzmosás tényállását jelentősen átalakította. A végső előterjesztői indokolás szerint a jogalkotó célja az volt, hogy javítsa a vagyoni érdekeket szolgáló járulékos bűncselekményekkel szembeni büntetőjogi eszközök hatékonyságát: a pénzmosás elkövetési tárgyát tartalmilag kiterjesztette, egy összevont tényállást alkotott, az orgazdaságot beolvasztotta a pénzmosásba, az uniós normaanyag által elvárt kiegészítéseket beépítette és a minősítési rendszert átalakította.[3]
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 399. §-ának 2020. december 31-ig hatályban lévő szövegében szabályozott szándékos pénzmosás tényállása körében egyértelműen elkülönült egymástól a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologra elkövetett pénzmosás [(1) és (2) bekezdés], és a saját maga által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolog tisztára mosása [(3) bekezdés]. Ezzel ellentétben az új tényállás - a 2021. január 1 -jétől hatályos szövegében - az összevont szabályozást alkalmazza: a két különálló alakzat együttes szabályozását úgy oldja meg, hogy a Btk. 399. § (1) és (2) bekezdéseiből elhagyja a büntetendő cselekmény másnak tulajdonítását, ezáltal azt a pénzmosás elkövetője saját maga is megvalósíthatja. A vagyonleplezési célzat fennállása mindkét esetben
- 523/524 -
szükséges. A pénzmosás valamennyi szándékos esetkör kapcsán alapesetként minősül, ha legfeljebb 50 millió forint értékű vagyonra követik el. További változás, hogy az ügyvéd nem a minősített, hanem az alapesetért vonható felelősségre. Ezenkívül a törvényhozó megalkotta a pénzmosás szabálysértési alakzatát is, ha a pénzmosást legfeljebb 50 ezer forint értékre követik el [2021-es módosított Btk. 462. § (2) bekezdés g) pont].[4]
A tanulmányban ismertetem a saját, valamint a gondatlan pénzmosáshoz kapcsolódó bírósági gyakorlat újabb döntéseit, kiemelt figyelmet fordítva az ítélkezés során felmerült kérdésekre. A saját pénzmosás fogalma alatt a saját büntetendő cselekményből származó dologra vagy vagyonra elkövetett pénzmosást értem. A gondatlan pénzmosás esetében a gondatlanság a dolog vagy vagyon bűnös eredetének felismeréséhez kapcsolódik, és tipikusan hanyagságban jelentkezik, azonban a konkrét elkövetési magatartásokat szándékosan valósítja meg az elkövető és mindig más személy büntetendő cselekményéhez kapcsolódik.
A tanulmányban ismertetett joggyakorlat a 2020-ban hatályban volt szabályozáshoz kapcsolódik, s azzal vetem össze a téma szempontjából releváns újabb tényállási elemeket. A továbbiakban a saját pénzmosás deliktumával kapcsolatban a gyakorlatban felmerülő kérdéseket vizsgálom, különös tekintettel az eredetleplezési célzatra. A Btk. 399. §-ának 2020. december 31-ig hatályos (3) bekezdésében szabályozott saját pénzmosásnak minősült az első elkövetési magatartás esetén az illegális forrásból származó pénznek a gazdasági tevékenység során történő felhasználása (például az elkövető vállalkozásba fekteti, elszámolási ügyleteket rendez vele, stb.). A gazdasági tevékenység fogalmát - eltérően az 1978. évi Btk.-tól[5]- nem határozza meg a Btk., ezért ezt az ítélkezési gyakorlatnak kell kialakítania. A második elkövetési magatartás esetén a pénzzel összefüggésben végzett pénzügyi tevékenység vagy pénzügyi szolgáltatás igénybevételéről van szó (például banki átutalások, készpénzfelvétel stb.). Érdemes megjegyezni, hogy a Btk. 399. § (1) bekezdés a) pontjának második fordulata is tartalmazott ezzel az elkövetési magatartással összefüggő rendelkezést, amely szerint büntetendő, aki más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dologgal összefüggésben bármilyen pénzügyi tevékenységet végez vagy pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe[6] abból a célból, hogy aa) az ilyen dolog eredetét eltitkolja, elleplezze, vagy ab) a más által elkövetett büntetendő cselekmény elkövetőjével szemben a büntetőeljárást meghiúsítsa.
A saját pénzmosás megállapításához az eredetleplezési célzat mint a törvényi tényállás alanyi elemének fennállására is szükség van. A pénzmosásnak ezen alakzata csak szándékosan követhető el, és a leplezésre irányuló sajátos célzat megfogalmazásából következően kizárólag egyenes szándékkal. Az elkövetőnek a pénzügyi vagy banki műveletek végzése során a dolog eredetének leplezése végett kell eljárnia, és ez jelenti a bűncselekmény célzatát. "A leplezés aktív magatartás, amellyel az elkövető az alapbűncselekményből származó dolog és az alapbűncselekmény közötti kapcsolatot igyekszik eltüntetni."[7] Mindebből az következik, hogy az elkövető az illegálisan szerzett pénzt legális forrásból származónak tünteti fel az eredet leplezése érdekében, és erre a célra vonható le következtetés minden olyan magatartásból, amely az illegális vagyon és az annak forrását képező bűncselekmény egymástól való eltávolítására irányul.
A 2021. január 1-jétől hatályos szabályozás szerint a pénzmosás első alapesete (az eredet elfedése vagy elleplezése) a módosító törvény miniszteri indokolása szerint eredmény bűncselekmény, nyitott törvényi tényállás. Az elfedés és az elleplezés elkövetési magatartásai többet foglalnak magukban, mint csupán a bűnös vagyon passzív megtartása vagy a rendeltetésszerű felhasználás. Ezen elkövetési magatartásoknak az az eredménye, hogy a vagyon a külvilág számára is elszakad az eredeti -bűnös - jellemzőjétől, és olyan színben tűnik fel, mintha az inkriminált vagyon nem bűncselekményből származna. A vagyon eredete fedetté, leplezetté válik, függetlenül attól, hogy e leplezettséget mások aktuálisan észlelték-e. A két elkövetési magatartás és a rájuk épülő eredmény kétféle tartalmat takar. Az elfedés azt fejezi ki, hogy a vagyon bűnös eredete a külvilág számára titkossá válik, a bűncselekményből való származása eltűnik. Az elleplezés ehhez képest többletelemet tartalmaz, az ugyanis feltételez egy leplező jogcímet, azaz a vagyon bűncselekményből való származása eltűnik, és emellett átalakul valamivé, ami jogszerű eredetűnek látszik. Ezt az eredményt megelőző és erre irányuló részcselekmények képezik az új szabályozás szerinti pénzmosás második alapesetét. A részcselekmények lényegében olyan, a befejezettséget megelőző stádiumhoz kötődő, önállóan büntetendő cselekmények, amelyek célzatosan az első alapesetben foglalt kétféle eredményre irányulnak. E részcselekményeket a bűnös vagyon elleplezésére irányuló célzat hatja át.[8] Az eredetleplezési célzat fennállásának megállapításához szükséges továbbá annak bizonyítása, hogy az elkövető tudata átfogja legalább azt, hogy a pénz bűnös eredetű, és magatartásával a valós eredet elfedésének érdekében hajt végre
- 524/525 -
pénzügyi tevékenységet.[9] A bíróság továbbá egyik eseti döntésében meghatározta, hogy az eredetleplezési célzat fennállásának igazolásához fel kell tárni többek között a továbbított összeget megkapó személyek kilétét, a pénz további útját, valamint adatot arra vonatkozóan, hogy azt a legális gazdaságban felhasználták.[10]
Mindezek fényében fontos hangsúlyozni, hogy az eredetleplezési célzatot nem lehet kiterjesztően értelmezni, mert ez oda vezetne, hogy a pénzmosás megállapítására akkor is sor kerülhetne, ha egy vagyon elleni bűncselekmény során eltulajdonított készpénzt az elkövető például a későbbiekben külföldi fizetőeszközre vált, mivel azt egy külföldi utazás során szándékozik elkölteni. Ez a bíróság értelmezése szerint is ellentétes a jogalkotó eredeti szándékával.[11] A saját pénzmosás deliktuma például "csak akkor tényállásszerű, ha az elkövető a dolgot az eredetének leplezése céljából használja fel gazdasági tevékenység során". E célzat hiányában "az is bűncselekménynek számítana, ha valaki a be nem fizetett adóját a saját neve alatt elhelyezné egy bankszámlán, mivel ezzel már bankműveletet végzett az adócsalásból származó pénzzel. Ekkor külön pénzmosás miatt büntetőeljárást indítani célszerűtlen (és méltánytalan) lenne."[12]
A saját pénzmosással kapcsolatban fontos kiemelni, hogy csak azok a magatartások nyerhetnek önálló büntetőjogi értékelést, amelyek nem szükségszerű velejárói az alapbűncselekmény elkövetésének. A dologgal összefüggésben igénybe vett pénzügyi szolgáltatások - a kétszeres értékelés tilalmára is figyelemmel - csak abban az esetben valósítják meg a bűntettet, ha azok az eredetleplezési cél miatt túlmutatnak a bűncselekménnyel szerzett előny puszta realizálásán.[13]
A saját pénzmosás felveti a látszólagos anyagi halmazatot érintő büntetlen utócselekmény kérdéskörét is. E kérdésben a BH 2014.7. mondta ki először, hogy a pénzmosás nem a csalás büntetlen utócselekménye, minthogy a törvény a pénzmosást kiemelte a lehetséges utócselekmények köréből. Azonban fontos leszögezni, hogy ezt a döntést sem lehet kiterjesztően értelmezni, amint ezt a gyakorlat sok esetben teszi és hivatkozik is rá. A konkrét ügyben a vádlottak a sértett társaságtól kicsalt és a bankszámlájukra érkező pénzt fiktív jogcímen - méghozzá a csalás tárgyát képező, valójában nem is létező lízingtárgyak vételárának feltüntetésével - továbbutalták. A másodfokú bíróság megállapítása szerint számos körülmény utalt arra, hogy a vádlottak a pénz illegális eredetének leplezése és tényleges útjának elfedése érdekében a háttérben gazdasági ügyletek látszatát keltve további banki műveleteket végeztek. Az ügy jelentősége tehát nem abban áll, hogy a pénzmosást önálló bűncselekményként kell értékelni a jogalkotói döntés folytán, és ezért nem lehet büntetlen utócselekmény. A bíróság valójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a pénzösszegek továbbutalása már nem a csalással okozott kár realizálása érdekében történt, hanem az ily módon megszerzett pénz eredetének leplezése érdekében, amely alapján az alapbűncselekményként értékelendő csalás mellett járulékosan a pénzmosás is megvalósult.
Azonban egyre gyakoribb - köszönhetően ezen eseti döntés kiterjesztő értelmezésének -, hogy az alapbűncselekményekből származó anyagi javaknak a bankszámlára helyezése, átváltása, bankszámlák közötti átutalása vagy felvétele (még akkor is, ha a pénz eredete, a pénzmozgás útja továbbra is könnyen nyomon követhető) már felveti a pénzmosás gyanúját, sőt akár a vád tárgyát képezheti és bűnösséget megállapító ítélet alapját adhatja. Ezek a magatartások azonban az esetek többségében csak az alapbűncselekményekből származó haszon realizálását vagy a bűncselekmények felderítésének elkerülését célozzák, nem a pénz eredetének leplezését, ezért ezek büntetlen utócselekményként értékelendők és nem pénzmosásként. Az utócselekmény büntetlen (önállótlan) abban az esetben, ha az elkövető részéről a jogszerű magatartás tanúsítása gyakorlatilag önfeljelentés volna, vagyis az utócselekmény tanúsításától való tartózkodás esetén leleplezné a korábban elkövetett bűncselekményt. Földvári József álláspontja szerint emberiességi szempontok miatt indokolt a halmazat látszólagossága, míg Nagy Ferenc a bűnösség egyik feltételének hiányát jelöli meg, ami a bűncselekmény egyik fogalmi eleme, az elvárhatóság.[14]
Érdemes ehhez áttekinteni a bírói gyakorlaton keresztül azokat az eseteket, amelyek szintén rámutatnak arra, hogy a pénzmosás ennél többet jelent, mert a megállapításához nem elegendő csupán a pénzügyi tevékenység végzése az alapbűncselekményből származó pénzzel, hanem annak meghatározott céllal kell történnie: hogy a pénz eredetét leplezzék, és utólag a legális gazdasági életbe visszaforgassák.
Az egyik eseti döntés is ezt hangsúlyozta, amikor a vádlottat jogosulatlan pénzügyi tevékenység és pénzmosás bűntette miatt vonták felelősségre, mert engedély nélkül végzett pénzváltói tevékenységet. A bíróság kimondta, hogy a vádlott esetében nem állapítható meg az eredetleplezési célzat megléte a pénzek átváltásakor, mert pénzváltói tevékenységéről könyvelést vezetett, melyben megtalálhatók voltak azok az adatok, amelyek a pénzváltói tevékenységéhez kapcsolódtak, és nyomon követhetően rögzítették a pénzmozgás útját is. A vádlott a kft. nevében történt valutaátváltásokat igazoló bizonylatokat a könyvelőjének átadta, azokat nem kívánta elrejteni vagy eltitkolni.[15]
Szabó Imre álláspontja is ezt erősíti: ha az elkövető elleplezi a személyazonosságát, annak elsődleges
- 525/526 -
célja a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülése, azonban ha ezzel a pénz útjának nyomon követését is akadályozza, akkor például a hamis adatokkal történő bankszámlanyitás az eredetleplezési szándék fennállását jelentheti. Nem vonható le azonban kétséget kizáró következtetés az eredetleplezési célra, ha a hamis bankszámlát létrehozó személy a pénzt azonosítható bankszámlára utalja tovább, mert ilyenkor a pénz eredete és útja továbbra is nyomon követhető lesz.[16]
Egy másik ügyben a bíróság nem állapította meg a célzat fennállását a csalásból származó pénzösszegek felhasználásának egyes eseteiben, mert azok a gazdasági társaság hitelállományának csökkentését és a fizetésképtelenség elkerülését célozták, azonban azoknál az átutalásoknál, amelyeknél a cél az volt, hogy a pénz a vádlottakhoz többszörösen közvetett úton jusson el, az eredetleplezési célzatot megállapíthatónak találta.[17] Az eredetleplezési célzat megállapításában segíthetnek a pénzügyi műveletek jogcímei. Példaként említhető az egyik eseti döntés: a bíróság nem látta igazoltnak a célzat fennállását akkor, amikor a vádlott a számlájára átutalt, csalásból származó pénzösszeget különböző célokra fordította, így lányának bankszámlájára két alkalommal összesen 18 millió forintot utalt át, azonban az utaláskor nem jelölt meg jogcímet. A hamis jogcím hiányából kifolyólag a bíróság nem vont le következtetést arra vonatkozóan, hogy az elkövetőnek szándékában állt a csalásból származó pénz eredetének leplezése. Ezzel szemben, ha valótlan jogcímet ad meg az elkövető annak érdekében, hogy a pénz bűnös eredetét elfedje, akkor már e célzatra vonható le következtetés.[18]
A Kúria újabb döntésében rögzíti, hogy megvalósítják a pénzmosás bűntettét azok, akik a hűtlen kezelésből származó pénzösszeget további fiktív szerződések alapján tovább utalják, annak ellenére is, hogy az utalások nyomon követhetők.[19] Az ügy történeti tényállása szerint a IV. r. vádlott, aki az egyesület szakmai vezetője és elnöke volt, valamint az I. r. vádlott (aki az egyéb érdekelt cégnek a stratégiai és üzletfejlesztési vezérigazgatóhelyettese, egyben a sportszövetség alelnöke volt) 2009 végén megállapodott abban, hogy a cég innovációs járulék felhasználására vonatkozóan szerződéseket köt a IV. r. vádlott vezetése alatt álló cégcsoport egyik tagjával. Ezen szerződések alapján elkészítendő kutatási tanulmányokért fizetett összeg egy részéből pedig a szintén IV. r. vádlott érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságokon keresztül támogatják a sportszövetséget. A megállapodásnak megfelelően 2009 decemberében az egyéb érdekelt cég székhelyén, a képviseletében I. r. vádlott, valamint II. r. vádlott mint az egyéb érdekelt gazdasági vezérigazgató-helyettese, az állam részére fizetendő innovációs járulék terhére, összesen 20 millió forint értékben, 3 darab, visszadátumozott, az egyéb érdekelt működése szempontjából szükségtelen, fiktív kutatási szerződést kötött a részben IV. r. vádlott tulajdonában álló egyesület ügyvezetőjével, a III. r. vádlottal. A visszadátumozott, fiktív kutatási szerződések előkészítése és megkötése kapcsán 2009 decemberében V. r. vádlott, mint az egyesület szakmai igazgatója folytatta le az egyeztetéseket az I. r. vádlottal. Ennek során egyeztették a szerződés szövegét és annak részleteit, majd a szerződéseket a IV. r. vádlott utasítására, az I. r. vádlottól kapott minta alapján az V. r. vádlott írta meg. Ezt követően került sor a szerződések aláírására az I. r., a II. r., illetve a III. r. vádlottak által.
A harmadfokú bíróság a hűtlen kezelésben való közreműködés mellett a vádlottakat érintően külön vizsgálta, hogy a pénzösszeg megszerzése hogyan értékelhető. A III. r. és a IV. r. vádlottak tekintetében sem az egyesület általi pénzszerzést rótta az elsőfokú bíróság - helyesen - pénzmosásként a vádlottak terhére, hanem ennek a pénzösszegnek a továbbutalását. A pénzmosás alapfeltétele a büntetendő cselekményből származó vagyon; a büntetőjogilag értékelendő magatartás pedig ennek eredetének, a vagyonon fennálló jognak, a vagyon helyének és ezek változásának elfedése, elleplezése. Jelen ügyben a pénzmosás onnan kezdődik, amikor a büntetendő cselekményből származó pénzösszeg már nem a valós - a szerződésben szereplő - felek között mozog, hanem olyan szervezetek között, amelyeknek az alapszerződéshez nincs közük. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a szerződések fiktív voltára lehet következtetést vonni abból a tényből, hogy az egyesület a kapott 20 millió forintból 15 millió forintot szinte azonnal - 3 nap múltán - a tanulmányokkal való összefüggés nélkül tovább utalt a IV. r. vádlott által képviselt gazdasági társaságnak, mely összeg jelentős része egy fiktív szerződésláncon keresztül eljutott a sportszövetséghez. A fiktív szerződéssel érintett pénzösszeg gazdasági társaság és egyesület közötti mozgását követően pedig ez a helyzet, hiszen már az egyesület szerződése szerinti alvállalkozók sem voltak ténylegesen alvállalkozók. Nem ők, hanem a IV. r. vádlott érdekeltségébe tartozó cégcsoport alkalmazottai készítették el ötletszerűen az I. r. vádlott szóhasználatával "kutatási anyagnak látszó tárgyaknak" nevezett anyagokat, amelyek valamiféle tárgyi bizonyítékul akartak szolgálni arra, hogy a teljesítés mégis csak megtörtént. A Kúria okfejtése szerint az elsőfokú bíróság tehát ezt a további utalásban álló pénzmozgatást rótta a III. r. és a IV. r. vádlottak terhére amellett, hogy értékelte az alapbűncselekményben való közreműködésüket is, mellyel a harmadfokú bíróság is egyetért, hiszen - a jelenleg hatályos törvényi minősítés szerint - a pénzmosás ezen alakzatát elkövetheti valaki a saját maga által elkövetett bűncselekmény tekintetében is, amelyben bűnsegédként vett részt. Ekként e vádlottak esetében a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés és a pénzmosás halmazata valóságos. Továbbá a harmadfokú bíróság - az elsőfokú bírósággal egyetértve - arra a következtetésre jutott, hogy a cselekmény azon szakaszában, amikor a pénzösszeg a cégtől az egyesületig jutott, pénzmosás nem valósult meg, ezért az I. r. vádlott terhére nem állapítható meg a pénzmosás is. A pénz átutalására ugyanis a szerződésben szereplő valós felek között került sor, így az utalással a vagyon eredetének elleplezése - mint a pénzmosás elkövetési magatartása - fel sem merülhet. Emellett az I. r.
- 526/527 -
vádlott esetében az összeg bűncselekményből származó vagyonnak sem tekinthető, hanem éppen az elutalás által vált azzá akkor, amikor az utalás megtörtént és a pénz elkerült a cég számlájáról, hiszen ezen a módon keletkezett a vagyoni hátrány. A pénzmosás egyes alakzatai elkövethetők a saját bűncselekményből származó dologra is, azonban mindig a vagyon elleni cselekmény befejezése, az abból származó haszon realizálása után. Az V. r. vádlottnak - eltérően a III. r. és a IV. r. vádlottaktól - a cég és az egyesület között megvalósult pénzmozgást követően azonban további, büntetőjogilag értékelhető szerepe nem volt. A Kúria álláspontja szerint önmagában az egyeztetéseken való részvétel olyan, meg nem határozható tartalmú magatartás, amely alapján további bűnösség a pénzmosás tekintetében nem állapítható meg. Az a körülmény pedig, hogy az V. r. vádlott bűnsegédletével is zajlott hűtlen kezelésből származó összeg ahhoz a céghez jutott, amelynek az V. r. vádlott volt a szakmai igazgatója, legfeljebb a Btk. 399. § (4) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti -a korábban orgazdaságként büntetett bűncselekmény helyébe lépő - pénzmosásnak felelhetne meg; ami viszont nem követhető el a saját maga által elkövetett bűncselekmény vonatkozásában. A VI. és a VII. r. vádlottak esetében a III. és a IV. r. vádlottakhoz hasonló a helyzet; olyan pénzösszeghez jutottak hozzá, amiről tudták, hogy a cég bűncselekményből származó pénze (hiszen fiktív szerződések alapján került hozzájuk), és azt utalták tovább valós jogcím nélkül. A bűnös tudattartam azon az alapon állapítható meg, hogy tisztában voltak azzal, hogy a rendelkezési joguk alatt álló céghez olyan pénzösszeg érkezett, amely nem illeti meg őket, az büntetendő cselekményből származik, nem volt arra valós jogcímük, hogy megkapják, de arra sem, hogy továbbutalják. Ez az a bizonyos eltitkolás, elleplezés - a továbbutalás folytán -, ami kimeríti a pénzmosás tényállását. A harmadfokú bíróság a VIII. r. vádlott esetében is megállapította, hogy az ő tudattartama is átfogta az egész pénzügyi folyamatot, tudta, hogy honnan származik a pénz, milyen módon és hova fogják azt tovább utalni, amíg a sportszövetséghez megérkezik, vagyis a pénz elleplezésében a VIII. r. vádlott is részt vett. Ezért a VI-VIII. r. vádlottak esetében sem a pénzösszegek megszerzése, hanem annál több, az eredetük elleplezése róható fel.[20]
Az eredetleplezési célzaton kívül indokolt foglalkozni a pénzmosás alapvető jellegével, mert nem sui generis, hanem járulékos bűncselekményről van szó. A bűnkapcsolat egy formája, így a megvalósulását feltételezi egy másik, a Btk. szerint büntetendő cselekmény, amely az alapbűncselekménynek minősül. A Btk. szabályozásában lényegi változás az alapbűncselekményeket érintette, mert az 1978. évi Btk. értelmében a szabadságvesztéssel büntetendő cselekményhez kapcsolódhatott pénzmosás, míg az új szabályozás ezek körét bővítette, és elegendő, ha büntetendő cselekményhez kapcsolódik járulékos jelleggel.[21] Tehát a pénzmosás az alapbűncselekményből származó dologra elkövetett járulékos magatartásokat rendeli önállóan büntetni, ezért az elkövetése fogalmilag kizárt mindaddig, amíg az alapcselekmény - vagy az alapcselekményt alkotó, önálló büntetőjogi értékelésre is alkalmas részcselekmény - elkövetése nem fejeződött be. A leplezés érdekében kifejtett magatartások jogi minősítésekor ezért körültekintően vizsgálni kell, hogy azok az alapbűncselekmény tényállásának keretei között értékelendők, vagy önállóan pénzmosást valósítanak-e meg. A pénzmosás tényállásszerűségének megállapításához kizárólag azt a körülményt kell vizsgálni, hogy az adott történeti tényállás a Btk. szerint valamely büntetendő cselekményt kimeríti-e. Az alapbűncselekmény a különös részi diszpozíció objektív tényállási eleme.[22]
A saját pénzmosás kivételt képez abban a tekintetben, hogy az a személy, aki az alapbűncselekményben bármilyen elkövetői minőségben részt vett, ugyanezen bűncselekményhez kapcsolódó bűnkapcsolati bűncselekményért fő szabály szerint nem marasztalható el, de az az elkövető, aki a saját bűncselekményéből származó pénzét mossa tisztára, felelősségre vonható ilyen módon.[23] A saját pénzmosás az alapbűncselekmény hiányában nem valósulhat meg, csak akkor lehet tényállásszerű, ha az elkövető az általa elkövetett bűncselekményből származó dolog eredetét leplezi.
A Kúria fontos megállapítást tett egy 2017-es határozatában, amikor elvi éllel mondta ki, hogy "az alapbűncselekmény és a pénzmosás esetében valóságos heterogén alaki halmazat általában nem jöhet létre, ami azt jelenti, hogy egy elkövetési magatartás (vagy magatartássorozat) egyidejűleg az alapbűncselekmény és a pénzmosás tényállását nem merítheti ki".[24]
A büntetőjogi szakirodalomban uralkodó álláspont, hogy a két cselekmény között csak valódi anyagi halmazat állapítható meg.[25] A pénzmosás az alapbűncselekményhez képest a társadalomra veszélyesség szempontjából más, valamint önálló jogi tárgyú bűncselekmény,[26] ezért a megállapításához szükséges, hogy az elkövető több cselekményével több - az alapbűncselekményt és a pénzmosást kimerítő - bűncselekmény törvényi tényállási elemeit valósítsa meg.
A pénzmosás megállapításánál annak sincs jelentősége, hogy az alapcselekmény elkövetője büntethető-e, azonban ez alól a saját pénzmosás esetköre kivételt képez. Továbbá az sem releváns a
- 527/528 -
deliktum megállapíthatósága szempontjából, hogy az a magyar joghatóság alá tartozik-e, ezért a külföldön elkövetett bűncselekmény is alapcselekménye lehet a pénzmosásnak, feltéve, ha az alapcselekmény mindkét országban tényállásszerű és büntetendő.[27]
A kétszeres értékelés tilalmának - mint az egész anyagi büntetőjogot átfogó alapelvnek (ne bis in idem) - megfelelően ugyanazon cselekmény miatt nem lehet kétszer büntetőjogi hátránnyal sújtani az elkövetőt. A kétszeres értékelés tilalma tekinthető az egység-többség tan elvi alapjának is, amelynek értelmében az egy vagy több bűncselekmény megállapítása során egy körülmény sem értékelhető kétszeresen, de semmi sem maradhat értékelés nélkül.[28] Amennyiben egy adott tevékenység - vagy mulasztás - két vagy több bűncselekmény törvényi tényállásának eleme, azt csak az egyik bűncselekmény megállapításánál lehet figyelembe venni.[29] A bűncselekmény minősítése során a bírói gyakorlatban is szerepet kaphat az azonos körülmény kétszeres büntetőjogi értékelésének tilalma.[30] Érdemes megjegyezni, hogy pénzmosás esetén szintén a kétszeres értékelés tilalmába ütközhet a vagyonelkobzás elrendelése, ha ez már az alapbűncselekménynél megtörtént.
A Kúria helyesen hívta fel a figyelmet arra, hogy az ügyészség ugyanazt az elkövetési magatartást a kétszeres értékelés tilalmába ütköző módon ítélte meg, amikor a vádlottak által végrehajtott banki átutalásokat a jogtalan elsajátítás részeként és egyúttal a pénzmosás deliktumaként is meghatározta. A vádlottak a hozzájuk került pénzösszeg továbbutalásával szereztek rendelkezési jogot a pénz felett, így valójában ezekkel a műveletekkel valósították meg az eltulajdonítást, amely a jogtalan elsajátítás bűncselekményének tényállási eleme, így ehhez nem kapcsolódhatott pénzmosás. Amit a vádhatóság részéről eredetleplezési célzatként is értékeltek, az valójában az alapbűncselekmény immanens részét képező pénzügyi műveletek sora volt. Ezért a jogtalan elsajátítás bűncselekményéhez nem kapcsolódik a pénzmosás bűncselekménye, ha az elkövető a számlájára tévedésből utalt pénzösszeg továbbutalásával nem a pénz valós eredetének elfedésére törekedett, hanem azzal valósította meg a jogtalan elsajátítást. A döntés alapjául szolgáló ügy történeti tényállása szerint ez az eset valósult meg, amikor a sértett az I. rendű vádlott érdekeltségébe tartozó gazdasági társaság esetében a számlázás során nem vette figyelembe a jogszabályváltozás miatti kedvezőbb árszabást, így a 2008. január 1. napján hatályba lépett, a villamos energia rendszerhasználati díjakról szóló 119/2007. (XII. 29.) GKM rendeletben írtak ellenére nem a kedvezőbb közép/kisfeszültségű transzformátorhoz előírt díjszabásra állították ki a számlákat, hanem a kedvezőtlenebb kisfeszültségű rendszerhasználati díj került elszámolásra. A vádlottak energetikust bíztak meg a számlák felülvizsgálatra, aki a hibás sértetti gyakorlatot megállapította és ennek eredményeképpen a téves díjmegállapítás miatt számlareklamációval éltek a sértettnél arra vonatkozóan, hogy a két elosztási díj különbözetét fizesse vissza, illetve a jövőben a megfelelő elosztási díjak számlázására kerüljön sor. A sértett a reklamációban megjelölt kifogást elfogadta és kezdeményezte a SAP elektronikus rendszerben a régi számlák lerontását és az új, helyesbítő számlák kiállítását a helyes tarifával, egyben a különbözet visszautalását. A problémát azonban az jelentette, hogy a rendszerben csak a befizetett számlákat törölték végül, de helyesbítő számlákat nem tudták kiállítani a rendszer hiba miatt, így az érintett teljes összeg visszautalását jelezte a rendszer. A pénz visszautalásának megakadályozása érdekében a sértettnél dolgozók kérték a számla zárolását, azonban a téves kommunikációnak köszönhetően úgy zárolták a számlát, hogy az erre a célra nem volt alkalmas és ezt csak azután vették észre, hogy a számlareklamáció alapján jogszerűen járó 11 800 862 Ft helyett a számlák törlésével érintett teljes összeget, 120 477 111 Ft-ot utalták vissza. Az I. rendű vádlott az összeg számlára történő jóváírását követően még aznap a II. rendű vádlottat utasította, hogy utalásokat hajtson végre ezen összeg terhére. 50 000 000 Ft-ot utalt az I. rendű vádlott érdekeltségébe tartozó másik gazdasági társaság számlájára, amit további fiktív jogcímek alapján történő bankszámla-műveletek követtek, és végül 48 000 000 Ft az I. rendű vádlott saját magánbankszámlájára került, 25 000 000 Ft a gazdasági társaság zárolt projekt számlájára, 25 000 000 Ft az adóhatóság beszedési számlájára és 12 160 052 Ft a gázszolgáltatónak.[31]
Érdemes külön foglalkozni a pénzmosás gondatlan alakzatával is [Btk. 400. § (1) bekezdés], amely akkor büntetendő, ha az elkövetési tárgy más által elkövetett bűncselekményből származik. Ez különösen az ún. money mule jelenséghez, azaz a pénzfutárok közreműködésével elkövetett pénzmosáshoz kapcsolódik. Az Európa-szerte ismert pénzmosási technika gyakran olyan alapbűncselekményekkel függ össze, mint az internetes környezetben elkövetett csalások vagy az információs rendszer felhasználásával elkövetett bűncselekmények. Például a már jól ismert adathalász-technikát alkalmazva ismeretlen személyek különböző pénzintézetek áloldalait készítik el, majd megtévesztő elektronikus leveleket küldenek el a banki ügyfeleknek. A cél a felhasználói azonosítók, az ezekhez kapcsolódó jelszavak vagy bankkártyaadatok megszerzése. Az elkövetők a megszerzett adatok birtokában belépnek a sértettek fiókjába és tranzakciókat kezdeményeznek, ezáltal
- 528/529 -
kárt okozva nekik. Ezt követően a bűncselekményből származó pénz továbbutalásához vagy felvételéhez pénzfutárokat szerveznek be. Ezeknek az általában pénzmosásként értékelt cselekményeknek a közös jellemzője továbbá, hogy az alapbűncselekmény elkövetése és az eredetleplezés helyszíne gyakran különböző, azaz másik országban valósul meg.[32]
A pénzfutárokat általában megtévesztő módon, jogszerű tevékenység látszatát keltve toborozzák (például legálisnak tűnő és rendkívül kedvező állásajánlattal) az interneten keresztül (például emailben vagy közösségi oldalak használatával). Ezt követően a pénzfutárok vállalják, hogy különböző pénzösszegek fogadására pénzintézeteknél bankszámlát nyitnak, vagy a meglévő számlájukat használják, és az oda érkező összegeket ismeretlen megbízójuk számára továbbutalják, vagy készpénzben átadják meghatározott, igen magas - általában 5-10%-os - jutalék ellenében.
A pénzfutárok közreműködése során is fontos szempont annak az eldöntése, hogy a pénzmosás körében értékelt elkövetési magatartás megvalósítására az alapcselekmény elkövetésének befejezése előtt került-e sor. Amennyiben igen, akkor a cselekmény az alapcselekmény körében értékelhető. Példaként említendő az az eset, ha a pénzfutár rendelkezésre bocsátja az újonnan nyitott vagy már meglévő bankszámláját, és a csalás sértettjei erre teljesítenek utalást. A számlaszám közlése a csaláshoz nyújtott bűnsegélyként értékelendő, de csak akkor, ha a számlatulajdonos tudata átfogja a rendelkezésre bocsátás és a csalás tényállása közötti kapcsolatot. E körben még felmerülhet a pénzmosás elkövetésében való megállapodás is [Btk. 399. § (5) bekezdés]. A 2021-es új szabályozás az "elkövetésben való megállapodás" helyett már az egyéb előkészületi magatartásokra is kiterjeszti a büntetendőséget, amely valamennyi alapesetre nézve megvalósulhat. Abban az esetben, ha a pénzfutár a már jóváírt összegre nézve tranzakciót végez, ez már a pénzmosás elkövetési magatartása körében értékelhető.
Ezekben az esetekben általában csak a pénzfutár válik ismertté, aki a pénzmosás gondatlan alakzatának az elkövetője, míg a megbízó, a pénzmosás szándékos elkövetője ismeretlen marad.[33] A money mule tudattartalmának vizsgálata kiemelten fontos, mert ez lesz a minősítés alapja. A dolog eredetét átfogó tudattartalomra az elkövetés körülményeiből, vagyis az elkövetési magatartás megvalósításával kapcsolatos ténymegállapításokból (például a bankszámlára érkező pénzösszegek nagyságrendjéből, a terhelt és megbízója közötti kapcsolatból)[34] kell levonni a megfelelő jogi következtetéseket. A gondatlan alakzat megállapításakor vizsgálandó, hogy a terhelt ténybeli alapon és reálisan hihette-e, hogy az elkövetési tárgy legális forrásból származik.
Például a Kúria újabb döntésében rögzíti, hogy a terhelt már a pénzmosás szándékos alakzatát valósítja meg, amennyiben saját valós szándék nélkül, jövőbeli, tisztázatlan eredetű és kifejezetten eltitkolandó pénzeszközök fogadására nyit számlát azzal, hogy az érkező összegeket készpénzben kell felvennie és az ismeretlen megbízó részére átadnia. Továbbá a Kúria megállapítja, hogy ilyen ismérvek mellett maga a számlanyitás alkalmas az arra érkező pénz eredetének leplezésére, a megbízó személy névtelenségének megőrzésére; s a cselekmény célja éppen ez volt.[35]
A gondatlan pénzmosással kapcsolatban a Btk. egy büntethetőséget megszüntető okot is meghatároz, amelynek értelmében nem büntethető az, aki a hatóságnál önként feljelentést tesz, és az elkövetés körülményeit feltárja, feltéve, hogy a cselekményt még nem, vagy csak részben fedezték fel. A rendelkezés kriminálpolitikai indoka, hogy nagyobb érdek fűződik a még felderítetlen cselekmények leleplezéséhez, mint az elkövető megbüntetéséhez, a járulékos jelleg miatt pedig a pénzmosás leleplezése gyakran a még ismeretlen alapcselekmény felderítését és üldözését is segítheti. Fontos változás ugyanakkor, hogy míg az 1978. évi Btk. a szándékos és a gondatlan pénzmosás esetén egyaránt lehetővé tette a büntetőjogi felelősség alóli mentesülést, addig a Btk. kizárólag a gondatlan pénzmosás esetén tartja ezt fenn.[36] Az új szabályozás azonban visszatér az 1978. évi Btk. rendelkezéséhez, mert mind a szándékos, mind a gondatlan alakzat esetében biztosítja a büntethetőséget megszüntető okot.
A pénzügyi műveletek felvethetik ugyan a pénzmosás gyanúját, azonban a saját pénzmosás deliktumának megállapításához szükséges eredetleplezési célzatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ennek következtében kiemelten fontos az utócselekmények célzatának körültekintő vizsgálata, hogy az elkövető által kifejtett leplezési cselekményeknek mi a célja, hogy az az alapbűncselekményből származó haszon realizálását szolgálja, vagy magát az alapbűncselekmény leplezését annak érdekében, hogy a büntetőjogi felelősségre vonást elkerülje az illető, vagy valóban a pénz bűnös eredetét és annak további útját kívánja leplezni, illetve ezek a műveletek mennyiben alkalmasak a leplezési cél eléréséhez.
Az ügyészség részéről megfigyelhető a halmazatot bővítő gyakorlat, amelyhez közvetett módon hozzájárulhat, hogy pénzmosás miatti marasztaló ítéletre vagy akár csak büntetőeljárás indítására is alig került sor az elmúlt években, holott az alapbűncselekmények száma nem csökken éves szinten. Az ENyÜBS adatai is alátámasztják ezt a gyakorlatot, illetve a növekvő tendenciát, ugyanis az elmúlt években a regisztrált pénzmosási ügyek száma a következőképpen alakult: 2013-ban 18,
- 529/530 -
2014-ben 21, 2015-ben 27, 2016-ban 67, 2017-ben 90, 2018-ban 140, 2019-ben 188, 2020-ban 308, 2021-ben 358. A pénzmosás 2021-től hatályos új szabályozásával, az orgazdaságnak a pénzmosásba történő beépítésével a bűnügyi statisztikában várhatóan nőni fog a pénzmosási esetek száma (ami a 2021. évi bűnügyi statisztikai adatokban már látszik is), mert az orgazdaság körébe sorolt cselekmények is a pénzmosás adataiban fognak automatikusan megjelenni.
[1] Ambrus István: Büntetőjog 2021 - A pénzmosás újrahangolt tényállása és a hálapénz kriminalizálása, Büntetőjogi Szemle, 2020/2, 3-10.
[2] Ambrus István: Egység és halmazat - régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben, Generál Nyomda Kft., Szeged, 2014.
[3] Belovics Ervin-Gellér Balázs-Nagy Ferenc-Tóth Mihály: Büntetőjog - Általános rész, HVG-ORAC, Budapest, 2015.
[4] Elek Balázs: A jogirodalom által közvetített jogtudomány és a büntető ítélkezés, In: A jogtudomány helye, szerepe és haszna. Tudománymódszertani és tudományelméleti írások (szerk.: Bódig Mátyás-Ződi Zsolt), MTA TK JTI-Opten, Budapest, 2016, 152177.
[5] Gál István László: A pénzmosás, Complex Kiadó, Budapest, 2004.
[6] Gellér Balázs-Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2019.
[7] Gellér Balázs: Gondolatok a kettős értékelés tilalmáról és a látszólagos alaki halmazat feloldására szolgáló elvekről, In: Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére (szerk.: Gál István László), PTE ÁJK, Pécs, 2011, 219-228.
[8] Jacsó Judit-Udvarhelyi Bence: A Bizottság új irányelvjavaslata a pénzmosás elleni büntetőjogi fellépésről az egyes tagállami szabályozás tükrében, Miskolci Jogi Szemle, 2017/2, 39-58.
[9] Jacsó Judit-Udvarhelyi Bence: A pénzmosás elleni fellépés aktuális tendenciái az Európai Unióban, Ügyészségi Szemle, 2017/1, 6-31.
[10] Jacsó Judit-Udvarhelyi Bence: A pénzmosás elleni küzdelem Magyarországon, In: Az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének büntetőjogi aspektusai, különös tekintettel az adócsalás, a korrupció, a pénzmosás és a büntetőjogi compliance nemzeti szabályozására, valamint a kiberbűnözésre (szerk.: Farkas Ákos-Gerhard Dannecker-Jacsó Judit), Wolters Kluwer, Budapest, 2019.
[11] Jacsó Judit: Pénzmosás, In: Magyar büntetőjog - Különös rész (szerk.: Görgényi Ilona et al.), Wolters Kluwer, Budapest, 2013.
[12] Kármán Gabriella-Mészáros Ádám-Tilki Katalin: Pénzmosás a gyakorlatban, Ügyészségi Szemle, 2016/3, 76-91.
[13] Mezei Kitti: A Kúria harmadfokú végzése a jogtalan elsajátításról és a pénzmosásról, Jogesetek Magyarázata, 2018/3-4, 21-28.
[14] Molnár Gábor: Gazdasági bűncselekmények, HVG-ORAC, Budapest, 2009.
[15] Schubauer László: A pénzmosás elleni küzdelem magyarországi büntetőjogi eszközrendszerének kialakulása, változásai és továbbfejlesztésének lehetőségei, In: A negyedik magyar büntetőkódex (szerk.: Hollán Miklós-Barabás A. Tünde), MTA TK JTI-OKRI, Budapest, 2017, 343-362.
[16] Sinku Pál: A pénzmosás miatti bűnügyek gyakorlata - Az ügyészi jogalkalmazás tapasztalatai, In: A bonis bona discere -Ünnepi kötet Belovics Ervin 60. születésnapja alkalmából (szerk.: Barabás A. Tünde-Vókó György), OKRI-PPKE ÁJK, Budapest, 2017, 135-153.
[17] Sisák Attila: A pénzmosás elleni küzdelem tapasztalatai egy nyomozó hatóság gyakorlatában, Kriminológiai Közlemények 72., Válogatás a 2012-ben tartott tudományos ülések előadásaiból, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2013, 83-96.
[18] Szabó Imre: A pénzmosás a bírói gyakorlat tükrében, Ügyészek Lapja, 2017/1, 49-60.
[19] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények, KJK-Kerszöv, Budapest, 2002.
[1] BH 2000.279.
[2] BH 2006.143.
[3] BH 2006.143.
[4] BH 2014.7.
[5] BH 2019.125.
[6] BH 2021.278.
[7] BH 2022.174.
[8] Debreceni Ítélőtábla Bf.II.390/2013/12.
[9] Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.38/2010/38.
[10] Fővárosi Törvényszék 12.B.1229/2011.
[11] Fővárosi Törvényszék 2.B.282/2012/21.
[12] Fővárosi Törvényszék B.555/2015/15.
[13] Heves Megyei Bíróság B.582/2010/199. ■
JEGYZETEK
[1] Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények, KJK-Kerszöv, Budapest, 2002, 357.
[2] Lásd erről részletesen Jacsó Judit-Udvarhelyi Bence: A pénzmosás elleni küzdelem Magyarországon, In: Az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének büntetőjogi aspektusai, különös tekintettel az adócsalás, a korrupció, a pénzmosás és a büntetőjogi compliance nemzeti szabályozására, valamint a kiberbűnözésre (szerk.: Farkas Ákos-Gerhard Dannecker-Jacsó Judit), Wolters Kluwer, Budapest, 2019, 295-309.; Jacsó Judit Udvarhelyi Bence: A pénzmosás elleni fellépés aktuális tendenciái az Európai Unióban, Ügyészségi Szemle, 2017/1, 6-31.
[3] Végső előterjesztői indokolás a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvényhez.
[4] Lásd bővebben Ambrus István: Büntetőjog 2021 - A pénzmosás újrahangolt tényállása és a hálapénz kriminalizálása, Büntetőjogi Szemle, 2020/2, 3-10.
[5] Az 1978. évi Btk. szabályozása értelmében gazdasági tevékenységnek minősült a bevétel elérése érdekében vagy azt eredményező módon saját kockázatra rendszeresen végzett termelő, kereskedelmi vagy szolgáltató tevékenység [1978. évi IV. törvény 315. § (2) bekezdés].
[6] Pénzügyi tevékenység, illetve pénzügyi szolgáltatás igénybevételének értelmezését lásd Btk. 402. § (2) bekezdés.
[7] Molnár Gábor: Gazdasági bűncselekmények, HVG-ORAC, Budapest, 2009, 519.
[8] Végső előterjesztői indokolás a büntetőeljárásról szóló törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2020. évi XLIII. törvényhez.
[9] Miskolci Törvényszék 11.B.986/2010/75.
[10] Fővárosi Törvényszék 2.B.282/2012/21.
[11] BH 2006.143., Heves Megyei Bíróság B.582/2010/199
[12] Gál István László: A pénzmosás, Complex Kiadó, Budapest, 2004, 76.
[13] Sinku Pál: A pénzmosás miatti bűnügyek gyakorlata - Az ügyészi jogalkalmazás tapasztalatai, In: A bonis bona discere - Ünnepi kötet Belovics Ervin 60. születésnapja alkalmából (szerk.: Barabás A. Tünde-Vókó György), OKRI-PPKE JÁK, Budapest, 2017, 144.
[14] Ambrus István: Egység és halmazat - régi dogmatikai kérdés, új megközelítésben, Generál Nyomda Kft., Szeged, 2014, 281., Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, HVG-ORAC, Budapest, 2008, 164-165., Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Osiris, Budapest, 2006, 226.
[15] BH 2006.143.
[16] Szabó Imre: A pénzmosás a bírói gyakorlat tükrében, Ügyészek Lapja, 2017/1, 56.
[17] Fővárosi Törvényszék 12.B.1229/2011.
[18] Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.38/2010/38.
[19] BH 2022.174.
[20] BH 2022.174.
[21] Schubauer László: A pénzmosás elleni küzdelem magyarországi büntetőjogi eszközrendszerének kialakulása, változásai és továbbfejlesztésének lehetőségei, In: A negyedik magyar büntetőkódex (szerk.: Hollán Miklós-Barabás A. Tünde), MTA TK JTI-OKRI, Budapest, 2017, 357-358.
[22] Molnár i. m. 800.
[23] Gellér Balázs-Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I., ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2019, 432.
[24] BH 2019.5.125.
[25] Elek Balázs: A jogirodalom által közvetített jogtudomány és a büntető ítélkezés, In: A jogtudomány helye, szerepe és haszna. Tudománymódszertani és tudományelméleti írások (szerk.: Bódig Mátyás-Ződi Zsolt), MTA TK JTI-Opten, Budapest, 2016, 167.
[26] A pénzügyi szektor és a gazdaság egyéb szereplőinek a törvényes működéséhez fűződő érdek, valamint a szervezett bűnözés elleni fellépés eredményességéhez fűződő érdek.
[27] Jacsó Judit: Pénzmosás, In: Magyar büntetőjog -Különös rész (szerk.: Görgényi Ilona et al.), Wolters Kluwer, Budapest, 2013, 621.
[28] Belovics Ervin-Gellér Balázs-Nagy Ferenc-Tóth Mihály: Büntetőjog - Általános rész. HVG-ORAC, Budapest, 2015, 76-77.
[29] Gellér Balázs: Gondolatok a kettős értékelés tilalmáról és a látszólagos alaki halmazat feloldására szolgáló elvekről, In: Tanulmányok Tóth Mihály professzor 60. születésnapja tiszteletére (szerk.: Gál István László), PTE ÁJK, Pécs, 2011, 219-228.
[30] BH 2000.279.
[31] Lásd bővebben Mezei Kitti: A Kúria harmadfokú végzése a jogtalan elsajátításról és a pénzmosásról, Jogesetek Magyarázata, 2018/3-4, 21-28.
[32] Sisák Attila: A pénzmosás elleni küzdelem tapasztalatai egy nyomozó hatóság gyakorlatában, Kriminológiai Közlemények 72, Válogatás a 2012-ben tartott tudományos ülések előadásaiból, Magyar Kriminológiai Társaság, Budapest, 2013, 91.
[33] Kármán Gabriella-Mészáros Ádám-Tilki Katalin: Pénzmosás a gyakorlatban, Ügyészségi Szemle, 2016/3, 90.
[34] Fővárosi Törvényszék B.555/2015/15.
[35] BH 2021.278.
[36] Jacsó Judit-Udvarhelyi Bence: A Bizottság új irányelvjavaslata a pénzmosás elleni büntetőjogi fellépésről az egyes tagállami szabályozás tükrében, Miskolci Jogi Szemle 2017/2, 51.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD, főtanácsadó, Kúria; tudományos munkatárs, Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet; egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Jog Tanszék. Az írás a szerző álláspontját tartalmazza és az nem értelmezhető a Kúria állásfoglalásaként.
Visszaugrás
