Ahhoz, hogy az előadás témájával érdemben tudjunk foglalkozni, úgy vélem, először el kell helyeznünk a közjegyzői eljárásokat, illetőleg a közjegyző személyét a magyar jogrendben.
Alapvetésként elmondható, hogy a polgári eljárás két fő forma szerint bonyolódhat le hazánkban, polgári peres eljárás és polgári nemperes eljárás formájában. A polgári nemperes eljárás fogalmát pozitív és negatív irányban is meghatározta a jogelmélet. Pozitív irányból közelített a témához Magyari Géza és Beck Salamon, én azonban a pontosabbnak a negatív oldalról történő meghatározást tartom, amely szerint mindaz a polgári eljárás, amely nem tartozik a peres eljárás fogalmi körébe, nemperes eljárásnak minősül. Peres az a polgári eljárás, amelynek során a bíróság a felperes keresetére a felek kétoldalú meghallgatása alapján valamilyen jog vagy jogviszony (kivételesen tény) fenn vagy fenn nem állásának megállapításával és az esetleg ezen túlmenően a megsértett jog vagy jogviszony helyreállításának meghagyásával vagy pedig a jogállapot megváltoztatásával nyújt az arra jogosultnak jogvédelmet. Ha a felsorolt ismérvek bármelyike hiányzik, az eljárás nem lehet peres eljárás.
A jogirodalom a nemperes eljárásokat többféle szempontból osztályozza. Így szokták az eljárások tárgya szerint vagy az eljárás célja szerint osztályozni a nemperes eljárásokat.
A magam részéről - miután kora gyermekkorom óta ezt az irodalmi álláspontot hallottam kisiskolásként is, az eljárás célja szerinti felosztást tartom helyesebbnek. Ennek megfelelően a nemperes eljárásokat több csoportra osztjuk:
Nevezetesen:
a) perpótló eljárásokra,
b) perelhárító, illetve perelőkészítő nemperes eljárásokra,
c) jogállapot változtató nemperes eljárásokra,
d) a jogok gyakorlását segítő eljárásokra,
e) a jogot kényszer útján érvényesítő eljárásra.
Nézzük, hogy a közjegyzők tevékenységük során melyik fenti kategóriába tartozó eljárásokat valósítanak meg.
Az értékpapír és okirat megsemmisítése iránti eljárást feltétlen perpótló eljárásnak lehet sorolni, de ugyanígy a jogállapot változtató eljárások közé is tartozik. A perelhárító, illetve perelőkészítő nemperes eljárásba nevesítetten a jogirodalom az egyezségi kísérletre történő idézést, az előzetes bizonyítás és az ideiglenes intézkedés iránti eljárásokat sorolja, azonban a gyakorlati életben a közjegyzők mindennapi feladatai ellátása során, amikor az ügyfelek részére jogi tanácsot ad, feltétlen perelhárító tevékenységet is végez, nézetem szerint.
A klasszikus, a felek részére végzett közjegyzői tevékenység - ideértve a hagyatéki eljárást is - a jogok gyakorlását segítő eljárások közé sorolható.
A nemperes eljárások sokfélesége a szabályozásban is kifejezésre jut. A polgári perrel ellentétben a nemperes eljárásoknak nincs egységes szabályozása. Amennyiben az egyes nemperes eljárásokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek vagy az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a nemperes eljárásokban is a polgári perrendtartás szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A magyar jogrendben a közjegyző hatáskörébe tartozó nemperes eljárásoknak két csoportja van:
Az egyik csoportba soroljuk azokat - a közjegyzőkről szóló módosított 1991. évi XLI. törvényben részletesen szabályozott eljárásokat -, amelyeket a jogirodalom általában a felek részére végzett közjegyzői tevékenységnek nevez. Idetartoznak a közjegyzői okiratok készítése, tanúsítványok kiállítása, hiteles másolat kiadása, valamint az okirat vagy pénz bizalmi őrzésbe való átvétele stb. Ezek a tevékenységek is - habár alakszerű határozat meghozatalára csak ritkán kerül sor - közjegyzői eljárásnak minősülnek. A másik csoportba a külön szabályozott közjegyzői nemperes eljárások tartoznak (hagyatéki eljárás, értékpapírok és okiratok megsemmisítése). Ezekben a közjegyző tevékenységére nem a Ktv. szerinti általános szabályokat, hanem a külön jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni. Valamenynyi közjegyzői eljárás nemperes eljárásra vonatkozik a Ktv. 1. § (1) bekezdésének mondata, amely szerint a törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében, a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.
A Ktv. XIII. fejezete a közjegyzői nemperes eljárások mindkét csoportjára érvényes alábbi szabályokat tartalmaz:
- A közjegyzőnek a nemperes eljárás során hozott határozata a jogorvoslat szempontjából a helyi bíróság végzésével azonos hatályú.
- A közjegyző határozata elleni fellebbezést a határozatot hozó közjegyzőnél kell előterjeszteni.
- Azokra az eljárási kérdésekre vonatkozólag, amelyeket a hagyatéki eljárásról és az egyéb nemperes eljárásokról szóló jogszabályok nem rendeznek, a Pp., valamint a Pp. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló jogszabályok megfelelően az irányadók.
- Ha a közjegyző által közokiratba foglalt jognyilatkozat joghatásának kiváltásához bíróság más hatóság vagy közigazgatási szerv eljárása szükséges, a közjegyző azt az eljárás lefolytatása végett hivatalból megkeresi. A közjegyző megkeresésére indult eljárásban a közjegyzőt a közokiratban szereplő fél vagy felek képviselőinek jogállása illeti meg.
- Az 1999. évi XLIV. törvény hatálybalépése előtt a fél megbízhatta a közjegyzőt, hogy az általa közokiratba foglalt jognyilatkozat vagy jogügylet alapján indult cégbírósági, társadalmi szervezetek nyilvántartásával összefüggő ingatlan-nyilvántartási és más hatósági eljárásban őt képviselje. A jelen és fent hivatkozott szabályozás alapján a közjegyző a jogszabályban rögzítetteken túlmenően jogi képviseletet nem láthatott el.
A magyarországi közjegyzők jogállásáról már rengeteg tanulmány és publikáció született. Ezért csak emlékeztetném a Tisztelt Hallgatóságot, hogy a rendszerváltás után a közjegyzők jogállása lényegesen megváltozott. Az 1991. évi XLI. törvény megszüntette a bíróságon működő közjegyző intézményét és az 1874. évi XXXV. törvény szellemében, valamint az európai gyakorlatnak megfelelően visszaállította a közjegyzői magántevékenységet. A közjegyzői magántevékenység színtere a közjegyzői iroda. A változtatások szellemében a közjegyzőt a igazságügy-miniszter nevezi ki meghatározott székhelyre.
A közjegyzőkre általános érvénnyel vonatkozik a közjegyzőkről szóló törvény 1-11. §-a.
Ebből ki kell emelni az alábbiakat:
A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak. A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. A jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban - a felek esélyegyenlőségének biztosításával - tanácsadással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében. A közjegyző eljárása során csak a törvénynek van alávetve és nem utasítható. A közjegyző az ügyekben részlehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.
A fentiek alapján már általános érvénnyel is megállapítható, hogy a közjegyzőnek törvényi kötelezettsége tevékenységét akként végezni, hogy a jogvitákat megelőzzék és ezáltal a pereket elhárítsák. A közjegyzői törvény a közjegyzői okirat elkészítésénél kifejezetten kimondja, hogy aggályos körülménynek kell tekinteni különösen, ha a fél a közjegyzői okiratba olyan rendelkezés felvételét kéri, amely jogvita keletkezéséhez vezethet. Ebben az esetben a közjegyző köteles az aggályos körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az okiratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködést megtagadja a törvény erejénél fogva.
Ezt követően röviden tekintsük át, hogy a hatályos magyar jogi szabályozás milyen egyes közjegyzői okiratokat ismer.
A közjegyző a fél kérelmére végrendeletet készít, tanúsítványt állít ki, okiratot, pénzt és értéket őriz meg, hiteles másolatot ad ki, lefolytatja a hatáskörében tartozó hagyatéki eljárásokat, valamint értékpapírt és okiratot semmisít meg, valamint nyilvántartja az ingó dolgokat terhelő jelzálogjogot és a vagyont terhelő zálogjogot. Mindezen eljárásoknál teljes mértékben figyelemmel kell lennie az általános törvényi kötelezettségére.
A végrendelet készítés
A közjegyző a végrendelet készítése során - akár ő készíti el okirati formában a végrendeletet, akár azt a végrendelkező maga készíti el a közjegyzővel folytatott jogi tanácsadást követően, a jövőbe mutatóan működik közre a jogviták megelőzésében. A végrendelet készítése során ugyanis a közjegyző törekszik arra, hogy a végintézkedést tevő akaratának érvényesülése mellett olyan végintézkedést tegyen, hogy az az örökösök érdekét ne sértse, és köztük jogvitát ne gerjesszen. Ennek során a közjegyző az összes öröklésjogi intézményt ismerteti a végrendelkezővel, felhívja figyelmét arra, hogy végrendelkezési szándéka sérti-e bármelyik kötelesrészre jogosult érdekét, tartalmaz-e olyan akarat elhatározást, amely eleve magában hordja egy későbbi pereskedés csíráját. Amennyiben a közjegyzői felvilágosító tevékenység eredményeként a végrendeletet tevő olyan végintézkedés megtételét határozza el, amely immáron nemcsak az akaratának, hanem az örökjogi szabályoknak is megfelel, és ez által sikerrel a törvényes örökösök által nem támadható, a közjegyző már is igen sokat tett azért, hogy a későbbi jogvitát megelőzze és ezzel eleget tett perelhárító kötelezettségének is.
A tanúsítvány kiállítása során a közjegyző tanúsítványt állít ki okirat felmutatásának időpontjáról, a nyilatkozat vagy értesítés közléséről, a tanácskozásról és a határozatról, egyéb jogi jelentőségű tényről, váltó, csekk és más értékpapír óvásáról, illetve a közhitelességű nyilvántartás tartalmáról.
Mondanom sem kell, hogy ezen tanúsítványok kiállításával a közjegyző már magának a tanúsítványnak a kiállításával jelentős tevékenységet végez a viták megelőzésében, nevezetesen közokiratot állít ki. Ezáltal olyan bizonyítási eszközt ad a fél kezébe, amely alkalmas lehet arra, hogy az ellenérdekű felet meggyőzze egy esetleges jogvita kezdeményezésének sikertelenségéről.
Mi is ez a bizonyítási eszköz? Ez a bizonyítási eszköz nem más, mint a közokirat, amelynek fogalma, hogy az okirat kiállítója, a közjegyző, ügykörében eljárva az abban meghatározott alakban állította ki az okiratot. A közokirat az ellenkező bizonyításáig teljes bizonyító erővel bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, az okirattal tanúsított adatok és tények valódiságát, az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. Ellenbizonyításnak a közokirattal szemben helye van. A polgári perrendtartás értelmében azonban a közokiratot az ellenkező bizonyításáig valódinak kell tekinteni. A közokirat ezáltal tehát egy olyan bizonyítási eszköz, amely alkalmas lehet arra, hogy a jogvitákat megelőzze.
A pénz, értéktárgy és közforgalomban levő értékpapír bizalmi őrzés céljából történő átvételekor a közjegyző szintén jelentős szerepet játszik a jogviták megelőzése céljából azzal, hogy a felsorolt értékeket a másik fél, vagy a feleken kívül álló személy részére történő átadásával, illetve bíróságnál vagy más hatóságnál letétbe helyezésével olyan szolgáltatást nyújt, amelyről szintén közokiratot állít ki és a fél a tevékenység megtételét, vagy annak elmaradását biztosra veheti.
A közjegyzői törvényben nem szabályozott közokiratok készítésekor - gondolok itt a Polgári Törvénykönyvben nevesített szerződések elkészítésére vagy gazdasági társaságok alapítására - a közjegyző az adott jogviszonyra vonatkozó részletes szabályok ismertetésével mindenképpen már eleve a jogviták megelőzésére törekszik. Én egy rendkívül pesszimista ember vagyok, éppen ezért valamennyi szerződést a végéről, a megszűnés oldaláról építek fel a következő elv szerint:
Az ügyfelek hajlamosak a megszűnési okokat, illetve a jogviták elintézési módját felszínesen kezelni, hiszen amikor szerződést kötnek, gazdasági társaságot alapítanak, általában jó viszonyban vannak, egy adott célt szeretnének elérni, ingatlant szeretnének megvásárolni, és ennek során előre nem gondolnak sok olyan kérdésre, amely köztük a későbbiekben vitát eredményezhet. Éppen ezért én, mint reménybeli közjegyző - pontos státusában közjegyzőhelyettes - arra törekszem, hogy először a megszűnési, felbontási okokat beszéljék át az ügyfelek és mindig gondoljanak, készüljenek a legrosszabbra, mert ekkor őket csalódás sosem éri. Elsődleges szempont, hogy a megszűnés összes lehető esetét, okát térképezzük fel, és ezekre dolgozzunk ki megoldásokat. Ha ezzel készen vagyunk, akkor lehet pozitív oldalról tartalommal megtölteni egy adott szerződést, mert ekkor valószínűsíthető az, hogy az adott kontraktus a célját be fogja tölteni. Nagyon sok olyan szerződést látunk a gyakorlati életben, amely csak a szerződés létrejöttét, a szolgáltatást, az ellenszolgáltatást tartalmazza, de nem készíti fel a feleket az esetleges összeveszésre vagy nem teljesítésre. Márpedig a felek közti viszony megromlása egy objektív vagy szubjektív okból bekövetkező nem teljesítés, a későbbiek során mind jogvitához vezet. Amennyiben a szakmailag jól felkészült közjegyző képes a feleket felvilágosítani az adott jogügyletről, annak lényeges jogi tartalmáról, az ide vonatkozó adójogi rendelkezésekről, az illetékjogszabályról, ebben az esetben vélelmezhető, hogy a felek jogvitáikat - amennyiben ez a későbbiekben egyáltalán kialakul - képesek kulturáltan, egymás között kezelni.
A hagyatéki eljárás során a hatályos jogi rendelkezéseknek megfelelően a közjegyző nem dönti el a felek közti vitát, csak a jogérvényesítés elősegítése céljából megállapítja a hagyatékot, az örökösök és a hagyatékból részesülők nevét, végül átadja a hagyatékot.
A hagyaték átadása azonban nem hoz létre és nem változtat meg tulajdonjogi viszonyokat. Az örökös tulajdonjoga tudniillik az örökhagyó halálával ipso jure jön létre, a vitás kérdések pedig csak perben dönthetők el. A hagyatéki eljárásról szóló igazságügy-miniszteri rendelet azonban jogszabályi kötelezettségévé teszi a közjegyzőnek, hogy a felek között az eljárás minden szakaszában kíséreljen meg egyezséget létre hozni. Kimondja, hogy a közjegyző által jóváhagyott egyezségnek a bírósági egyezséggel azonos hatálya van.
Megállapítható tehát, hogy a közjegyzőnek óriási felelőssége van a hagyatéki eljárás során a jogviták megelőzésében a jogi tanácsadással. Amennyiben a közjegyző a feleknek megfelelő, objektív és pártatlan felvilágosítást tud adni a jogszabályok rendelkezéseiről, valamint megfelelő szuggesztív erővel rendelkezik és meg tudja értetni a felekkel azt az ősi magyar igazságot, amely szerint minden egyezség jobb, mint bármely bírói ítélet, óriási lépést tett törvényi kötelezettsége megvalósítása felé. Amennyiben a felek saját jószántukból belátják, hogy bár minden fél enged valamennyit igazából, de a jogvitát per nélkül, saját önszántukból képesek a közjegyző iránymutatása alapján lezárni, ez óriási dolog, mert nem egy kívülről, egy bírói, tehát külső hatalom által kimondott döntést kötelesek tudomásul venni és végrehajtani, hanem egy olyan döntést, amelyet ők maguk hoztak meg, ezáltal a jogkövetés is valószínűsíthető.
E témakör feldolgozásában igen nagy segítségemre volt Dr. Dévényi Norbert budapesti közjegyzőhelyettes úrnak a Közjegyzők Közlönyében publikált cikke.
A jogviták megelőzése során úgy vélem, a közjegyzők szerepét sikerült több - kevesebb alapossággal körbejárni. Meglátásom szerint általánosságban elmondható, hogy a közjegyző a felek részére végzett jogi tanácsadásával óriási lépést tesz a jogviták megelőzése érdekében, amennyiben a feleknek pártatlanul, szakszerűen, az adott jogviszonyt minden oldalról megvilágítva tud és képes felvilágosítást adni. Ez igaz arra az esetre is, ha a jogi tanácsadást követően a fél vagy felek jognyilatkozatukat közokiratba foglalják és igaz akkor is, ha a fél vagy felek beérik a jogi tanácsadással, azonban a jogi tanácsadás eredménye az lesz, hogy a felek jogvitát nem kezdeményeznek.
Magyarországon igen jelentős az igény arra, hogy a jogvitákat a felek gyorsan és lehetőleg peren kívül rendezzék. Természetesen a jogviták peren kívüli lezárásán nem a törvényen kívüli lezárási megoldásokat értjük, hanem azokat, amikor a felek jogvitájuk megoldásához nem vesznek igénybe bírói utat. Ezzel érkeztünk el a mediáció fogalmának körbejárásához. A mediáció kifejezés az angol mediation (közvetítés) szóból ered. Ennek fogalmi meghatározását a már hivatkozott cikkből idézem:
"A mediáció a konfliktus megoldásának útja, azaz olyan eljárás, melyben a semleges, kompetens és a konfliktussal nem érintett személy (mediátor) módszeres kommunikációs stratégia felhasználásával a szemben álló feleket olyan helyzetbe hozza, hogy a saját felelősségükre az általuk meghatározott célt, továbbá az ennek elérését lehetővé tevő utat megtalálják, és így létrejöjjön a minden érintett számára elfogadott megegyezés."
A mediáció tehát egy olyan eljárás, amelynek végén annak sikere esetén létrejön egy egyezség vagy egy megállapodás.
Ez az eljárási mód igen-igen jelentős lehet és jelentősége továbbra is nőni fog azokban az esetekben, amikor a felek meg is akarnak egyezni.
Mi is az eljárás lényege? Ezen eljárás révén, amennyiben a felek meg akarnak és meg tudnak egyezni, rövid idő alatt egyezség jöhet létre közöttük.
A felek szubjektív érzése is az, hogy nem egy kívülről rájuk erőszakolt hatalom mondja ki a döntő szót jogviszonyukban, hanem saját akaratukból és saját belátásuk szerint döntenek. Ez pedig a jogkövetés szempontjából igen fontos. Egy ilyen megállapodást a felek önként és egyezően fognak végrehajtani, míg ugyanez egy bírói döntésről nem feltétlenül mondható el. Ez egy döntő különbség a választott bírói út, és a mediátor igénybe vétele között.
A mediációval kapcsolatban az a kérdés merül fel, hogy a közjegyző ebben milyen szerepet vállalhat. Csak emlékeztetném a Tisztelt Hallgatóságot a magyar közjegyzői törvényben foglalt azon rendelkezésre, hogy a közjegyző a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban a felek esélyegyenlőségének biztosításával, tanácsadással segíti jogai gyakorlásában és kötelezettségei teljesítésében. Halkan és zárójelben jegyzem meg, nincs olyan eljárás tudomásom szerint, amelyben a közjegyző ne járhatna el. Perbeli képviseletet a magyar közjegyző nem láthat el, azonban a jog bármely területén adhat tanácsokat az ügyfeleinek Közvetítést a felek között a közjegyző a pártatlan és pontos tanácsadással tud eredményesen végezni. Dr. Dévényi Norbert kolléga szerint a közjegyző és a mediátor tevékenysége nagyon hasonlatosnak tűnik, azonban a lényegi különbséget abban látja, hogy a mediációban a megfelelő szabályokat kizárólag a szemben álló felek maguk fedezik fel és alkotják meg, saját felelősségükre a mediátor vezetésével. Én e megkülönböztetésben lényegi különbséget nem vélek felfedezni, mert a közjegyző, mint az eljárás vezetője és jogi tanácsadója tud részt venni és pártatlan, éppen ezért a feleket rá tudja vezetni egy olyan megállapodás, megegyezés létrehozatalára, amely egyrészt a jogvitát úgy zárja le, hogy annak kezdeményezői maguk a felek, másrészt, mint pártatlan jogi szakember megállapodásukat akár a helyszínen okiratba is tudja foglalni. A mediátor egy csendes; paszszív, az eseményeket pusztán kívülről szemlélő személy nem lehet, mert ennek az álláspontnak a térnyerése esetén a felek egy madárijesztő előtt is vitatkozhatnának.
Remélem jelen előadásommal rá tudtam világítani a közjegyzőségben rejlő olyan, részben már meglevő, részben kialakuló lehetőségre, amely a felek részére végzett jogi szolgáltatáson túlmenően már eleve a minimálisra szorítja a jogviták létrejöttét, illetve amenynyiben a jogviták mégis csak létrejöttek, azt a felek a közjegyző segítségével önszántukból oldják meg kölcsönös megelégedettségükre.
Budapest, 1999. december 30. ■
IRODALOM
Dévényi Norbert: "Jog vita nélkül": közjegyzőség és mediáció Ausztriában. Közjegyzők Közlönye 9/1999. 21-23.
Farkas-Németh-Névai-Szilbereky-Varga-Vida: Polgári eljárásjog II. egységes jegyzet Budapest, 1981. (Farkas: Bírósági és közjegyzői nemperes eljárások 177-197.)
Farkas József: A nemperes eljárások néhány elméleti kérdése. J. K.,1962/8. 407-419.
Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Budapest, 1998. 37-41, 94-95, 448-463.
JEGYZETEK
* Készült a 2001. október 1-7. között megrendezésre kerülő Latin Közjegyzőségek XXIII. Kongresszusának témájához.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Farkas Tamás közjegyzőhelyettes
Visszaugrás
