Az Európai Bizottság Belső Piac Főigazgatósága az utóbbi három-négy évben kiemelt figyelmet fordított a pénzügyi infrastruktúra javítá-
sára. Ez a munka alapvetően a vonatkozó nemzeti szabályok egymáshoz igazítására és a fölösleges adminisztratív akadályok eltávolítására irányul. A pénzügyi piacok működésének igen fontos eleme az ún. "clearing & settlement". Mindazon intézményes megoldások tartoznak ide, amelyek a tőzsdei értékpapírügyletek lezárásához szükségesek. A "clearing" funkció ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a pénzügyi közvetítő mentesíti a szerződő partnereket az ún. helyettesítési költségek viselésének a kockázata alól. A helyettesítési költségek azt a potenciális veszteséget jelentik, amit akkor kell egy szerződő partnernek elszenvednie, ha a másik szerződő fél nem, vagy nem szerződésszerűen teljesít. A "settlement" funkció az értékpapírok letéti kezelésével függ össze, ami szintén a pénzügyi közvetítő feladata. Az ún. Giovannini bizottság két jelentést is közreadott a tárgyban, amelyekben feltárta és elemezte a tőzsdei értékpapírügyletek lezárásával (elszámolásával) kapcsolatos alapvető adminisztratív akadályokat. Ezek közül a 11. akadály a forrásadózás, a 12. akadály az ügyleti adózás nemzeti gyakorlatáról szól, illetve arról, hogy ezek mennyiben jelentenek akadályt a tőzsdei értékpapír-műveletek lezárásakor. A problémakör természetesen mint EU tagállamot Magyarországot is érinti. Az alábbiakban csak a 11. Giovannini akadállyal foglalkozunk, a 12. akadály ugyanis nem érinti Magyarországot, mivel nálunk az értékpapírügyleteket jelenleg nem terheli adó vagy illeték.
A harmonizációs követelményre tekintettel egyrészt érdemes átgondolni, amelyek azok a létező közösségi jogi intézkedések, illetve jogszabályi előzmények, amelyek felhasználhatók az említett Giovannini akadályok leküzdésére. Másrészt fontos feltárni azt, hogy ezek az akadályok mennyiben képezik a valóságban az alapvető szabadságok gyakorlásának a korlátját. Ehhez célszerű megvizsgálni a vonatkozó EK bírósági gyakorlatot is. A magyar jogi helyzetre kitérve egy konkrét tagállam példája segítségével mutathatjuk be azt, hogy milyen tipikus nehézségekkel kell szembenéznünk ezen a területen.
A Giovannini jelentések szerint a forrásadózás, az árfolyamnyereség adózása, vagy a közvetett adózás területén a nemzeti pénzügyi jogi szabályokban lévő eltérések gyakran vezetnek a belső piac működésének megzavarásához, a nemzeti jogban föllelhető megszorítások pedig azzal a következménnyel járhatnak, hogy a külföldi szolgáltatónak, illetve a külföldi befektetőnek hátrányos megkülönböztetést kell elszenvednie, vagy pedig az alapvető szabadságok gyakorlása részükről akadályba ütközhet.1 Problémák2 különösen a következőkben mutatkozhat meg:
- a forrásadózásra irányuló nemzeti szabályok következetlenségektől terhesek és szükségtelenül bonyolultak;
- jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamokban a forrásadóztatással kapcsolatban igénybe vehető kedvezmények terén;
- az árfolyamnyereség-adózással kapcsolatban aránytalanul terhes bejelentési és bevallási szabályokkal kell számolni, különösen vonatkozik ez a külföldi pénzügyi közvetítőkre;
- jelentősek lehetnek az eltérések tagállamonként az adóköteles árfolyamnyereség értelmezésében, pl. sajátos szabályok vonatkozhatnak az értékpapír-kölcsönzésre, ami adózási szempontból esetleg értékesítésnek tekintendő, vagy az egyes ügyletek elszámolásánál előbbre kerülhet az árfolyamnyereség realizálásának adójogi szempontból értelmezhető időpontja, ami súlyosabb adózással vagy terhesebb adminisztrációval járhat;
- az ügyleteket terhelő adók jelentősen csökkenthetik az értékpapírok piaci likviditását.
A második Giovannini jelentés szerint3 egyebek mellett különösen fontos, hogy a pénzügyi szolgáltatóknak, bármely tagállamból érkeznek is, legyen lehetőségük arra, hogy ügyfeleik megbízásából eljárva a helyszínen rendezzék az adókötelezettségeket a nemzeti joggal összhangban, és ezáltal a legszélesebb skálán nyújthassanak közvetlenül határon átnyúló szolgáltatást. Minderre figyelemmel szükséges a tőzsdei értékpapír műveletekből származó jövedelem forrásadóztatásának harmonizálása.
Amint a Giovannini jelentésekből kitűnik, alapvető problémát jelent egyrészt az, hogy a nemzeti szabályok sok tekintetben nincsenek összehangolva, másrészt alkalmazásuk gyakran hátrányos megkülönböztetéshez vezet a befektetőre és a pénzügyi szolgáltatóra nézve egyaránt. A külföldi szolgáltatók hátrányba kerülhetnek akkor, amikor
- nem tudnak adókedvezményeket igényelni megbízóik számára, miközben ezt a hazai szolgáltatók akadálytalanul megtehetik;
- nem tudnak kedvezményes mértékkel elszámolni közvetett adót, hacsak nem vetetik magukat nyilvántartásba az adóbeszedés integrált hazai rendszerében.
Mivel az itt jelzett akadályok nem egyeztethetők össze az egységes európai piac követelményével, az Európai Bizottság mint a közösségi érdekek érvényesítésének őre vizsgálatot indíthat, és kezdeményezheti a tagállamoknál a közösségi joggal össze nem egyeztethetőnek talált szabályok, illetve joggyakorlat megváltoztatását. Mivel pedig a fenti problémák valamennyi tagállam tekintetében fölmerülnek, a Bizottság részéről célszerű a tagállamok jogának összehangolását kezdeményeznie, vagyis harmonizációs lépéseket tennie.
Amikor a külföldi befektető adóköteles jövedelemre tesz szert (osztalék, kamat vagy árfolyamnyereség formájában), a forrásországban esetleg igényelheti az egyezményi vagy a közösségi jog alapján azt a kedvezményt, hogy az előírt forrásadónál alacsonyabb mértékkel adózzon a megszerzett jövedelem után. Mivel az erre irányuló nemzeti eljárások egymással összehangolatlanok, vagy ettől függetlenül diszkriminatívak lehetnek, közösségi jogi (egyedi vagy normatív) intézkedésekre lehet szükség az anomáliákat kiküszöbölendő. E tekintetben nyilvánvalóan mintaként használható fel az ez év közepén hatályba lépett tanácsi irányelv a megtakarítások adóztatásáról. Figyelembe vehető ezen kívül a társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetés adózásáról szóló tanácsi irányelv, továbbá a hatodik és nyolcadik forgalmi adó irányelv, valamint az adóügyi jogsegélyirányelv és a behajtási irányelv is.4
Az adóvisszatérítésre irányuló eljárás hatékonysága jelentősen javítható akkor, ha az adózó helyben olyan segítőt vehet igénybe, aki elláthatja a kifizetői feladatokat. Az eljárás során fontos azt is tisztázni, hogy ki lesz a kifizetett kamatjövedelem haszonhúzója. A kamatmegtakarítás adóztatásáról szóló irányelv alkalmazásában [2. cikk (1) bek.] haszonhúzó bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy akinek kamatot írnak jóvá, kivéve ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. Nem haszonhúzó az, aki
- kifizetőként jár el; vagy
- egy, a nyeresége után a vállalkozások adózásának általános szabályai alapján adózó szervezet nevében jár el; vagy
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
