"A bűnüldözési célú adatkezelés lehetőségei és korlátai az Európai Unióban" címet viselő kutatás 2013 novemberében vette kezdetét.1 A kutatás alaphipotéziseként az a feltételezés szolgált, miszerint a határokon átnyúló bűnözés visszaszorításában, a "szabadság, biztonság és jog európai térségének" megteremtésében lényegi szerepe van a tagállamok közötti hatékony információáramlás megteremtésének, amelynek eszközéül részben a releváns bűnüldözési információkat tartalmazó és kezelő adatbázisok, valamint információs rendszerek/csatornák működtetése, részben pedig a tagállamok közötti eredményes információcsere mechanizmusának a kialakítása szolgálhat.
A kutatás keretében ezt az előfeltevést alapul véve került sor a már létező és ténylegesen működő adatbázisok, illetve információszolgáltatást biztosító rendszerek jogi aspektusú elemzésére, továbbá a gyakorlati alkalmazásuk során felmerülő esetleges problémaforrások feltérképezésére. Annak érdekében azonban, hogy a nehézségek valóban beazonosíthatóak és megismerhetőek legyenek, elengedhetetlen volt a gyakorló szakemberek véleményének a megismerése is. Erre tekintettel a jogi környezet elemzését egy empirikus felmérés lebonyolítása egészítette ki, amely az előfeltevések vonatkozásában természetesen számos várt és egyben váratlan eredményt is hozott. Jelen tanulmányban a jogi környezet rövid bemutatását követően, a tapasztalatokra irányuló vizsgálat egy meghatározott szegmensének, a nyomozó hatóság körében végzett kérdőíves felmérés menetének, illetve eredményeinek ismertetésére kerül sor.
A bűnüldözési célú adatkezelés és információcsere rendszerét meghatározó uniós normák köre a következő szempontok alapján is rendszerezhetőek. Egyrészt a tagállamok illetékes hatóságai közötti információszolgáltatás/információcsere, amely megvalósulhat (1) a tagállamok bűnüldöző hatóságai között, (2) irányulhat a tagállamok bűnügyi nyilvántartásaiban rögzített adatokra (így: büntetőítéletekre vonatkozó információcsere). Másrészt ettől elkülöníthető a különböző bűnüldözési relevanciájú, uniós szintű adatbázisok rendszere.
Az információcsere javítására irányuló törekvés a Hágai Programban (2004-2009) egyértelműen tetten érhető. A bűnüldözési célú információk határokon átnyúló cseréje vonatkozásában központi tényezőként a hozzáférhetőség elvét határozta meg, amely szerint "amennyiben egy bűnüldözési tisztviselőnek az egyik tagállamban feladatainak végrehajtásához információra van szüksége, megkaphatja azt egy másik tagállamból, és a másik tagállam azon bűnüldözési ügynöksége, amelynek a szóban forgó információ birtokában van, a kérvényezett célra rendelkezésre fogja azt bocsátani, figyelembe véve az adott államban zajló vizsgálatok követelményeit."2 A Program keretében az Európai Tanács felkérte a Bizottságot többek között arra is, hogy készítse el a hozzáférhetőség elvének tényleges, gyakorlati érvényesülésére vonatkozó javaslatát.3 A Programban megjelölt célok alapján a Bizottság tételesen meghatározta azokat az intézkedéseket, amelyek a programban megjelölt prioritások eléréséhez szükségesek, így például a bűnüldöző szervek és igazságügyi hatóságok közötti információcsere, valamint a büntetőítéletekre vonatkozó információknak az állampolgárság szerinti tagállamnak való átadása kapcsán is.4 Ennek megfelelően a Bizottság elkészítette a hozzáférés elvén alapuló információszerzés vonatkozásában tett javaslatát,5 amelyben pontosan megjelölte azokat a tényezőket, amelyek akadályát képezhetik annak, hogy a bűnüldözési célú információk Unió-szerte általánosan elérhetőek és hozzáférhetőek legyenek. A javaslat rendelkezései arra kötelezték a tagállamokat, hogy a bűnüldözéssel kapcsolatos információkat más tagállamok egyenértékű hatáskörrel rendelkező hatóságaival megosszák, ha az a bűnüldözési tevékenység folytatásához, illetve az Europol vonatkozásában, a tevékenységének ellátásához szükséges.6 Megjegyzendő, hogy a javaslat a büntetőeljárás vádemelést megelőző szakaszára vonatkozó információszolgáltatás körét kívánta rendezni.7
A Hágai Programot követően a Stockholmi Programban (2010-2014) az Európai Tanács továbbra is állást foglalt a hozzáférhetőség elvének érvényesítése mellett, ugyanakkor immár felhívta a figyelmet arra is, hogy az információkezelés, valamint csere fejlesztése során koherenciára és konszolidációra van szükség, továbbá egy információkezelési stratégia kialakítására, amely szilárd adatvédelmi rendszert tartalmaz.8
A Bizottság 2010-ben kiadott közleményében teljes körűen tételesen ismertette mindazokat az uniós jogi instrumentumokat, amelyeknek relevanciája lehet a személyes adatok bűnüldözési és migrációkezelési célból való gyűjtése, tárolása, továbbá cseréje szempontjából.9 Ezeket a Bizottság általánosan úgy jellemezte, hogy túlnyomó többségben decentralizált struktúrán alapuló eszközök, amelyek csak egy meghatározott célt szolgálnak. A rendszerek között a funkciók és a felhasznált személyes adatok köre tekintetében gyakran átfedések vannak. Így például: "egy magánszemély születési adatai, így neve, születési ideje és helye, valamint állampolgársága feldolgozható a SIS, a SIS II, a VIS, az API, a VIR, a svéd kezdeményezés, a prümi határozat, az ECRIS, a pénzügyi hírszerző egységek és a vagyon-visszaszerzési hivatalok, az Europol, az Eurojust, a PNR és a TFTP megállapodások keretében." Jelentős eltérések mutatkoznak ugyanakkor a hozzáférésre jogosult hatóságok körét, az adatmegőrzésre vonatkozó szabályokat, továbbá a felülvizsgálati mechanizmusokat tekintve.10
A Bizottság a Stockholmi Programban szereplő felhívásnak megfelelően 2012-ben készítette el az európai információcsere-modell szükségességére vonatkozó vizsgálatát. A közlemény általános megállapításaként értékelhető, hogy jelenleg nem indokolt új, uniós szintű bűnüldözési adatbázis vagy információcserét biztosító rendszer kialakítása, hanem sokkal inkább a meglévő rendszerek fejlesztése, a kommunikációs csatornák korszerűsítése, a kiváló adatminőség, biztonság és védelem biztosítása, továbbá a tagállamok részére oktatások/képzések megtartása.11 Az Európai Parlament állásfoglalásra vonatkozó indítványában megjegyzi, hogy túl sokrétűek és az egységességet mellőzik azok az eszközök, amelyek a bűnüldözési célú információk cseréjét lehetővé teszi. Ez pedig azt eredményezi, hogy a meglévő eszközök nem kellő mértékben hatékonyak, a vonatkozó adatvédelmi rendelkezések is tisztázatlanok, továbbá funkcionális túlkapások, illetéktelen hozzáférések is esetlegesen előfordulhatnak.12 A Bizottság álláspontjával egyezően az európai adatvédelmi biztos is támogatta véleményében, hogy jelenleg nem indokolt további uniós szintű adatbázis létrehozása, ugyanakkor azt javasolta, hogy vizsgálják felül az adatvédelmi alapelvek hatékonyságát, gyűjtsék össze a meglévő, adatvédelemmel kapcsolatos nehézségeket és kockázatokat és próbáljanak azokra a jelenlegi jogi keretek között megoldást találni.13
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
