1. Az Európai Közösségen belül az utóbbi időben egyre többet merül fel az uniós polgárok életét alapjaiban befolyásoló - polgári és családi jogi - szabályok egységesítésének szükségessége.1 Természetesen e körben is a figyelem középpontjában a szerződési jog egységesítése-harmonizációja áll, mivel a tagállamok szabályozása között jelentős szabályozásbeli eltérések léteznek, melyek a nemzetközi-európai kereskedelmet károsan befolyásolhatják. E területen több csoport,2 illetve az Európai Közösség is egyre erőteljesebb tevékenységet fejt ki, előbbiek jelentős része a közös alapelveket-közösségi jogforrásokat gyűjti össze, míg a Közösség egy közös referenciakeretet készül létrehozni, mely a jogalkotók-jogalkalmazók számára hasznos segédeszközül szolgálhat; utóbbi eszköz megalkotásának előkészületeiről jelen lap is beszámolt.3
2. A szerződési jog mellett természetesen felmerült a családi jog egységesítésének szükségessége is, mivel a globalizáció a gazdasági területeken túl e téren is érezteti hatását: az Európai Közösségbe évente kétmillió bevándorló érkezik, ennek egyharmada családja után költözik ide. Ezen túlmenően is több mint ötmillió uniós polgár él napjainkban egy másik államban, mint amely a hazája,4 és jelentős a bíróságok előtt folyó, nemzetközi elemet tartalmazó ügyek - például válások - aránya is. Noha Magyarországon a hasonló ügyek kisebb százalékban fordulnak elő, mint a Közösség más tagállamaiban - nálunk az egyik legkisebb a hasonló válások aránya Európában -, még így is több száz nemzetközi elemmel bíró házasságfelbontásról beszélhetünk évente.5
3. Az Európai Közösség e problematikára látványosan nehezen találja a megoldást; némileg "félrecsúszva" nemzetközi eljárásjogi - joghatóságra, határozatok elismerésére -,6 illetve nemzetközi magánjogi - válásokra,7 házassági vagyonjogra,8 örökjogra,9 tartásra10 alkalmazandó jogra vonatkozó - szabályok létrehozatalába kezdett.11 Az anyagi jogi szabályok meghozatalától ugyanakkor - bizonyos szűk részterületektől eltekintve12 - távol tartja magát. Egyetértünk azon véleménnyel, mely szerint az anyagi családjogi jogharmonizáció-jogegységesítés nem a - többek által vitatott - közösségi kompetencia meglétének-hiányának, hanem elsősorban a politikai akaratnak a kérdése,13 amely e területen szinte teljesen hiányzik. Utóbbi tény egyrészt annak köszönhető, hogy az egységesítés-harmonizáció nehezen lenne kivitelezhető, másrészt sokan vitatják a homogén európai családjogi jogrend létrehozásának szükségességét is.
4. A továbbiakban bevezetésképpen kitérünk az európai jogegységesítés mintaképének számító egyesült államok-beli szervezetek, az American Bar Association (ABA - Amerikai Ügyvédi Kamara) égisze alatt megalakult Uniform Law Comission - National Conference of Commissioners on Uniform State Laws (ULC - NCCUSL), illetve az American Law Institute (ALI - Amerikai Jogi Intézet), tevékenységére, majd áttekintjük a családi jog egységesítésére-harmonizációjára létrehozott európai szabályokat, melyek a Comission on European Family Law (CEFL - Európai Családjogi Bizottság) elnevezésű független szervezet műhelyében készültek. Végezetül vizsgáljuk utóbbi normák-gyűjtemények viszonyát, különbségeit-azonosságait a hazai szabályokkal.
1. A családi jogi normák megalkotása az Egyesült Államokban hagyományosan a tagállamok hatáskörébe tartozik, szövetségi szinten csak kivételesen születnek jogszabályok. A tételes jogon túlmenően e területre a common law is tartalmaz szabályokat.
A tagállami rendelkezések jelentősen eltérnek egymástól: így például az azonos neműek bizonyos államokban regisztráltathatják partnerkapcsolatukat, míg más államokban párkapcsolatuk büntetőjogi tilalom alá esik.14 Igencsak eltérő jó pár egyéb megoldás, például a válóperek alapjául szolgáló tények figyelembevétele is. Utóbbiak kapcsán bizonyos államokban a vétkességi elv is megjelenik a szabályozásban, míg más államok csupán a feldúltsági elvet kodifikálták. A különbségek ráadásul befolyásolják a közös tulajdon megosztását, illetve a tartásdíj fizetését is.
2. A Uniform Law Comission - National Conference of Commissioners on Uniform State Laws (NCCUSL) az American Bar Association (ABA - Amerikai Ügyvédi Kamara) által 1892-ben létrehozott szervezet, mely a tagállami jogrendszerek egységesítését segíti elő az Egyesült Államokban. Kimondott célja már megalakításakor az volt, hogy a kereskedelmi jog - leginkább az értékpapírokra vonatkozó szabályozás - és a családi jog - azon belül is a házasságok és a válások jogának - területén a különböző tagállami szabályokat megpróbálja valamilyen módon közelíteni egymáshoz.
3. Az NCCUSL tevékenysége során modelltörvényeket alkot, legtöbbet a kereskedelmi jog és a családi jog területén. A modelltörvény "nem törvény: az ország vezető jogászai által kidolgozott mintakódexek jogszabállyá csak akkor válhatnak, ha valamely állam törvénybe iktatja őket. Inkább "szakmai igényű" ajánlásoknak minősülnek, melyek súlya azonban igen jelentős. Arról, hogy az állam miként adaptálja a mintajogot, a törvényhozás dönt". Az NCCUSL megalakulása óta "több, mint kétszáz uniform law-t alkotott, ebből száz körül van azoknak száma, melyet legalább egy államban alkalmaznak."15 Egyes modelltörvényeit az American Bar Association erre felkért tagjai - gyakorló jogászok, oktatók, kutatók - együttesen készítik el.
4. A szervezet a családi jog terén igen sok modelltörvény alkotott, ilyen például a Uniform Adoption Act, Uniform Child Abduction Act, Uniform Parentage Act, Uniform Child Custody Jurisdiction and Enforcement Act, Uniform Family Support Act, Uniform Guardianship Act, Uniform Interstate Family Support Act, Uniform Marriage and Divorce Act, Uniform Premarital Agreement Act, Uniform Transfers to Minors Act, Uniform Status of Children of Assisted Conception Act, Uniform Putative and Unknown Fathers Act.
E mintatörvények tagállamonkénti elfogadottsága változó; a legelfogadottabb, legtöbb tagállamban életbe léptetett szabályok ezek közül a Uniform Child Custody Jurisdiction and Enforcement Act, a Uniform Interstate Family Support Act, illetve a Uniform Premarital Agreement Act.16
1. Utóbb említett dokumentumokhoz képest a házasság és válás alapvetéseit tartalmazó Uniform Marriage and Divorce Act (UMDA)17 elfogadottsága kisebb; ennek ellenére nyolc államban - részben vagy egészben - hatályban van. Megalkotásának nehézségeit jól mutatja, hogy - noha az NCCUSL-nek kezdeti célkitűzései között is szerepelt már egy hasonló szabály megalkotása - csupán 1970-re érett be a helyzet annyira, hogy a vázlatolók által elkészített tervezetet a szervezet el is tudta fogadni.18
Összeállítása során két tipikusan amerikai technikát, a better law, illetve a common core elméleteket használták. Előbbi elmélet alkalmazása során az államok közti megfelelőbb - legkielégítőbb eredményhez vezető - jogot, míg utóbbi esetén a közös szabályokat vették alapul.19 A modelltörvény a válásokra nézve a vétkességi elvvel szemben a feldúltsági elvnek enged teret, mely tény is a better law approach alkalmazására mutat rá. E megoldás ugyanis ellenkezik az amerikai tradíciókkal, mivel korábban - 1968 előtt - szinte az összes állam jogrendszerében figyelembe vették az egyik fél vétkességét a házasság felbontása, a vagyon megosztása, valamint egyéb kérdések rendezése során. A történeti előzmények folyományaképpen a vétkességet jelenleg is jó pár állam szabályozása tartja figyelembe veendőnek a házassági eljárás során.20
2. Miután az 1970-es szöveg jelentős kritikákat kapott, azt először 1971-re, majd 1973-ra átdolgozták. A módosítás során rögzítették a házasság felbontásának okait, mely csupán a házasság helyrehozhatatlan megromlása esetén lehetséges. Utóbbi helyzet a gyűjtemény szerint a következő esetekben állhat fenn:
- ha a házasság felbontására irányuló eljárást megelőző 180 nap alatt a felek már külön éltek egymástól, vagy
- ha a felek között jelentős viszály van, vagy
- ha a felek a házasság helyrehozhatatlan megromlását együttesen kijelentik, vagy
- ha a felek közösen kijelentik, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott, vagy
- ha csupán egyik fél jelenti ki, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott és a másik fél nem tiltakozott ez ellen.
Amennyiben csupán egyik fél állítja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul megromlott, a bíróság az összes releváns tény figyelembevétele után vagy felbontja a házasságot, vagy dönt az eljárás bizonyos időre (30-60 napra) történő felfüggesztéséről.21
3. A Uniform Marriage and Divorce Act öt nagyobb részből (Parts) áll, melyek szakaszokra bomlanak. Utóbbiakhoz magyarázatokat (Comments), bizonyos szakaszoknál a fontosabb bírói döntések hivatkozási adatokat (Notes of Decisions), illetve az adott jogintézmény hátterét feltáró szakirodalomjegyzéket (Law Review and Journal Commentaries) is kapcsoltak. Ezek a következő fontosabb szabályokat tartalmazzák:
- Általános rendelkezések (Part I):
• a mintatörvény idézésének módja,
• a mintatörvény megalkotásának célja,
• a mintatörvény egységes alkalmazása
- A házasság (Part II):
• alaki követelmények,
• a házasságkötéshez kapcsolódó iratok (Marriage Licence, Marriage Certificate), a házasságkötést engedélyező irat tartalma (License to Marry), a házasságkötés engedélyezésének (License to Marry) hatálybalépése,
• a bírósági jóváhagyás (18 év alatt),
• a házasság megkötése és regisztrálása,
• az érvénytelenségi okok, az érvénytelenség megállapítása, a jóhiszemű fél helyzete,
- A házasság felbontása (Part III):
• a felbontásra vonatkozó kérelem,
• a házasság felbontása,
• az eljárás, az eljárás kezdete, a védelem és a perbeszédek,
• az ideiglenes határozat és végzés,
• a házasság helyrehozhatatlan megromlása,
• a megegyezéses válás,
• a tulajdon megosztása,
• a volt házastárs tartása, a gyermektartás, a tartásdíj fizetése, a tartásdíj fizetésének, a tartásnak, a tulajodon elhelyezésének a módosítása,
• a gyermek képviselete,
• költségek, megbízások, a válásra vonatkozó határozat.
- A szülői felügyelet (Part IV):
• a bíróság joghatósága,
• a gyermek érdekeinek figyelembevétele,
• ideiglenes intézkedések,
• a gyermek meghallgatása, egyéb személy meghallgatása, vizsgálatok és beszámolók,
• a láthatás joga,
• a jogi felülvizsgálat és a határozat módosítása
Záró rendelkezések (Part V):
• a modelltörvény hatályba lépése, alkalmazása stb.
1. Látván a szülői felelősség egységes szabályozásának szükségességét, az NCCUSL 1973-ra elkészítette a szülői felügyeletről szóló modelltörvényét, mely a Uniform Parentage Actxxii (UPA) nevet viselte. E dokumentum jelentősége abban állt, hogy - akkoriban forradalminak számító módon - egyenlő jogokat garantált a házasságon belül, illetve azon kívül született gyermekek számára, ellentétben jó pár állam törvénykezési megoldásával.
Az 1973-as Uniform Parentage Act-et 19 állam vezette be, illetve bizonyos részeit több állam is beépítette szabályozásába a kapcsolódó jogalkotása során. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy igen jelentős különbségek merültek fel az államok között az értelmezése és alkalmazása során.
2. A Uniform Parentage Act megalkotását követően elfogadásra került két másik, a szülői felelősség szempontjából jelentősebb modelltörvény: az 1988-as ismeretlen, illetve vélelmezett apa jogállásáról szóló Uniform Putative and Unknown Fathers Act (UPUFA), valamint az úgyszintén 1988-ban elfogadott, asszisztált reprodukció családjogi hátterét tisztázó Uniform Status of Children of Assisted Conception Act (USCACA).
3. E korábban említett három szabályt egységesíti, illetve modernizálja a 2000-ben elfogadott, majd 2002-ben módosított új Uniform Parentage Act,23 mely immáron egységes szülői felelősségre vonatkozó szabályozást hivatott teremteni. A modelltörvényt 2000 óta nyolc állam fogadta el és építette be a jogrendszerébe.
4. Utóbbi dokumentum részekre (Articles) van tagolva. Az egyes részek szakaszokból (Sections) és az azokhoz fűzött magyarázatokból (Comments) állnak. A dokumentum a következő nagyobb részeket tartalmazza:
- Általános rendelkezések (Article 1),
- Szülő-gyermek kapcsolat (Article 2),
- Az apaság elismerése (Article 3),
- Az apaság regisztrálása (Article 4),
- A genetikai vizsgálatok (Article 5),
- A szülői felelősség megítélésével kapcsolatos eljárások (Article 6),
- Az asszisztált reprodukció során született gyermek helyzete (Article 7),
- A dajkaanyaságra vonatkozó megállapodás (Article 8 - Gestational agreement).
1. A korábban ismertetett National Conference of Commissioners on Uniform State Laws-hoz hasonlóan az American Law Institute-ot (ALI-t) is igencsak régen, 1923-ban hozták létre. Utóbbi szervezet céljai között ugyanakkor a jog egységesítése mellett már egyértelműbben megjelenik a jog egységes alkalmazása elősegítésének a szándéka is. E szervezet dokumentumait nem csupán a jogalkotóknak címezi, hanem azok egy részét kimondottan a jogalkalmazóknak szánja, egyszerűsítve azok munkáját.
2. Az ALI által létrehozott dokumentumok három főbb csoportra bonthatók, ezeket a restatement, model (proposed) rule, és principle elnevezéssel illetik.
A restatementekre jellemző, hogy azokat jogalkalmazóknak, bíróságoknak címezik: e gyűjtemények a common law már meglévő szabályait foglalják egybe úgy, ahogyan azokat a gyakorlatban - bíróságok, ügyvédek, hivatalok stb. - alkalmazzák. Jogterülettől függően igen sok restatement létezik; Restatements of the Law of Agency, Conflict of Laws, Contracts, Foreign Relations Law of the United States, Property, Torts, etc.
A modell rule (modell törvény) címzettjei jórészt a jogalkotók; utóbbiak azt írják le, milyennek kellene lennie a jogszabályoknak.
A principle gyűjtemények címzettjei a jogalkotók és a jogalkalmazók; ezek azt foglalják össze, milyen a - napi gyakorlattal nem feltétlenül egyező - ideális jog.
1. Az American Law Institute családjogi kérdésekkel sokáig - szemben jó pár egyéb területtel, például a polgári-kereskedelmi joggal, vagy a nemzetközi magánjoggal, mely területek restatmentjei igencsak elhíresültek - egyáltalán nem foglalkozott. Ezen a kilencvenes évek elején változtatott, amikor megkezdte egy átfogó, a család megszűnésére - válásokra - vonatkozó anyag összeállítását.
A szervezet célja nem egy családjogi restatement létrehozatala, hanem egy principle gyűjtemény megalkotása volt. Ennek fő oka az volt, hogy nem csupán a jogalkotást kívánták inspirálni, hanem a jogalkalmazókat is segíteni kívánták azzal, hogy tisztázzák a legfontosabb gyermekekkel, házasfelek jogviszonyával kapcsolatos kérdéseket. Így született meg tíz év munkáját követően a 2000-es évben az ALI Principles of the Law of Family Dissolution: Analysis and Recommendations elnevezésű gyűjteménye.24 A gyűjtemény szinte teljes anyaga megtalálható a különböző államok jogában, illetve az Egyesült Államokon kívüli common law államok jogrendszerében; annak jelentőssége tehát nem újszerűségében, inkább szintetizáló szemléletében és a fogalmakat tisztázó - jelentős mennyiségű - elemzésében rejlik.
2. A munka - mint azt a továbbiakban látni fogjuk - leginkább a házasság felbontásának járulékos kérdéseit taglalja, így a házasság felbontása eseteinek a szabályozását meghagyja a korábban említett Uniform Marriage and Divorce Act-nek. Ennek megfelelően a vétkesség szerepével is inkább a járulékos kérdések elemzése kapcsán foglalkozik.
3. A kötet fejezetekre (Chapters) oszlik, melyeken belül különböző témakörök (Topics) szerint csoportosítva szakaszokban találhatóak a konkrét - normaszöveg szintű kidolgozottságú - rendelkezések. A szakaszokat magyarázatok (Comments), a gyakorlati működésüket bemutató példák (Illustrations), illetve a megbízott előadó jegyzetei (Reporter’s Notes) követik.
4. A mű a következő fejezetekben foglalkozik a család felbomlásával:
- Bevezető-kapcsolódó rendelkezések (Chapter 1),
- A szülői felügyelet (Chapter 2),
- Gyermektartás (Chapter 3),
- A közös vagyon megosztása a házasság felbontása során (Chapter 4),
- A kártalanítás szabályai (Chapter 5),
- Az élettársi kapcsolat (Chapter 6),
- Megállapodások a felek között (Chapter 7).
1. Mint azt már a bevezetőben említettük, az Európai Közösség anyagi családjogra vonatkozó szabályokat szinte egyáltalán nem hoz-hozott létre,25 így a Közösségen belül a nemzeti-tagállami családjogi szabályoknak különösen nagy a szerepe. Nagy általánosságban azt szokták kiemelni, hogy az államok között a válások szabályozása és a házassági vagyonjog rendezése között létezik a legnagyobb különbség. Utóbbi problémakör kapcsán például a legtöbb római jog talaján álló ország a korlátozott vagyonközösség megoldását választja, míg mások a különvagyon általánossága mellett a közös tulajdon meglétét bizonyos feltételekhez kötik.26
A fentieken túlmenően természetesen egyéb területeken is találhatunk egymással szöges ellentétben álló szabályokat.
2. A Közösség családi jogi normáinak szinte teljes hiányát, a tagállamok közötti szabályozásbeli különbségeket és az ebből adódó problémákat látva 2001 szeptemberében hat jogtudós megalapította az - önálló, egyéb szervezetekhez nem kötődő - Comission on European Family Law-t (CEFL - Európai Családjogi Bizottság).27 A CEFL szervezete két főbb egységből áll: az alapító tagokat magába foglaló - az azóta eltelt időben hét főre bővült - Szervező Bizottságból (Organizing Committee) és a huszonkét tagú Szakértői Bizottságból (Expert Group). A Szervező Bizottság koordinálja a munkát, tagjai egyben a szakértői bizottság tagjai is. Mindkét bizottság tagjai Európa különböző államaiból érkeztek.
A CEFL elnöke Katharina Boele-Woelki, az Utrechti Egyetem nemzetközi, összehasonlító és családi jogot oktató professzor asszonya.
A csoport célja az európai államok nemzeti szabályainak összehasonlító szemléletű elemzése, a különbségek, illetve azonosságok feltárása és a legfontosabb alapelvek publikálása. A szervezet az NCCUSL által létrehozott modelltörvények, illetve az ALI alapelvek (principle-ök) mintájára alkotja meg a családi jog különböző területein alapelvi gyűjteményeit.
3. A szervezet - az ALI restatement-ek létrehozatalához hasonlóan - munkája28 során összehasonlító-kutató vázlatolással (comparative research based drafting) először kérdőíveket készít, melyekre a nemzeti szakértők választ adnak. Ezt követően összeírják a közös, vagy alkalmazni kívánt szabályokat. A munkának hat főbb fázisa van:
- a kutatandó terület kiválasztása,
- a kérdőívek létrehozása,
- a vonatkozó nemzeti beszámolók létrehozatala,
- az anyagok összegyűjtése és szétválogatása,
- a közös, vagy jónak tartott szabályok összegyűjtése,
- az anyag publikálása.
Az anyagok összeállítása során az Egyesült Államokban meghonosodott elvek alapján járnak el; vagy az államok közös szabályait (common core), vagy a vázlatolók által megfelelőbbnek tartott rendelkezéseket (better law) veszik figyelembe.
4. A CEFL első, nagyobb figyelmet kapott dokumentuma az európai államok normáinak összehasonlító elemzése után elkészült, a válás és a volt házastárs tartásának közös alapvetéseit - európai elveit - rögzítő válogatás, mely a Principles of European Family Law Regarding Divorce and Maintenance in Former Spouses29 nevet viseli.
Hasonló kötet jelent meg a szülői felügyeletre (felelősségre) vonatkozóan is Principles of European Family Law Regarding Parental Responsibilities30 néven. A gyűjtemények - amerikai társaikhoz hasonlóan - kötelező erővel nem bírnak, ám hasznos segédeszközei lehetnek a jövő jogalkotásának és jogalkalmazásának.
E köteteken túlmenően a CEFL harmadik munkaterületeként - az Európai Közösség jogalkotási terveihez igazodva - a tagállami házassági vagyonjogi normák áttekintését kezdte el. Utóbbi területre 2009-2010-re várható egy kötet összeállítása.
5. A továbbiakban a már elkészült két kötetet, illetve azok hátterét mutatjuk be alaposabban.
1. A válásokra vonatkozó európai nemzeti normák között - amellett, hogy a válások száma évről évre nő, vagy legalábbis magas szinten stagnál - igen jelentős eltérések léteznek. A válóokok igencsak eltérőek lehetnek. Az államok egy része - a magyar megoldáshoz hasonlóan - csupán egy válóokot ismer (monista rendszer), míg más jogrendszerekben több ok is létezhet (pluralista rendszer); ilyen a vétkességi elvnek, a - francia Code Civil által is ismert - közös megegyezésnek, a házasság helyrehozhatatlan megromlásának, vagy bizonyos idő elteltének a figyelembevétele. A nemzeti rendszerek egyéb bontóokokat is rögzítenek: ilyen például a válás szerződésben való rögzítése is. Ezen okok nagyszámú variációja létezik a különböző államokban.
A családjogi rendszerek között a területen is eltérések vannak, hogy közös kérelem (megegyezés) alapján válasszák-e szét a feleket, vagy elegendő-e csupán az egyik fél kérelme? A mediáció igénybevételének lehetővé tétele bizonyos államokban lehetséges, míg máshol e jogintézmény nem áll a válni szándékozó felek rendelkezésére.31
2. A válásokról és a házassági tartásról készített gyűjtemény - szokatlan megoldásként - általános szabályként sem a vétkességi, sem a feldúltsági elvnek nem ad teret: a házasság két esetben bontható fel: ha a felek erre vonatkozóan megegyeztek, vagy - egyik fél kérelmére - ha egy év eltelt a tényleges különélésük óta. Utóbbi körben tehát a kötet összeállítói szerint a házasság felbontása kapcsán sem az egyik fél vétkessége, sem a házasság végleges, helyrehozhatatlan megromlása nem számít, csupán a különélés ténye.32 E követelménytől csak bizonyos extrém kivételek esetén lehetséges eltérni.
3. A gyűjtemény - mint az a nevéből is látható - két nagyobb egységből áll: a válások alapvetéseit, illetve a volt házastárs tartásának szabályait ismertető részből. Mindkét rész tíz-tíz alapelvet (Principles) tartalmaz, 3-3 fejezetre (Chapters) osztva. Az elveket az összehasonlító jogi háttér bemutatása (Comparative Overview), illetve a vonatkozó magyarázatok (Comment) követik.
4. Ezen elvek főbb elemei a válásokra vonatkozóan a következőek:
- az általános rendelkezések körében (Chapter I):
• a házasság felbontásának lehetővé tétele,
• a válás jogi (jogszabályi) szabályozottsága,
• mind a közös megegyezésen alapuló, mind az egyik fél kérelmére történő válás lehetővé tétele,
- a közös megegyezéssel kapcsolatban (Chapter II):
• a felek közös beleegyezésén alapuló válásnak lehetővé tétele,
• a bontási eljárás megindítását követően három hónapos meggondolási idő előírása a bontás kimondásához,
• a házasság felbontására irányuló megegyezés tartalmának és formájának rögzítése,
• a válás következményeinek a válást kimondó hatóság általi meghatározása,
- az egyik fél kérelmére kimondott bontás elvei kapcsán (Chapter III):
• a házasfelek tényleges különélésének (egy év fölött) figyelembevétele,
• az egy évnél rövidebb különélés,
• a válás következményeinek hatóság általi meghatározása.
5. A volt házastárs tartása szabályainak a rögzítésére azért került sor, hogy - a tagállami jogrendszerek talaján állva - egy olyan rendszert hozzanak létre, amely megakadályozza, hogy bármelyik volt házastársra nézve a válást követően méltánytalan helyzet alakuljon ki. E területre vonatkozóan a gyűjtemény a következő elveket fejti ki alaposabban:
- az általános rendelkezések kapcsán (Chapter I):
• a válás és a tartás kapcsolata, a két intézmény egységes megítélésének kérdése,
• a válást követően a felek önellátása követelményének főszabályként való kimondása,
- a tartás feltételeivel összefüggésben (Chapter II):
• a tartásra való rászorultság követelménye,
• a tartás megítélése során figyelembeveendő tények,
• a térítés módja,
• a tartási kötelezettség megállapításának korlátozása, illetve megtagadása, ha az a kötelezettre nézve rendkívüli méltánytalansággal jár,
- az egyes különös kérdések szabályozása kapcsán (Chapter III):
• a házastársi tartás és egyéb tartás (pl. gyermektartás) kielégítésének sorrendje,
• határozott ideig tartó kötelezettség általánossá tétele, a határozatlan idejű kötelezettség kivételként való rögzítése,
• a tartási kötelezettség megszűnése,
• a tartásra vonatkozó megállapodás megkötésének lehetővé tétele.
1. Az utóbbi időben a szülői felelősség és a gyermekjogok kérdése több szervezet figyelmének a középpontjába is került. A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia egyezményein,33 illetve egyéb nemzetközi egyezményeken túlmenően e terület szabályait foglalja egységbe például az Európa Tanács (Council of Europe) egyik alapelvi gyűjteménye34 is, mely a családi kapcsolatok-szülői felelősség létrejöttével és jogi következményeivel foglalkozik. Utóbbi 29 alapelvet tartalmaz három főbb témakörben:
- a szülői kapcsolat létrejöttével,
- a szülői kapcsolat tartalmával,
- a szülői kapcsolat létre nem jöttével kapcsolatosan.
2. A CEFL szülői felelősségre vonatkozó gyűjteménye is jelentős részben az Európa Tanács válogatására épül.35 A válogatás szerkezete kissé eltér a korábban - a válások és volt házastárs tartásánál - látottaktól: miután jó pár nemzetközi norma létezik, melyek a gyermekjogok, illetve a szülői felelősség kapcsán relevanciával bírnak, az alapelveket a releváns nemzetközi-európai rendelkezések (overview of relevant provisions) ismertetése követi, és csak ezután következnek az összehasonlító jogi kitekintések (comparative overview), illetve a magyarázatok (comments).
3. A gyűjteményben a CEFL 39 alapelvet gyűjtött össze, melyeket nyolc nagyobb fejezetbe csoportosított. E fejezetek a következő témakörök legfontosabb szabályait tartalmazzák:
- általános definíciókat (Chapter I),
- a gyermek jogainak leírását (Chapter II),
- a szülők felelősségét és harmadik személyek felelősségét (Chapter III),
- a szülői felelősség (felügyelet) gyakorlását (Chapter IV),
- a szülői felelősség tartalmát (Chapter V),
- a szülői felelősség megszűnését (Chapter VI),
- a szülői felelősség megszüntetését és helyreállítását (Chapter VII),
- a vonatkozó eljárási szabályok egyes kérdéseit (Chapter VIII).
1. Mint azt korábban említettük, a hazai szabályozás több ponton ellentétes a Comission on European Family Law által összeállított szabályokkal, amin - tekintve, hogy a CEFL a better law approach-ot több esetben akár a tagállami közös jogszabályi maggal szemben is alkalmazta - nem is csodálkozhatunk.
Ennek megfelelően már a házasság felbontásának esetei sem egyeznek meg. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.) - a Uniform Marriage and Divorce Act megoldásához nagyban hasonlító - 18. §-a szerint "a házasságot a bíróság bármelyik házastárs - illetőleg a házastársak közös - kérelmére felbontja, ha a házaséletük teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására utal a házastársaknak a házasság felbontására irányuló végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes, egyező akaratnyilvánítása."
E szerint tehát Magyarországon jelenleg egy esete van a válásnak, amennyiben a házasélet teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A házasfelek egyező akaratnyilvánítása (megegyezéses válás) csak e kereten belül értelmezhető.
2. A készülő új Ptk. általunk ismert tervezete, mely sokáig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium honlapján is megtalálható volt, ezen a rendszeren - feltehetően a nemzetközi trendek hatására - némileg módosított; a Tervezet 3:22.-§-a alapján a bíróság a házasságot a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának vizsgálata nélkül bontja fel, ha azt a házastársak végleges elhatározáson alapuló, befolyásmentes megegyezésük alapján kérik, feltéve, hogy a járulékos kérdésekben - a házastársak a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a közös szülői felügyelet hiányában a szülő és a gyermek közötti kapcsolattartás, a gyermek tartása, továbbá a közös lakás használata, valamint a házastársi tartás kérdésében - megegyeztek és perbeli egyezségüket a bíróság jóváhagyta. A közös megegyezésen alapuló válásnak a CEFL gyűjteményében ugyanakkor még a járulékos kérdésekben való megegyezés sem feltétele; e gyűjtemény csupán a felek megegyezését írja elő e körben.
3. Ezen a kardinális kérdésen túlmenően is jó pár olyan elem létezik, mely a hazai szabályozásban eltér a CEFL gyűjteményeitől; ilyen például a megegyezés körében - az általunk is támogatott, ám a magyar jog előtt ismeretlen - meggondolási idő megkövetelése (ld. a vonatkozó gyűjtemény 1:5 elvét), vagy az egyik fél kérelmére történő bontásnak az egy éves különélés időkorlátjához való kötése is. A tartás körében már jobb a helyzet; itt az alapvető szabályok - bizonyos kivételektől eltekintve - megfelelnek a magyar szabályoknak.
4. A CEFL szülői felelősségre vonatkozó válogatásának is más a kiindulási pontja, mint a hazai szabályozásnak; a különböző nemzetközi dokumentumokban is alkalmazott szülői felelősségről és nem - a Csjt.-ben, illetve a készülő Ptk. tervezetében is fellelhető - szülői felügyeletről beszél. E felelősséget tág értelemben használja azokra a gyermekkel kapcsolatos jogviszonyokra is, melyekben a felügyeletet a szülő helyett vagy mellett más látja el. Ennek megfelelően például a gyámság szabályait el is hagyja. Szülői felügyeleti joggal ez alapján akár kettőnél több ember is rendelkezhet.
Ennek ellenére, a gyűjteményt áttekintve azt láthatjuk, hogy szabályozása a főbb vonalakat - például a házasságon kívül született gyermek jogállását, a felügyelet együttes gyakorlását, a meghallgatáshoz-véleménynyilvánításhoz való jogot, a gyermek vagyonának kezelését stb. - tekintve megfelel a hazai normáknak, bizonyos pontokon progresszíven kiegészítve azokat.
Áttekintvén a fent ismertetett dokumentumokat - így különösen az Egyesült Államokban készült gyűjteményeket - igencsak erős kétely alakulhat ki a szemlélőben az iránt, vajon szükséges-e, célszerű-e az európai nemzeti anyagi családjogi rendszerekhez hozzányúlni és - mintegy eltörölve a tagállami sajátosságokat - egységes normatömeget létrehozni. Korábban már utaltunk rá, hogy az Egyesült Államokban is léteznek eltérések akár a legalapvetőbb, fundamentális elvek alkalmazása kapcsán a különböző államok között. Ráadásul a családi jog kultúrafüggő és a közös kulturális háttér Európában - úgy tűnik - sok esetben hiányzik,36 így az uniformizálás igencsak komoly akadályokba ütközhet.
Ezzel szemben ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy az európai polgárok számára egyértelműbb jogviszonyokat, tisztábban átlátható tagállami jogalkalmazást, illetve diszkriminációmentes eljárást eredményezne az egységesítés. Jól látható, hogy a nemzeti jogrendszerekben fellelhető különbségeken túlmenően léteznek olyan alapvetések, melyek hasonlóan jelennek meg a legtöbb európai állam jogában. Álláspontunk szerint - noha az ellenérvek igencsak komoly súllyal esnek latba - az Európai Közösségnek idővel célszerű lenne rálépni arra az útra, melyen a szerződések joga terén a bevezetőben említett közös referenciakeret kapcsán már elindult. Érdemes lenne a CEFL tevékenységét követni és legalább a közös tagállami szabályokat számba venni, illetve egy - kötelező erővel nem bíró, ám iránymutatásul szolgáló - közös referenciakeretet e területre vonatkozóan is létrehozni. Utóbbi alapján idővel esetleg a tagállami, vagy a közösségi jogalkotáson keresztül megjelenhetne a közös európai családi jog, mint önálló diszciplína. ■
JEGYZETEK
* A kézirat lezárásának ideje: 2008. szeptember 15.
1 Pintens, Walter: Rechtsvereinheitlichung und Rechtsangleichung im Familienrecht - Eine Rolle für die Europäische Union? ZEuP, 3/1998. 672. o.; Detlhoff, Nina: Europäische Vereinheitlichung des Familienrechts. Archive für die Civilistische Praxis, 3-4/2004. 565. o.
2 Wurmnest, Wolfgang: Common Core, Grundregeln, Kodifikationsentwürfe, Acquis-Grundsätze - Ansätze internationaler Wissenschaftlergruppen zur Privatrechtsvereinheitlichung in Europa. ZEuP, 4/2003. 714-744. o.
3 Vörös Imre-Czigler Dezső Tamás: Megjelent az európai szerződésjogra vonatkozó közös referenciakeret vázlata. Magyar Jog, 2008/8. 563-568. o. Vö. Study Group on a European Civil Code, Research Group on EC Private Law: Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law - Draft Common Frame of Reference (DCFR). Interim Outline Edition. Sellier European Law Publishers, Munich, 2008.
4 Nina Dethloff: Familien- und Erbrecht zwischen nationaler Rechtskultur, Vergemeinschaftung und Internationalität - Perspektiven für die Forschung. ZEuP, 4/2007. 992.
5 Http://ec.europa.eu/justice_home/news/consulting_public/divorce_matters/study.pdf (2008. szeptember 15.) 26-27. o.
6 A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. HL L 338., 2003. 12. 23., 1-30.
7 Javaslat a Tanács rendelete a 2201/2003/EK rendeletnek a joghatóság tekintetében történő módosításáról és a házassági ügyekben alkalmazandó jogra vonatkozó szabályok bevezetéséről. COM (2006) 399 végleges
8 Zöld könyv a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. COM (2006) 400 végleges
9 Zöld könyv - Öröklés és végrendelet. COM (2005) 65 végleges
10 Javaslat - A Tanács rendelete a tartással kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az e területen folytatott együttműködésről. COM (2005) 649 végleges
11 A szabályok áttekintésére ld. Czigler Dezső Tamás: Pantha rhei - Anyagi jogegységesítés és a nemzetközi magánjog fejlődése az Európai Közösségben. Állam- és Jogtudomány, 2008/2. 151-186.
12 Ld. pl. A Tanács 2003/86/EK irányelve (2003. szeptember 22.) a családegyesítési jogról. HL L 251., 2003.10.3., 12-18.
13 Antokolskaia, Masha: The Harmonisation of Family Law: Old and New Dilemmas. ERPL, Vol. 11. (2003) No 1. 33. o.; Marella, Maria Rosaria: "The Non-Subversive Function of European Private Law: The Case of Harmonisation of Family Law". European Law Journal, Vol. 12. (2006) No. 1, 82-85. o. The Europeanistaion of Family Law.
www.law.kuleuven.ac.be/fvr/Introduction.%20The%20europeanisation%20of%20family%20law.doc (2008. szeptember 15.) 15-20. o.
14 Ld. a massachusettsi, kaliforniai, vermonti, hawaii szabályozást. Vö. Katz, Sanford N.: Family Law in America. Oxford University Press, Oxford, 2003. 53-58. o.; Maxwell, Nancy G.: Unification and Harmonization of Family Law Principles: The United States Experience. In: Perspectives for the Unification and Harmonization of Family Law in Europe (Ed.: Boele-Woelki, Katharina). Intersentia, Antwerp-Oxford-New York, 2003. 249. o. és uo. 2., 3. lj.
15 Verebics János: Visszaélés a joggal - Megkésett recenzió Sárándi Imre könyvéről. Http://mek.oszk.hu/01400/01409 (2008. július 4.) 32. o.
16 Maxwell: Unification and Harmonization… i. m. 260. o.
17 Unif. Marriage & Divorce Act (amended 1971, 1973), 9A U.L.A. (1998)
18 Vö. Unif. Marriage & Divorce Act, Prefatory Note
19 Vö. Antokolskaia, Masha: The "Better" Law Approach and the Harmonisation of Family Law. In: Perspectives for the Unification…. i. m. 159-182. o.
20 Ld. a későbbiekben ismertetett Principles of the Law of Family Dissolution elnevezésű gyűjtemény bevezetőjében leírtakat: Chapter 1., Introduction Topic 2. Whether Marital Misconduct Should be Considered in Property Allocations and Awards of Compensatory Payments, II. Summary of Existing Law, valamint uo. Reporter’s Notes: a. Current law.
21 Unif. Marriage & Divorce Act § 302.; 305.
22 Uniform Parentage Act, 9B U.L.A. (1973)
23 Uniform Parentage Act (of 2000 last amended or revised in 2002), 9B U.L.A.
24 American Law Institute: Principles of the Law of Family Dissolution: Analysis and. Recommendations. LexisNexis, Newark, N. J., 2002.
25 Vö. Basedow, Jürgen: Konstantinidis v. Bangemann - Oder die Familie im Europischen Gemeinschaft. ZEuP, 1/1994, 197-199. o.; Caracciola di Torella, Eugenia-Masselot, Annick: Under Construction: EU Family Law. European Law Review, Vol. 29. (2004) 32-51. o.; Király Miklós: A személyek szabad mozgásától a transzszexuálisok "házasságáig" és a nemzetközi magánjogig. A család és az európai belső piac joga. ELTE Acta, Vol. 41. (2005) 183-205. o.; Pintens, Walter: Von Konstantinidis bis Grant. Europa und das Familienrecht. ZEuP, 3/1998, 843-848. o.; Czigler Dezső Tamás: Európai családi jog - Az Európai Unió és a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia családjogi rendszerének összefüggései. Állam- és Jogtudomány, 2007/3. 211-241.
26 Pintens: Europeanisation of Family… In: Perspectives for the Unification… i. m. 9. o.
27 Boele-Woelki, Katharina: The principles of European family law: its aims and prospects. Utrecht Law Review, Volume 1. (2005) No. 2. 160-168. o. Elérhető: Http://www.utrechtlawreview.org (2008. szeptember 15.)
28 Munkametódusára ld. Boele-Woelki, Katharina: The Working Method of the Comission on European Family Law. In: Common Core and Better Law in European Family Law (Ed.: Boele-Woelki, Katharina). Intersentia, Antwerp-Oxford, 2005. 15-40. o.; Pintens, Walter: Die Commission on European Family Law - Hintergrund, Gründung, Arbeitsmethode und erste Ergebnisse. ZEuP, 3/2004. 548-561.; Örücü, Esin: Viewing the Work in Progress of the Commission on European Family Law. International Law Forum du Droit International. Vol. 7. (2005) No 3. 223-225. o.
29 Boele-Woelki, Katharina [et al.]: Principles of European Family Law Regarding Divorce and Maintenance Between Former Spouses. Intersentia, Antwerp, 2004. Ld. még: Http://www2.law.uu.nl/priv/cefl (2008. szeptember 15.) Uo. ld. az egyes államok kapcsolódó családjogi normáiról készült beszámolóit, illetve egyéb munkadokumentumokat is.
30 Boele-Woelki, Katharina [et al.]: Principles of European Family Law Regarding Parental Responsibilities. Intersentia, Antwerp, 2007. Ld. még: Boele-Woelki, Katharina-Martiny, Dieter: The Commission on European Family Law (CEFL) and its Principles of European Family Law Regarding Parental Responsibilities. ERA Forum, 1/2007. 125-143. o. Elérhető: Http://www.springerlink.com/content/d8k706236w2u10h2/fulltext.pdf
(2008. szeptember 15.)
31 Boele-Woelki [et al.]: Principles of European Family Law Regarding Parental… i. m. 13. o. Ld. még: González, Libertad-Viitanen, Tarja K.: The Effect of Divorce Laws on Divorce Rates in Europe. Elérhető: Http://www.econ.upf.edu/docs/papers/downloads/986.pdf (2008. augustus 31.)
32 Kritikájára ld. Weiss Emilia: Kezdeti lépések a családjog egyes intézményeinek harmonizálása irányában. Emlékkönyv Lontai Endre egyetemi tanár tiszteletére. Budapest, ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszék, 2005. Bibliotheca Iuridica - Libri Amicorum 18. 205., 207-208. és 212. o.
33 Http://www.hcch.net/index_en.php?act=text.
display&tid=10#family (2008. szeptember 15.)
34 Report on Principles Concerning the Establishment and Legal Consequences of Parentage - The White Paper. Http://www.coe.int/t/e/legal_affairs/legal_
co%2Doperation/family_law_and_children%27
s_rights/documents/5DraftReportParentage.asp
(2008. szeptember 15.)
35 Boele-Woelki, Katharina: Parental Responsibilities - CEFL’s Initial Results. In: Common Core… i. m. 143. o.
36 Vö. Király Miklós: Egységes európai piac, jogharmonizáció és nemzeti kultúra. Magyar Jog, 2001/11. 641-647. o.; Masenkó-Mavi Viktor: Az állampolgárság intézménye: fejlődés vagy marginalizálódás? Állam- és Jogtudomány, 2007/1. 53. és 60-61. o.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Czigler Dezső Tamás tudományos segédmunkatárs, MTA JTI, Budapest
Visszaugrás
