Ebben a tanulmányban az átváltoztatható kötvény hatályos társasági jogi és értékpapír jogi szabályait és az új Ptk.-ba beépített átváltoztatható kötvényre vonatkozó társasági jogi szabályokat mutatom be.
A kötvényről szóló 285/2001. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § szerint kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír.
A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. tv. (a továbbiakban: Tpt.) 5. § (1) bekezdés 57. pontja szerint hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: minden olyan értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát (a továbbiakban együtt: kamat), illetőleg az általa vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti.
Az átváltoztatható kötvény (angolul: convertible bond, németül: Wandelobligation, franciául: obilgation convertible) egy speciális jogosultságot biztosító kötvény, amelyet társasági jogunk az 1988-as Gt. hatályba lépése óta ismer és szabályoz.
Átváltoztatható kötvény kibocsátására 1989. január 1-je óta kizárólag részvénytársaság jogosult, sem más gazdasági társasági forma, sem más gazdálkodó szervezet átváltoztatható kötvény kibocsátására nem jogosult.
Az átváltoztatható kötvény tulajdonosát az a speciális jogosultság illeti meg az "egyszerű" kötvénytulajdonoshoz képest, hogy a kibocsátó részvénytársaság létesítő okiratában meghatározott feltételek szerint jogosult igényelni azt, hogy kötvénye (kötvényei) helyébe részvényt (részvényeket) kapjon.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 194. § (1) bekezdésében írt szabály ezt úgy fogalmazza meg, hogy a részvénytársaság alaptőkéjének feléig forgalomba hozhat olyan névre szóló kötvényt, amelyet a kötvényes kérelmére részvénnyé kell átalakítani (átváltoztatható kötvény).
Az 1988-as Gt.-től kezdve társasági jogunk az átváltoztatható kötvény mellett ismer egy másik speciális jogosultságot biztosító kötvényt is, amelynek jelenlegi elnevezése a jegyzési jogot biztosító kötvény (az 1988-as Gt. jogdogmatikai szempontból pontatlanul elővásárlási jogot biztosító kötvénynek nevezte).
A kötvénytulajdonos szempontjából vizsgálva az átváltoztatható kötvény és a jegyzési jogot biztosító kötvény közötti különbség lényege abban áll, hogy amíg az átváltoztatható kötvény esetében a kötvényes jogosult kezdeményezni a részvénnyé történő átalakítást, és ebben az esetben a részvénytársaság azt nem tagadhatja meg, addig a jegyzési jogot biztosító kötvény esetében csak akkor nyílik meg az átváltási lehetősége a kötvényesnek, ha a részvénytársaság közgyűlése (esetleg a tőkeemelésre felhatalmazott igazgatósága) elhatározza az alaptőke felemelését. Megállapítható tehát az, hogy a kötvénytulajdonos számára erősebb, s ezáltal kedvezőbb speciális jogosultságot biztosít az átváltoztatható kötvény, mint a jegyzési jogot biztosító kötvény.
A jegyzési jog (a jegyzési elsőbbségi jog) a közösségi társasági jogalkotás célkeresztjébe került a 2000-es évek elején. Ezért módosult a 77/91/EGK irányelv. A módosított irányelv 29. cikke foglalkozik a nyilvánosan működő részvénytársaság alaptőkéjének pénzbeli hozzájárulás ellenében történő felemelése során érvényesülő jegyzési elsőbbségi joggal. A jegyzési elsőbbségi jognak - a közösségi jog szerint - kizárólag az nyrt. pénzbeli hozzájárulás ellenében megvalósuló alaptőke-emelése során kell feltétlenül érvényesülnie, a zrt. ilyenfajta alaptőke-emelése során azonban nem. Ezért
9/10
a magyar jogalkotó az irányelv szabályát olyképpen ültette át a magyar társasági jogba, hogy a zrt. részvényeseinek magánautonómiája körébe utalja azt, hogy az alapszabály útján biztosítanak-e jegyzési elsőbbségi jogot az átváltoztató kötvény tulajdonosainak vagy sem [Gt. 251. § (1) bekezdés]. Ezzel szemben az nyrt. részvényesei ilyen döntési jogosultsággal nem rendelkeznek, hanem maga a törvény írja elő kógens módon azt, hogy az átváltoztatható kötvény tulajdonosait a részvények átvételére - a részvényeseket követő rangsorban - elsőbbségi jog illeti meg [Gt. 313. § (2) bekezdés].
Ezáltal az nyrt. esetében maga a Gt., a zrt. esetében pedig az alapszabály egy olyan speciális kötvényt hoz, illetőleg hozhat létre, amely mind az átváltoztatható kötvény, mind a jegyzési jogot biztosító kötvény speciális jogosultságait magába olvasztja.
A jelen tanulmányban a továbbiakban kizárólag az átváltoztatható kötvény szabályaival foglalkozom.
A részvénytársaság számára bármilyen kötvény kibocsátásának célja az, hogy gazdasági tevékenysége biztosítása céljából idegen pénzforrást vonjon be, mégpedig olyan forrást, amely nem egy meghatározott banktól vagy bankcsoporttól származik.
A kötvénykibocsátás tehát a bankkölcsön, konzorciális bankkölcsön, illetve bankhitel útján megszerezhető hitel/kölcsön alternatívája.
A kötvénykibocsátás legfontosabb előnyei a részvénytársaság számára a következők: A kötvénytulajdonos nem vehet részt a társaság irányításában. A kötvényesített kölcsönt és annak kamatát az adózás előtti eredményből kell kifizetni, így az adóalap csökkentésén keresztül adómegtakarítás érhető el.
A kötvénykibocsátással a részvénytársaság elkerülheti mindazon kötöttségeket, amelyek egy bankkölcsön, bankhitel felvételével szükségszerűen együtt járnak.
A részvénytársaság a kötvény kibocsátás feltételeinek (különösen a kibocsátási érték, a jegyezhető minimális kötvénymennyiség, a futamidő, a fizetendő kamat vagy egyéb hozam megfizetésének feltételei) meghatározásával képes befolyásolni azt, hogy milyen befektetői kör vásárolja meg a kötvényeket. Amennyiben például a részvénytársaság a jegyezhető minimális kötvénymennyiséget magas mértékben határozza meg, úgy elsődlegesen az intézményi befektetői kört (a tág értelemben vett pénzügyi szektor szereplőit) célozza meg. Amennyiben viszont a részvénytársaság a jegyezhető minimális kötvénymennyiséget alacsony értékben határozza meg, úgy lehetőséget biztosít a kisbefektetők részére a kötvényvásárlásra.
Ha a részvénytársaság azt akarja, hogy a kötvénytulajdonosok éljenek átváltoztatási jogukkal a futamidő alatt, akkor az átváltoztatható kötvény kamatlábának alacsonyabbnak kell lennie a részvénytársaság által kibocsátott rendes kötvények kamatlábánál. Másfelől pedig az átváltásra kínált részvények árfolyamának meg kell haladnia az átváltoztatható kötvény névértékét.
A hagyományos kötvénykibocsátásnál az átváltoztatható kötvény kibocsátásának azért lehet nagyobb sikere, mert a befektető a kötvény kamatát, majd később a befektetését is megkaphatja, vagy ha a részvénytársaság sikeresen gazdálkodik, tőkeveszteség nélkül juthat magasabb hozamú papírhoz.
A kötvénytulajdonos számára az átváltoztatható kötvény azt a lehetőséget biztosítja, hogy a kötvény futamideje alatt a részvénytársaság létesítő okiratában meghatározott feltételek szerint a részvénytársaságnak nyújtott kölcsönt vagy annak meghatározott részét a részvénytársaság jegyzett tőkéjévé változtassa át. Másként fogalmazva: a kötvényes a kötvénytulajdonos és a részvénytársaság közötti hitelviszonyt a kötvénytulajdonos és a részvénytársaság közötti tagsági viszonnyá tudja egyoldalú jognyilatkozatával átalakítani. Jogdogmatikai szempontból ez a társasági jog területén érvényesülendő alakító jog, jogmódosító hatalmasság.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
