Hasznos tanácsok arra az esetre, ha a "siker" eléréséhez a sok munkával járó lassú haladást, a kis lépésekkel haladást, a fontolva haladást választjuk...
Bizonyára sokan látták a filmet és hallották annak népszerű melódiáját, amelynek két korszakos zseni volt a főszereplője. Igen, az Egyedül nem megy című opusra gondolok, amely méltán vált maradandóvá. A teljesség igénye nélkül ezúttal is érdemes fel- és megidézni a klasszikus, populáris strófává vált gondolatok bevezető sorait, amely szerint:
"Mélyen tisztelt publikum, kéretik egy kis csend
Ki nem szökött meg eddig, most már maradjon is bent!
Ülj közelebb a párodhoz, ez később fontos lesz,
Hogy együtt tudjunk mulatni, a tudnivaló ez,
Csak ennyit kell, hogy megjegyezz:
Egyedül nem megy, egyedül nem megy,
Egyedül nem megy. Ha-ha-ha-ha!"
A fentiekből a refrén kiemelése külön is indokolt, amelyet az alábbi kép tesz és avat még hangsúlyosabbá:
Ezen előzmények kapcsán sokan teljesen indokoltan teszik fel a kérdést: Egyedül tényleg nem megy?
Akkor feltétel nélkül hinni kell azoknak a reklámoknak és mindenhol szembejövő világmegváltó ígéreteknek/netalán ígérgetőknek, amik/akik egy kezelés vagy egy beszélgetés után megmondják a tutit? S ha már fizettél, utána ugyanezt kell tenned még legalább háromszor, hogy a 4 in 1 jegyében meglásd azt, hogy varázsütésre megváltozik az életed? Hát!? Pedig mindenki tudhatná, hogy az efféle szlogeneknek soha nem szabad bedőlni. Hiszen számos példa mutatja, hogy nincs minden rendben azokkal, akik olyasmit ígérnek, mint az egykori samponreklám. Az a bizonyos: "Wash and go", amely szerint, ha megmosod a hajad, már indulhatsz is. Ennyi, s nem kell több, mivel ezzel már rá is kapcsolódtál a nyerő szériára. No, de vigyázat! Ezt még akkor se higgyük el, ha mindezt az alábbi képi megjelenítéssel és komoly, meggyőző erővel hirdetik és támasztják alá:
Az, hogy mindez mára ily módon kialakult, egyáltalán nem tekinthető véletlennek, mivel mint mindennek, ennek is döntően két oldala és olvasata van. Akkor is, ha számosan ezt vitatják.
Az egyik ok, hogy a mai felgyorsult, normálisnak nehezen mondható világban szinte mindenki mindent gyorsan, sőt azonnal akar. Gyorsan, mert nincs (vagy alig van) idő semmire. Legalábbis semmi olyanra, amire egyébként kellő időt, energiát, befektetést és figyelmet kellene fordítani. Mert észre sem vettük, de mindannyian foglyai lettünk és vagyunk annak a bizonyos mókuskeréknek. S ha tetszik, ha nem, ennek jegyében élünk. Jelesül: dolgozunk, rohanunk, túlórázunk, sietünk, kapkodunk. Talán, mert azt hisszük, hogy lemaradunk valamiről.
Hiszen ismert a mondás: aki kimarad, az lemarad. De valójában hová is rohanunk? S miért kötöttünk láthatatlanul eltéphetetlen szövetséget a folytonos idő-frászszal? Mert mindez egyébként valahogy így néz ki:
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
