A felhasználási szerződés a szerző jogszabályban biztosított jogának (a felhasználás jogának) nevesített formában történő átengedése, amely, mivel formáját tekintve szerződés, a kötelmi jog szerződések tanának rendszerére épül, az ott található rendelkezésektől esetenként eltérő szabályozás alatt. A felhasználási szerződésről írott kitűnő munkájában Faludi Gábor rámutat arra a kettősségre, amely a felhasználási szerződés jogrendszeri besorolásával kapcsolatos (Faludi Gábor: A felhasználási szerződés, KJK 1999., 1.1. és 1.2. pont). A felhasználási szerződés helyét mind a szerzői jogban, mind pedig a kötelmi jogban elemzi. Valójában egy sor olyan válasz, amely valamely felhasználási szerződéssel kapcsolatos konkrét jogviszonyhoz kapcsolódik, a szerzői jogon belül, egy sor kérdés pedig a kötelmi jogon, a szerződések jogán belül található. Így pl. egyértelműnek tűnik, hogy a szerző által meghatározatlan számú jövőbeli mű felhasználására adott engedély szerzői jogi kérdés, mert az Szjt. 44. § kógens szabályával ellentétes; míg az így semmis szerződésnél a semmisségre való hivatkozás Ptk.-beli szabálya kötelmi jogi kérdés, amelynek előkérdése a fent említett jogsértő szerződéses kikötés. Mint később látjuk, még ezen esetben is aggályok merülhetnek azonban fel a minősítést illetően; egy sor konkrét esetben pedig még ennyire sem egyszerű a minősítést megtenni. A teljesen belföldi jogviszonyok körében a konkrét esetnek a dogmatikai minősítése - azaz, hogy szerzői jogi vagy kötelmi jogi kérdésről van-e inkább szó - élvezetes szakmai vita tárgya lehet, ám gyakorlati jelentősége csekély: jelentősége inkább annak van, hogy a konkrét esetben egy adott jogszabály valamely rendelkezése (az Szjt. vagy a Ptk.) alkalmazható-e vagy sem. Ezért, miképpen Faludi művéből, vagy a Ptk. újrakodifikálása kapcsán megjelent számos hasonló tárgyú írásból is kitűnik, a vita általában úgy zárul, hogy elhangzanak érvek mindkét oldalon, és végül megegyeznek abban a formulában, hogy a Ptk. a felhasználási szerződéseknél - és általában a szerzői jognál - mint "háttérjogszabály" vagy "anyajogszabály" alkalmazható.
A nemzetközi kollíziós magánjogi célú minősítés már kevésbé engedékeny: itt nem lehet megelégedni azzal, hogy elfogadjuk a mind a kötelmi jogi, mind pedig szerzői jogi minősítést. Itt bizony állást kell foglalni, hogy a jogviszony szerzői jogi kérdést, vagy kötelmi jogi kérdést rejt-e. Ennek oka, hogy a Nemzetközi Magánjogi Kódexünk (az 1979.: 13. tvr., továbbiakban: a Kódex) eltérő kapcsolóelvet rendel a szerzői jogi jogviszonyokra és a szerződések jogával kapcsolatos jogviszonyokra. Így míg a szerzői jogban a lex loci protectionis (az oltalom keresésének helye szerinti jog) az irányadó, addig a szerződések jogában a főszabály a lex pro volwitate (a felek szabad jogválasztása), amely után további kapcsolóelvek következnek a jogválasztás hiányában irányadó jog meghatározására. Konkrét esetben az oltalom keresésének országa és a választott jog két külön ország joga lehet. Márpedig ugyanarra a jogkérdésre egyszerre több állam jogát nem lehet alkalmazni.
A probléma - valamely jogviszonynak a kollíziós jogi célú minősítése - egyébként nem csupán a felhasználási szerződések körében van meg. A Kódex katalógusa, amely felsorolja az egyes választható jogviszonyokat, kimerül a szokásos Személyek joga- Dologi jog - Szellemi alkotások joga - Kötelmi jog - Szerződések joga és Kötelmi jog - deliktuális felelősség - Öröklési jog - Családi jog - Munkajog elkülönítésben, jogviszonyonként pár speciális jogintézmény beazonosításával kiegészítve, és hozzájuk önálló kapcsolóelveket társítva. A lényeges külföldi elemmel rendelkező összes jogviszonyt be kell tudni helyezni tehát ezen katalógus egy, csakis egy kategóriájába. A jogszabály pedig a minősítéshez sok segítséget nem ad, csupán annyit, hogy azt - főszabályként - a magyar jog fogalmai szerint kell elvégezni. De annak kiderítése, hogy az egyes nevesített jogviszonyok között hol húzódik a határ, már nem a Kódex dolga. Ugyanakkor a Kódex az egyes jogviszonyokon belül jogintézmények nevesítésével néhol mégis sugall megoldásokat. Ilyen kivételes szabály található a felhasználási szerződések körében, amelyet a Kódex a szerződések között említ, amikor úgy rendelkezik, hogy a felhasználási szerződésekre vonatkozóan jogválasztás hiányában a felhasználó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, székhelye vagy telephelye szerinti jogot kell alkalmazni. A Kódex tehát a kollíziós jogi minősítés céljából a felhasználási szerződést a szerződések között, nem pedig a szerzői jogban helyezi el. Az egyes tényállások kollíziós jogi célú minősítését egyébként a jogszabályon túl pár eseti döntés, illetve a jogtudomány is elősegíti.
A probléma nem csupán az új Szjt. megjelenésével vagy a Ptk. újrakodifikálása kapcsán vált aktuálissá. Az, hogy a Kódex magasan absztrahált rendszere alapján sokszor nehéz egy konkrét jogesetet egyértelműen elhelyezni valamelyik jogviszonyon belül, ismert. Ennek a problémának az áthidalására a jogtudomány és több-kevesebb mértékig a bírói jogfejlesztés is vállalkozott. Erre példa a deliktuális felelősségkénti minősítés mögöttes jellege, azaz ha egy konkrét tényállás a deliktuális felelősség körében és más jogviszony (egy, már fennálló alapjogviszony) körében is elhelyezhető, akkor azt ezen más jogviszonyhoz tartozónak minősítjük. Hasonló értelmezés érvényesül a szerződések jogára is.
A probléma aktualitása inkább annak köszönhető, hogy napjainkban - részben a rendszerváltás meghozta nyitás, részben az internet elterjedése miatt - messze nagyobb számú olyan jogviszony keletkezik, amelyiknél cikkünk témája releváns, mint a Kódexnek 1979-es keletkezésekor előrelátható volt. Naponta feltehetően sok száz olyan felhasználói szerződést kötnek az interneten, amely például tartalmaz jogválasztást, és amelynél, jogvita esetén, magyar bíróságnak lenne joghatósága. Ezért fontos tisztázni, hogy a felhasználási szerződés a kollíziós magánjog rendszerében szerződésnek minősül-e, és mint ilyenre, érvényes a jogválasztás, vagy inkább szerzői jogi kérdésnek minősül, és nem érvényes rá a jogválasztás; vagy - és ez lesz a legvalószínűbb - bizonyos kérdésekre lehet jogot választani, bizonyos kérdésekre nem; amikoris tisztázni kell, hogy mely kérdésekre lehet és mely kérdésekre nem lehet.
A Kódex minősítésről szóló része főszabályként a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével való minősítést írja elő: "Ha az alkalmazandó jog meghatározása szempontjából a jogvitában megítélendő tények, vagy viszonyok jogi minősítése kérdésében vita van, a magyar jog szabályainak és fogalmainak értelmezésével kell eljárni." [3. § (1) bekezdés]. Ez tehát azt sugallná, hogy a magyar jogszabályok, az azt értelmező bírói döntések és a magyar szerzői jogászok és polgári jogászok álláspontját kell alapul venni abban a kérdésben, hogy egy felhasználási szerződéssel kapcsolatos tényállást a Kódex által beazonosított mely jogviszonyon belül helyezzünk el, aminek következményeképpen az ezen jogviszonyon belüli kapcsolóelv alkalmazásával keressük meg az irányadó jogot. Ha tehát a szerzői jogászok és a polgári jogászok egyetértenek abban, hogy a felhasználási szerződés elsődlegesen szerzői jogi jogintézmény, akkor a szerzői jog kapcsolóelvét alkalmazza a kollíziós norma szerint eljáró bíró vagy jogkereső fél. Ugyanakkor azonban semmi nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy csupán a kollíziós jogi minősítés céljából egy jogintézményt - akár célszerűségi, jogpolitikai megfontolások alapján - más jogviszonyon belül helyezzünk el, mint ahol jogtudósaink azt csupán a belföldi jogviszonyokra vetítetten elhelyezik. Végtére is, ettől a besorolás még a magyar jogon belül marad, csupán annak speciális esetkörre vetített (kollíziós jogi célú) szabályát alkalmazzuk. Ennek több oka is lehet. Az első ok a döntéskényszer: ha jogtudósaink nem képesek minden kétséget kizáróan elhelyezni egy jogintézményt valamely jogviszonyon belül, esetleg azt több jogviszonyhoz tartozónak is tekintik, a külföldi jog kiválasztásának céljából akkor is meg kell állapítani azt, hogy melyik pontosan az az egy jogviszony, amely keretében elhelyezhető. A másik ok lehet a célszerűség: így ha egyetértünk abban, hogy a felhasználási szerződés szerzői jogi jogintézmény, a jogválasztás szabadságának kiterjesztése céljából mégis indokolt azt az egyes szerződések körében elhelyezni, hiszen mint szerzői jogi jogintézményre nem lehetne rá jogot választani.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
