A Replika és az Információs Társadalom folyóiratok szerkesztői rendkívül innovatív és ötletes kezdeményezéssel álltak elő 2017/3 és 2017/1. számukkal, amelyekben azonos témakörben, egymásra hivatkozva és összekapcsolva jelentettek meg 9 tanulmányt és 2 konferencia beszámolót. A magyar társadalomtudományban két okból is eredeti és komoly hatású ez az ötlet; egyrészt azért mert az olvasó közönség illetve elérhetőség ily módon sokkal tágabb lehet az egyébként sajnos szűkös hazai szakmai érdeklődők körében, másrészt az adott témakör feldolgozási mélysége is sokkal alaposabb, többoldalú, módszertani szempontból is szerteágazóbb lehet. Ez a témakör az információs társadalom egyik jelenleg legizgalmasabb - sokak szerint legellentmondásosabb - kihívása, amit átfogóan kiberbiztonságnak nevezhetünk; azon belül is három kérdéskör, az első a korszerű IKT eszközök hatása a magánszféra és a biztonság viszonyára, a második az adataink védelmével és az azokat érő támadások sajátosságával, végül a harmadik a mesterséges intelligenciával körülölelt világunkban az algoritmusok hatásaival foglalkozik.
Recenziómban a cikkeket, illetve a tárgyalt témaköröket nem a megjelenésük sorrendjében mutatom be, hanem egy olyan értelmezésben, amely szerintem a technika-tudomány-társadalom (science-technology-studies) program egyik legújabb irányának megfelelő. Az STS kutatások ugyanis azt vizsgálják, hogyan konstruálunk "dolgokat" (Sismondo, 2008) egy folyamatosan bővülő vizsgálati tárgyú, multidiszciplináris közelítés- és szemléletmódban. Tudományos ismeretekből kiindulva fokozatosan terjedt ki a technikai műtárgyak, anyagok, intézmények, jelenségek, történetek és kultúrák területére (Hackett, Amsterdamska, Lynch, & Wajcman, 2008). Átolvasva a Replika és Információs Társadalom magánszférával és biztonsággal foglalkozó cikkeit, számomra egyértelműnek látszik, hogy nemcsak tankönyvértékű összefoglalásokról van szó, hanem az STS program nemzetközi szinten is értékes továbbfejlesztéséről.
A téma alapfelütését Charles D. Raab cikkének fordítása adja meg, amelyik "A magánszféra, mint biztonsági érték" címet viseli. A magánszféra kérdéseit, azaz, hogy az egyén hogyan viszonyul az őt érő támadásokhoz, ellenőrzéshez, esetleg szabadságának korlátozásához, számos esetben gondolták újra a jog és társadalomtudomány különböző területein. Raab pl. említi a 2001. szeptember 11-ét, ami után a világ nagyot változott a magánszféra prioritása - a "békén hagyás jogosultsága (the right to be left alone)" - a társadalmilag ugyancsak komoly értékkel bíró biztonság prioritásával szemben. Azóta is számos terrortámadás történt a világ több pontján, amelyek folyamatosan napirenden tartják a demokratikus államok egyik legnagyobb újkori kihívását; azt hogy létezik-e alku a személyiségi jogokat érintő magánszféra feladása, illetve az állam gondoskodó beavatkozása között a nagyobb társadalmi biztonság megteremtése érdekében. Az USA-ban az NSA felállítása egyértelműen nemzeti érdekekre hivatkozással történt, ez a logika a terrorizmussal küzdő államokban, mint pl. Izrael, Libanon, Palesztina stb. igen jelentős érvként hangzik el. Ugyanakkor szinte észrevétlenül bekúszott a probléma azokba a társadalmakba is, amelyek az ilyen drámai konfliktusoknak nincsenek kitéve mégpedig lényegében az IKT - különösen az internet és a robotika - fejlődésének köszönhetően. Szénay Márta cikke öt ilyen technológia hatását mutatja be empirikus vizsgálatok eredményein keresztül, ahol ezek hasznosságát, illetve privát szférát érintő hatását elemezték. Ezek az igen elterjedt térfigyelő kamerák, a civil használatban levő drónok, a kereskedelmi tranzakciókban szinte kikerülhetetlen okos telefonos követési megoldások, az elsősorban bűnözési felderítéshez használt internetes megfigyelés végül a jelenleg még hazánkban nem nagyon elterjed, de dinamikájában gyorsan fejlődő biometrikus azonosítás voltak. Anélkül, hogy ezen a ponton a tanulmány eredményeinek részletes elemzésébe belemennénk, annyit érdemes kiemelnünk, hogy az empirikus vizsgálatban résztvevő 9 országból a magyar mintában részvevők ítélték meg ezeket az IKT innovációkat a legkevésbé aggodalmasnak magánszférájuk megsértésére, mégpedig a 72%-ban "aggodalmaskodó" átlaggal szemben mindössze 38%-ban, ami a minket közvetlenül megelőző Egyesült Királyság "aggódó" szintjének is alig fele. Úgy látszik, mi magyarok, nem érezzük veszélyben privát szféránkat a modern megfigyelési technológiákkal szemben...
Raab cikke azért nagyon fontos elméleti kiindulópont, mert leszámol azzal a leegyszerűsítő gondolatkörrel, hogy a magánszféra és a biztonság egyensúlya egy közgazdaságilag egy zéró összegű játék lenne, illetve amellett érvel, hogy nem fog születni fenntartható "biztonsági kormányzási modell" (governance of security), ha nem gondoljuk újra a magánszféra koncepcióját az információs társadalom kontextusában. Ennek az újragondolásnak pedig a vezérfonala abba az irányba kell, hogy elinduljon, hogy ontológiailag nem egymással ellentétes fogalmakként kell szembe állítanunk a magánszférát és a biztonság iránti igényt, hanem mindkettőnél a közjószágból kiinduló felfogást kellene alkalmaznunk. A cél nem egy "alkumodell" optimalizálása, azaz egyensúlykeresés, hanem a probléma átfogalmazása, a belső paradoxonok feloldása, illetve egy alaposabb magánszféra és biztonság fogalom használata. Raab alátámasztja, hogy ki kell, hogy tágítsuk a közérdek fogalmát oly módon, hogy egyértelműen részévé válhasson az egyéni magánszféra védelme. Ez alapján elfogadható lehet az, hogy a magánszféra védelmére irányuló követeléseket a köz érdekében - és ne ellene - fogalmazzák meg. Az IKT eszközök elterjedése szempontjából ennek azért van igen nagy jelentősége, mert a privát szférát leggyakrabban nem a "kaszárnya állam" támadja - természetesen a demokrácia szempontjából ez komoly probléma - hanem a felhasználók mindennapi viselkedése, felkészületlensége, és olyan bevett gyakorlatok, amelyek egy más technológiai paradigmához kötődnek (pl. a fizika biztonsághoz, nem a digitális lábnyomok következmények nélkül hagyásához).
A Raab cikkben felvetett elméleti koncepciókat két eredeti kutatás fejleszti tovább a különszámokban; az egyik Székely Iván, Somodi Bernadett és Szabó Máté Dániel két részes cikke, amelynek első fele a Replikában, második pedig az Információs Társadalomban olvasható, és a Privacy and Security Mirrors (PRIMS) kutatás eredményeit foglalja össze. A másik tanulmány a már említett Szénay Márta által jegyzett SurPRISE (Survaillance, Privacy and Security: A large scale participatory assessment of criteria and factors determining acceptability and acceptance of security technologies in Europe) kutatást mutatja be. Elméleti szempontból mindkettő az alkumodell továbbfejlesztését célozta meg, amelyeket empirikus adatokkal igyekeznek alátámasztani.
Székely és társai a PRISM kutatás eredményeként két fontos hipotézist igazolnak. Az első az, hogy az általános biztonság és a személyes biztonság egymással korrelál, tehát a növekvő biztonság iránti igény, nagyobb igényt támaszt a magánszféra biz-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
