Múlt év decemberében a Somogy megyei Zselicség nyolc önkormányzatának képviselő-testülete a térségben elsőként úgy döntött, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvényben foglaltak alapján igazgatási feladataik ellátása érdekében közös önkormányzati hivatalt hoz létre 2013. január 1. napjával.
A települések együttes lélekszáma 2879 fő, a közigazgatási terület nagysága 763 ha belterület, 11 171 ha külterület, a két legtávolabbi falu közúton mintegy 40 kilométerre fekszik egymástól. A nyolc települési önkormányzaton kívül működik kettő kisebbségi önkormányzat, kettő intézményfenntartó jogi személyiségű társulás, több kétcsoportos óvoda, védőnői szolgálat, öt falugondnoki szolgálat, integrált közösségi szolgáltató terek. Mindezek jogi és gazdasági ügyeit, adminisztrációjuk nagy részét és koordinálásukat a közös önkormányzati hivatal végzi. "A nyolcak" között ez idáig semminemű együttműködés nem volt, az 1800-as évektől kezdődően két igazgatási székhely alakult ki és működött ez év elejéig, négy-négy falu vonatkozásában. E sorok írója 15 éven keresztül volt az egyik településcsoport körjegyzője és most a közös önkormányzati hivatal jegyzőjeként a teljesség igénye nélkül osztaná meg néhány gondolatát a tisztelt olvasóval a kistelepülések közös önkormányzati hivatalainak létrehozásával, illetve a jegyzői státusz és hatáskörgyakorlás változásaival kapcsolatban.
Talán azzal kezdeném, hogy minden előzetes félelem ellenére a közös önkormányzati hivatalok létrehozásának kényszere nem az ördögtől való gondolat. Elvileg egy tagoltabb hivatali struktúrával, megfelelő létszámú jól képzett köztisztviselő-csapattal legalább olyan jó vagy jobb közszolgáltatás valósítható meg, mint a körjegyzőségeken. Viszont arra a kérdésre, hogy milyen változás érezhető a közös önkormányzati hivatal létrejöttével, a helyes válasz az, hogy több feladatot kell ellátni, több problémát kell megoldani jóval kisebb hivatali létszámmal, és léptékekkel nagyobb közigazgatási területen.
Már az indulás sem volt egyszerű feladat, hiszen két teljesen különálló szervezeti egységet kellett villámgyorsan egybegyúrni oly módon, hogy a törvényes működés biztosított legyen, a településeken élő állampolgárok ne érezzék a változást és nem utolsósorban kezelni kellett a kollégák egzisztenciális helyzetét is.
Montecuccoli óta tudjuk, hogy a háborúhoz három dolog szükségeltetik: "pénz, pénz, pénz". Az nem kétséges, hogy a kistelepülések hivatalai az első sorban harcolnak, ennek okán kezdjük mi is a finanszírozás kérdéskörével.
A képviselő-testületek döntésének időpontjában ismert volt a költségvetési törvény tervezete, amely az elismert hivatali létszámhoz kötötte a hivatal finanszírozását és úgy tűnt, hogy a hozzá rendelt forrásból működőképes hivatal hozható létre. Mélységes megdöbbenésünkre egy az utolsó pillanatban benyújtott és elfogadott módosító indítvány jelentősen felülírta a tervezetteket és érthetetlen módon a kisvárosok hivatalainak javára billentette a mérleget. Módosult az elismert hivatali létszám, mely szerint egy 2000-3000 lélekszám közötti település hivatala minimum 6 és maximum 8 foglalkoztatottra kap támogatást, ellenben egy 1250-5000 lélekszám közötti városi hivatal 14 és 22 főre, ezen a törvényben szabályozott korrekciós tényezők sem javítanak érdemben. E rendelkezés "áldásos" eredményeként alakult úgy a helyzet, hogy amíg a két egyesülő körjegyzőségen 15 fő köztisztviselő dolgozott, a közös önkormányzati hivatal mindössze 10 főt foglalkoztat.
Ezzel a létszámmal borzasztóan nehéz a szükséges határidőket betartva, megfelelő minőségű és jogszerű feladatellátást végezni. Minden köztisztviselőre több szakterület, sok esetben homlokegyenest más jellegű feladatellátás hárul osztott munkakörökben. Természetesen a legmegosztottabb munkaköre a jegyzőnek van, hiszen minden olyan feladat ellátása és ügy megoldása ráhárul, amelyet más nem tud elvégezni, illetve őt terheli a felelősség is.
Valószínűleg sokan azt gondolják: miért nem vállaltak az alapító önkormányzatok nagyobb részt a saját költségvetésük terhére emelve ezzel a létszámot. Egyszerű a magyarázat: azért, mert nekik sincs forrásuk, hiszen a feladatalapú finanszírozás épp csak a minimumhoz szükséges településüzemeltetést teszi lehetővé, saját bevétel hiányában mind a nyolc önkormányzat évek óta forráshiányos és kiegészítő támogatásra szorul.
A szűkös létszám és csekély anyagiak ellenére mégis működünk, ellátjuk a feladatainkat, kiszolgáljuk a településen élőket. Véleményem szerint ez kizárólag annak köszönhető, hogy kiváló, több éves gyakorlattal rendelkező, jól felkészült és hivatástudattal bíró kollégák dolgoznak, akik ha kell munkaidő után, de megoldják a feladataikat. Tisztelet és köszönet illeti őket, nélkülük a kistelepülések hivatalai rég bezárhattak volna.
A hivatalt követően térjünk át a jegyzőre és nézzük meg, hogy az ő státusza mennyiben változott az elmúlt időszakban. Kezdetben - a rendszerváltást követő években - a jegyző a helyi közigazgatás tartópillére, majd minden elsőfokú államigazgatási hatáskör címzettje, s egyben felel az önkormányzati ügyek döntésre való előkészítéséért, végrehajtásáért. Alapvető és törvényben szabályozott elvárás a kiemelkedő szakmai tudás, pártatlanság és semlegesség. A jegyző megbízatása - mivel a funkció szakmai és nem politikai jellegű - nem igazodik az önkormányzati választási ciklusokhoz. Pályázat útján, meghatározott iskolai végzettséggel a képvise-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
