Az Európai Bíróság (Bíróság) 2009. április 23-án a C-74/08. számú PARAT-ügyben hozott előzetes döntéshozatali ítéletében megállapította, hogy az általános forgalmi adó (áfa) magyar szabályozása a 2004. május 1. és 2005. december 31. közötti időszakban a közösségi joggal ellentétesen, kiterjesztően alkalmazta az áfa-levonás arányosítási rendelkezéseit, mivel a részben állami támogatásból finanszírozott beszerzések áfájának a támogatás arányának megfelelő hányadát nem engedte levonni. Ezzel a Bíróság megerősítette, hogy az áfa-levonás korlátozási lehetőségeit megszorítóan kell értelmezni. Az ítélettel Magyarország lett a harmadik olyan EU-tagállam - Franciaország és Spanyolország után -, amely áfaszabályozásának ezen elemét a közösségi joggal ellentétesnek találta a Bíróság.
A hozzáadottérték-adó (héa) rendszerének alapvető eleme, hogy az adózók az értékesítéseik utáni adófizetési kötelezettségüket csökkenthetik a beszerzéseikre eső, általuk megfizetett adóval. Az inputadó beszámítása elvileg ügyletszinten is megvalósítható: ekkor az adott értékesítéshez kapcsolódó beszerzésekre jutó adó a csökkentő tényező. A könnyebb kezelhetőség érdekében ugyanakkor a modern hozzáadottérték-adó rendszerek - így az Európai Közösség héa-szabályozása, illetve az arra épülő magyar áfa-szabályozás is1 - jellemzően az egyes adóbevallási időszakokban megjelenő input- és outputadó összevetésével biztosítják a hozzáadott érték szerinti adózást.
Ezt az alapelvet a közösségi áfa-rendszert előkészítő, a tagállamok forgalmi adókra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 67/227/EGK tanácsi irányelv (az ún. első héa-irányelv)2 2. cikke is rögzítette. Fontosságára tekintettel e cikket - kis mértékben módosított szöveggel - a korábbi áfarendelkezéseket egységes szerkezetbe foglaló, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (az ún. héa-irányelv)3 1. cikk (2) bekezdése is átveszi.
A levonási jog alapvető elem ugyan, alkalmazása mégsem teljesen általános: maga a közösségi jog is megállapít tartalmi és eljárási jellegű korlátokat (ezek közül jelen recenzió szempontjából csak az előbbieknek van jelentősége). Az elvi alapvetésből következik, hogy a levonási jog csak olyan értékesítésekhez kapcsolódhat, amelyek után az adózónak áfafizetési kötelezettsége is keletkezik: egyfelől az áfa tárgyi hatályán kívül eső, magáncélokat szolgáló vagy az áfaalanyi tevékenységhez nem kapcsolódó, másfelől az egyes adómentességekben részesített tevékenység kapcsán felmerült költségek után nem gyakorolható levonási jog. A PARAT-ügy során vizsgált időszakban, 2004-2005-ben hatályos közösségi áfarendelkezések, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről: az egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388/EGK tanácsi irányelv (ún. hatodik héa-irányelv)4 17. cikke főszabályként rögzíti az adóköteles tevékenység és a levonási jog szoros összefüggését, ezen túlmenően előírja, hogy a vegyes célokat szolgáló beszerzések esetén tételenként elkülönítve, illetve ágazatonként vagy a teljes tevékenységre vonatkoztatva számítás útján kell megállapítani a levonási jog mértékét. A levonási hányad számítással történő meghatározása az arányosítás, ennek részletes szabályait a hatodik héa-irányelv 19. és 20. cikkei állapítják meg. Ezen túl a hatodik HÉA-irányelv tudomásul veszi a harmonizáció teljességének hiányát: jóváhagyja, hogy a tagállamok az irányelv alkalmazási időpontjának kezdetén általuk alkalmazott levonási korlátozásokat fenntartsák, és kiemeli az üzleti tevékenységhez szorosan nem kapcsolódó kiadásokat, különösen a luxus- vagy szórakozási célú kiadásokat, mint amelyekhez semmiképpen nem kapcsolódhat levonási jog5. Egyúttal azonban felkéri a Tanácsot a levonási korlátozásokra vonatkozó közös szabályok megalkotására - ez ugyanakkor a szóban forgó rendelkezés bő 30 éves kora ellenére a mai napig nem történt meg6.
Magyarország számára csak az EU-csatlakozás időpontját, 2004. május 1-jét követően jelentett jogi szempontból kötelezően betartandó kereteket a közösségi áfa-jog. A levonási korlátozások rögzítésére maga a hatodik héa-irányelv 17. cikke adja meg a határidőt: az irányelv kötelező betartásának kezdetétől újabb szigorításokat nem lehetséges bevezetni. A magyar áfatörvény ugyanakkor még 2003 végén, 2004. január 1-jei hatállyal bővült ki egy olyan rendelkezéssel, ami a fent ismertetett közösségi áfa-előírások kiterjesztő értelmezésére alapozva egyes állami támogatásokból származó kifizetéseket is úgy tekintett, mint amelyek felhasználása nem jogosít az inputáfa levonására7.
A magyar áfaszabályozás az állami támogatásoknak az értékesítés ellenértékének tekinthető vagy árat közvetlenül befolyásoló típusait már korábban is beleszámította az áfa alapjába - összhangban a vonatkozó közösségi rendelkezésekkel. A 2004-ben bevezetett módosítás azonban tartalmi újdonságot jelentett, mivel a különféle tevékenységek lefolytatásához adott, az előállított termék vagy szolgáltatás árára semmilyen kapcsolatban nem levő támogatást is az áfaalanyi tevékenységből eredő bevételnek tekintette. A gyakorlati végrehajtás szempontjából az állami támogatások a tárgyi adómentes tevékenységből szerzett bevétellel estek azonos elbírálás alá; a levonási hányad meghatározására szolgáló, ún. arányosítási számításokban8 az állami támogatások az adómentes és az adóköteles tevékenységből származó bevétellel együtt adják ki az összes bevételt, de a levonási jog csak az utóbbi részarányának megfelelően gyakorolható. A kérdéses rendelkezés következményeként a tisztán adóköteles tevékenységet végző, de állami támogatásban részesülő vállalkozások is kötelesek az arányosításra, ezáltal teljes levonási joguk részlegessé válik; a vegyes (adóköteles és tárgyi adómentes) tevékenységet egyaránt végző vállalkozások eddigi levonási hányada még tevékenységük változatlansága esetén is csökken.
A korlátozás logikája a bevételek fekete-fehér megkülönböztetésére épült: egyfelől az inputáfa levonására jogosít minden, az adóköteles tevékenységből adódó értékesítés és ehhez kapcsolódó bevétel, másfelől nem gyakorolható levonási jog az ettől eltérő bevételek kapcsán. Érdemes kiemelni - ahogyan a Bíróság ítéletében meg is jelenik -, hogy a korlátozás az áfatörvény hasonló egyéb rendelkezéseitől eltérően nem a beszerzések vagy az adózó tevékenységének jellegétől tette függővé a levonási jogot, hanem teljesen általános levonási tilalmat jelentett. Az általánosságot csorbította ugyanakkor, hogy maga az áfatörvény engedte meg, hogy a mindenkori költségvetési törvény megjelöljön olyan támogatási célokat, amelyeknél a korlátozás nem érvényesül. Így a 2004-re vonatkozó költségvetési törvény9 alapján a budapesti metróépítéshez, a helyi tömegközlekedés és a gyorsforgalmi utak fejlesztéséhez adott, illetve az önkormányzati beruházásokhoz 2003. december 31-ét megelőzően odaítélt állami támogatást figyelmen kívül lehet hagyni az arányosítási számításokban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
