A Kúria határozatában megerősítette, hogy a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy a határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta; illetve a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát vagy a közokiratban foglalt nyilatkozat megtételét, annak idejét és módját. A bizonyítottságnak ez a három tárgyköre azonban nem kapcsolódik valamennyi közokirathoz. Azt a közokirat fajtája határozza meg, hogy a felsorolt bizonyítási tárgykörök közül melyeket bizonyítja teljes bizonyító erővel.
Címszavak: közokirat, bizonyító erő, bizonyítási tárgykör, Pp.
Az eredeti tényállás szerint az alperes adóvégrehajtási eljárást folytatott a felperessel szemben, amelynek keretében a végrehajtó lefoglalta, majd értékesítette a felperes tulajdonát képező ívvágó berendezéseket. A felperes 61 000 000 Ft és járulékait követelte kártérítés jogcímén, a károkozó magatartást pedig a jogellenesen elrendelt
- 551/552 -
végrehajtásban határozta meg, indokaként pedig azt jelölte meg, hogy a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat az alperes nem közölte vele.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában rögzítette, hogy a jogvita alapjául szolgáló végrehajtási eljárásra az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) rendelkezései az irányadóak. A bíróság kifejtette, hogy a végrehajtás alapját a 2010 előtti időszakból származó határozatok képezték, amely ellen az adós a régi Art. alapján nem élt fellebbezéssel. A 2015-ben és azután kelt határozatok kézbesítését a bíróság nem vizsgálta, hiszen a végrehajtási eljárás alapját nem ezek a határozatok képezték.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság indokolását kiegészítve rögzítette, hogy a felperes által hivatkozott határozat nem ténytanúsító okirat, ezért ahhoz nem fűződik a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (3) bekezdés b) pontja szerinti joghatás. Indokolásában a bíróság kifejtette, hogy a határozat a Pp. 323. § (3) bekezdés a) pontja alapján csak és kizárólag azt bizonyítja, hogy annak kiállítója a határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta. Érvelése szerint ebből következően az okirat nem alkalmas annak a ténynek a bizonyítására, hogy a végrehajtás alapját képező adóhatározatokat az alperes nem közölte a felperessel, és azt sem igazolja, hogy a végrehajtásra jogerős végrehajtható határozat hiányában került sor.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes többek között hivatkozott arra, hogy a hivatkozott határozat a Pp. 323. §-a alapján közokiratnak minősül. A Pp. 323. § (3) bekezdése szerint pedig a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja a közokirattal tanúsított adatok és tények valóságát. A felperes állítása szerint a kormányhivatal határozata teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló határozatokat az alperes nem közölte, ezért a jogerőre emelkedésük ténye és időpontja sem állapítható meg, így a végrehajtás alapjául szolgáló határozatok nem tekinthetőek a régi Art. 145. § (1) bekezdés a) pontja szerinti végrehajtható okiratoknak, ezért végrehajtási cselekmény sem volt foganatosítható jogszerűen.
A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak. A döntése indokolásában részletesen kitért a Pp. 323. § (3) bekezdésében foglaltakra, amely szerint a közokirat teljes bizonyító erővel bizonyítja
a) hogy a kiállító a benne foglalt intézkedést megtette vagy határozatot a benne foglalt tartalommal meghozta;
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
