Bár, mint fentebb említettem a kötelmi jogra vonatkozó átfogó kódex az angol jogban nincs, azonban az egyes szerződések szabályozására készültek külön törvények (statues). A tanulmány tárgyának kiindulópontját képező DSM irányelvjavaslatokkal talán leginkább összefüggő Sales of Goods Act tartalmaz előírásokat a szerződés tárgyának minőségére. A megfelelő minőséget a szerződés hallgatólagos feltételeként határozza meg a törvény, vagyis olyan kötelezettségről van szó, amelyet a feleknek nem kell kifejezetten a szerződésbe belefoglalniuk.[1] A jogszabály szerint akkor megfelelő a minőség, ha azt egy gondosan eljáró személy megfelelőnek minősítené a szerződés tárgyának leírása, esetlegesen ár és egyéb körülmények alapján.[2] Ezen előírás célja, hogy egy általános mércét teremtsen, amelyet az eladók kötelesek figyelembe venni a szerződésszerű teljesítéshez.[3] Ezt követően egy nem kimerítő felsorolást tartalmaz, hogy milyen tényezőket lehet figyelembe venni az áru minőségének vizsgálatánál. Ide tartozik például: biztonság, tartósság, megjelenés, a szokásos célokra való alkalmasság stb.[4] További kiegészítést tartalmaz továbbá a 2003-as The Sale and Supply of Goods to Consumers Regulations, amely a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló Európai Parlament és a Tanács 1999/44/EK irányelve átültetésére hoztak. A szerződés tárgya minőségének vizsgálatakor figyelembeveendő körülményekhez beemeli az eladó által tett, az árura vonatkozó nyilvános nyilatkozatait is.[5]
A német magánjogot tekintve a kötelmi jogviszonyok tartalma fejezetben található először említés a BGB-ben a szolgáltatás minőségét érintő előírás, amely mindössze annyit határoz meg, hogy fajlagos kötelem esetén a kötelezettnek közepes minőségű szolgáltatást kell nyújtania.[6] Részletesebb kritériumok az egyes szerződéseket tárgyaló fejezetben a szerződéstípusoknál külön-külön kerülnek meghatározásra[7].
- 7/8 -
A CISG azonosítja a szerződés tárgyának a minőségét a szerződésszerűség jogintézményével.[8] Szerződésszerűség fogalma korlátozottabb a DSM irányelvjavaslatok szerződésszerűség fogalmához képest, ugyanis az Egyezmény nem tér ki a szerződéskötést megelőző tájékoztatás tartalmával való megfelelőség követelményére.
Az Alapelvek kapcsolódó rövid rendelkezése a BGB-beli meghatározással mutat fel hasonlóságot, ugyanis, ha a szerződésben a felek nem határozzák meg, és az a szerződésből nem is állapítható meg, úgy a szerződés tárgyának legalább átlagos és a körülményekhez képest észszerű minőséggel kell bírnia.[9]
A teljesítés idejének szerződési jogi szerepét tekintve alapvető eltérés mutatkozik a common law joggyakorlata és a kontinentális jogrendszerek szabályozása között. A common law-ban ugyanis önmagában a teljesítés idejének a szerződés egyik lényeges tartalmi elemeként való kezelése tekintetében sem volt összhang.[10] Azonban statue law-ban már konkrétan és egyértelműen, a kontinentális joggal egyező szerepet kap a teljesítési idő. A Sale of Goods Act értelmében a felek szabadon állapítják meg, hogy a kötelezett mikor teljesítsen, ilyen kikötés hiányában pedig észszerű időn belül kell a teljesítésnek megtörténnie.[11] A teljesítés helyének vizsgálatakor szintén elsődleges a szerződés tartalma, amennyiben abból nem derül ki, úgy azonosan a kontinentális joggal az eladó székhelye, annak hiányában pedig a lakóhelye az irányadó.[12]
Főszabályként teljesítés helyeként a kötelezett lakóhelyét jelöli meg a BGB, amely előírást a kötelmi jog általános szabályait tartalmazó Kötelmi viszonyok tartalma című fejezet foglalja magában, valamint itt határozza meg a teljesítés idejének generális előírását, amely szerint, ha a körülményekből más nem következik, akkor a kötelezett azonnal köteles teljesíteni.[13]
Az áru szolgáltatása és okmányok átadása című fejezetben fekteti le a CISG a teljesítés helyére, idejére vonatkozó szabályokat. A teljesítés helyére - tekintettel az Egyezmény hatálya alá tartozó adásvételi ügyletek jellegére - több opciót állapít meg. Egyik lehetőség - amennyiben fuvarozó igénybevétele szükséges - a fuvarozónak történő átadás[14], ha a szerződést egyedileg meghatározott árukra vagy pontosan meg nem határozott olyan árukra kötik, amelyeket meghatározott árukészletből kell szolgáltatni vagy amelyeket gyártani, illetőleg termelni kell, és a szerződés megkötésekor a felek tudták, hogy az áru meghatározott helyen van vagy meghatározott helyen gyártják, illetve termelik, akkor az árut ezen a helyen a vevő rendelkezésére bocsátani[15], egyéb esetekben pedig a teljesítés helye az eladó telephelye a szerződéskötés időpontjában[16]. A teljesítés ideje történhet megadott határnapon vagy meghatározott határidőn belül vagy ha a felek nem kötöttek ki ilyet, akkor a szerződéskötés megkötését követően észszerű időn belül.[17]
A teljesítés helyére vonatkozó rendelkezések az Alapelvekben összhangban állnak a tanulmányban vizsgált többi jogszabályban foglaltakkal. Elsőként a szerződés rendelkezéseit kell kiindulópontnak tekinteni, ha ott nem határozzák meg a felek, akkor a kötelezett telephelye, pénzfizetési kötelezettség esetén pedig a jogosult telephelye a teljesítési hely.[18] A teljesítési időt a CISG-gel azonos módon szabályozza az Alapelvek, vagyis lehetőség van határnap vagy határidő meghatározására, ezek hiányában a teljesítést észszerű időn belül kell véghez vinni.[19]
A fenti összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy amellett, hogy egy átfogó, a szerződésszerűség valamennyi elemére kiterjedő fogalom nincs egy joganyagban sem, az egyes elemek szabályozását és tartalmát tekintve is jelentősek az eltérések. Egy tartalmilag egységes szerződésszerűség jogi kategória kialakításához a következő megoldást tartanám elképzelhetőnek. A DSM irányelvjavaslatok elfogadása esetén Németországnak implementálási kötelezettsége keletkezik, amely keretében átemelheti az irányelvjavaslatok a tanulmányban vizsgáltakhoz képest legtágabb szerződésszerűség fogalmát, amelyet egy az irányelvjavaslatok hatályával egyező törvényben helyezhetne el, de ahhoz viszont, hogy valamennyi szerződéstípus vonatkozásában mérceként szolgáljon, célszerűnek tartanám a BGB Kötelmi viszonyok szerződésekből című fejezetben az első alcím (Begründung) rendelkezései közé beilleszteni. Az itt elhelyezett szerződésszerűség definíció meghatározná a szerződés tárgyának egyes kritériumait, utalna a teljesítés elemeire, azaz a teljesítés helyére, idejére, valamint arra, hogy az egyes kritériumok vizsgálatánál tekintettel kell lenni a feleknek az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségéből eredően tett nyilatkozataira.[20]
Nemzetközi vonalon mindenképpen fontosnak tartom a jogintézmény beépítését mind az Egyezménybe, mind az Alapelvekbe az egyes államok általi elfogadottság magas foka miatt. Az Alapelvekbe való integrálásra
- 8/9 -
azért is látok nagy esélyt, mivel a dokumentum az elején kifejezetten kiemeli, hogy egy rugalmas szabályanyagról van szó, amely fontosnak tartja a gazdasági, technológiai viszonyok követését, és az annak megfelelő szabályozás kialakítását.[21] A szerződésszerűséget az első fejezet (General Provisions) szabályai között a jóhiszeműség és tisztesség követelménye után helyezném el. A szerkezeti szempontból is megvalósítandó egységesítést szem előtt tartva a CISG-ben az Alapelvekhez hasonlóan az Általános Rendelkezések közé lenne célravezető beilleszteni a szerződésszerűséget.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
