A Gt. (az 1997. évi CXLIV. tv.) 57. §-ának (1) bekezdése szerint ha a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik - a felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalbóli törlése esetét kivéve -, végelszámolásnak van helye.
A végelszámolót a társaság legfőbb szerve jelöli ki. Más a helyzet azonban, ha a céget a cégbíróság nyilvánítja megszűntnek. Ekkor a Ct., azaz az 1997. évi CXLV. tv. 55. §-a szerint - ha az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve, ha fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merülnek fel, felszámolási eljárás megindításának van helye. Végelszámolás esetén a cégbíróság jelöli ki a végelszámolót a céget megszűntnek nyilvánító végzésében.
A cégbíróság a megszűntnek nyilvánító végzés meghozatala előtt nehéz helyzetbe kerül. El kell döntenie, hogy végelszámolásnak, vagy felszámolásnak van helye, és ha végelszámolásnak, akkor ki kell jelölnie a végelszámolót. Ez sokszor nem egyszerű feladat, hiszen, mint az előzőekben láttuk, a cégek általában teljes passzivitásuk miatt kerülnek abba a helyzetbe, hogy a megszűntnek nyilvánítást kell a bíróságnak választani.
Ez esetben kit rendeljen ki a bíróság végelszámolónak?
A Gt. 57. §-ának (2) bekezdése szerint végelszámolóként a társaság vezető tisztségviselőin kívül más személy is kijelölhető. A legjobb természetesen a vezető tisztségviselőt kijelölni, hiszen ő ismeri a társaság ügyeit, birtokában vannak az okiratok, a végelszámolást ő tudja a legegyszerűbben, a legkisebb költséggel, leggyorsabban lefolytatni. Csakhogy a vezető tisztségviselők többnyire már a törvényességi felügyeleti eljárásban bizonyságát adták annak, hogy őket sem a cég ügyei, sem a cégbíróság felhívásai nem érdeklik. Ha a bíróság egy ilyen vezető tisztségviselőt jelöl ki végelszámolónak, egy soha meg nem oldható ügyet állított elő magának, mert ez a végelszámoló az 1991. évi IL. törvény IV. fejezetében foglaltaknak soha nem fog eleget tenni. Vele szemben teljesen hatástalan lesz a bírság is, mert a végrehajtó nem tudja majd behajtani.
A Gt. 57. §-ának (3) bekezdése szerint lehetőség van arra, hogy a társaság hitelezője vagy a jegyzett tőke legalább 1/10-ét képviselő tagok - az ok megjelölésével - írásban kérjék a cégbíróságtól más személy végelszámolóvá történő kijelölését, azonban erre szinte soha nem kerül sor.
A tagok többnyire ugyanolyan aktivitást tanúsítanak a cég ügyeiben, mint a vezető tisztségviselő. Véleményem szerint arra nincs törvényes lehetőség, hogy a bíróság hivatalból más végelszámolót jelöljön ki, mert végzéséhez a Pp. 227. §-ának (1) bekezdése alapján kötve van. A vezető tisztségviselők végelszámolóként kijelölése ezért nem célszerű.
Mivel a jogszabály lehetőséget ad rá, végelszámolóként más személy is kijelölhető. Vajon ki lehet ez a más személy? Elsősorban a felszámolók névjegyzékébe bejegyzett gazdálkodó szervezet. Az ő kijelölésük újabb problémákat vet fel. A Legfelsőbb Bíróság jogerős döntésével kimondta, hogy a végelszámolóként kirendelt, felszámolók névjegyzékébe bejegyzett gazdálkodó szervezet a kirendelést csak a törvényben megjelölt kizáró ok vagy a Cstv. 27/A §-ának (6) bekezdésében megjelölt egyéb körülmény fennállása esetén utasíthatja vissza (Cgf.II.30.916/2000/3).
E cégek többsége már régóta nem működő társaság, és a végelszámolók tevékenysége általában kimerül abban, hogy levélben megkeresik a cég vezető tisztségviselőit, akik a levélre nem válaszolnak. Ilyen körülmények között bajosan lehet befejezni a végelszámolást.
Többször előfordult, hogy a végelszámoló ilyenkor a cégbírósághoz fordult. Kérte, hogy a cégbíróság kezdeményezzen felszámolási eljárást, figyelemmel arra, hogy a cégnek ismert vagyona nincs, és a végelszámolóhoz hitelezői igénybejelentés érkezett. Véleményem szerint erre jogi lehetőség nincs. A Pp. 227. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a bíróság a végelszámolást elrendelő határozatához kötve van. A megszűntnek nyilvánítással és a végelszámoló kijelölésével a cégbíróság befejezte tevékenységét . A következőkben a végelszámoló feladata az, hogy az 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) IV. fejezetében foglalt szabályok szerint a végelszámolást lefolytassa. A Cstv. 72. §-ának (2) bekezdése szerint, ha végelszámoló megállapítása szerint a gazdálkodó szervezet vagyona az ismert hitelezők követeléseinek fedezetére sem elegendő, köteles a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, és a felszámolás elrendelése esetén
- a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal
- a 75. § (1) bekezdésében meghatározott feladatoknak eleget tenni.
A felszámolási eljárás megindítása ilyenkor a Cstv. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján történik. A végelszámolás alatt álló adóst is terheli a jogszabályban előírt illeték és közzétételi költségtérítés megfizetésének kötelessége. A kérelmet a bírósághoz a végelszámolónak a Cstv. 23. §-a (1) bekezdésének megfelelően kell benyújtani. Nincs tehát arra lehetőség, hogy a végelszámoló a cégbírósághoz fordulva kérje, hogy a cégbíróság kezdeményezze a felszámolási eljárás lefolytatását. [Ilyen tartalmú kollégiumi ajánlást fogadott el 1/1999. (II. 1.) szám alatt a Baranya Megyei Bíróság Gazdasági Kollégiuma.]
Nyilvánvaló, hogy a végelszámoló e kötelezettségének akkor fog eleget tenni, ha legalább annyi vagyon van a cégnél, amennyi az illetéket és a közzétételi költségtérítést fedezi. Ellenkező esetben ezt a pénzt a végelszámolónak kellene megelőlegezni, aki így a cég hitelezőjévé válna a felszámolási eljárásban. Ezt nem szívesen teszik meg, így az eljárás itt megakad.
A fenti helyzetek elkerülése érdekében véleményem szerint célszerű a végelszámolást kikerülni, és a megszűntnek nyilvánító végzésben felszámolási eljárást kezdeményezni, ha ennek feltételei fennállnak.
Felszámolási eljárás kezdeményezésének akkor van helye, ha az adós fizetésképtelenségére utaló adat merül fel. A Cstv. 27. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott, hogy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette.
A megszűntnek nyilvánító végzés meghozatala előtt tehát a cégbíróságnak meg kell vizsgálni, hogy van-e a cég fizetésképtelenségére utaló adat. Ez Zala megyében a következőképpen történik: megkeressük az APEH megyei igazgatóságát, hogy közölje: van-e a cégnek 60 napon túli lejárt adó- vagy járuléktartozása, és vele szemben a lefolytatott végrehajtás eredményes volt-e. Erre a törvényességi felügyeleti eljárásban lehetőség van, hiszen ez az eljárás hivatalból indul, így nem érvényesül a Pp. 164. §-ának (2) bekezdésében írt korlátozás.
A törvényességi felügyeleti eljárásban a Ct. 49. §-ának (3) bekezdése alapján okirati bizonyításnak helye van. Azért kell beszerezni az APEH nyilatkozatát arról, hogy a végrehajtás eredményes volt-e, mert a Legfelsőbb Bíróság 2/1999. PJE. számú jogegységi határozata szerint jogerős és végrehajtható bírósági hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló lejárt követelés alapján csak akkor van helye az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megállapításának, ha a hitelező az ilyen határozat, illetve okirat birtokában eredménytelenül kísérelte meg a végrehajtást. Az adótartozás természetesen hatósági határozaton alapuló tartozás, ezért csak akkor lehet az adós fizetésképtelenségére következtetni belőle, ha vele szemben a végrehajtás eredménytelen volt. ■
Visszaugrás
