Az elmúlt években is számos értelmezési vita bontakozott ki az üzemi tanács "létrejöttéhez" kapcsolódóan, melyeket az utóbbi három év bírósági gyakorlatán (egy-egy meghatározó jogeseten) keresztül kívánok szemléltetni.
Már az alapvető kérdéseket tekintve is jogértelmezési zavart okoz, hogy egy jogellenesnek vélt üzemi tanácsi választási eredmény megtámadásakor kit lehet egyáltalán eljárásba vonni (kinek van perbeli legitimációja). További gyakorlati kérdés, hogy az esetleges eljárási hibák miatt eredménytelenné,[1] érvénytelenné[2] váló üzemi tanácsi választás esetén felelhetnek-e bármilyen módon (munkajogi vagy polgári jogi értelemben) a választási bizottság tagjai. Nagyobb méretű vállalatoknál az okoz (már-már rendszerszintű) fejtörést, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szűkszavú "eligazítása" hogyan is alkalmazható a magasabb szintű (például központi, vállalatcsoport szintű) üzemi tanácsok létrejöttéhez kapcsolódóan? A delegálásra vonatkozóan létezik-e bármilyen rendező elv, ha különböző szakszervezetek által jelölt küldöttek "csapnak össze", avagy a "winner takes it all" a kizárólagos rendező elv? Az alábbiakban bemutatandó jogesetek a fenti tárgykörökhöz kapcsolódnak, így a kedves Olvasó (remélhetőleg) iránymutatást kaphat a fenti kérdések megválaszolásához.
1. A választási bizottság tagjainak kártérítési felelőssége
2. A jogellenesen létrehozott választási bizottság
3. A választási bizottság perbeli legitimációja
4. A központi üzemi tanácsba történő delegálás jogszerűsége
Az Mt. 236. § (1) bekezdése alapján a munkavállalók a munkáltatónál vagy a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél,[3] ha a munkavállalóknak a választási bizottság megalakítását megelőző félévre számított átlagos létszáma a tizenöt főt meghaladja, üzemi megbízottat, ha az ötven főt meghaladja, üzemi tanácsot választanak. Az Mt. 249. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló, a munkáltató, továbbá a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet a jelöléssel, a választás lebonyolításával vagy eredményének megállapításával kapcsolatban az Mt. 289. §-ában foglaltak szerint bírósághoz fordulhat. Az első vizsgált jogeset[4] - amely egy 2015-ös üzemi tanácsi választáshoz kapcsolódik - közvetlen előzményét egy kúriai végzés adja,[5] amely indokolásában kifejtette, hogy "az eljárás során felvett bizonyítási eljárás adatai szerint a felek nyilatkozata egybehangzó volt arra nézve, hogy a választási szabályzat nem lett kifüggesztve; nem volt, illetve nem volt megfelelő a tájékoztatás, a szavazóurnák a szabályzat előírása ellenére nem lettek leragasztva". Az eljárt bíróságok a feltárt tényállás alapján egyezően állapították meg, hogy az eljárásbeli üzemi tanácsi választás során az eljárási szabályokat megsértették, a jogkövetkezmény tekintetében azonban eltérően foglaltak állást. Az elsőfokú bíróság a választás eredményét megsemmisítette, ezzel szemben a másodfokú bíróság a kérelmet elutasította, mivel álláspontja szerint a feltárt szabálytalanságok érdemben nem befolyásolták a választás kimenetelét. A Kúria az elsőfokú bíróság döntésével értett egyet. A végzés indokolása szerint - többek között - a szavazatszedő urnák leragasztásának hiánya olyan lényeges eljárási szabálysértésnek minősült, mely okán az Mt. 249. § (2) bekezdése alapján a Kúria a választási eredmény megsemmisítését látta indokoltnak, miután a kérelmezők kérelmükben kellően valószínűsítették, hogy az eljárási szabály megsértése a választás eredményére is hatást gyakorolt. A Kúria kifejtette, hogy az eljárt bíróságok által egyezően megállapított tájékoztatás hiányát a választási eljárás szabályzatáról, a választás lebonyolításának rendjéről, valamint arról, hogy értesítés szerinti választási bizottsági tag státusza utóbb megváltozott, azt az eljárási szabályok lényeges megsértésének kell tekinteni.
Az Mt. 240. § (1) bekezdése értelmében a választás előkészítése, lebonyolítása, valamint a választási eljárás részletes szabályainak megállapítása a választási bizottság feladata, amit az üzemi tanács hoz létre a választásra jogosult munkavállalók közül. Amennyiben a választást megelőzően nincs üzemi tanács, a választási bizottságot a munkavállalók maguk hozzák létre. Tagjai tevékenységük ellátásának időtartamára
- 52/53 -
mentesülnek a munkavégzési kötelezettségük alól, mely időre távolléti díjra jogosultak. A választással összefüggésben az Mt. mindössze annyit rögzít, hogy az üzemi tanács tagjait titkos és közvetlen szavazással választják, valamint azt, hogy a választásra jogosult munkavállalónak egy szavazata van. Ennek oka, hogy az Mt. 240. §-a a választás lebonyolítását, valamint a választási eljárás részletes szabályainak megállapítását a választási bizottságra bízza.[6]
A felperes munkáltató kártérítési igényt terjesztett elő a választási bizottság és annak tagjai mint alperesekkel szemben. A kereseti kérelmét az alpereseknek az üzemi tanács választási bizottságban fennálló tagságára, tevékenységére, illetve az üzemi tanács választási eredményének bíróság általi megsemmisítésére, az azt kimondó bírósági határozatban megállapított szabálytalanságokra alapította. Kérte az alperesek egyetemleges kötelezését az Mt., valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alapján kártérítés - a választás lebonyolításában részt vevő munkavállalók részére munkaidő-kedvezmény címén kifizetett bérköltség, útiköltség, szavazólapok, urnák, borítékok előállítási költség - megfizetésére és a jogerős ítélet meghozataláig tartó időszakra járó, a Ptk. 6:48 §-a szerinti késedelmi kamat megfizetésére. Álláspontja szerint a felperes mint munkáltató "csak a választáshoz szükséges feltételek megteremtéséért tartozott felelősséggel, az Mt. XX. fejezetében foglalt munkavállalói jogok tiszteletben tartásával biztosította a szükséges feltételeket a választási eljárás lebonyolításához, melynek körében merültek fel az érvényesített költségek". Véleménye szerint a választás eredményességének hiánya kizárólag a szabálytalan lefolytatásnak tudható be, így "az alpereseket legalább súlyos gondatlanság terheli a választás eredményének megsemmisítéséért, amely mind a Ptk., mind az Mt. tükrében megteremti a korlátlan kárfelelősségük elvi alapját". Ennek kapcsán a felperes hivatkozott az Mt. 179. § (1) bekezdésében foglaltakra, valamint az Mt. XX. fejezetében foglalt azon szabályokra, melyek meghatározzák az üzemi tanács választása kapcsán a választási bizottságot terhelő feladatokat.
A fentieket összefoglalva a felperes rámutatott arra, hogy az alperesek magatartása jogellenes, mert az Mt. XX. fejezetében [különösen a 240. § (1) bekezdésében], valamint az Mt. 8. § (1) bekezdésében foglaltakkal (mely szerint a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja - nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné), elemi kárkötelmi elvárásaival is ellentétes. "Emellett magatartásuk felróható, mert lényegesen alatta marad a munkavállalóktól az adott helyzetben általában elvárható gondossági szintnek, illetve a háttérjogszabályként alkalmazandó Ptk. elemi elvárhatósági mércéjének, magatartásuk kárt eredményezett, mert a választás megsemmisítése nyomán a ráfordítások nem tudták betölteni rendeltetésüket. Mindez egyben okozati összefüggésben áll a keletkezett kárral, hiszen a választás jogszerűsége esetén a felperes által biztosított anyagi támogatás nem veszett volna el." A felperes eredetileg keresetében a Ptk. 6:524. § (1) bekezdésére hivatkozással az alperesek egyetemleges kötelezését kérte kárának megfizetésére, azonban a későbbiek során keresetét módosítva az Mt. 181. § (2) bekezdése alapján az alperesek egyenlő arányú kötelezését indítványozta arra való hivatkozással, hogy a választási bizottság egyes tagjainak egyéni felelőssége, illetve ennek pontos mértéke minden bizonnyal végleg kideríthetetlen. Összességében a felperes kártérítési igényét az alperesekkel szemben az alpereseknek az üzemi tanács választási bizottságban fennálló tagságára, tevékenységére, illetve az üzemi tanácsi választás eredményének bíróság általi megsemmisítésére, az azt kimondó bírósági határozatban megállapított szabálytalanságokra alapította.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
