Az OECD 2017-ben készült tanulmánya szerint a mikró- kis- és középvállalatok szerte a világon a vállalatok 95%-át teszik ki, az alkalmazottak 70 %-át foglalkoztatják és az üzleti szektor által kibocsátott hozzáadott érték 45 %-át biztosítják.[1]
Az OECD megállapításai szerint az 1940 és 1970 közötti időszakban a kis- és közepes cégek részvétele csekély volt az innovációban, amelyet az alacsony K+F ráfordítások jellemeztek.[2]
Az innovációt a nagy cégek uralták.[3]
A nyolcvanas évektől kezdve mind a mai napig tartó áttörés valósult meg a kkv-knál. Az újonnan létrehozott kisvállalatok szerepe az innovációban és a gazdaság egészének fejlődésében soha nem látott mértékben megnőtt.[4]
A vállalatok[5] versenyképességének megítélése a gyakorlatban teljesen más megközelítést követel meg, mint a regionális szintű, vagy országos versenyképesség értelmezése, amelyeknél elsődleges szempont a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatottság növelése.
A vállalatok versenyképessége szempontjából meghatározó, hogy tudnak-e jó feltételekkel eladható termékeket forgalmazni, be tudnak-e a nemzetközi piacokra törni, és bevételeik meghaladják-e kiadásaikat, nyereségesek-e, továbbá versenytársaikkal szemben helyt tudnak-e állni, valamint tudják-e piaci részesedésüket növelni.[6]
A vállalati versenyképesség a vállalatnak azon képessége, amely arra irányul, hogy - a társadalmi felelősség normáinak betartása mellett - tartósan olyan termékeket és szolgáltatásokat kínáljanak a fogyasztóknak, amelyeket, összevetve a versenytársak termékeivel, hajlandók megfizetni nyereséget biztosító feltételek mellett.
E versenyképesség feltétele, hogy a vállalat képes legyen a környezeti és vállalaton belüli változások érzékelésére és az ezekhez való alkalmazkodásra, továbbá a versenytársainál kedvezőbb piaci feltételek teljesítésére[7].
A kis- és középvállalati versenyképesség függ az általuk előállított termékek és szolgáltatások újszerűségétől és innováció tartalmától, amelyet ár jellegű és nem ár jellegű tényezők egyaránt befolyásolnak. A termékek versenyképességét nem célszerű kizárólag egy adott pillanatban vizsgálni, hanem azok fejlődését és a fejlődés dinamikáját, továbbá a változások tendenciáit figyelembe véve kell értékelni[8].
Az uniós kis- és középvállalatok versenyképessége szempontjából - összevetve a vállalkozások általános versenyképességével - számos további tényezőt kell figyelembe venni.
Az európai kkv-k versenyképességének vizsgálatánál az alábbi követelmények jönnek számításba: az olcsóbb és gyorsabb cégalapítás, az online hozzáférhetőség javítása, digitalizálás, adózási könnyítések és költségvetési támogatások, a vállalatok műszaki teljesítőképességének erősítése, továbbá a vállalkozások szakembereinek oktatási és képzési színvonala, valamint a termék- és eljárási innováció, és a szellemi alkotások felhasználása.
A neves svéd közgazdász H. Nyström a vállalati fejlődés és a vállalati versenyképesség[9] szempontjából jelentős kutatásokat folytatott.
A vállalati fejlődés alapfeltétele az innovatív vállalati magatartás és a csoport kölcsönhatás által felfokozott egyéni kreativitás. Nyström szerint stabil környezetben
- 573/574 -
a poziciótartó, bizonytalan körülmények között az innovatív magatartás bizonyul hatékonynak. A vállalati innovatív magatartást -, amely szembeállítható a pozíciótartással[10], jelentős innovációs kapacitás kiépítése, az innovatív készség tudatos felhasználásának törekvése és a rugalmasság jellemzik.
Az elmélet különös érdeme annak igazolása, hogy az egyéni kreativitás csak az innovatív szervezet feltételei között válhat az innovációs eredményekhez vezető produktivitás belső mozzanatává és integráns részévé. Az egyéni teljesítmények kifejtéséhez biztosított innovatív szervezeti feltételek alapvető fontosságúak, mert nélkülük az egyéni kezdeményezések nem jutnak el az értékelhető, hasznosítható új alkotásokhoz.[11]
Az innováció Magna Chartájának számító Osló Kézikönyv mérvadó, nemzetközileg elfogadott[12] innováció fogalma szerint: az innováció új vagy jelentősen továbbfejlesztett termék (áru vagy szolgáltatás), vagy eljárás, új marketing módszer vagy az üzleti gyakorlatok szervezési módszere, valamint munkahelyek vagy külső kapcsolatok szervezése.[13]
Az Osló Kézikönyv innováció fogalma meghatározza az innovációs minimum követelményeket. A terméknek, eljárásnak, marketing módszernek és szervezési módszernek újnak vagy lényegesen továbbfejlesztettnek kell lennie a vállalkozás számára.
Az innováció magába foglalja azokat a termékeket, eljárásokat és módszereket, amelyeket a vállalkozás elsőként maga fejlesztett ki, valamint azokat is, amelyeket a vállalkozás más vállalkozásoktól vagy szervezetektől vett át.[14]
Az Európai Bizottság 651/2014/EU rendelete[15] az állami támogatások megengedettsége szempontjából közelíti a kis- és középvállalkozás fogalmát.
Eszerint innovatív kis- és középvállalkozás az, amely független szakértő által készített értékeléssel alá tudja támasztani, hogy a belátható időn belül új, az iparági technika mindenkori állásához képest jelentős javulást jelentő - egyben technológiai vagy ipari problémák kockázatát hordozó - termékeket, szolgáltatásokat vagy folyamatokat fejleszt ki.
A rendelet a támogatáshoz 10 %-os K+F finanszírozási küszöböt állapít meg[16] és segíti az induló vállalkozásokat, az innováció megvalósítását, a kockázat finanszírozását és a különböző kutatási lehetőségeket[17].
Az innováció fogalmából kiindulva az innovatív versenyképesség a kis-és középvállalkozásoknál úgy értelmezhető, hogy a tudományos, műszaki, szervezési, gazdálkodási és kereskedelmi műveletek összessége figyelembevételével - az innováció és a szellemi alkotások alkalmazása révén mennyire járul hozzá a cég gazdasági céljainak az eléréséhez.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
