A modern polgári perjogtudományban nagy hangsúlyt kapott a bírói hatalom és a felek rendelkezési jogának kérdése, amely immáron három évszázada intenzíven foglalkoztatja e tudományág művelőit. Általánosságban igaz az a tétel, hogy komplementer, ellenpólusú és "egymást kioltó" jellegüknél fogva a bíró hatalma és a felek rendelkezési joga csak egymás rovására növelhető, amennyiben az egyik gyarapszik, a másiknak valamilyen mértékben törvényszerűen csökkennie kell. A téma komplexitásából adódóan a felmerülő kérdések megválaszolása korántsem bizonyul egyszerű feladatnak, nem túlzás talán azt állítani, hogy diszciplína e területen napjainkban is az útkeresés stádiumában van, a téma aktualitása és jelentősége változatlanul kiemelkedő. E felismeréstől vezérelve látott hozzá az ismertetésre kerülő könyv szerzője a különböző perjogi modellek keletkezésének és útjainak tanulmányozásához, annak szélesebb nemzetközi vonatkozásait vizsgálva, kitérve a napjainkat jellemző új fejlődési irányok elemzésére is.
Kengyel Miklós monográfiája 2003 nyarán jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában az "Osiris könyvtár" címet viselő sorozat részeként mintegy 350 oldal terjedelemben. A nagyívű munkához a kiadó tetszetős borítót társított, amelyre az ötletes tipográfus egy a bíró hatalmát szimbolizáló és a munka történetiségével is összhangban álló ódon kis csengőt szerkesztett, amely a maga idejében a tárgyalás rendjének fenntartását volt hivatott elősegíteni.
A mű születését hosszabb külföldi kutatómunka előzte meg, ezt tükrözi a gazdag irodalomjegyzék is, melyben a neves hazai szerzők mellett felsorakoznak a témát érintő külföldi munkák egészen a XIX. század elejétől napjainkig. A feldolgozott szakirodalom széles körű nemzetközi bázison nyugszik, elsődlegesen ugyan a német nyelvterületről merítve, azonban kellő súllyal szerepeltetve az angol, francia és orosz szerzők írásait is.
A szerző jó érzékére vall a témaválasztás, hiszen a bírói hatalom és a felek rendelkezési jogának kérdésköre monografikus igénnyel magyar földön még nem nyert feldolgozást, tehát elmondható, hogy a mű ilyen módon hazai előzménnyel nem rendelkező, hiánypótló jellegű. A választott terület egyúttal lehetőséget nyújt arra, hogy számos a processzualistákat napjainkban is erősen foglalkoztató aktuális kérdést és olyan megoldási alternatívát tárgyaljon, amely a megfelelő modell kiválasztásához való hozzásegítés útján esetleg kiutat mutathat a polgári pernek a mára már egyértelművé vált válságából.
A szerző megfogalmazása szerint a műfaji besorolást tekintve nem jogtörténeti munkáról van szó; a történetiséget tulajdonképpen eszközként használja a különböző perjogi modellek kialakulásának és jellemzőinek plasztikusabb bemutatása érdekében. Ezt támasztja alá az is, hogy az előzetes koncepció alapján kiemelt és szemléltetett perrendtartások nem időbeli egymásutániságuk szerint követik egymást, hanem az egyes permodellek megtestesítőjeként, eklatáns példájaként épülnek be a könyv rendszerébe. Mindenképpen megállapítható azonban, hogy a történetiség túlsúlya, valamint a nemzetközi jelleg erős jelenléte jellemzi az írást, amely talán elengedhetetlenül szükséges is a tudományos értekezés végső céljának megvalósításához: azaz a perjogi modellek bemutatásán keresztül és azt követően a múltbeli és jelenkori nemzetközi fejlődési tendenciák kimutatásához és értékeléséhez.
A szerző tehát egyszerre mozgat időbeli és térbeli síkokat, azokat egymásra vetítve, összevetve, a közös és eltérő vonásokat keresve, egymásra hatásukat vizsgálva igyekszik értékes következtetéseket levonni. Teszi ezt azért, mert egy időben nem mindig egységesen és azonos irányba lezajló folyamatot, illetve sokszor egymás ellen ható fejlődési tendenciákat kíván megragadni, amely csak az ezredfordulón mutat egy addig nem tapasztalt egységesülési, az egyensúlyi pont felé közelítési törekvést, hajlandóságot, amelyet a szerző konvergencia-jelenségként említ. A fenti folyamatot explikáló befejező rész az addig Európára koncentráló kutatást világméretűvé tágítja, annak a hipotézisnek az igazolását célozva, hogy "a modern polgári eljárásjog fejlődési íve a korlátlan féluralom és a túlméretezett bírói hatalom között húzódik".
A mű ekképpen nem kizárólag a magyar polgári perjogi szakma és törvényhozás számára fogalmaz meg kérdéseket és keresi az azokra adható válaszokat, hanem kifejezetten nemzetközi szemlélettel bír, célja nem a kodifikációs részletkérdések kimunkálása, hanem a legcélszerűbb modell kiválasztása.
Az általános bevezető és méltatás után kellene szólni az értekezés felépítéséről, a szerző által felrajzolt ívről, arról, hogyan építkezik a munka. Minderről azonban maga a könyv írója is ad egy általános képet a bevezető fejezetben, mégpedig a források, a feldolgozás során alkalmazott módszerek és szempontrendszerek közé ágyazottan, amely gondolatrendszer megbontása talán nagyobb hiba lenne, mint a könyvismertetések során általában alkalmazott és elfogadott szerkezettől való eltérés.
A tudománytörténeti előzmények számbavétele után a szerző a XIX. századi jogtudós, a német észjogi iskola képviselője, Gönner gondolatai nyomán (a "semmit hivatalból" vagy "mindent hivatalból" rendezőelvek alapul vételével) a polgári per két alaptípusát jelöli meg: a korlátlan féluralmon alapuló rendszer és annak antitézise: a bírói hatalom túlsúlyára építkező pert.
Ez adja tulajdonképpen a könyv szerkezetének alapját is, hiszen a nagyobb egységek e köré szerveződve a következőképpen tagolódnak: az első rész a korlátlan féluralmat jól példázó perrendtartásokat veszi górcső alá, a második rész a féluralom és a bírói hatalom egyensúlyát megteremtő perjogi megoldásokból válogat, a harmadik részben a túlméretezett bírói hatalmat megtestesítő perrendtartások képezik a vizsgálódás tárgyát, a befejezés pedig az ezredfordulót jellemző jelenséget: a perjogi modellek konvergenciáját tárgyalja.
Az elemzésre kerülő törvénykönyvek kiválasztásának az alapja, hogy valamelyik modellt jól szemléltetik, tehát a "bíróság és a felek közötti viszony szabályozásának egy jellemző típusát" képezik. A feldolgozás egységes szempontrendszer szerint történt: elsőként vizsgálva az adott perrendtartás keletkezéstörténetét, valamint a társadalmi, gazdasági, politikai, ideológiai környezetét és ennek hatásait, ez követően a törvénykönyv általános jellemzése következik, majd a tételes jogi szabályok elemzése, ezzel "a bíróság és a felek viszonyát nem statikusan, hanem a per dinamikájában, az eljárás menetén keresztül" mutatja be a szerző. A kiválasztott perrendtartások változásait, egyes esetekben a modellváltásokat is nyomon követi a munka.
A módszerek és források tekintetében elsődlegesen történeti és összehasonlító jelleget hangsúlyozza maga a szerző is, az összehasonlító módszert azonban az ő szóhasználatával élve: "nem leíró, hanem szembeállító jelleggel" alkalmazza. A per céljának meghatározása, az alapelvek tartalmának megragadása vonatkozásában főképp a német eljárásjogi dogmatikából merít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
