A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (korábbi angol nevén International Association of Athletics Federations, mai nevén: World Athletics, a továbbiakban: "IAAF") által szervezett 2009-es berlini atlétikai világbajnokság mind sporttörténeti, mind szervezési, mind jogi szempontból érdekességekkel és fontos tanulsággal szolgált. E világversenyen érte el Usain Bolt minden idők legjobb idejét a férfiak 100 méteres sprintjén (9,58 másodperc), majd szintén világelső időt futott 200 méteren és ugyancsak világrekordot döntött a jamaikai váltócsapat 100 méteres sprinten Berlinben. A szervezést tekintve a verseny egyedülállóan szigorú doppingellenes intézkedések terepe volt; az IAAF szervezői ugyanis e világverseny során közel 1000 doppingtesztet végeztek, ezzel az egyik legszigorúbb antidoppingeljárását alkalmazva az atlétikai versenyek történetében.[1] Végül egy sajátos jogi polémia színtere is volt a berlini Olympiastadion, a világdöntő első számú helyszíne, ahol a legfontosabb versenyek lezajlottak. Caster Semenya, a Dél-afrikai Köztársaság színeit képviselő, akkor csupán 18 éves futónő ugyanis 2009. augusztus 19. napján, a női 800 méteres középtávfutás döntőjén az adott évben a világ legjobb eredményt érte el, fölényesen megelőzve a kenyai és brit dobogósokat.[2] Az említett jogi kérdés alapja ugyanakkor nem közvetlenül a páratlan sportteljesítményre vezethető vissza. Semenya interszexuális nő,[3] aki XY kromoszómákkal rendelkezik és a szakirodalom szerint természetes heterogám tesztoszteronszintje van, amelyet köznyelvi értelemben lehet akként interpretálni, hogy rendkívül magas tesztoszteronszinttel rendelkezik egy átlagos nőhöz képest.[4] Semenya női kategóriában való versenyzése az utóbbi 10 év egyik legkiemelkedőbb kontroverzialitását eredményezte a professzionális versenyzés körében.[5] Az IAAF ugyanis a dél-afrikai atléta győzelme után egy úgynevezett "alkalmassági vizsgálat" (eligibility test)[6] lefolytatására kötelezte Semenyát, amelynek lényege, hogy megállapítsa, hogy az adott versenyző versenyezhet-e mint nő az adott atlétikai kategóriában. Az IAAF a tesztet egyedül Semenya esetében alkalmazta a világversenyen, többek között arra hivatkozva, hogy a rendkívül ritka és szigorú eljárást Semenya gyors és különösen nagy javulást mutató eredményei indokolják. Ugyan a hivatalos teszteredményeket a mai napig nem ismertette a szervezet, nem hivatalos riportok szerint Semenya egészségügyi helyzete az IAAF szerint tisztességtelen versenyelőnyt eredményezett.[7] Az eset a nemzetközi médiában is vezető hírnek számított, a BBC és más sajtótermékek riportjait összegezve Semenya eredménye három szignifikáns kérdést vet fel: (1) elérhet-e egy "normális" (sic!) nő egy Semenyáéhoz hasonló kiváló eredményt, (2) kell-e tesztelni nőket azért, hogy kiderüljön a rendkívüli eredményeket elérő női atlétákról, hogy "valóban nők" (sic!) és - egyben az IAAF vizsgálatának alapját is képző legfőbb problémára is utalva - (3) ha a tesztelés kimutatja, hogy az adott női versenyző fizikuma és adottságai eltérnek egy "normális nőétől" (sic!) az tisztességtelen versenyelőnynek számít-e vagy sem.[8]
Az IAAF felhívta Semenya figyelmét, ahhoz hogy továbbra is női kategóriában versenyezhessen tesztoszteronszint-csökkentési eljáráson kell keresztülmennie, azért hogy az IAAF által megállapított küszöbérték alá essen Semenya tesztoszteronszintje és ennek eredményeképpen a női kategóriákban versenyezhessen a továbbiakban is.[9] A versenyző eredményein nem mutatkoztak meg a beavatkozás által okozott egészségügyi beavatkozások; Semenya először a dél-koreai világdöntőn, majd 2012-ben a londoni olimpián is aranyérmet szerzett.[10] 2015-ben egy indiai versenyző, Dutee Chand ügyében[11] a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (Court of Arbitration for Sport) felfüggesztette a hormonkezelési eljárásokra kötelezés lehetőségét az IAAF számára, azzal az indokkal, hogy a bíróság nem találta elégségesnek az IAAF azon érvelését, amely szerint a Semenyához és az ügyben érintett Dutee Chand indiai atlétához hasonló, "hiperandrogén"[12] versenyzők jelentős és tisztességtelen versenyelőnnyel rendelkeznek.[13] Az IAAF az ítéletet követően, 2018. április 23-án közzétett egy új standardot (a továbbiakban: "IAAF-szabályzat" vagy "DSD-szabályzat"[14]), a női kategóriában a kvalifikációt szabályozó szabályzatot. amely a nemi fejlődésbeli eltérésekkel rendelkező sportolók számára mutatott iránymutatást a női kategóriában való versenyzés tekintetében.[15] Bár Semenya nem támasztott ellenérveket az ellen, hogy rá mint interszexuális nőre, vonatkozik az IAAF szabályzata, megtagadta a standard betartását, amely többek között előírta volna szá-
- 29/30 -
mára egy új, ismeretlen mellékhatásokkal járó hormonkezelésben való részvételt is.
2018 nyarán Semenya választottbírósági eljárását kezdeményezett a lausanne-i székhelyű (Svájc) Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál, amelyben az IAAF új szabályzatának érvényességét támadta meg (a dél-afrikai atlétikai szövetség csatlakozott az eljáráshoz, támogatva Semenyát[16]).[17] A Nemzetközi Sportdöntőbíróság egyesítve kezelte az ügyeket és 2019-ben meghozta ítéletét. A bíróság elutasította Semenya kérelmét azzal, hogy bár az IAAF szabályzata kétségtelenül megkülönböztető, de a tisztességes verseny biztosítása érdekében szükségszerű. Az ítéletben a Sportdöntőbíróság részletekbe menően, szakértői véleményekre alapozva taglalta a férfi-női fizikumok és adottságok sajátosságait, kiemelve a szerepek és nemek kontextuális értelmezése közti különbségek okozta diszkrepanciát és lehetséges polémiákat.[18] Érvelésében a bíróság előadta, hogy ugyan a sportolóknak joguk van arra, hogy versenyezzenek és hogy a versenyzés során ne szenvedjenek el semmiféle megkülönböztetést, a női sportolók biológiailag más helyzetben vannak, mint a férfi sportolók, ezért a női sportolóknak joguk és érdekük, hogy nőkkel versenyezzenek.[19] A bírák többségi álláspontot foglalva kijelentették, hogy a magasabb tesztoszteronszint jelentős sportteljesítmény-beli javulást jelent gyakorlati szempontból.[20]
A fizikai és biológiai kérdéseket érintő vizsgálódás után a bíróság azt mérlegelte, hogy mennyiben szükséges, illetve észszerű a szabályzat betartatása a Semenya, és vele azonos helyzetben lévő sportolókkal szemben. E helyütt a bíróság érdekes indokolást alkalmazott; a bírák elválasztották a biológiai nő és a "jogi szempontból" nő fogalmát. Ahogy az ítélet fogalmaz:
"Az a tény, hogy egy személyt jogilag nőként ismernek el, és ekként azonosítja magát, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem rendelkezik azokkal a leküzdhetetlen versenyelőnyökkel, amelyek bizonyos biológiai tulajdonságokhoz kapcsolódnak, amelyek az általában (de nem mindig) jogilag férfiként elismert és magukat így azonosító embereknél dominálnak. Az emberi biológia, nem pedig a jogi státusz vagy a nemi identitás határozza meg, hogy mely egyének rendelkeznek azokkal a fizikai tulajdonságokkal, amelyek ezt a leküzdhetetlen előnyt biztosítják számukra (...)."[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
