Egyfajta bölcselet szerint emberi létünk egyik alapvető szándéka legyen az igazság keresése, és szétesik az a közösség, amelyik ezt nem teszi. Egy másik pedig óva int azoktól, akik azt hiszik, hogy megtalálták.
A Biblia tanításában Jézus sem adott feleletet Pilátusnak az igazságot firtató kérdésére, de az ókortól keresi már a fogalom lényegét a filozófia tudománya is. Ennek művelésében hirdették többek között az abszolút igazság létezését, míg mások valamihez viszonyítottak, tekintették a valóság tudatban való visszatükrözésének, illetve vallották a tudattól független létezését, de találni olyan véleményt is, amely nem tanácsolja a fogalom meghatározásának vállalását.
Az ember egyszerre természeti és társadalmi lény. A természet igazsága csak egyes javaiból részesít mindenkit egyformán, a fegyverek pusztító hatása pedig a társadalom igazságot szolgáltató képességét kérdőjelezi meg.
Az emberi közösség az együttélése fenntartására azonban szabályokat alkot, melyek megsértése esetén a rendet helyreállító tevékenysége kiemelt részét igazságszolgáltatásnak nevezi. Igazságosztó hatalmát a bíró kezébe adja, amely szolgáltatás máshoz nem hasonlíthatóan egyedi, jellege pedig mást kíván a civil szervezet bejegyzése, valamint bűnösség miatt a büntetés kiszabásakor.
Az igazság szolgáltatásának alapja, hogy a bíróság által feltárt tényállás megfeleljen a valóságban történteknek. A jelen nem lévő bíró mindezt utólag rekonstruálja bizonyítékok alapján, melyek hiánya gátló tényező az igazság útjában. A rendelkezésre álló bizonyítékok közül pedig fel kell ismerni és kizárni a manipuláltat és hamisat, ami azért sem könnyű, mert a büntetést vagy más elmarasztalást elkerülni törekvőnek - esetenként mással szemben azt elvtelenül elérni kívánónak - kifejezett érdeke a bizonyítékok megfelelő alakítása, ezáltal az igazság érvényre jutásának befolyásolása. Egyes vélemények odáig elmennek, hogy az emberi hazugság egy része a bíróságok tárgyalótermeire koncentrálódik.
Az anyagi igazság feltárására nincs alkotmányos garancia, büntetőügyekben a törvény a bíróságnak az objektív valóság feltárását előírja ugyan célként, eredeti állapotot helyreállító igazságtételre azonban már nincs lehetőség, polgári perekben viszont a bizonyítékokat a peres felek szolgáltatják, így a jogvita pártatlan és tisztességes eldöntését kívánja meg a törvény a bíróságtól.
A bíróság eljárása eredményeként a szó köznapi értelmében vett "igazságnak" tekinteni a bizonyított tényt lehet, amely a bíró részéről természetesen mindig annak igyekezetével kerül feltárásra, hogy az a valósággal azonos legyen. A következő bírói művelet a feltárt tények értékelése, majd erre alapítottan a jogszabályok megfelelő alkalmazásával a döntés, mindezek együttes megjelenítése az igazság - hatalommal felruházott - szolgáltatása, egy adott esettel kapcsolatosan kelt igazság felfogások között azonban csak az egyik. Megalapozott vagy vélt igazsága ugyanis az eljárásban résztvevő sértettnek, terheltnek, követelőnek és adósnak, a környezetnek, esetenként a sajtónak és a szélesebb nyilvánosságnak egyaránt van, sokrétűen megjelenve helyenként az érdekek vagy a szimpátia mentén. Külön próbatétel a bírónak, ha ezek már az eljárás megindításakor eljutnak hozzá.
A döntése helyességében való meggyőződés a bíró részére megnyugvást jelent, a hivatás lelkiismeretre alapító súlyozottsága azonban - az ellentmondások kiélezettsége vagy a jogszabályok értelmezési problémája miatt - időnként magával hozza a bizonytalanságot, s ilyenkor nincs a bírónak sem ellenére, ha döntése jogorvoslati felülvizsgálatot kap.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
