Előzmények. Az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport Területi közszolgáltatások szabályozásai című projektje keretében új tanulmánykötet látott napvilágot 2014 szeptemberében Külön utak - Közfeladatok megoldásai[1] címmel. A mű immár a negyedik kiadvány azon publikációk sorában, amelyek a négy éven át tartó (2012-2016.) kutatás eredményeit hivatottak összefoglalni. Az egyes kiadványok egy sorozat darabjaiként is olvashatóak, hiszen a tárgyalt témakörök egymásra épülnek. A 2013-ben megjelent Kilengések[2] a kutatócsoport első évben végzett munkájának eredményeit foglalta össze, s egyúttal alapozó jelleggel is bírt. Célja a hipotézisek pontosítása, a későbbi munka keresztmetszetének kijelölése volt a közszolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályozási modellek és az Európai Unió által követett minták áttekintésével, illetőleg annak vizsgálatával, hogy a 2007-2008-as gazdasági válság eredményeként előálló paradigmaváltás hogyan hatott a közszolgáltatások nyújtásának át-, illetőleg vissza-szervezésére. A szintén 2013-as kiadású Jelenségek[3] a városi kormányzás folyamatosan mozgásban lévő dinamikus jelenségeit tárta fel, izgalmas fókuszváltásokkal a helyi önkormányzatok erőforrás-problémái, a globális hatások feltérképezése, illetve az egyházak közfeladat-ellátási tevékenysége között (lásd: Jegyző és Közigazgatás, XV. évfolyam 6. szám, 24. oldal - szerk.). A 2014-ben kiadott Gyűrűk és sugarak[4] keresztmetszete jóval szűkebb, ám ezzel párhuzamosan élesebb is: egy konkrét város, Hajdúböszörmény példáján teszteli a korábbi kutatómunka megállapításait.
A Külön utak ismét tágítja a vizsgálódás perspektíváját: a mű első részében visszatér a modellek feltárásához a nemzetközi minták bemutatásának segítségével, ezúttal a hálózatos szolgáltatások és a nagy humán ellátások területén. A kötet első része ágazati modelleket vizsgál, öt területen tekinti át a közfeladat-ellátás megszervezésének lehetséges mikéntjét. Ezek a víz- és csatornaszolgáltatás, a területi ellátásnyújtás az energiaszektorban, a közoktatás, a szociális szolgáltatások és a humán közszolgáltatások foglalkoztatási viszonyai. A második részben elhelyezett tanulmányok az Európai Unió által követett politikákra fokuszálnak. Végül, a kiadvány harmadik részében olvasható írások az empirikus vizsgálódás metódusát követik a járások, az egyház-finanszírozás, illetőleg a helyi forrásszabályozás átalakításának elemzése során. A témában laikusnak tekinthető olvasó számára is nyilvánvaló, hogy a válogatás hátterében a korábbi kiadványok hagyományait követve ismét megbújik a hazai valóság: a szerzők által feltett kérdéseket ugyanis részben a gazdasági válság hatásai, részben a tipikusan magyar kormányzati válaszok indukálták.
A tanulmánykötet címe tehát végső soron helytállóan sugallja, hogy a szerzők milyen fonalat követnek írásaikban. "Külön utak." A közszolgáltatások nyújtása az állam feladata - legalábbis ez az axiomatikus tétel érvényesült az 1980-as évek elejéig. Majd az évtized világpolitikai eseményei, illetve a tudományos megközelítésekben lezajlott paradigmaváltás privatizációs hullámhoz, s a magánszektor szerepének növekedéséhez vezetett a közfeladatok ellátásában. A magánszektor kiterjedt részvételét azonban a 2008-as gazdasági válság ismét megkérdőjelezte. A szerzők részben ebben a történeti kontextusban tárgyalják az általuk vizsgált részterületeket. Másrészt úgy tűnhet, mintha a közszolgáltatás-szervezésről alkotott elméleti keretek az elmúlt évtizedekben két végletet jelöltek volna ki. Ezek között egymástól többé-kevésbé eltérő, "külön utas" megoldások alakultak ki. A Kutatócsoport tagjai ezért változatos példák alapján veszik górcső alá az állam és/vagy a piac mindenhatóságába vetett elképzelések veszélyeit. A tanulmánykötet harmadik, az Empirikus modell címet viselő része kifejezetten magyar problémákra fokuszál. Meglehetősen sajátos válaszok születtek ugyanis az elmúlt években a közszolgáltatás-szervezés- problémáira idehaza: a járások újbóli "feltalálása", az egyházak részvétele a feladatellátásban biztosan nem tekinthetőek tipikus válasznak a nemzetközi gyakorlatok fényében. Vajon e tipikusan magyar válaszok újabb különutas megoldásnak tekinthetőek-e?
Aktualitás és alkalmazott módszerek. A tanulmánykötet megjelenése különösen aktuális, hiszen a benne foglalt írások mindegyike olyan kérdéseket vesz górcső alá, amelyek az elmúlt években, vagy épp ezekben a hónapokban a hazai politikai és társadalomtudományi diskurzus, illetve kifejezetten a kormányzati politika és a jogalkotás középpontjában állnak.
Ilyennek tekinthető többek között, hogy a vízdíj csökkentésével összefüggésben a közelmúltban felmerült a vízszolgáltatók államosításának terve,[5] továbbá az, hogy részben az úgynevezett "rezsicsökkentés", részben a Déli Áramlat gázvezeték megépítési szándéka miatt[6] gyakorlatilag folyamatosan változik az energiaszektorra vonatkozó jogi környezet[7] és az energiaadók rendszere. Említhetjük fentiek mellett a közoktatás 2010-ben megindult és máig tartó átalakítását[8] az egyetemi szférát is magában foglaló[9] változtatásokkal egyetemben, amely továbbra is a kormányzati politika egyik sarokkövét képezi, s általában az államnak a közszolgáltatások területén való részvételét érintően folyamatosak mind a szakmai, mind a közéleti viták.
A tanulmánykötetben található írások tehát a fentebb jelzett vitakérdéseket teszik alapos vizsgálat tárgyává. A szerzők arra a könyv ismertetőjében is feltett kérdésre keresik a választ, hogy "milyen modelleken alapul valójában egyik vagy másik nagy közösségi feladat ellátásának a szervezése?" Tehát modelleket vizsgálnak az összehasonlító jog eszközrendszerét felhasználva.[10] A jogösszehasonlítás azonban nem lehet elszigetelt, önmagáért való folyamat. Amennyiben ugyanis arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes megoldások, a máshol alkalmazott minták és modellek közül melyek azok, amelyek nálunk is sikerrel bevethetőek volnának, érdemes tekintetbe vennünk azokat a tár-
- 27/28 -
sadalmi, gazdasági és történelmi tényezőket, amelyekbe a vizsgálat alá vont jogi megoldások sikerrel illeszkedtek be. A jogösszehasonlítás során tehát nem csupán egy-egy elszigetelt megoldásra, hanem a valóságnak legalábbis egy szeletére kell odafigyelni: »a jogösszehasonlítás problémaspecifikus, azaz a megválaszolandó kérdést állítja középpontba. Ebből kifolyólag a komparatista metodika kevéssé állhat közel a "száraz", dogmatikusan pozitivista jogtudományhoz, inkább azon területekkel van kapcsolatban - pl. a szociológiai irányzatok -, amelyek szintén a "létet magát" veszik szemügyre.«[11]
Mindazonáltal a kötetben természetesen az összehasonlítással mint alkalmazott módszerrel találkozhatunk elsősorban, amelynek egy kifejezett célja van: a nemzeti jogrendszer fejlődésének elősegítése példaadó külföldi tapasztalatok alapján.[12]
Jogállami keretek. Bár jelen ismertető keretei arra nem adnak lehetőséget, hogy a tanulmánykötetben található valamennyi írást alapos vizsgálat tárgyává tegyük, azt azonban érdemes kiemelni, hogy a kötetben található, egymással egyébiránt helyenként szorosabb, helyenként lazább módon összefüggő tanulmányokat egy gondolatfüzérre szövi fel a jogállamiság követelménye, mint olyan elvárás, amelyre a közszolgáltatások megszervezése és nyújtása során - történjen az bármilyen modell szerint is - mindenkor tekintettel kell lenni. A továbbiakban ennek legplasztikusabb példáit emelem ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
