A jogállamiság nem tud a gyakorlatban érvényesülni és a hétköznapi életben gyökeret verni akkor, ha a jogot kereső személyek számára nincs alkotmányos biztosíték arra, hogy a jog tartalmát olyan megfelelő színvonalú, intézményes szakmai segítség igénybe vételével ismerhessék meg, illetve érvényesíthessék, amely intézmény a tárgyilagos szakmai szolgáltatás érdekében független és közbizalmat élvez.
A jog uralmának alkotmányos követelménye kiváltképp nem érvényesülhet megfelelően, ha az Alkotmány által biztosított alapjogok védelmének nincs intézményes biztosítéka. A jogállam keretei között az egyéni jogérvényesítés, s ezen belül különösképpen az alapjogok érvényesítésének alkotmányos biztosítéka a független és közbizalmat élvező ügyvédi hivatás, amelynek közjogi kereteit alkotmányos követelmények jelölik ki.
Noha az ügyvéd szót Alkotmányunk - hasonlóan a legtöbb európai alkotmányhoz - egyáltalán nem tartalmazza,[1] az ügyvédi hivatással ás annak közjogi, alkotmányjogi jelentőségével az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozik.
A jelen írás az Alkotmánybíróság határozatai közül azokkal kíván foglalkozni, amelyek alapján meghatározható az ügyvédség jogállami szerepét megalapozó alapjogvédelmi funkciója, illetve megfogalmazhatók az ügyvédségre vonatkozó jogi szabályozással szemben támasztott alkotmányos követelmények.
Ügyvédi hivatás közjogi helyzetének kulcsa az ügyvéd által a jogot kereső személyeknek tipikusan megbízás - tehát alapvetően magánjogi jogviszony keretében, kivételesen közigazgatási aktusban megtestesülő kirendelés - alapján nyújtott jogvédelemben keresendő.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti jogállamiság a "jog uralmát"[2] jelenti.
A jogállamiság nem tud a gyakorlatban érvényesülni és a hétköznapi életben gyökeret verni akkor, ha a jog nem válik "mindennapi kenyérré", ha a jogot kereső személyek számára nincs alkotmányos biztosíték arra, hogy a tételes jog tartalmát olyan megfelelő színvonalú, intézményes szakmai segítség igénybe vételével ismerhessék meg, illetve érvényesíthessék, amely intézmény a tárgyilagos szakmai szolgáltatás érdekében független és közbizalmat élvez.
A jog uralmának alkotmányos követelménye kiváltképp nem érvényesülhet megfelelően, ha az Alkotmány által biztosított alapjogok védelmének nincs intézményes biztosítéka. A jogállam keretei között az egyéni jogérvényesítés, s ezen belül különösképpen az alapjogok érvényesítésének alkotmányos biztosítéka a független és közbizalmat élvező ügyvédi hivatás, amelynek közjogi kereteit alkotmányos követelmények jelölik ki.
Ezen alkotmányos követelmények az Alkotmánybí-
- 40/41 -
róság döntései alapján fogalmazódnak meg. Az ügyvédi szolgáltatásoknak az Európai Unió belső piacához való kötődése miatt figyelemmel kell lenni a közösségi jog releváns szabályaira és az Európai Közösségek Bíróságának vonatkozó esetjogára is, ez utóbbi jogforrások a jelen dolgozatban csak annyiban kerülnek tárgyalásra, amennyiben az az ügyvédség közjogi helyzetéhez szorosan kapcsolódik.
Az ügyvédség alapjogok védelmét biztosító funkciójának középpontjában a védelemhez való jog érvényesülésének alkotmányos garantálása áll, de ide sorolható az ügyvédségnek a bírósághoz fordulás jogában illetve a jogorvoslati jog gyakorlásában játszott garanciális szerepe is.
Az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében szabályozott védelemhez való jog érvényesítéséhez kapcsolódó ügyvédi tevékenység képezi az ügyvédség közveden alapjogvédelmi funkciójának gerincét, de ehhez a közvetlen alapjogvédelmi funkcióhoz kapcsolódik a bírósághoz fordulás jogának [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], illetve a jogorvoslati jog [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] gyakorlásához nyújtott ügyvédi támogatás is. Az ügyvédi hivatás közvetett alapjogvédelmi funkciója az Alkotmány XII. fejezetében szabályozott - az Alkotmány 57. § (1), (3) és (5) bekezdésén kívüli - alapjogok védelmében kifejtett ügyvédi tevékenységek kifejtésében határozható meg.
Az ügyvédség alapjogvédelmi funkcióját az Alkotmánybíróság a 428/B/1998. AB határozatában a következőképpen határozta meg:
"A jogi képviselet és a büntető védelem ellátása folytán az ügyvéd hivatása minden egyéb hivatástól eltér abban a tekintetben, hogy az Alkotmány XII. Fejezetében felsorolt valamennyi alkotmányos joggal - azok érvényesítésének garanciális jelentőségű eszközeként - szoros kapcsolatban áll, a védelemhez való joggal pedig közvetlenül az Alkotmány 57. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés fűzi össze."
Az ügyvédség alapjogvédelmi funkcióját tehát az Alkotmánybíróság olyan jelentőségű elhatároló ismérvként jeleníti meg, amely megkülönbözteti az ügyvédi hivatást minden más egyéb foglalkozástól vagy hivatástól, s ezzel az alapjogvédelmi funkció, mint az ügyvédi hivatás egyik differencia specifica-ja is meghatározásra kerül.[3]
Az ügyvédi hivatás közjogi meghatározottsága az alapjogok védelmében és érvényesülésében az ügyvédség által betöltött jogállami szerepből adódik, ebből következően az ügyvédségre vonatkozó közjogiszabályozás alkotmányos követelményeinek meghatározása körében az Alkotmánynak az alapjogok védelmére vonatkozó szabályozásából kell kiindulni.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
Az ügyvédség alapjogvédelmi funkciója érvényesülésének érdekében az Alkotmány 8. § (1) bekezdése alapján az államot egy negatív és egy pozitív tartalmú kötelezettség egyaránt terheli.
Az államot terhelő negatív kötelezettség tartalma az, hogy az államnak - mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás során - tartózkodnia kell az ügyvédi hivatás alapjogvédelmi funkcióját biztosító garanciális szabályok megsértésétől.
Az ügyvédi hivatás alapjogvédelmi funkciójának két fő garanciális pillére egyrészt az ügyvédség, mint intézmény illetve az ügyvédi hivatás függetlensége másrészt az ügyvédséggel szembeni közbizalom törvényi biztosítékrendszere adja. Ha ugyanis az ügyvédség intézménye vagy az ügyvéd maga nem független az államtól, vagy a jogérvényesítésben ellenérdekű féltől, illetve ha az ügyvédi intézménnyel szemben megnyilvánuló közbizalom megszerzését és fenntartását az állam megfelelő közjogi szabályozás útján kielégítően nem biztosítja, akkor az alapjogvédelmi funkció alkotmányos garanciarendszere sérülhet, s ez az Alkotmány 8. § (1) bekezdése szerinti állami intézményvédelmi kötelezettség - mulasztásban megnyilvánuló - megsértését jelentheti. Az Alkotmány 8. § (1) bekezdéséből fakadó, és az ügyvédség alapjogvédelmi funkciójának közjogi garanciáját képező intézményvédelmi kötelezettség alapján az állam köteles megteremteni az ügyvédi függetlenség és az ügyvédi titok alkotmányos védelmének közjogi biztosítékrendszerét, ha ezt elmulasztja, azzal az Alkotmány 8. § (1) bekezdését sérti meg.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
