A Pp. 114/A. § (2) bekezdése szabályozza részletesen, hogy melyek azok a mulasztások, amelyekre hivatkozással a kifogás előterjeszthető. A kifogásban tehát nem elég általánosságban hivatkozni az ügyben eljáró bíróság mulasztására, és nem minden mulasztás alkalmas a kifogás megalapozására. A kifogással orvosolni kívánt sérelem alapjául kizárólag a hivatkozott törvényhely valamelyik pontjában foglaltak szolgálhatnak. Közös vonása az itt szabályozott mulasztásos eseteknek a bíróság passzivitása, míg abban különböznek, hogy a bíróság részéről fennálló mulasztásos helyzet milyen előzményeket követően alakult ki.
a) A Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kifogás volt a leggyakoribb az eddig elbírált ügyekben. E jogszabályhely szerint kifogás akkor terjeszthető elő, ha a törvény a bíróság részére az eljárás lefolytatására, eljárási cselekmény elvégzésére vagy valamely határozat meghozatalára határidőt állapít meg, azonban az eredménytelenül eltelt. E pont alkalmazásában elsősorban az eljárási törvény, tehát a Pp. által előírt határidők eredménytelen eltelte vizsgálandó.
A Pp. számos rendelkezése törvényi határidőt szab valamely eljárási cselekmény elvégzésére, így egyebek között a tárgyalás kitűzésére is. A Pp. 125. § (1) bekezdése szerint a bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről, míg a (3) bekezdés szerint a tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen. A Pp. 142. § (2) bekezdése szerint a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követő legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen.
A felterjesztett kifogások több esetben a négy hónapot meghaladó időtartamot kifogásolták, ezért állást kellett foglalni abban a kérdésben, hogy a négyhónapos határidőre vonatkozó törvényi követelmény érvényesülésének elmaradása eljárás elhúzódása miatti kifogást megalapoz-e. Ehhez azt kellett vizsgálni, hogy eljárási cselekményt mulaszt-e a bíróság azáltal, ha az első tárgyalást - bár a harminc napos törvényi határidőn belül, de - úgy tűzte ki, illetve a folytatólagos tárgyalást úgy halasztotta el, hogy annak időpontja négy hónapon túli időtartamra esik. A kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság ilyen esetben hozhat-e utasítást az "elmulasztott" eljárási cselekmény elvégzésére [Pp. 114/A. § (1) bekezdés], illetve a mulasztó bíróságot határidő tűzésével az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére felhívhatja-e [Pp. 114/B. § (4) bekezdés].
Az e körben kialakult értelmezés szerint a tárgyalás kitűzésével összefüggésben mulasztás, vagyis az eljárási cselekmény elvégzésére megállapított határidő eredménytelen eltelte akkor következik be, ha a bíróság az első tárgyalás kitűzésére előírt törvényi határidőt nem tartja be, 30 napon belül nem intézkedik annak kitűzéséről [Pp. 125. § (1) bekezdés]. Az a további követelmény, hogy az első tárgyalás a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követő legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen [Pp. 125. § (3) bekezdés], illetve, hogy a folytatólagos tárgyalás ugyanezen időtartamon belül megtartható legyen [Pp. 142. § (2) bekezdés], nem az eljárási cselekmény elvégzésére megszabott törvényi határidő.
Ezt az álláspontot erősítik az alábbi érvek:
• az eljárási cselekmény elvégzésére megállapított határidő eredménytelen eltelte [Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pont], mint törvényi feltétel nem valósul meg, ha a tárgyalás határidőn belül kitűzésre kerül,
• a bíróság a felterjesztésben számot ad arról, hogy a hiányolt eljárási cselekmény elvégzésére milyen okból nem került sor [Pp. 114/B. § (2) bekezdés] -nem értelmezhető ilyen esetben, mert nincs "hiányolt eljárási cselekmény",
• a kifogást elbíráló bíróság a mulasztó bíróságot határidő tűzésével az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételére hívja fel [Pp. 114/B. § (4) bekezdés] - nem alkalmazható, mivel nincs mulasztó bíróság és az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedést tenni nem kell és nem lehet, miután a tárgyalás kitűzése megtörtént.
- A Fővárosi Ítélőtábla 1. Pkf. 26.114/2006/2. számú végzésével elutasította azt a kifogást, mely a tárgyalás elhalasztásával egyidejűleg kitűzött új tárgyalás négy hónapon túli időpontját sérelmezte. Megállapította. hogy nem minősülhet kifogást megalapozó mulasztásnak, ha az eljárási cselekményt a bíróság elvégezte - a tárgyalást kitűzte - annak időpontjánál azonban nem érvényesült a Pp. 125. § (3) bekezdésében, illetve a 142. § (2) bekezdésében foglalt négy hónapon belüli időközre vonatkozó szabály. Kifejtette, hogy a kifogás törvényi szabályozása mulasztó bíróságot, hiányolt, azaz el nem végzett eljárási cselekményt feltételez, mely sérelmes helyzet orvoslása céljából arra jogosítja fel a kifogást elbíráló bíróságot, hogy határidő tűzésével felhívja a mulasztó bíróságot az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedések megtételére [Pp. 114/B. § (4) bekezdés]. A már kitűzött tárgyalás esetén az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedéseket tenni nem kell, a tárgyalás időpontjának előrehozatalára vonatkozó intézkedést pedig nyilvánvalóan nem tehet a kifogást elbíráló bíróság. (Megjegyzendő, hogy a négy hónapot meghaladó időtartamba esett a nyári tárgyalásmentes időszak.)
- A 9. Pkf. 26. 373/2006. számú ügyben ugyancsak alaptalannak találta a négyhónapos időközt minimális mértékben meghaladó időpontra kitűzött folytatólagos tárgyalás miatti kifogást, és azt állapította meg, hogy a tárgyalási nap kitűzése a másodfokú bíróság részéről érdemben nem bírálható felül, olyan utasítás sem adható, mely az elsőfokú bíróságot arra kötelezné, hogy e tárgyalást korábban tartsa meg. Úgy értékelte, hogy a néhány napos eltérés az eljárás elhúzódását nem jelenti, és nincs összhangban az eljárás elhúzódása miatti kifogás bevezetésének céljával.
- A 9. Pkf. 26.375/2006/2. számú végzés indokolása azt hangsúlyozza, hogy a folytatólagos tárgyalás időpontjánál a négy hónapos határidő néhány napos túllépése egyrészt nem jelenti az eljárás érdemi elhúzódását, másrészt a kifogást elbíráló bíróság "nem tud olyan, az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedést megtenni, amely az adott esetben ennél hatékonyabb intézkedést jelentene".
- A Legfelsőbb Bíróság Kökif. IV. 37. 442/2006/2. számú kifogást elutasító végzésének indokolása némileg eltérő szemléletet tükröz. A kifogás azt sérelmezte, hogy a másodfokú elbírálásra 2006. május 2. napján érkezett ügyben a tanács elnöke 2006. október 14. napjára tűzte ki a fellebbezés elbírálását. A Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a Fővárosi ítélőtáblának a felterjesztéssel egyidejűleg előterjesztett előadását, statisztikai adatait és kitűzési rendjét. Megállapította, hogy a "felperesek által indított per nem tartozik a soron kívüli ügyek közé; így az érkezés sorrendjében, a felterjesztést követően beállt törvénykezési szünetre is figyelemmel, az elbírálásra kijelölt tanács folyamatosan kitűzött ügymennyiségére tekintettel, a tanácsülés időpontja négy hónapon belül nem, hanem körülbelül 5 és fél hónapra volt legkorábban kitűzhető".
Összegezve megállapítható, hogy a jogintézmény megteremtésével elérni kívánt cél - az eljárás folyamatosságának biztosítása, az úgynevezett inaktív időszakok kiszűrése - szempontjából a négy hónapon túli tárgyalási időpont miatti sérelem orvoslására nem alkalmas eszköz a kifogás intézményének biztosítása. Egyrészt azért, mert a már kitűzött első, illetve az új időpontra elhalasztott folytatólagos tárgyalás esetében az eljárás folyamatosságának követelménye megvalósul, másrészt, mivel a tárgyalás tartásának, mint eljárási cselekménynek korábbi időpontban történő elvégzésére vonatkozó intézkedést a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság sem elvi, sem gyakorlati okokból nem tehet.
Idetartozó kérdésként merül fel, hogy amennyiben nem törvény, hanem alacsonyabb szintű jogszabály ír elő határidőt a bíróság számára a határozat meghozatalára, annak eredménytelen eltelte is megalapozhatja-e a kifogás előterjesztését, továbbá vitatott az is, hogy törvény vagy más jogszabály által a bírósági határozathozatalra előírt határidő a fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság határozathozatalára is vonatkozik-e.
- A Fővárosi ítélőtábla előtt 16. Gpkf. 44.059. és 44.060/2006. szám alatt folyamatban volt ügyekben letét elfogadása iránti kérelem felől döntött az elsőfokú bíróság, az e tárgyban hozott határozat elleni fellebbezés került az ítélőtábla elé. A kifogás előterjesztője azzal érvelt, hogy mivel a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet 22. § (1) bekezdésében foglalt szabály szerint a letét elfogadásáról a kérelem beérkezésétől számított 8 munkanapon belül határoz a bíróság, ez az elintézési határidő a Pp. 239. §-a alapján a másodfokú eljárásra is irányadó, tehát a felterjesztett iratok megérkezésétől számított 8 munkanapon belül a másodfokú bíróságnak is határoznia kellett volna.
Az ügy kapcsán felmerülő első kérdést illetően - a miniszteri rendeletben megállapított elintézési határidő a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazása szempontjából "törvényi" határidőnek minősül-e helyes álláspontnak az tűnik, hogy csak törvény által előírt határidő eredménytelen eltelte alapozhatja meg az eljárás elhúzódása miatti kifogást. Ez következik a Pp. kifogásra vonatkozó szabályozásának megfogalmazásából, nyelvtani értelmezéséből. A második kérdésre, nevezetesen, hogy a határozathozatalra előírt jogszabályi határidő a másodfokú bíróságra is irányadó-e, nemleges a válasz, tehát amennyiben törvény határidőt ír elő valamely döntés meghozatalára, az az elsőfokú bíróság eljárására vonatkozik. A jogalkotó ugyanis, ha a másodfokú eljárásban valamely eljárási cselekmény elvégzésére vagy határozat meghozatalára határidőt kíván szabni, ezt külön rendelkezéssel teszi (pl. sajtó-helyreigazítási perekben a másodfokú tárgyalás kitűzésére vonatkozó szabály). b) A Pp. 114/A. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kifogás akkor terjeszthető elő, ha a bíróság az ügyész, az eljárásban résztvevő személy, a megkeresett szerv vagy személy részére az eljárási cselekmény elvégzésére határidőt tűzött ki, amely eredménytelenül eltelt és a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket. A jogalkotó itt a bíróság olyan passzivitását jelöli meg a kifogás előterjesztésének alapjául, amikor eltűri mások (eljárásban résztvevő személyek, megkeresett szervek) mulasztását, a késedelem elhárítása iránt nem intézkedik, illetve nem alkalmazza a mulasztóval szemben a mulasztás lehetséges jogkövetkezményeit.
Az e pontra alapított kifogás elbírálásánál is hangsúlyozandó a jogintézmény célja, rendeltetése. Az eljárás folyamatosságának biztosításához csak akkor indokolt lehetővé tenni a kifogásolási jogot, ha a mások általi mulasztás valóságos jogsérelmet idézett elő és az ügyben eljáró bíróság e helyzet megszüntetése iránti intézkedést mulasztja el. Lényegében kettős mulasztást tételez fel: egyrészről valamely eljárási cselekmény elvégzésére a bíróság által kitűzött határidőnek mások általi elmulasztását, másrészről azt, hogy a bíróság elmulasztja az intézkedést a mulasztóval szemben. A bíróság ezen mulasztása csak akkor teszi alapossá a kifogást, ha kihat az eljárás folyamatosságára, emiatt áll az ügy, annak előrehaladása megakad. Nem fér össze ugyanis a kifogás céljával és a rendeltetésszerű joggyakorlással, ha az ügy menetére kihatással nem bíró késedelem vagy bármely jelentéktelen határidő túllépés miatt annak szankcionálása elmaradására hivatkozással terjesztenek elő kifogást.
- A Fővárosi Ítélőtábla a 9. Pkf. 26.371/2006. számú ügyben a kifogás azért bizonyult alaptalannak, mert bár az alperes a bíróság által kitű-zött határidőre az ellenkérelmet nem terjesztette elő, ez a mulasztása azonban az eljárás elhúzódását semmilyen módon nem eredményezte, mivel még a következő tárgyalás előtt a felperesekhez megküldésre került az alperesi beadvány. Így a felperesek oldalán nincs olyan érdeksérelem, amelynek elhárításáról a kifogást elbíráló bíróságnak intézkednie kellett volna.
- A 9. Pkf. 26.292/2006. számú ügyben a kifogás előterjesztői azt sérelmezték, hogy az alperes az ügyben tartott tárgyalásokat megelőzően késedelmesen, nem a Pp. 141. § (4) bekezdése szerinti kellő időben juttatta el az ellenkérelmét, és a bíróság e magatartás elleni megfelelő intézkedéseket elmulasztotta. A kifogást elutasító végzés indokolása rámutat arra, hogy az idézett jogszabályhely az írásbeli előkészítés esetére vonatkozik, és az adott ügyben - a hatályba lépésre tekintettel vizsgálandó 2006. április 1. napja utáni percselekmények tekintetében - az alperest ilyen kötelezettség, illetve annak elmulasztása nem terhelte. Mivel a bíróság az alperesek részére nem tűzött olyan határidőt, melyet 2006. április 1. napját követően elmulasztottak volna, így a mulasztóval szembeni intézkedés sem merült fel.
- A Legfelsőbb Bíróság Pk. VI. 25.027/2006/2. számú végzésével elbírált ügyben a kifogás tárgya az volt, hogy a Fővárosi ítélőtábla 2006. július 13-i tárgyalásán 15 napos határidővel kitűzött eljárási cselekményt az alperes nem teljesítette (nem terjesztette elő az előkészítő iratot) és a határidő eredménytelen elteltét követően a bíróság nem intézkedett a mulasztás elhárítása érdekében. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes mulasztása a törvénykezési szünet idejére esett, ezért a másodfokú bíróság a 2006. augusztus 28. napján tett intézkedéssel határidőben eleget tett a törvényben foglaltaknak, mely intézkedéséről a kifogás előterjesztőit is tájékoztatta. A végzés indokolása kiemeli, hogy e jogszabályhelyre alapított kifogás egyik feltétele az eljárási cselekmény elvégzésére kitűzött határidő eredménytelen eltelte, a másik feltétel, hogy a bíróság a mulasztóval szemben nem alkalmazta a törvény által lehetővé tett intézkedéseket. Ez utóbbi körben hangsúlyozza, hogy a törvény a bíróság mérlegelésére bízza, a sérelmezett helyzet megszüntetése érdekében milyen intézkedést talál szükségesnek. így mérlegelési körbe tartozik annak elbírálása, hogy mikor áll fenn a pénzbírság alkalmazásához a Pp. 8. § (4) bekezdésében foglalt azon feltétel, mely szerint a mulasztás a per befejezését késlelteti. A határozat azt is leszögezi, hogy az ügyben eljáró bíróságnak az eljárás elhúzódása miatti kifogásról alakszerű határozatot hoznia nem kell. Abban az esetben, ha alaposnak tartja, a szükséges intézkedéseket megteszi és erről a kifogás előterjesztőjét értesíti, ellenkező esetben a kifogás elbírálására hatáskörrel rendelkező bírósághoz felterjeszti és a felterjesztéssel egyidejűleg ad számot arról, hogy a hiányolt cselekmény elvégzésére milyen okból nem került sor.
c) A Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontja szerint a kifogás akkor terjeszthető elő, ha a bíróság elmulasztotta a perek ésszerű időn belül történő befejezésére irányuló kötelezettségét azáltal, hogy az ügyben a bíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt az az ésszerű időtartam, amely elegendő volt arra, hogy a bíróság az eljárási cselekményt elvégezze, vagy annak elvégzéséről rendelkezzen, azonban a bíróság ezt nem tette meg. Amíg a Pp. 114/A. § (2) bekezdés a) és b) pontja konkrét - napokban, hónapban mérhető - határidő elmulasztása miatti sérelmet szabályoz, addig a c) pontban megvalósuló mulasztás vagy késedelem nem ilyen egzakt módon mérhető: a számokban kifejezhető határidő helyett itt az ésszerűség követelménye kerül a középpontba. E megfogalmazás alá tartozónak tekinthető minden olyan sérelem, amely az a) és b) pont alatt konkrétan nevesített esetek körébe nem vonható. Az idetartozó mulasztás eltérő jellegű, lényegében egy gyűjtőfogalomról van szó, minden olyan helyzetet magában foglal, amikor az ésszerűség követelménye indokolta volna a bíróság intézkedését, de az elmaradt.
Azt, hogy mi minősül ésszerű időtartamon belüli intézkedésnek, az ügy körülményei alapján lehet csak meghatározni. A konkrét ügy ismeretében és azon belül is az adott eljárási szakasz időigénye alapján dönthető el, hogy mulasztott-e az ésszerűség követelményével szemben a bíróság. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a bíróság utolsó érdemi intézkedéséhez viszonyítottan vizsgálandó, hogy eltelt-e az az ésszerű időtartam, ami a további eljárási cselekményhez vagy újabb intézkedéshez elegendő. Az erre a pontra alapított kifogást tehát egy korábbi bírói intézkedést követő inaktív szakasz alapozhat csak meg, amely a bíróságnak egy adott időszakra vonatkozó olyan passzivitása, ami ésszerű magyarázattal már nem védhető.
Az eddig elbírált ügyekből szerzett tapasztalat szerint a törvénynek ezen pontjára alapított kifogások általánosságban sérelmezték az ügy elhúzódását, azt, hogy hosszabb ideje - évek óta - tart az eljárás. Lényegében a Pp. 2. §-ában alapelvi szinten megfogalmazott követelmény érvényesülésének a hiányát sérelmezték a kifogás előterjesztésével. Ez azért nem elegendő, mert a kifogás jogintézményének Pp.-beli szabályozása egy meghatározott, az adott ügyön belül nevesíthető mulasztás, késlekedés (inaktív időszak) miatti sérelem orvoslását teszi lehetővé. Olyan esetben, ha az ügyben eljáró bíróság nem mulasztja el sem a törvényi határidőn belüli, sem az ésszerű időtartamon belüli eljárási cselekmények megtételét, és erre tekintettel az eljárás folyamatossága nem kérdőjelezhető meg - de ennek ellenére mégis késik az ügy érdemi elbírálása - a kifogásra vonatkozó szabályozás nem teszi lehetővé, hogy a felsőbb szintű bíróság az ügy érdemi befejezésére vonatkozó intézkedést tegyen.
- A Fővárosi ítélőtábla a 9. Pkf. 25.896/2006. számú ügyben a Pp. 114/A. § (2) bekezdés c) pontjára alapított kifogásban azt sérelmezte az előterjesztő, hogy a bíróság jogerős felfüggesztő végzésének meghozatala óta eltelt az az ésszerű határidő, amely indokolja az ügy továbbviteléhez szükséges intézkedés megtételét. Ennek elmaradása sérti a felperesnek a per ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát. Az elutasító végzés indokolása rámutat arra, hogy az ügyben eljáró bíróságot mulasztás nem terheli, mert a felfüggesztő végzés hozatalát követően nincsen olyan eljárási cselekmény, amelyet a bíróságnak a per ésszerű időn belül történő befejezése érdekében kötelessége lenne megtenni.
- A 15. Gpkf. 44. 474/2006. számú ügyben ugyanezen jogszabályhelyre alapított kifogás azt sérelmezte, hogy a felszámoló intézkedése ellen benyújtott kifogás elbírálásához szükséges észszerű idő többször is eltelt. Az elutasító végzés indokolása szerint az eljárásnak nem célja annak vizsgálata, és erre vonatkozó határozat hozatala, hogy a bíróság a korábbi intézkedései kapcsán esetlegesen mulasztott-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság időközben - az iratok felterjesztése előtt - határozatot hozott, nincs ezért olyan intézkedés, amelynek megtételére vagy foganatosítására az ítélőtábla felhívhatná az eljáró bíróságot. ■
Visszaugrás
