2020. május 28-i WWK Lebensversicherung auf Gegenseitigkeit végzés, C-803/19, ECLI:EU:C:2020:413
Az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 36. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 35. cikkének (1) bekezdését, illetve a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) 186. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 185. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezésekkel nem ellentétes azon nemzeti szabályozás, amely szerint a biztosítottnak a biztosítási szerződéstől való elállása esetén az általa fizetendő, a biztosító által beszedett és az állam részére befizetett biztosítási adó kivételt képez azon összegek alól, amelyeket a biztosítónak a biztosított részére vissza kell fizetnie, mivel ezen adóvisszatérítést az adóhatóságtól kell kérni, vagy adott esetben a biztosítótól kártalanítást kell követelni, amennyiben a biztosítási szerződésre alkalmazandó jog szerint érvényes, a biztosítási adóként fizetett ilyen összegek visszakövetelésére vonatkozó eljárási szabályok nem kérdőjelezik meg a biztosított uniós jogból eredő elállási jogának a tényleges érvényesülését, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.
2020. július 16-i Belgischer Staat ítélet, C-73/19, ECLI:EU:C:2020:568
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a "polgári és kereskedelmi ügyeknek" az e rendelkezésben szereplő fogalmába tartozik az olyan kereset, amelyet valamely tagállam hatóságai valamely más tagállamban letelepedett eladók vagy szolgáltatók ellen indítanak, és amelynek keretében e hatóságok elsődlegesen az állítólagosan jogellenes tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot képező jogsértések fennállásának a megállapítását és azok megszüntetésének az elrendelését kérik, valamint járulékos jelleggel közzétételi intézkedések elrendelését, és kényszerítő bírság kiszabását.
2020. november 12-i Bulstrad Vienna Insurance Group АD ítélet, C-427/19, ECLI:EU:C:2020:914
1) A 2013. december 11-i 2013/58/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 274. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az illetékes hatóság arra vonatkozó határozata, hogy az érintett biztosítótól visszavonja az engedélyt és ideiglenes felszámolót nevez ki, csak abban az esetben minősülhet az e cikk értelmében valamely "biztosító tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatnak", ha az e biztosító székhelye szerinti tagállam joga előírja vagy azt, hogy ezen ideiglenes felszámoló jogosult az említett biztosító eszközeinek értékesítésére és az ebből származó bevételnek e biztosító hitelezői közötti szétosztására, vagy pedig előírja azt, hogy ugyanezen biztosító engedélyének visszavonása azzal a hatással jár, hogy automatikusan megindítja a felszámolási eljárást, anélkül hogy e célból valamely külön hatóságnak formális döntést kellene hoznia.
2) A 2013/58 irányelvvel módosított 2009/138 irányelv 274. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha nem teljesülnek azok a feltételek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy valamely biztosító engedélyének visszavonásáról és ideiglenes felszámolójának kinevezéséről szóló határozat az e cikk értelmében vett, valamely "biztosító tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatnak" minősüljön, az említett cikk nem írja elő a többi tagállam bíróságai számára azt a kötelezettséget, hogy az érintett biztosító székhelye szerinti tagállam jogát alkalmazzák, amely az ilyen biztosítóval szemben indult összes bírósági eljárás felfüggesztéséről rendelkezik.
*
3452/2020. (XII. 9.) AB VÉGZÉS
A Kúria Pfv.V.20.509/2018/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (kártérítés iránti per)
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.509/2018/7. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.206/2016/50. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 26.P.25.417/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Grád András ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.509/2018/7. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.206/2016/50. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 26.P.25.417/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel az véleménye szerint ellentétes az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével és a XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] 2. Az indítványozó (az alapügy felperese) a tulajdonát képező ingatlanra vagyonbiztosítási szerződést kötött az alperes biztosítótársasággal. Az ingatlanon lakóépület állt, amely nem volt lakott. Az ingatlanon álló családi házban 2009. április 18-án ismeretlen személy jelentős mennyiségű égésgyorsító anyagot öntött szét, amelyet meggyújtott, ezáltal a lakóépület földszintje, tetőtere kiégett, az alagsor károsodott. Az épületben 2009. április 20-án ismételten gyújtogatás történt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a rongálás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytatott eljárást a 2010. április 6-án kelt határozatával felfüggesztette, mivel az elkövető kiléte nem volt megállapítható. Időközben az épület elbontásra került az önkormányzat határozatára figyelemmel. A felperes kárbejelentését követően az alperes kifizetést nem teljesített.
[3] Az elsőfokú bíróság a 26.P.20.728/2011/127. számú ítéletével az indítványozó mint I. rendű felperes és egy bank mint II. rendű felperes kártérítés megfizetése iránt indított keresetét elutasította. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 22.Pf.20.461/2015/12. számú részítéletével a II. rendű felperes tekintetében helybenhagyta, míg az I. rendű felperes vonatkozásában hatályon kívül helyezte és előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 3. § (3) bekezdése alapján határozza meg a konkrét bizonyítási terhet.
[4] Az indítványozó a megismételt eljárásban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 536. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés a) pontjára, 553. § (1) bekezdésére, 567. § (1) bekezdésére és 198. § (1) bekezdésére alapított keresetében az alperest 266 000 000 forint biztosítási összeg és annak 2009. április 20-tól a kifizetésig járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamata megfizetésére kérte kötelezni.
[5] A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság újonnan meghozott 26.P.25.417/2015/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Az indítványozó fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 4.Pf.21.206/2016/50. számú ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[6] Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a keresetnek helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan az alperes helytállási kötelezettségét megállapító közbenső ítélet meghozatalát és az összegszerűség vonatkozásában az elsőfokú bíróság új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet Pfv.V.20.509/2018/7. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
[7] 3. Az indítványozó ezt követően nyújtott be alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybírósághoz. Véleménye szerint az ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésével, erre tekintettel kérte az ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi a peres eljárás észszerűtlen elhúzódása, a bizonyítási teher 7 év után történő megváltoztatása, a bizonyítási teher meghatározása olyan módon, hogy a felperesnek nemleges bizonyítási indítványt kellett volna tennie. Kifogásolja a Kúria azon álláspontját, miszerint a másodfokú bíróság "csupán" a bizonyítási eljárást helyezte új alapokra, nem a jogvita elbírálását, és helybenhagyta azon megállapítást, mely szerint felperesnek lehetősége lett volna bizonyítania, hogy nem ő tárolta a nagy mennyiségű gyúlékony anyagot. Az e körben tett további bizonyítási indítványát a bíróság teljes mértékben mellőzte, arra hivatkozással, hogy nem lehetett teljes mértékig aggálytalan vallomásként értékelni. Az eljárásban az elsőfokú bíróság elmulasztott eleget tenni tájékoztatási kötelezettségének, melyre az ítélőtábla részítéletében fel is hívta, azonban a megismételt eljárásban sem a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) Polgári Kollégiumának 1/2009. (VI. 24.) PK számon közzétett, a polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló véleményének megfelelően járt el.
[8] A tulajdonhoz való jog, valamint a tulajdonnal való szabad rendelkezési jog sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a tisztességtelen bírósági eljárás következtében egy jogszerűen megkötött szerződés alapján a biztosítási esemény bekövetkezte után az alperes helytállási kötelezettségének nem tett eleget. Az ítélet meghozatalával a bíróság olyan, fogyasztókkal szembeni tisztességtelen gyakorlatokkal szemben nem lépett fel, mellyel végső soron kompenzáció nélkül hagyott egy súlyos káresetet. A biztosító "házi" szakértője által felbecsült kár összege jóval alacsonyabban került megállapításra, mint később az eljárásban független szakértő által megállapított kár összege. Ennek okán nem fogadta el az alperes jogi képviselője által tett ajánlatot a felperes, bízva abban hogy az eljárás tisztességes volta következtében az igazságszolgáltatás garantálni fogja tulajdonhoz való jogát.
[9] 4. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz alkalmas-e az érdemi elbírálásra, azaz megfelel-e a befogadási feltételeknek. Ennek alapján a következő megállapításokra jutott.
[10] 4.1. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett bírósági döntést követő 60 napon belül nyújtották be [Abtv. 30. § (1) bekezdés]. Az indítvány tartalmazza azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által az indítványozó szerint vizsgálandó bírói döntéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítvány tartalmazza az Alaptörvénynek az indítványozó véleménye szerint megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont]. Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva [Abtv. 27. § (1) bekezdés b) pont]. Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés]. Az indítványozó érintettnek tekinthető [Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
[11] 4.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. "E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik." (Lásd legutóbb: 3329/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [10])
[12] A testület gyakorlata következetes abban, hogy "[a]z Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel" (elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]). "Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33])." (3137/2013. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [9]; lásd legutóbb például: 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [22])
[13] "A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. [...] A bíró bármely ténybeli vagy jogi tévedése nem teszi automatikusan tisztességtelenné az egész eljárást, mivel az ilyen tévedések teljesen soha nem küszöbölhetők ki, azokat az igazságszolgáltatás ma ismert rendszere magában hordozza." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]-[15]; lásd legutóbb például: 3006/2018. (I. 22.) AB határozat, Indokolás [22]) A "bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének." (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]; egyik legutóbbi megerősítő döntés például: 3329/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [11])
[14] 4.3. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvelés szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó abban látja, hogy a bíróság kompenzáció nélkül hagyott egy súlyos káresetet, az alperes biztosítótársaság egy jogszerűen megkötött szerződés alapján helytállási kötelezettségének nem tett eleget.
[15] Amint arra az indítványozó maga is utal, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint különbséget kell tenni az alkotmányjogi és a polgári jogi tulajdonvédelem [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés] között; a két védelmi kör nem azonos. Az alkotmányos tulajdonvédelem nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével és "nem vonható az alkotmányos tulajdonvédelem alá minden olyan ügy, melyben az indítványozó állítása szerint jogsértő bírósági határozatok eredményeként pervesztes lett, és ezért vagyonvesztést szenvedett el" (lásd például: 3120/2017. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [40]).
[16] 4.4. Azok az érvek, amelyeket az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben előadott, ugyancsak nem felelnek meg az Abtv. 29. §-ának, mert nem vetik fel annak a kételyét, hogy az alternatív feltételek valamelyike teljesülne.
[17] Az indítványozó lényegében azt sérelmezi, hogy pervesztes lett, ennek orvoslása érdekében nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, amelyben tartalmilag az eljáró bíróságok ténymegállapítási tevékenységét támadja, érvelése pedig részben az ítélet tartalmi kritikáját, részben az ítélet jogi következtetései alapjául szolgáló bizonyításfelvétellel, a bizonyítékok értékelésével és különböző szakjogi szabályok értelmezésével kapcsolatos kritikákat foglal magában; valójában tehát törvényességi felülbírálatot kér az Alkotmánybíróságtól, a panasz érdemi alkotmányjogi okfejtést nem tartalmaz. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése azonban a bíróságok, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés.
[18] Az Alkotmánybíróság az ezzel kapcsolatos töretlen gyakorlatának megfelelően - mely szerint alkotmányjogi panasz alapján eljárva is csak az alkotmányossági szempontokat vizsgálja - a jelen ügyben is tartózkodott attól, hogy a tényállás megállapítására, a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelésére, valamint a jogszabályok értelmezésére és azok alkalmazására hivatott bíróságok ezen tevékenységét felülbírálja. Az Alkotmánybíróság - mint minden szakjogi, törvényességi felülbírálatra irányuló indítvány kapcsán - ismételten rámutat arra, hogy "[a] tisztességes eljárás alapjoga [...] nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (elsőként lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]).
[19] A támadott bírósági döntések mindezekre tekintettel a jelen ügyben feltárható összefüggések alapján - alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség hiányában - nem képezhették érdemi vizsgálat tárgyát.
[20] 5. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.509/2018/7. számú ítélete, a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.206/2016/50. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 26.P.25.417/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/809/2020.
Forrás: http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/58FB4B9182BEF559C125858A004337A8?OpenDocument
*
Halált okozó közúti veszélyeztetés bűntettéért felel az elkövető, ha a veszélyeztető magatartása indítja el azt az okfolyamatot, amelynek eredményeként bekövetkezik a sértett halálát okozó közlekedési baleset. Ezt az okfolyamatot nem szakítja meg az, ha a veszélyhelyzetbe került személy a veszély elhárításának nem a legmegfelelőbb módját választja, és az sem, ha az eredmény bekövetkezésében más személy közlekedési szabályszegése is közrehatott [Btk. 234. §].
A balra kanyarodni szándékozó a bekanyarodást nem kezdheti meg, és nem is folytathatja, ha a járműve előzését másik jármű már megkezdte, erről a bekanyarodás előtt meg kell győződnie [Btk. 235. §; KRESZ 31. § (1) bek. b) pont, (6) bek.].
A már kitöltött szabadságvesztésre vonatkozó alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás iránti igény elbírálására főszabályként a szabadítást végző büntetés-végrehajtási intézet székhelye szerinti bv. bíró az illetékes; ugyanakkor ezen rendelkezés mellett, a büntetés-végrehajtási bíróra vonatkozó kötelező, különös szabály, hogy az elítélt vagy a védő ilyen irányú külön kérelmére az elítélt lakcíme vagy tényleges tartózkodási helye szerint illetékes bv. bíró jár el [2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 50. § (2) és (6) bek., 70/A. § (6) bek.; Be. 24. § (1) és (3) bek.].
A szerződés és az arról kiállított okirat jogi hatása nem azonos. A szerződés jogi hatása az, hogy kötelezettség keletkezik belőle a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. Az okiratokhoz fűződő jogi hatás az anyagi bizonyító erő, ami az okiratok fajtáitól függően különböző. Az ügyvéd alperes azzal, hogy megszerkesztette és ellenjegyzéssel látta el az adásvételi szerződést és az azt felbontó megállapodást rögzítő ügyleti okiratot, nem okozta a felperes jogügylet kapcsán bekövetkezett kárát [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 198. § (1) bek., 200. § (2) bek., 339. §, 474. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 196. § (1) bek., 199. §, 206. §, 221. §, 1998. évi XI. tv. 3. § (2) bek., 23. §].
Jogalap nélküli gazdagodás esetén a gazdagodó félnek nem a követelést érvényesítő jogosultat ért kárt - annak tényleges költségeit - kell megtérítenie, hanem a nála kimutatható vagyoni előnyt. A jogosultnak ezért a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránt indított perben nem azt kell bizonyítania, hogy milyen összegű ráfordítások történtek az ingatlanon az ő vagyona terhére, hanem azt, hogy a gazdagodónál milyen mértékű vagyoni előny keletkezett. A jogosultat ért vagyoni hátrány mértéke a rovására bekövetkezett gazdagodás szempontjából közömbös [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 327. § (1) bek., 361. §].
I. A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Kormányhatározatban írtak esetleges megsértése felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható [Alaptörvény T) cikk (2) bek., 2010. évi CXXX. tv. 23. § (1) bek. b) pont].
II. Ha egy jogorvoslati kérelemmel támadható közigazgatási határozat tárgyában a másodfokú eljárásban más döntés születik, az önmagában kártérítési felelősséget nem alapoz meg. Egy pályázat benyújtásával kapcsolatos kiadások, költségek - eredménytelen pályázat esetén - csak akkor tartoznak a pályázó üzleti kockázata körébe, ha a pályázat elbírálására jogszerűen kerül sor [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. § (1) bek.].
I. A szomszédjogi sérelemre alapított, a szükségtelen zavarástól való tartózkodás tilalmának megsértésével keletkezett károk megtérítése iránti követeléseket a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános szabályok szerint kell elbírálni.
II. A zavarás fennállása bizonyításra szoruló ténykérdés, a zavarás szükségtelenségének megállapítása a bíróság mérlegelési tevékenységét igénylő jogkérdés. A zavarás ténye önmagában nem alapítja meg a kártérítési felelősséget, és csak akkor kell vizsgálni, hogy a perbeli ingatlanok értékcsökkenését eredményezte-e, ha a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a zavarás szükségtelenségére következtet.
III. Minden esetben egyedileg kell azt megítélni, hogy a lakóingatlanok közelében felállított mobil-átjátszótorony létesítése és üzemeltetése sérti-e a tulajdonosoknak az ingatlanuk zavartalan, a meglévő környezeti adottságok használatához fűződő érdekét olyan mértékben, hogy az az általános tűrési küszöböt meghaladja [2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:23. §, 6:519. § (1) bek.].
A káronszerzés tilalmára figyelemmel a kártérítés mértékének megállapítása során a károsultat ért vagyoni hátrányból le kell vonni azt a vagyoni előnyt, amelyhez a károsult a káresemény folytán jutott. A perbeli esetben tehát az ingatlanban a károkozás folytán szükségessé vált beruházás költségeiből mint kárból le kell vonni a beruházás értéknövelő hatását [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 340. §, 355. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].
Az Mt. 166. § (2) bekezdés b) pontja alapján a kártérítési felelősség alóli mentesüléshez két együttes feltétel szükséges, az, hogy a balesetnek egyáltalán ne legyen olyan oka, amely a munkavállaló magatartásán kívül esik és annak oka a munkáltató részéről objektíve elháríthatatlan legyen. Ha ugyanis nem kizárólag a munkavállaló elháríthatatlan magatartása okozta a kárt, vagy a kár oka egyébként nem bizonyítható, nem állapítható meg a kimentési ok bizonyítása a bizonyításra kötelezett munkáltató részéről [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (2) bekezdés b) pont].
I. A versenytilalmi megállapodásban a felek jogosultak kötbérfizetést kikötni arra az esetre, ha a másik fél olyan okból szegi meg a szerződést, amelyért felelős. A kötbér kikötésének kifejezettnek kell lennie [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 228. § (6) bekezdés, Ptk. 6:186-6:189. §].
II. Ha a felek a megállapodásban - kötbér helyett - kártérítésben állapodnak meg, az Mt. kárfelelősségi szabályai az irányadóak, így az a szerződésszegésből eredő kár bizonyítása hiányában nem érvényesíthető. Előre meghatározott összegű kártérítés kikötése pedig érvénytelen, arra igényt jogszerűen nem lehet alapítani [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (Mt.) 27. § (1) bekezdés].
A büntetés-végrehajtási bírónak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási igény tárgyában hozott kártalanítást megállapító végzése ügydöntő, de nem jogerős bírósági határozat, ezért ellene felülvizsgálatnak nincs helye. Lehetőség van azonban utólagos bv. bírói eljárásra, ha az előző kérdésben nem a törvénynek megfelelően rendelkezett [2013. évi CCXL. tv. (Bv.tv.) 10/A. § (1) bek., 50. § (1) bek. f) pont fa) és fb) alpont, h) pont 2. ford., 52-75. §, 71. § (1) bek., 75/A. §; 3087/2020. (IV. 23.) AB határozat [38]].
A méhekre veszélyes növényvédő szerrel történő permetezés fokozott veszéllyel járó tevékenység, a kártérítő felelősséget megalapozó jogellenesség, a kár, valamint a kettő között fennálló releváns ok-okozati összefüggés meglétének a bizonyítása ez esetben is a károsultat terheli. Kártérítő felelősség hipotetikus (feltételezett) vagy alternatív okozatosságra nem alapozható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 345. § (1) bek.].
A peres felek között fennálló víziközműves kapcsolódó szolgáltatási jogviszony folytán a felperes az általa benyújtott szolgáltatásért átadási árat követelhet. A bíróság ezért polgári perben, polgári jogi jogcímeken - jogalap nélküli gazdagodás, kártérítés - az átadási díjat nem állapíthatja meg [1959. IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 361. § (1) bek., a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. tv. (Vkszt.) 2. §, 27. §, 67. §, 68. §].
Ha a felperest az alperesek olyan versenyjogot sértő kartellmegállapodása folytán éri kár, amely az árak egyeztetésére is kiterjedően a piac felosztására irányult, az alperesek a közös károkozás szabályai szerint felelnek, felelősségük egyetemleges. Ebből azonban nem következik, hogy a kár bekövetkezésének időpontja (az elévülés kezdete) is egységesen egy időpont lehet [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339., 344. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §].
A munkavállaló szabadon dönthet arról, hogy vállalkozásából az elért eredményt jövedelemként kiveszi vagy a vállalkozásába fekteti.
Amennyiben a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően kárenyhítési kötelezettségének eleget téve, saját vállalkozásából - igazoltan - munkabérben részesül, ezen jövedelem beszámítandó a munkáltatótól származó jövedelempótló kártérítés összegébe [Mt. 82. §, 172. § (1) bekezdés b) pont].
*
ÍH 2020.88 SZERZŐDÉS LÉTREJÖTTE - KONZORCIUMI TAGOK EGYMÁS KÖZTI VISZONYA - KÉSEDELEMMEL OKOZOTT KÁR
I. Egyetemleges kötelezettséget vállaló közös ajánlattevők (konzorciumi tagok) közül az erre hivatkozó felet terheli annak bizonyítása, hogy a jogosult (megrendelő) irányában a saját kötelezettséget meghaladó szolgáltatást teljesített, ezért a másik (többi) társkötelezettel szemben - a követelésnek őket terhelő része erejéig - megalapozott megtérítési követelése áll fenn. A megrendelő felé fennálló egyetemleges felelőssége egyik tagnak sem ad alapot arra, hogy a saját magatartása - szerződésszegése - miatt nála felmerült költségeket többletteljesítésre hivatkozva áthárítsa a másik tagra [1959. évi IV. törvény 338. § (1) bekezdése].
II. Alaptalan a kötelezetti késedelemre alapított kártérítési igény, ha a kár a jogosultnak a teljesítési határidő lejártát megelőzően elrendelt intézkedése miatt merült fel és a jogosult nem tudja bizonyítani, hogy az ebben az időpontban ismert tényekből megalapozottan következtethetett arra, hogy a kötelezett nem tud határidőben teljesíteni [1959. évi IV. törvény 302. § b) pont, 310. §].
ÍH 2020.112 JÁRADÉK FELEMELÉSE, LEJÁRT JÁRADÉK ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK HATÁRIDEJE
I. A járadék felemelésére irányuló perben az egyes járadékelemeket nem lehet egymástól szigorúan elkülönítetten vizsgálni, összességében kell értékelni azt, hogy a felperes létfenntartását szolgáló többletköltségelemek tekintetében a járadék megítélése óta bekövetkezett-e lényeges változás [1952. évi III. törvény (Pp.) 230. § (1) bekezdés].
II. Az életfenntartást biztosító - szerződéses (például életjáradék), illetve szerződésen kívüli (például baleseti járadék, életjáradék, tartásdíj) - szolgáltatásokat időszakonként előre kell fizetni. A jogosult a hat hónapnál régebben lejárt és alapos ok nélkül nem érvényesített részleteket bírósági úton többé nem követelheti [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 280. § (3) bekezdés].
ÍH 2020.129 VEZETŐ TISZTSÉGVISELŐ FELELŐSSÉGE
A csődtörvény 33/A. § 2017. július 1. napjától hatályos (5) bekezdése már nem tartalmazza a korábbi szabályozás szerinti, a hitelezői érdekek sérelmére vonatkozó törvényi vélelmet, hanem a bizonyítási kötelezettségre vonatkozó szabályt ír elő, miszerint ebben az esetben a vezetőnek kell bizonyítania, hogy vezetői tisztségének tartama alatt nem következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, vagy, ha ilyen körülmény fennállt, akkor a vezetési feladatai ellátása során a hitelezők érdekeit is figyelembe vette (1991. évi XLIX. törvény 33/A. §).
*
A jogszabály által megengedett magatartás jogellenességet kizáró ok. A jogalkalmazó közigazgatási szervnek jogszabály által előírt kötelezettsége megindokolni, hogy az adott ügyben miért alkalmazta az adott jogszabályt, az ezzel összefüggő tényállási elemek határozatában való szerepeltetése ezért jogszerű akkor is, ha egyébként alkalmasak lennének az érintett személy jóhírnevének megsértésére. A jogellenességet kizáró körülmény fennálltát nem érinti az sem, ha a jogorvoslati eljárás eredményeként a határozat jogszabálysértőnek minősül.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:520. § d) pont, 6:548. § (1) bek.
A felszámoló kártérítési felelősséggel tartozik, ha a zálogtárgy étékesítéséből befolyt vételár törvényben meghatározott részét a zálogjogosult hitelezőnek nem fizeti ki, és ez okból a hitelező igénye a felszámolási eljárásban kielégítetlen marad.
Alkalmazott jogszabályhely: 1991. évi XLIX. tv. 54. §
BDT2020. 4243.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránti per megindítására az adós nevében eljáró felszámoló mellett a hitelező is jogosult. Ilyen per megindításakor az arra jogosult a hitelezők közösségének érdekében indít pert. E felelősségmegállapítási per teremti meg az alapot valamennyi hitelező számára a későbbi marasztalási per megindításához, az egyéni igények érvényesítéséhez. Ezért, ha a beavatkozó a saját hitelezői pozíciójából fakadó érdekére hivatkozással terjeszt elő beavatkozás iránti kérelmet, az nem tekinthető az összes hitelező érdekében pert indított felperes érdekeivel ellentétesnek.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1952. évi III. tv. 54. §, 56. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 33/A. §
BDT2020. 4245.
I. A Be. kártalanításra vonatkozó, a jogviszony tartalmát és a jogérvényesítés módját meghatározó rendelkezései anyagi jogi természetűek. A kártalanítási igényt magában foglaló keresetlevél előterjesztésének határidejére azt a jogszabályt kell alkalmazni, amelynek hatálya alatt a kártalanítási jogviszony, az ilyen igény érvényesítésére való jogosultság keletkezett.
II. A Be. szerinti kártalanításra vonatkozó tájékoztatás elmaradása nem változtat a kártalanítás határidején, és nem jár azzal a jogkövetkezménnyel, hogy a határidő meg sem indul.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1998. évi XIX. tv. 582. §, 583. § (1) bek.; 2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bek. a) pont, 15. § (2) bek. a) pont
A nem vagyoni kárpótlás összegének meghatározásánál a károsult külföldi lakóhelyén kialakult joggyakorlat nem irányadó, az adott káreseményből származó valamennyi igényt egységesen a magyar jog és kapcsolódó joggyakorlat alapján kell elbírálni.
Alkalmazott jogszabályhelyek:1959. évi IV. tv. 76. §, 345. § (1) bek., 355. § (4) bek.; 2009. évi LXII. tv. 28. § (1), (2) bek.
I. Nem állapítható meg a vezető tisztségviselő kártérítési felelőssége és nem kötelezhető kártérítés megfizetésére, ha a gazdasági társaság által állított kár még nem következett be. A kárveszéllyel fenyegető helyzet nem alapoz meg kártérítési felelősséget és nem keletkeztet kártérítési kötelezettséget.
II. A felmentvény hatálytalanságának megállapítására nem a társasági határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályok az irányadók. A felmentvény hatálytalanságának megállapítását a társaság kérheti a társaságnak kárt okozó vezető tisztségviselőkkel szemben, az igény érvényesítésének időbeli korlátjára pedig - perindítási határidőt vagy jogvesztő határidőt előíró jogszabályi rendelkezés hiányában - az elévülés szabályait kell alkalmazni.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.; 2013. évi V. tv. 6:519. §, 6:522. § (2) bek. a), b), c) pont; 2006. évi IV. tv. 30. § (5) bek.
A támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének a megítélése az Európai Unió Bizottságának kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ha a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató gazdasági társaság kárigénye érvényesítésének előfeltételét jelentő bizottsági határozat nem született - és nincs is bizottsági eljárás folyamatban, amelyben ilyen tartalmú határozat lenne hozható - az állami támogatást nyújtó szervezet kártérítésben való marasztalására nincs mód.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1959. évi IV. tv. 339. § (1) bek.; Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 107. cikk (1) bek., 108. cikk (3) bek.
I. A tartást pótló járadék mértékét az elhunyt által nyújtott, kiesett tartásból kiindulva, a jövedelempótló járadék számítására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával kell meghatározni.
II. A vér szerinti apa halálával a vele egy családban élés lehetősége végérvényesen elvész gyermeke és a gyermek anyja számára, amely hiány még egy szerető férj, illetve nevelőapa által sem pótolható teljesen.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2013. évi V. tv. 6:529. §
Ha az üzletrészt maga az adós társaság vásárolja meg, a vételárnak megfelelő összeg csak akkor nem csökkenti a vagyonát, ha az üzletrész mint tagsági jogot megtestesítő vagyoni értékű jog az adott piaci környezetben és a társaság gazdasági mutatói alapján valóban vagyoni értéket képvisel.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2006. évi IV. tv. 135. § (1) és (5) bek.; 1991. évi XLIX. tv. 33/A. § (1) bek.
BDT2020. 4258.
A kártalanítás iránti igényt tartalmazó keresetlevél előterjesztésének határideje a nyomozást megszüntető határozat közlésével veszi kezdetét.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 1998. évi XIX. tv. 583. §; 1952. évi III. tv. 130. §, 157. §
BDT2020. 4263.
A bíróság által felmentett felszámoló ellen a Csődtv. 54. §-a alapján indított kártérítési per eldöntésének nem előkérdése az, hogy a pert megindító adósnak a felszámolási eljárásban előterjesztett egyezségi javaslata tárgyában a bíróság milyen határozatot hoz; ezért a peres eljárás az egyezségi javaslat elbírálásáig történő felfüggesztésének nincs helye.
Alkalmazott jogszabályhelyek: 2016. évi CXXX. tv. 123. §, 383. §, 389. §; 1991. évi XLIX. tv. 41. § ■
Visszaugrás
