Az Európai Közösségek Bírósága által, a Cartesio ügyben hozott ítélet, a letelepedés szabadsága, és az ezt korlátozó cégjogi szabályok összefüggéseiben nem hozott jelentős áttörést a korábbi gyakorlathoz képest.1 Nagyobb hozadéka eljárási kérdésekben volt, amit az tett lehetővé, hogy az előterjesztő bíróság, a Szegedi Ítélőtábla, első három kérdése kifejezetten az előzetes döntéshozatali eljárás egyes eljárási problémáira koncentrált.
Az első kérdésre adott válaszában a Bíróság lényegében a korábbi döntéseiben foglalt álláspontját ismételte meg: ellenérdekű fél nélkül induló, bírósági regisztrációs eljárásokban (ilyen a változásbejegyzésre irányuló cégeljárás), első fokon nem, de másodfokon már van előterjesztési lehetősége az eljáró tagállami bíróságnak, mert jogvita csak fellebbezés folytán keletkezik. L. C-111/94 Job Centre coop. arl.(I) [1995] EBHT I-3361, 9. pont, C-55/96 Job Centre coop. arl. (II) [1997] EBHT I-7119.2 A második kérdésre adott válasz ugyancsak borítékolható volt. A Bíróság a Lyckeskog ügyben (C-99/00 Kenny Roland Lyckeskog [2002] EBHT I-04839) elvi szinten a felvetett problémát már eldöntötte,3 és a Cartesio ügyben csak az ott megfogalmazott elveket alkalmazta a magyar polgári eljárás körülményeire - különösebb meglepetés nélkül.4 Nézetem szerint a Bíróság harmadik kérdésre adott válasza hozott lényeges újdonságot az előzetes döntéshozatalt kezdeményező végzés elleni fellebbezés feltételeinek átszabásával. A következőkben erre térek ki.
A Szegedi Ítélőtábla harmadik kérdése arra irányult, hogy korlátozhatja-e egy tagállami bíróság előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való jogát olyan belső jogszabály, mely lehetővé teszi az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés elleni fellebbezést, amennyiben a fellebbezés nyomán a fellebbezett végzést a másodfokon eljáró bíróság megváltoztathatja, és mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését. Cartesio, supra, 40. pont.
A kérdés az előzetes döntéshozatali eljárás lényeges problémájára mutat rá, bár szépséghibája, hogy hipotetikus jellegű, amely a Bíróság korábbi gyakorlata alapján nem megengedhető, és így azt elvileg nem válaszolhatta volna meg. Mivel a 234. cikk célja nem az, hogy a Bíróság konkrét ügyhöz nem kötődő, elvont kérdésekre adjon választ; a szerződés szövege ezért állítja követelményként, hogy szükséges legyen az ítélethozatalhoz a kérdések megválaszolása. A hipotetikus kérdésekben történő döntés nem tartozik szoros értelemben véve a jogszolgáltatáshoz, a bírói funkciótól idegen. Ezért emeli ki a Bíróság, hogy "a Bíróságra a 234. cikk által rárótt kötelezettség nem terjed ki általános vagy hipotetikus kérdésekről tanácsadó vélemények nyújtására, hanem a tagállamok igazságszolgáltatásának segítésére." 244/80 Pasquale Foglia v Mariella Novello (II) [1981] EBHT 3045, par. 18., hasonlóan C-83/91 Wienand Meilicke v ADV/ORGA F. A. Meyer AG [1992] EBHT I-4871; C-378/93 La pyramid SARL [1994] EBHT I-3999. Tény, hogy a Cartesio ügyben az előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalt kezdeményező végzése ellen nem nyújtottak be fellebbezést. Egy ilyen, (a konkrét ügyben meg nem történt) fellebbezés elbírálásának korlátaival kapcsolatos kérdés hipotetikus jellegű, hiszen a kérdés megválaszolása semmilyen formában nem járul hozzá az ügy eldöntéséhez az EKSz. 234. cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően.
A Cartesio ügyben a harmadik kérdés által felvetett megengedhetőségi problémát a Bíróság érdekes módon oldotta meg. Nem azt állapította meg, hogy nem hipotetikus a kérdés, hanem azt, hogy nem állapítható meg annak hipotetikus volta. Ugyanis az ügy előterjesztett iratai alapján, a Bíróság megállapítása szerint, nem állapítható meg, hogy az előzetes döntéshozatalt elrendelő végzéssel szemben nem érkezett volna, vagy az előterjesztés után ne érkezhetett volna fellebbezés. Cartesio, supra, 85. pont.
A magyar eljárásjog szempontjából nézve, így ez nem sok vizet fog, hiszen köztudott, hogy a Pp. 236. § alapján, az előzetes döntéshozatalt kezdeményező végzésnél a fellebbezésnek a végrehajtásra halasztó hatálya van, tehát az előterjesztés előtt nem érkezhetett fellebbezés az előterjesztő bíróságra. Másrészt a Pp. 231. § alapján ez a fajta végzés előzetesen nem végrehajtható, azaz jogerőre emelkedés előtt nem lehet továbbítani, ugyanakkor az előterjesztés után (tehát a jogerőre emelkedést követően) érkezett, elkésett fellebbezésnek, pedig nincs relevanciája. Kétségtelen azonban, hogy az ítélet a figyelembe vett magyar jogszabályok között nem sorolta fel a Pp. ezen rendelkezéseit (lásd: 3-10. pontok).
Poiares Maduro főtanácsnok figyelembe vette a fellebbezés halasztó hatályát, Cartesio, supra, per AG Maduro, 11. pont, és külön érvrendszert épített fel, hogy a kérdést miért kellene mégis megválaszolnia a Bíróságnak (13-14. pontok). A főtanácsnok ezirányú érvei nem aggálytalanok, de erre itt nem érdemes kitérni, mert a Bíróság sem ezekre épített, amikor megállapította a kérdés megengedhetőségét. A Bíróság - a magyar eljárásjogi szabályok közelebbi vizsgálatát mellőzve - inkább arra utalt, hogy az előterjesztő bíróságra bízza annak megítélését, miképpen tudja a kérdésre adott választ felhasználni az ügyben. Természetesen, nehéz elképzelni, hogy a harmadik kérdésre adott válasz bármilyen szerepet játszhatna a konkrét ügyben, de jelentős kihatása lehet az előzetes döntéshozatalt kezdeményező végzés elleni fellebbezést bizonyos körben megengedő magyar perjogra.
A tagállami bíróság, az EKSz. 234. cikke alapján, szabadon dönt az előzetes döntés kezdeményezésről. Ebben csak a szerződés rendelkezésében foglalt feltételek korlátozhatják. Az előterjesztés szabadságát a Bíróság kifejezetten és nagy erővel fogalmazta meg az egyik Rheinmühlen-Düsseldorf ügyben, l. 166-73 Rheinmühlen-Düsseldorf v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1974] EBHT 0033, 3-4. pont, és később is megerősítette, pl. C-261/95 Rosalba Palmisani v Istituto nazionale della previdenza sociale (INPS) [1997] EBHT I-4025, 20. pont. A Bíróság szerint "…az E[G]K-Szerződés [234.] cikk második bekezdése alapján a nemzeti bíróság dönt abban, hogy az előtte lévő ügyben felhozott jogkérdések relevánsak-e, hogy az előzetes döntés szükséges-e számára az ítélet meghozatalához, és hogy a kérdést az eljárás mely szakaszában kell az Európai Bíróság elé terjeszteni előzetes döntés végett." C-348/89 Mecanarte - Metalurgica da Lagoa Lda v Chefe do Serviço da Conferencia Final da Alfândega do Porto [1991] EBHT I-3277, 49. pont.
Alapkérdés, hogy az előterjesztést a belső jog valamilyen módon korlátozhatja-e, és ha igen, milyen módon és mértékben. Ilyen, tipikus korlátozás, fellebbezési lehetőség biztosítása az előterjesztésről döntő végzés ellen. A kérdés úgy vetődik fel, hogy az előterjesztő végzés elleni lehetőség biztosítása a tagállami eljárásjogokban, sérti-e az alapügyben eljáró tagállami bíróságnak, az EKSz. 234. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt előterjesztési szabadságát.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
