BH 2003. 326
Hitelkeretet biztosító szerződés alapján a végrehajtási záradék kiállításának feltételei [1994. évi LIII. törvény 19-21. §-ok, Ptk. 522. § (1) bek.].
A végrehajtást kérő az 1998. december 18-án kelt közjegyzői okiratban kötelezettséget vállalt arra, hogy az adósnak 1998. december 18. napjától és 1999. december 16. napjáig - 12 000 000 forint összegű hitelkeretet biztosít, és ennek terhére - az adós külön rendelkezése nélkül kölcsönt folyósít, ha a fizetési megbízások teljesítéséhez az adós bankszámla-követelése nem nyújt fedezetet. A végrehajtást kérő előadása szerint a hitelkeretet az adós igénybe vette, azonban a szerződés végső lejártának napján, 1999. december 16-án a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Az azonnali beszedési megbízás eredményeként az adós tartozása 1 123 309 forinttal csökkent.
A végrehajtást kérő a közjegyzői okirat végrehajtási záradékkal ellátását kérte, 11 846 290 forint és járulékai behajtása végett.
A végrehajtható okirat kiállítása iránti kérelmet elutasító (helyesen: az okirat végrehajtási záradékolását megtagadó [1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 19. § (1) bekezdés, 20. § (2) bekezdés] végzést a másodfokú bíróság végzésével helybenhagyta, osztva az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint külön kölcsönszerződések kötése nélkül a folyószámlahitelkeret-szerződés csak a rendelkezésre állás jutalékát igazolja az adós kötelezettségvállalásaként. Önmagában a feleknek a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerint minősíthető szerződése nem igazolja a kölcsönszerződések vagy egyéb hitelműveletek alapján keletkezett adósi kötelezettségvállalás tényét, tárgyát, mennyiségét és jogcímét, azaz a Vht. 21. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a közjegyzői okiratnak végrehajtási záradékkal való elláthatósága esetére előírt konjunktív feltételek mindegyikét.
A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyet arra alapított, hogy téves a jogerős végzésben kifejtett az az álláspont, amely megköveteli megbízásonként közjegyző előtt kölcsönszerződés kötését. A végrehajtás alapjául szolgáló közokiratba foglalt szerződés ún. "atipikus" szerződésnek minősül, amely nem csupán keretet nyújt ahhoz, hogy az adós egyoldalú nyilatkozattal, harmadik személy rendelkezésére - vagy más adósi kötelezettséget keletkeztető - jogviszonyt hozzon létre - mint amire a másodfokú bíróság hivatkozik -, hanem lehetőséget biztosít arra, hogy az adós kölcsönt vegyen igénybe. Az adósi kötelezettség tehát nem a folyószámlahitel-szerződés alapján kötendő kölcsönszerződésen alapul, hanem magán a folyószámlahitel-szerződésen.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Mindkét fokú bíróság tévedett, amikor a végrehajtás elrendelésének alapjaként megjelölt közjegyzői okiratban foglaltak végrehajthatósága megítélésekor valójában kizárólag annak tulajdonítottak jelentőséget, hogy a felek szerződése a Ptk. 522. §-ának (1) bekezdése szerinti bankhitel-szerződés fogalmi körébe vonható, így nem tartalmazza a kölcsönszerződések vagy egyéb hitelműveletek alapján keletkezett adósi kötelezettségvállalás tényét, tárgyát, mennyiségét és jogcímét.
A felek sajátos - a Polgári Törvénykönyv szerint nem nevesíthető szerződési elemeket is tartalmazó - "folyószámlahitel"-szerződésében foglalt kötelezettségvállalások léte és végrehajthatósága szempontjából jelentős szerződési nyilatkozatokat a maguk összességében vizsgálva megállapítható, hogy a közjegyzői okirat tartalmazza azokat a Vht. 21. §-ának (1) bekezdésében előírt együttes törvényi feltételeket, amelyek megvalósulásának megfelelő igazolása esetén az záradékolható - a végrehajtást kérőnek a szerződésre alapított követelése behajtása végett.
A másodfokú bíróság is azt helyesen állapította meg: "az adós kötelezettsége abban jelentkezik, hogy esedékességkor a kölcsön és járulékai megfizetéséhez szükséges fedezetet az elszámolási számláján a bank részére való rendelkezésre állásra biztosítsa" (szerződés 1. pont 2 bekezdés). Ez szerinte is azzal a kötelezettséggel jár, hogy "a kölcsönöket és járulékokat a számla közvetítésével a banknak megfizesse". A "Bank" arra kötelezte magát, hogy az adósnak 12 000 000 forint hitelkeretet biztosít, meghatározott időtartamra; ez utóbbiból kikövetkeztethető, hogy a szerződés szerinti teljesítések lejárati ideje: 1992. december 16. napja (szerződés 2. pont). A "Bank" kötelezte magát, hogy a hitelkeret terhére kölcsönt folyósít - az "ügyfél" külön rendelkezése nélkül -, ha a fizetési megbízások teljesítéséhez az "ügyfél" bankszámla-követelése nem nyújt fedezetet (szerződés 3. pont). Az adós maga is tudomásul vette, hogy a szerződés alapján visszafizetendő tartozásai keletkezhetnek; ellenkező esetben szükségtelen lett volna "a Bankkal szemben e szerződés alapján fennálló tartozásai visszafizetésének biztosítékaként" készfizető kezeseket állítani, ingatlanokra jelzálogjogot alapíttatni (szerződés 10. pont). Jelentőséget kell tulajdonítani annak is: a szerződő felek abban is megállapodtak, hogy a "Bank" által nyújtott kölcsön és járulékai mindenkori összegének megállapítására a "Bank" üzleti könyvei és nyilvántartásai az irányadók (szerződés 15. pont).
Az előzőekben kiemelt szerződési nyilatkozatokból tehát megállapítható az adós arra vonatkozó kötelezettségvállalása: ha a hitelkeret igénybevétele folytán az elszámolási számláján nem biztosított a szerződéses viszony megszűnésekor olyan pénzösszeget, amelyből kiegyenlíthető a szerződéses viszony tartama alatt keletkezett tartozása, azt köteles - az adott szerződés alapján - megfizetni a "Banknak", illetőleg a végrehajtást kérőnek. A tartozása mennyisége is megállapítható, feltéve: a "Bank" mint végrehajtást kérő igazolja azt a szerződésben meghatározott módon, az üzleti könyvei és nyilvántartásai alapján. Ez utóbbi megfelelően igazoltnak akkor fogadható el, ha az üzleti könyvek és nyilvántartások vonatkozó adatait közokiratba foglaltan terjeszti elő a végrehajtást kérő, a Vht. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltak megfelelő értelmezéséből következően.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította a fenti iránymutatásnak megfelelő új eljárásra, és új határozat hozatalára. (Legf. Bír. Pfv. 1. 21. 375/2001. sz.) ■
Visszaugrás
