A magyar jogtudományban viszonylag ritkán fordul elő, hogy egy egyetemi oktató idegen nyelven, külföldi egyetemen védi meg a doktori disszertációját. Épp ezért is tartjuk fontosnak, hogy részletesebben is bemutassuk Szilágyi Ferencnek, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Polgári Jogi Tanszéke adjunktusának 2017-ben német nyelven megjelent munkáját.[1]
A szerző több évet töltött el az osnabrücki egyetemen, a Christian von Bar professzor vezette European Legal Studies Institute ösztöndíjasaként. Ez alatt az időszak alatt gyűjtötte össze a doktori disszertációjához szükséges anyagot és írta meg magát a disszertációt. A disszertáció megvédésére 2016-ban került sor az osnabrücki egyetem jogi karán. A szerző korábban már több - magyar és német nyelvű - publikációban is foglalkozott az engedményezés kérdéseivel,[2] valamint az európai szerződési jog egységesítésére irányuló törekvésekkel is.[3]
A könyv összehasonlító jogi megközelítést alkalmazva vizsgája a jövőbeli követelések engedményezésének intézményét, a német és a magyar jog, valamint az ún. DCFR modellszabály-rendszer[4] alapján. A modern gazdaság - főként a pénzügyi szektor - számos ügylete alapul a jövőbeli követelések engedményezésén. Ilyen a biztosítéki engedményezés és a faktoring, a jövőbeli követelések engedményezése azonban releváns lehet értékpapírosításnál is. Az intézmény specifikuma, hogy az engedményező olyan követelést engedményez, amely (még) nem létezik. Ezzel a körülménnyel függnek össze a jogszerzés kapcsán felmerülő dogmatikai nehézségek.
Tárgyát tekintve a könyv az európai magánjogi rendszerek egységesítésével, illetve közelítésével kapcsolatos összehasonlító-jogi munkák körébe sorolandó.
A jövőbeli követelések engedményezése intézményének dogmatikai felépítése nem vizsgálható elkülönülten az engedményezésre vonatkozó szabályoktól. Az engedményezési ügylet dogmatikai modellje határozza meg az adott magánjogi rendszer viszonyulását a jövőbeli követelések engedményezéséhez, így azt is, hogy mennyiben, illetve milyen szerkezeti konstrukcióval ismeri el a jövőbeli követelések engedményezését. Az engedményezési ügylet olyan koncepcionális kérdéseire kell gondolni, mint a kötelező és a rendelkező ügylet közötti különbségtétel, vagy, hogy szükség van-e a kötelezett hozzájárulására, illetve értesítésére az engedményezéshez.
Koncepcionális kérdés a jövőbeli követelés engedményezése intézményénél, hogy mit tekintünk alapkoncepciónak: a jövőbeli követelést mint vagyontárgyat, vagy az időben egymástól elváló rendelkező (engedményező) ügyletet és a később megvalósuló tulajdonképpeni jogszerzést (ún. időben kitolódó, két mozzanatra tagozódó jogszerzés). Ezzel összefüggésben merül fel a kérdés, hogy indokolt-e eltérően kezelni a jövőbeli követelés engedményezésének azon esetét, amikor az engedményezés időpontjában már létezik az a jogviszony, amelyből az
- 307/308 -
engedményezés tárgyát képező jövőbeli követelés fakad. Olyan konstellációra kell gondolni, amelynél az alapul szolgáló - tipikusan szerződéses - jogviszonyt átruházzák (szerződésátruházás), vagy az engedményező ellen felszámolási eljárást indítanak, illetve a jövőbeli követelést (alapul szolgáló szerződéses jogviszonyt) bírósági végrehajtás keretében lefoglalják. Kérdés, hogy befolyásolja-e ez az engedményes jogszerzését.
További implikáció az adósvédelem szabályainak kialakítása. E téren is tapasztalhatóak koncepcionális különbségek: kihat-e az adós helyzetére az, hogy tudomást szerez az engedményezésről, vagy csupán az értesítéshez fűződnek joghatások. Az első megközelítés esetében kérdés, hogy a jövőbeli követelések engedményezéséről történő tudomásszerzéshez kapcsolódhatnak-e joghatások, mivel még jogszerzésről nem lehet beszélni.
Az engedményező és engedményes közötti jogviszony tekintetében kérdés, hogy az engedményező a követelés létrejöttéig (a jogszerzés megvalósulásáig) szabadulhat-e az engedményezéstől egyoldalúan ("elállhat-e" az engedményezéstől). A Szerző szerint ezzel összefüggésben inkonzisztensnek mutatkozik a Ptk. adósvédelmi szabálya, amely az engedményessel szemben hatálytalannak nyilvánítja a követelés alapjául szolgáló jogviszony módosítását. Különösen tartós szerződéses jogviszonyokból fakadó jövőbeli követelések engedményezésénél tűnhet a szabály nehézkesnek, mivel abból indul ki, hogy a felek a jövőbeli követelés alapjául szolgáló szerződéses jogviszonyt nem módosítják.[5]
Az engedményes és a (potenciális) kötelezett közötti jogviszony tekintetében problematikus a kötelezett beszámítási joga az engedményező, illetve az engedményes ellen indított fizetésképtelenségi eljárás esetén. Ehhez kapcsolódó további kérdés, hogy hogyan lehet szó a kötelezett engedményezővel szemben fennállott ellenjogainak a kötelezett és az engedményes viszonyára való átvezetéséről, ha abból indulunk ki, hogy a jövőbeli követelés közvetlenül az engedményes vagyonában jön létre.
Az engedményezés dogmatikai kérdéseit tárgyalja a könyv negyedik fejezete is,[6] amely összehasonlító-jogi alapon elemzi a vizsgálat tárgyát képező magánjogi rendszerek engedményezési koncepcióját.
Az ötödik fejezet[7] összehasonlító-jogi elemzésének tárgya a jövőbeli, (még) nem létező vagyontárgy, mint az engedményezés tárgya, vagyis a jövőbeli követelés alakzata, annak specifikumai. Ez azért alapvető fontosságú, mert meghatározó (lehet) az engedményezéssel közvetített vagyonjogi pozíció jellegére, vagyis arra, hogy milyen mértékben fűz a jogrendszer harmadik személyekkel szembeni hatályt a "megszerzett" jövőbeli követeléshez.
Itt megtudhatjuk, hogy a vizsgált rendszerek rendszerint különbséget tesznek az olyan jövőbeli követelések között, amelynél létezik a jogviszony, amelyből a követelés majdan fakad, és az olyan jövőbeli követelés között, amelynél ilyen alapul szolgáló jogviszony nem létezik. Ez a különbségtétel nem az engedményezhetőség tekintetében, hanem az engedményes jogi pozíciója kapcsán bír jelentőséggel. A vizsgálat tárgyát képező jogrendszerek a jövőbeli követelés alapjául szolgáló jogviszony létezését a jövőbeli követelés létrejöttének egyfajta bizonyossági szintjeként értékelik, amelyhez rendszerint az anticipált engedményezés engedményező hitelezőivel szembeni hatálya kapcsolódik. A jövőbeli követelés engedményezhetősége, azaz, hogy mikor megengedett a jövőbeli követelés engedményezése, nem a jövőbeli követelés létrejöveteli szakaszával, hanem a követelés létrejötte időpontjában esedékes azonosíthatóságával összefüggő kérdés.
A hatodik fejezet[8] jelenti a könyv tárgyát képező összehasonlító jogi vizsgálat magját, amelyben a szerző a jövőbeli követelés engedményezése, mint ügyleti jogszerzési mechanizmus kialakítását elemzi. Szerkezetileg a vizsgálat két részre tagozódik. Közös ismérve a német jognak és a DCFR-nek, hogy a jövőbeli követelések engedményezését időben kitolódó, két mozzanatra tagozódó jogszerzésként fogja fel, tehát nem a jövőbeli követelés, mint specifikus vagyontárgy rendelkezés tárgyaként való elismerése áll a középpontban. A szerző ezért egymással összekapcsolva vizsgálja a német jogot és DCFR-t, a jövőbeli követelések engedményezésével szembeni specifikus megközelítéséből kifolyólag viszont külön kezeli a magyar jogot.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
