Közjegyző portrék a múltból
Dr. Markó Sándor Rozsnyón született Markó János kereskedő, bőrgyáros és Schäffer Leontin fiaként.1 Középiskolai tanulmányait a rozsnyói evangélikus főgimnáziumban végezte 1856-1864 között. A fennmaradt iskolai bizonyítványok tanúsága szerint végig kitűnő eredménnyel. Ezt követően a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen kezdte tanulmányait, amelyen jogtörténelmet, valamint bírósági osztályú és államtudományi osztályú tanulmányokat folytatott. Az egyetem elvégzését követően az államvizsgát 1870-ben tette le.
Pályájának fontos állomása volt, hogy 1868-ban a kiegyezést követően a Sándor utcai képviselőház képviselőtermében letette az országgyűlési szakírói vizsgát és ezt követően kinevezésre került az Állandósított Gyorsiroda tagjaként mint elsőrendű gyorsíró. Ezt a tevékenységét 1871-ig végezte.2
Markó Sándor jogtudor 1871-ben jelentkezett a köz- és váltó ügyvédi vizsga letételére, amelyhez Dr. Szontagh Károly jogtudor köz- és váltóügyvéd bizonyítványát mellékelte, hogy a szükséges jogi gyakorlatot igazolja.3 A Pesti Királyi Ítélőtábla a köz- és váltóügyvédi vizsga letételéről kiállította oklevelét, melynek birtokában Rimaszombaton kezdte el köz- és váltóügyvédi tevékenységét. Dr. Markó Sándor Fáy Gusztávhoz, Gömör és Kishont Vármegye akkori alispánjához írt kérelmet, melyben kérte a köz- és váltó ügyvédi oklevelének a kihirdetését. Az akkori időkben a köz- és váltóügyvédi tevékenység végzéséhez szükséges volt az is, hogy a királyi törvényszék is kihirdesse a bizonyítványokat, így a Rimaszombati Királyi Törvényszék végzésében elrendelte Dr. Markó Sándor jogtudor köz- és váltóügyvéd oklevelének kihirdetését. "Végzés. A bemutatott 23789/871. számú köz, és 1891/871. számú váltóügyvédi oklevél ezen királyi törvényszéknek mai nap tartott nyilvános teljesülésében felolvastatván, kihirdettették Dr. Markó Sándor ezen királyi törvényszék területén működő ügyvédek lajstromában iktatni a kihirdetési záradékkal ellátott ügyvédi oklevelek folyamodónak visszaadatni és erről a királyi járásbíróság is e végzés megküldésével értesíttetni rendeltetik. Kelt a Rimaszombati Királyi Törvényszék 1872. évi március hó 23-án tartott polgári üléséről. Kiadta a törvényszéki jegyző."4
Markó Sándor eljegyzésre lépett Sztehlo Annával 1872-ben, aki egy evangélikus vallású, eperjesi származású polgárcsaládnak a gyermeke. Az eljegyzést később házasság is követte. Házasságukból öt gyermek származott, ifjú Radvány Istvánné született Markó Jolán, Raisz Dezsőné született Markó Matild, Dr. Markó János, Markó Árpád, Klobusiczky Béláné, született Markó Erzsike.5 Gyermekei közül Dr. Markó János ügyvédi pályára lépett, majd később királyi közjegyzőként tevékenykedett Rozsnyón, míg Markó Árpád a magyar hadtörténeti írók nesztora, ezredesként a Hadtörténeti Levéltárba került, ahonnan 1940. májusában a levéltári osztály vezetőjeként helyezték nyugállományba. Markó Árpád hadtörténeti írói munkássága elsősorban II. Rákóczi Ferenc korát mutatja be.6
Dr. Markó Sándor a királyi közjegyzői szervezet megalakulásakor 1875. január 14-én kelt kérelmével kérte, hogy nevezzék ki Rozsnyóra királyi közjegyzőnek. "Nagyméltóságú Magyar Királyi Igazságügyi Miniszter Úr, Kegyelmes Uram. Tisztelettel alulírott Dr. Markó Sándor rimaszombati köz- és váltóügyvéd az iránt esedezem Nagyméltóságodnál, méltóztassék engem Rozsnyóra királyi közjegyzővé kinevezni. Ez kérelmem első sorban, ha azonban a Királyi Közjegyzőséget el nem nyerhetném, ez esetben kérelmem oda módosul, miszerint az állásra Rimaszombatba méltóztassék engem kinevezni. Kérelmem indoklásául bátor vagyok a következőket felhozni.
1. Nagykorúságomat a keresztlevél igazolja.
2. Feddhetetlen jellemem a B, C, D, E alatti bizonyítványokból derül ki.
3. Hogy csőd vagy gondnokság alatt nem állok, az különösen az E alatti okmányban van kiemelve.
4. Jogi kiképeztetésemet az F alatt leckekönyv index tanúsága szerint négy éven át a Pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen nyertem és ugyanott nemcsak a jogtörténelmi bírói és politikai államvizsgákat G, H, I, hanem a jogszigorlatokat is jó sikerrel letévén a K alatti oklevél tanúsága szerint a jogtudori rangot elnyertem. Szakbeli képzettségemet illetően legyen szabad e helyen még előmenetelem közvetlen szemlélőjére és bírálójára Nagyméltóságodra mint volt igen tisztelt tanáromra hivatkoznom, kinek hogy megelégedését colloquimaim, a bírói vizsga, a jogszigorlataim alkalmával kinyerhettem, egyetemi életem legszebb emlékei közé tartozik.
5. A köz- és váltó ügyvédi vizsgát az L és M alatt lévő oklevelek tanúsága szerint letevén 1872. január havában Rimaszombatban telepedtem le, és azóta, miként az az E alatti bizonyítványból kitetszik, úgy a bírói kar, mind a közönség megengedésére folytatom ügyvédi működésemet.
6. Gömör Megyét magyar, német, tót ajkú honpolgárok lakják, és hogy én mind a három nyelvet teljesen bírom, arra nézve bizonyítékul szolgál.
a) Azon körülmény, hogy Rozsnyón születtem s úgy elemi, mind gymnasialis oktatásomat az érettségi vizsga letelteléig ugyanott nyertem.
b) Ezen kívül igazolom mindhárom nyelvbeli teljes jártasságomat, Rozsnyó város tanácsának B alatti, Rimaszombati városi tanácsának C alatti és a tisza-kerületi Ágostai hitvallású evangélikus Superintendensnek, D alatti bizonyítványával.
7. Kérelmem indoklására kiemelem még azon körülményt is, hogy Pesten létem alatt a gyorsírást is elsajátítottam annyira, hogy az országgyűléshez N szerint elsőrendű gyorsíróvá kineveztettem, s mint ilyen ugyanott két évnél tovább működtem. O szerint felemlítem ezt azért, mert a gyorsírásbeli jártasságot a közjegyzőnél nagy idő és munkamegtakarítást tesz lehetségessé és ezen felül a felek akaratjának és különösen a közgyűlési jegyzőkönyvek (közjegyzői törvény 96. §) felvételére képesíti.
8. Végül jártas vagyok a siketnémák jelbeszédében is, ami a közjegyzői törvény 54. §-ának b) pontja rendeleténél fogva bír fontossággal. Mindezeknél fogva mély tisztelettel esedezem Nagyméltóságodnál, méltóztassék engem Rozsnyóra királyi közjegyzővé kinevezni. Ez fő óhajtásom, s csak azon esetben, ha Nagyméltóságod egyáltalán nem látná jónak azt, hogy ezen kérelmemet tejesítse, esedezem másodsorban azért, hogy a Közjegyzőségre Rimaszombatba kinevezni méltóztassék. Mindkét esetben azonban oda is terjed kérelmem, miszerint netáni kineveztetésem alkalmával a közjegyző törvény 7. § értelmében nekem engedélyt adni tessék arra, hogy közokiratokat magyar, német és tót nyelven vehessek fel. Mély tisztelettel maradtam Nagyméltóságodnak Rimaszombatban 1875. január 14-én, alázatos szolgája Dr. Markó Sándor."7
A Magyar Királyi Igazságügyi Miniszter 335. igazságügyi miniszteri számú határozatával Dr. Markó Sándort kinevezte Rozsnyóra királyi közjegyzőnek. "335/IM szám A Magyar Királyi Igazságügyi Minisztertől. Kinevezem Önt Rozsnyóra királyi közjegyzővé és utasítom, hogy ez állomásának elfoglalása céljából az 1874. évi 35. törvénycikkben meghatározott teendők teljesítése végett a rimaszombati királyi törvényszék elnökénél jelentkezzék. Egyúttal kérelméhez képest felhatalmazom arra, hogy közjegyzői okiratokat tót és német nyelven is vehessen fel. Budapest, 1875. április 10. Pauler s.k."8
Dr. Markó Sándor közjegyzői szolgálatát mind a helyi társadalom, mind pedig a Kassai Királyi Közjegyzői Kamara megelégedésére végezte. Ennek bizonyságául álljon itt a következő okirat.
"45/1882. szám a Kassai Királyi Közjegyzői Kamarától bizonyítván. A kassai királyi közjegyzői kamara részéről ezennel bizonyíttatik, hogy Dr. Markó Sándor rozsnyói királyi közjegyző ezidő szerint kamarai és fegyelmi bírósági póttag ellen 1875. augusztus 1. napja óta folytatott közjegyzői működése alatt semmiféle panasz nem emeltetett, hogy nevezett királyi közjegyzőnek irodája a törvény szabta vizsgálatok alkalmával mindenkor példás és mintaszerű rendben találtatott és hogy nevezett kiváló szakismerete és pontosságánál fogva a kamara által fontosb kiküldetésekkel szokott megbízatni, mely alkalmakból a benne helyezett bizalomnak minden tekintetben megfelelt. Kassán 1882. március 4. a kamara elnöke".9
Dr. Markó Sándor 1882-ben áthelyezési kérelmet terjesztett elő, melyben a Pozsonyi szabad királyi közjegyzői állást kívánta megpályázni. A fennmaradt áthelyezési kérelme a következőképpen szól.
"Nagyméltóságú Magyar Királyi Igazságügyi Miniszter úr, Kegyelmes Uram. Mély tisztelettel alulírott Dr. Markó Sándor Rozsnyói királyi közjegyző aziránt esedezem Nagyméltóságodnál: méltóztassék engem a Pozsony szabad királyi városban megürült királyi közjegyzői állásra áthelyezni. Kérelmem támogatásául legyen szabad eddigi pályafutásomat főbb vonásaiban jeleznem.
1. A jogi tanfolyamot a Pesti Királyi Tudományegyetemen végeztem (A, B, C, D), ahol nagyméltóságod volt előmenetelemnek eszközlője és bírálója.
2. Az egyetemi tanfolyam bevégzése után az országgyűlésnél voltam mint elsőrendű gyorsíró alkalmazva (E, F).
3. Az 1870. évben a jogtudorságot (G) és az 1871. évben a köz- és váltóügyvédi jogosítványt elnyervén (H, I) Gömör Kishont Megye Rimaszombat városában mint ügyvéd telepedtem le, miről az ottani királyi törvényszéknek (K) alatti bizonyítványa tanúskodik.
4. 1875. évi ápril hó 10-én Rozsnyón lettem királyi közjegyzővé kinevezve és ebbéli működésemet 1875. évi augusztus hó 1-jén megkezdvén jelenleg is, tehát immár hetedik éve a közjegyzői intézmény szolgálatában állok. Arra nézve pedig, hogy közjegyzői hivatásomat miként töltöttem be:
a) Legyen szabad hivatkoznom felettes hatóságomnak a Kassai Királyi Közjegyzői Kamarának M alatti, a Rimaszombati Királyi Törvényszék elnökének M alatti, Gömör Kishont Megye központi árvaszékének O alatti, és Rozsnyó rendezett tanácsú város elöljáróságának P alatti bizonylataira.
b) Kiemelendőnek tartom azon körülményt, hogy a külföldi közjegyzőség megismerése céljából Ausztriában, Spanyolországban utazást tettem és észleleteim kivonatát a Magyar Themis Z alatti számaiban közöltem.
c) A közjegyzőséget érintő napirendre került kérdések megvitatása körül a jogi szakbeli sajtó terén is igyekeztem tevékenységem kifejteni, minek igazolásául eddig megjelent cikkeim jegyzékét R alatt és mutatványul a Jogtudományi Közlöny nehány számát I alatt mellékeleni.
d) Végül igazolom L alatti kinevezési okmányommal azt, hogy az állam hivatalos nyelvén kívül a Pozsonyban és vidékén használt német és tót nyelvekben nemcsak jártassággal bírok, de sőt ezen nyelveken közokiratok felvételére is jogosítva vagyok.
Esedezem mindezeknél fogva Nagyméltóságodnál, méltóztassék engem a Pozsonyi Királyi közjegyzői állásra áthelyezni. Mély tisztelettel maradtam Rozsnyón, 1882. évi március 14-én Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Dr. Markó Sándor rozsnyói királyi közjegyző."10
Ezt az áthelyezési kérelmet az Igazságügyi Miniszter nem teljesítette, így dr. Markó Sándor haláláig a rozsnyói királyi közjegyzői tisztséget töltötte be.
Dr. Markó Sándor királyi közjegyző helyettese volt Dr. Mikulik József közjegyző-helyettes, aki rövid életet élt, mindössze 34 évet, azonban oly mértékű történetírói munkásságot fejtett ki, hogy a későbbiekben egy külön cikkben érdemes megemlékezni róla.
Dr. Mikulik József elsősorban az akkori Felső-Magyarország 16. és 17. századbeli történetét dolgozta fel. Dobsinai Mikulik József szegény dobsinai bányász családból származott, aki ügyvédi oklevelet szerzett, majd Dr. Markó Sándor helyetteseként tevékenykedett. Halálát is történetírói munkássága, ügybuzgalma okozta, gróf Andrássy Manót kívánta felkeresni Betlérben, azonban a hideg idő okozta tüdőgyulladás következtében hirtelen elhunyt. Halála nemcsak a közjegyzőség, hanem a magyar történeti irodalom nagy vesztesége volt.11
Dr. Markó Sándor nemcsak közjegyzői tevékenységével írta be magát Rozsnyó város történetébe, hanem a város társadalmi és kulturális életében is aktív szerepet vállalt. Kiemelendő, hogy 1875-1912 közötti időszakban az evangélikus gimnázium iskolai tanácsának tagja, 1875-től a városi elöljáróság tagja, 1896-1906. tagja között elnöke a rozsnyói Takarékszövetkezet és Zálogháznak. 1886-1893. pedig a rozsnyói evangélikus egyház felügyelője. Azonban nemcsak helyi szinten vett részt az evangélikus egyház életében, hanem az Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház alkotmányát is kidolgozta ebben az időszakban és a fennmaradt tudósítások szerint 1898-ban a tiszai evangélikus egyház kerületi közgyűlése az október 19-én tartandó egyetemes közgyűlésére Dr. Markó Sándort képviselőnek megválasztotta.12
1882-ben írta meg Egyházi Törvénykezés című művét.
Dr. Markó Sándor előbb tagja, majd alelnöke, végül pedig elnöke a Rozsnyói Társalgási Egyletnek, amely 1831-ben jött létre és valójában a Rozsnyói Kaszinó szerepét töltötte be. 1880. decemberében tartott közgyűlésén Dr. Markó Sándor választmányi tagjának jelölték, majd ugyancsak 1880. december végén megtartott ülésen alelnökül Dr. Markó Sándort, választmányi tagot egyhangúlag megválasztották. Dr. Markó Sándor szerepe a Polgári Társalgási Egylet élén, tulajdonképpen egész Rozsnyó város egész közéletét felölelte. A fennmaradt források szerint egy szerény, nagytudású, ugyanakkor jó kedéllyel rendelkező ember volt. Egy alkalmi vers szerint a következőképpen méltatták tevékenységét: "Az elnöki székben Dr. Markó Sándor puritán, nagy ember, Rozsnyón közjegyző volt".13
Az 1893. november 26-án tartott közgyűlés választotta meg Dr. Markó Sándort a Rozsnyói Társalgási Egylet elnökévé.
1901. októberében a király közéleti és társadalmi tevékenységének elismeréseként királyi tanácsossá nevezte ki.
Régi álma valósult meg, amikor 1902-ben könyvtárat tudott létrehozni, melyet a Kaszinó rendkívüli közgyűlése gróf Andrássy Dénes könyvtárnak nevezte el, miután a könyvtár létesítésének költségeit teljes egészében gróf Andrássy Dénes fedezte. Rozsnyó története elválaszthatatlan a közeli Kraszna-Horka váralján és Betléren élő Andrássy család történetétől. A várost adományaival, jótékonyságával át- meg átszeli az Andrássy család mecénási szerepe. Gróf Andrássy Dénes felesége volt Franciska grófnő, akinek a halálát követően Rozsnyó város képviselőtestülete kimondotta, hogy néhai Gróf Andrássy Dénesnének Rozsnyón szobor emeltessék. Az szobor ünnepélyes leleplezése 1905. október 29-én volt. Az ünnepi beszédet Dr. Markó Sándor mint a szoborbizottság elnöke mondotta.
Dr. Markó Sándor tevékeny részese volt 1907-ben a Rozsnyói Kossuth szobor felállításának, a Kossuth-kultusz ápolója volt, valamint a nagyságos fejedelem II. Rákóczi Ferenc emléke méltó megünneplésének is. II. Rákóczi Ferenc Rozsnyón tartózkodott 1706. november 26-tól december 23-ig, majd pedig 1707. január 16-tól február 5-ig és Rozsnyón működtette a nagyságos fejedelem ez időben a pénzverdéjét is.14
Az 1708. augusztus 3-án lezajlott trencsényi csata történetét pedig Dr. Markó Sándor fia, Markó Árpád a császári és királyi 34. gyalogezred alezredese írta meg, mely művet a Magyar Tudományos Akadémia 1931-ben pályadíjjal jutalmazta és az a Hadtörténeti Közlemények 32. évfolyamában jelent meg.15
Dr. Markó Sándor a Kaszinó 1904. december 18-án tartott közgyűlésén bejelentette, hogy véglegesen lemond az elnöki tisztségéről, amelyre egészségi állapota és egyéb elfoglaltsága kényszeríti. Dr. Markó Sándor élete végén kénytelen volt nemcsak egészségi problémákat elszenvedni, hanem anyagi helyzete is megrendült. Családi vagyontárgy volt Rozsnyón a Markó féle bőrgyár, amely a rossz konjunktúra miatt csődbe jutott, veszteségek érték, és meg kellett válnia a bőrgyár tulajdonjogától is.
Jogirodalmi munkássága
Dr. Markó Sándor - mint a tanulmány korábbi részében kifejtésre került - Egyházi Törvénykezés címen munkát készített, mely előadói vélemény és javaslat volt, melyet a magyar honi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyetemes Egyház 1891. december 5-én megnyílt országos zsinatja által kiküldött törvénykezési bizottsága elé terjesztett, és ezen munka Miskolcon 1892-ben jelent meg.
Ezen kívül - mely számunkra nagyon becses - a kassai Királyi Közjegyzői Kamara 25 éves történetét írta meg, amely Rozsnyón 1900-ban jelent meg. Cikkei jelentek meg a Jogtudományi Közlönyben, így a Végrendeletek kihirdetése az örökjog javaslatban, a Közjegyző mint csődbiztos, Az Osztrák Közjegyzői Egyesületnek a hitelesítési kényszerre vonatkozó emlékirata, A Gyámsági törvény magyarázat Sipőcz Lászlótól, Lehet-e az örökösödési illetéket hagyatéki tárgyalás nélkül helyesen kiszabni - észrevétel a Közjegyzői Novellához, A Közjegyzői utasítás 16. §-ának a tanukra vonatkozó intézkedései, A végrendeletek kihirdetése az örökjogi javaslatban, a cégbejegyzés ellenőrzésének hiányosságáról, Észrevételek a hagyatéki eljárások törvényjavaslat tervezete felett.16
Az általa írt cikkekből hármat ismertetnék részletesen.
A Jogtudományi Közlöny 20. számában jelent meg a Végrendeletek kihirdetése az öröklési törvényjavaslatban. Ennek ismeretéhez tudni kell, hogy az öröklési jogról szóló törvényjavaslat úgy rendelkezett, hogy minden végrendelet a bíróság által kihirdetendő, ami azt jelenti, hogy a végrendeletek kihirdetése tárgyában nem történt elmozdulás, ugyanis az eddigi állapot lesz a jövőben is fenntartandó. Ez azonban a végrendeletek kihirdetésének a jelenleg fennálló módja, ami az örökösödési ügyek elintézését hátráltatja. Hiszen sem a gyámhatóság, sem pedig a közjegyző a hagyatékot érdemileg le nem tárgyalhatja és el nem intézheti addig, amíg a végrendelet a bíróság által kihirdetve nincs. Sőt, igen gyakran előfordul azon eset is, hogy a tárgyalás folyama alatt mutattatik be a végrendelet, amikor is az eljáró királyi közjegyző a további eljárást még a legegyszerűbb hagyatéknál is felfüggeszteni köteles, és majd hónapok múlva a közjegyzőhöz visszaküldött kihirdetett végrendeletet megküldésével lehet folytatni a tárgyalást. Ez egy elvileg jelentéktelen formalitás, amely a hagyatéki eljárást meghosszabbítja s bíróságok teendőit feleslegesen szaporítja.
Dr. Markó Sándor álláspontja szerint a közjegyző, aki közhitelességű bizalmi személy, akinek irattárában száz és száz végrendelet őriztetik, talán csak megbízható azon, ehhez képest igen jelentéktelen funkcióval, hogy egy előtte felmutatott végrendeletnek tartalmát tanúsítsa, a felekkel közölje s azoknak erre vonatkozó nyilatkozatait meghallgassa és jegyzőkönyvbe vegye.
Ez a hagyatéki eljárást jelentősen megkönnyítené, a bíróság teendőit csökkentené és a felekre nézve előnyösebb lenne.17
Ugyancsak praktikus javaslatot tartalmaz a Cégbejegyzés ellenőrzésének hiányosságáról szóló cikke, amely a Jogtudományi Közlöny 22. számában jelent meg. Ebben a kereskedelmi törvények 5. és 16. §-ait elemzi, mely szerint minden kereskedő és minden iparos ha üzlete a kisipar körét meghaladja, cégét a törvényszéknél bejegyeztetni tartozik és a bejegyzési kötelezettséget elmulasztók a törvényszék által "hivatalból" 500 Ft-ig terjedhető pénzbírsággal büntetendők.
Itt kiemeli, hogy a kereskedő és iparos osztály nagy része nem bír annyi értelmiséggel, hogy a cégbejegyzés előnyeit felfoghatná, a bejegyzés eszközöltetése teljesen kényük-kedvüktől van függővé téve. A bíróságok általában különösen pedig a hagyatéki és csődbírságok, nemkülönben a kereskedelmi és iparkamarák és az iparhatóságok, amennyiben hatáskörükön belül a bejegyzési kötelesség megsértéséről vagy a cég jogosultatlan használásról hivatalos tudomást nyernek, erről az illetékes törvényszéknek haladéktalanul jelentést tenni tartoznak.
Tehát csak a hivatalos tudomást szerzés esetében lehet a mulasztást orvosolni. Ezért javasolja a szerző cikkében a Kt. 22. §-hoz kapcsolódóan, hogy az alsó fokú iparhatóságok területén írják fel a jelenleg iparjogosítvánnyal bíró összes kereskedőt és közbejegyzésre kötelezett iparosokat annak igazolására, miszerint cégük törvényszékileg be van jegyezve, s azon cégeket, melyek ezt igazolni nem tudják, az illetékes törvényszéknek megbírságolás miatt bejelentsék. A jövőre nézve pedig minden egyes esetben, midőn az iparhatóságok iparjogosítványt kiállítanak kereskedők s fent körülirt iparosok számára, egyszersmind utasítsák őket záros határidő alatt cégük bejegyzésének teljesítésére, erről rendes nyilvántartást vezessenek, s a mulasztó cégeket a törvényszéknek tudomására hozzák. Miután a törvénynek azon kifejezése, hogy az iparosok cégüket csak akkor tartoznak bejegyeztetni, ha üzletük a kisipar körét meghaladja, igen határozatlan, már azon oknál fogva is, mivel azon iparosról, aki iparjogosítványt kér, s üzletét megnyitja, rendszerint nem lehet még tudni, vajon azon iparosok sorába fog-e tartozik, kinek üzlete a kisipar körét meghaladja, az iparhatóságok részére rendelet útján tájékozó útmutatás volna adandó arra nézve, hogy a törvénynek ezen intézkedése mely esetekre alkalmazhatók.18
Dr. Markó Sándor észrevételt is írt a közjegyzői novellához. Ebben különösen arra tesz javaslatot, hogy az igazságügyi bizottság szövegezése szerint a közjegyző részére a hagyaték díjak két csoportba foglaltattak.
I. csoportban azon díjak vannak, amelyek a közjegyzőt saját székhelyén vagy a kerületéhez tartozó bármely jártas bíróság székhelyén tartott tárgyalás esetében, míg a II. csoportban pedig azon díjak sorolhatunk elő, melyek őt a helyszínén megejtett tárgyalásért megilletik.
Azt az egyet azonban Dr. Markó Sándor nem érti, miért számíthatja a közjegyző a lakásán kívül eső járásbíróság székhelyén tartott tárgyalásért csak a kisebb díjakat, s miért nem a helyszíni eljárás esetén alkalmazandó magasabb díjakat.
Ugyanakkor a közjegyzői novella szövegezésénél megállapítható, hogy a közjegyző kötelezhető lesz arra, miszerint a járásbíróság székhelyén tartsa az illető járáshoz tartozó községek lakosainak hagyatéki tárgyalásait. Ezért a szerző kiemeli, hogy kevés olyan hagyaték van, melynél az érdekelt felek mind egy helyen laknak, a felek egy részére nézve tehát bárhol tartassék is a tárgyalás, az utazás elkerülhetetlen, továbbá hogy örökösödés esetén az illetőknek a járás székhelyén rendszerint egyéb elintézni valójuk is van, s végül hogy ha sokszor igen csekély bagatell, kihágási vagy közigazgatási ügyek miatt kénytelenek a felek a járás székhelyére befáradni, az azon esetben, amidőn fontos vagyoni ügyeik elintézéséről van szó, reájok nézve terhesnek nem tekinthető.
Ezért javasolja a törvény oly módon történő módosíttatását, hogy a közjegyzőt az alacsonyabb díjjal csak a saját székhelyén tartott tárgyalás esetében illessék, míg minden más esetben, tehát a járásbíróság székhelyén vagy a helyszínen tartott tárgyalásokért a magasabb díjak járjanak.19
Dr. Markó Sándor királyi közjegyzői és változatos közéleti szereplését 1912-ben fejezte be.
1912. július 17-én halálozott el, életének 66. évében. Dr. Markó Sándor királyi közjegyzői, közéleti szerepét Rozsnyó város közvéleménye megőrizte, alakját megörökítették a város helytörténetével foglalkozó irodalomban. Mindenütt kiemelték, hogy nagytudású, tiszta eszű, élénk szellemű és törékeny teste dacára is nagy munkabírású ember volt, aki a város közéletében mindenütt fontos szerepet töltött be. Úgy az Ágostai Evangélikus Egyház, mint a Kaszinó életének meghatározó alakja volt. 1904-ben pedig a városban megalakult Szabadelvű Párt élére is lépett. A város társadalmi és kulturális életében aktív szerepet vállaló közjegyző a Rozsnyói községi elemi iskola árvaszékének elnöke is volt. Polgári viszonyokhoz mérten nagy vagyonnal rendelkezett, mely nagy vagyon nem elsősorban a királyi közjegyzői irodájából, hanem a rozsnyói Markó féle bőrgyár jövedelméből is származott. Állandóan tanult, olvasott, zenélt, több nyelven beszélt, puritán, tiszta családi életet élt, és törekedett arra, hogy választékosan mondja ki a véleményét, jelentős felszólalásaira, szónoklataira felkészült, pontos és megbízható ember volt.20
Amikor alakját felidéztük azt abból a célból tettük, hogy a mai közjegyzői kar részére példaként állíthassunk egy olyan közjegyzőt, aki egy kis Felvidéki városban annak körülményeivel megalkudva és megküzdve olyan szerepet vitt, úgy látta el hivatását, amit mai szemmel nézve is bátran vállalhatunk. ■
FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Budapest, 1902)
Thököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón (Somorja, 1999)
Dr. Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja (Budapest, 1939)
Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái, Mészáros Kálmán bevezető tanulmányával (Budapest, 2003. Nap kiadó)
Kniznica Roznava (Tamara Hedviga adatközlése)
Dr. Pósch József: A Rozsnyói Társalgási Egylet százéves története 1831-1931 (Rozsnyó, 1932)
Jogtudományi Közlöny 20. szám (1881), 22. szám (1882) 50. szám (1889)
Országos Hírlap főszerkesztő Mikszáth Kálmán (Budapest, II. évfolyam 1898. július 13.) 192. szám
Dr. Markó Sándor iratai (1856-1912)
JEGYZÉKEK:
1 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái (Budapest, 1902. S 635-636. Thököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón (Somorja, 1999.) A szerző ezúton köszöni meg Mészáros Kálmán hadtörténész úr segítségét a Markó család leszármazottainak felkutatásában, Sarusi Kiss Béla főosztályvezető úrnak, Budapest Főváros Levéltára anyagát a közjegyzőkre vonatkozó forrásokról, valamint Tamara Hedviga könyvtáros asszonynak kniznica Roznava helytörténeti jellegű közléseit. A szerző hálás köszönettel tartozik Markó Juditnak, hogy Dr. Markó Sándor iratait a cikk megírása céljából rendelkezésére bocsátotta.
2 Dr. Siklóssy László: Az országgyűlési beszéd útja (382., 387. oldalak)
3 Szontagh Kálmán jogtudor által kiállított ügyvédi bizonyítvány Markó Sándor részére (Pest, 1871. április 24.)
4 Királyi Törvényszék Rimaszombat, 1872. március 23-i ülésén kiállított végzése
5 Dr. Markó Sándor 1912. július 18-i gyászjelentése.
6 Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái, válogatott tanulmányok (Budapest, 2003. Nap kiadó) Mészáros Kálmán bevezető tanulmányával.
7 Dr. Markó Sándor pályázata a közjegyzői állás elnyerésére (Rimaszombat, 1875. január 14.)
8 Dr. Pauler Tivadar igazságügyi miniszter közjegyzői kinevező okirata (Budapest, 1875. április 10.)
9 Kassai Királyi Közjegyzői Kamara bizonyítványa (Kassa, 1882. március 4.)
10 Dr. Markó Sándor áthelyezési kérelme (Rozsnyó, 1882. március 14.)
11 Dr. Pósch József: A Rozsnyói Társalgási Egylet százéves története 1831-1931 (132-135. oldalak)
12 Országos Hírlap (Budapest, 1898. július 13. 192. szám, 7. oldal)
13 Dr. Pósch József i. m. (143. oldal)
14 Dr. Pósch József i. m. (180. oldal)
15 Dr. Pósch József i. m. (181. oldal)
16 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Dr. Markó Sándor szócikk.
17 Jogtudományi Közlöny 20. szám (169-170. oldalak)
18 Jogtudományi Közlöny 22. szám (184-185. oldalak)
19 Jogtudományi Közlöny 50. szám (395-396. oldalak)
20 Dr. Pósch József: i. m. (185-187. oldalak)
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Rokolya Gábor közjegyző, Budapest
Visszaugrás
