A szemlénkben már többször idézett FamRZ (Zeitschrift für das gesamte Familienrecht), a legnagyobb német családjogi folyóirat 2010. évi, Európára kiterjedő áttekintése jól jelzi azt, hogy az európai országokban milyen kérdések foglalkoztatják a családjog elméleti és gyakorlati szakembereit, a jogszabályok előkészítéséért felelős hatóságokat, szakértőket. 2010 őszén számos európai ország jelentkezett híradással arról, hogy milyen változások érintették 2009-ben, illetve 2010 első hónapjaiban a hazai családjogi szabályozást, gyakorlatot.[1]
A házassági jog - köteléki jog, bontójog, házassági vagyonjog - területén végbement változásokról csak Ausztria referált, s a szülő-gyermek kapcsolat hagyományosnak tekintett problémái terén sem történtek lényeges változások, így Franciaország mellett mások nem számoltak be a kapcsolattartást, gyermekelhelyezést érintő kérdésekről. Kivételt képez talán a gyermektartásdíj, amellyel kapcsolatban új jogszabály lépett hatályba Belgiumban. Noha a beszámolók rendszeresen hírt adnak a "hagyományos" élettársi kapcsolatok szabályozásának változásairól, ez a szám ezt a kérdést is csekély mértékben érintette. A figyelem - úgy tűnik - néhány egyéb területre koncentrálódik, amely azt is jelenti, hogy a családjognak az életviszonyok szélesebb körével kell foglalkoznia.
Egyik ilyen témakör a kiskorúak védelme. Ennek megfelelően a gyámság terén várható változás Norvégiában és már elfogadásra is került egy új intézmény - az Apadrinhamento civil - Portugáliában,[2] kifejezetten azzal a céllal, hogy a gyermekek és fiatalok nagyobb védelemben részesüljenek. A gyermeki jogokat érintik a gyermek bíróság, illetve hatóság előtti meghallgatásával kapcsolatos kérdések - az ezzel kapcsolatos változásokról számol be a francia jelentés. A másik olyan témakör, amely jellemzi a 2010. évi nemzeti beszámolókat, az azonos neműek partnerkapcsolatai. Svédországban már az azonos neműek házasságának lehetővé tétele előtt is felmerült az a kérdés, hogy az azonos neműek bejegyzett partnerkapcsolata mennyiben részesíthető egyházi áldásban. Az azonos neműek házassága nyilván fokozottan vetette fel a kérdést. Szintén egyetlen vonatkozó témának szentelte a beszámolót a szlovén jelentés, amely azzal foglalkozik, hogy miként válhatnának az azonos nemű partnerek gyermek közös szüleivé. A cikk áttekinti az örökbefogadás, a mesterséges megtermékenyítés lehetőségeit, s utal arra, hogy a szlovén családjogban jelenleg ez az egyik legvitatottabb kérdés - különös tekintettel arra, hogy az új szlovén családjogi jogszabály javaslata családjogi szempontból az azonos nemű és különnemű partnereket teljesen egyenlő helyzetbe kívánja hozni.
A harmadik téma, amely szembetűnően sok nemzeti (család)jogot érint, a mesterséges megtermékenyítési eljárások kérdésköre. Kizárólag ezzel foglalkozik három európai ország beszámolója is: az Egyesült Királyságé, Szerbiáé és Horvátországé. Mindhárom országban nemrégiben lépett hatályba az ezzel foglalkozó új szabályozás (2008-ban, illetve 2009-ben elfogadott átfogó törvényekről van szó). A humánreprodukcióra irányuló eljárások kérdése valóban meglehetősen komplex: érinti többek között a gyermeki jogokat is (így különösen a származás megismeréséhez fűződő jogot), továbbá azt a lehetőséget, hogy az azonos nemű szülők mesterséges megtermékenyítési eljárás útján született gyermeküknek közös szülei legyenek.
A 2008. évi törvény előzményei
Az Egyesült Királyság a humánreprodukcióra irányuló eljárások terén mindig is élen járt - emlékeztet a szerző az 1978-ban született Louise Joy Brownra, az első lombikbébire. A társadalmi és orvostudományi haladás további lépéseket tett szükségessé, ennek jegyében született 1990-ben a humánreprodukciós és embriológiai törvény, amely részben a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos kérdéseket, részben a dajkaanyaságot szabályozta. 2002-ben újabb fejleményként az örökbefogadásról szóló törvény valamennyi pár számára lehetővé tette a közös örökbefogadást, így a házastársak mellett az élettársak számára is, függetlenül attól, hogy különnemű vagy azonos nemű személyek éltek tartós párkapcsolatban; s fenntartotta azt a lehetőséget, hogy egyedülálló személy is örökbe fogadhasson gyermeket. Az (azonos nemű) civil partnerekről szóló 2004. évi törvény hatálybalépését követően részükre is lehetővé vált a közös örökbefogadás. Ezáltal örökbefogadás szempontjából teljesen egyenlő lett a különnemű párok és az azonos nemű párok jogi helyzete.
A humánreprodukcióról és embriológiáról szóló törvény 2008-ban történt elfogadásával ezt az egyenlőséget kívánták új téren is megvalósítani. 2010 áprilisa óta a törvény - amely az 1990. évi jogszabályt részben új rendelkezésekkel váltotta fel - teljes egészében hatályban van. A rendelkezések - ahogyan a szerző ezt több alkalommal is hangsúlyozza -, egyenlő helyzetet hoztak létre a különnemű párok (házastársak, egyéb partnerek), az azonos nemű párok (civil partnerek, egyéb partnerkapcsolatban élők) és a gyermeket egyedül vállaló nők között.
Anyaság és apaság
A törvény anyai státusszal kapcsolatos rendelkezései 1990 óta változatlanok. Ennek értelmében anya az a nő, aki a gyermeket (a mesterséges megtermékenyítést követően) megszülte. Miután az Egyesült Királyságban nemcsak a hímivarsejt anyai testbe juttatása lehetséges, hanem a petesejt, illetve az embrió beültetése is, előfordulhat, hogy a genetikai és a gyermeket kihordó nő két különböző személy: erre az esetre nézve (is) rögzíti határozottan a jogszabály azt, hogy az utóbbi nő a gyermek anyja. Miután leszbikus párok is igénybe vehetik a mesterséges megtermékenyítésre irányuló eljárást, elképzelhető, hogy egyikük adományozza a petesejtet, ezt megtermékenyítik és a másik partner méhébe ültetik be. Ez esetben a petesejt-adományozó a fenti szabályok következtében nem lenne ugyan anyja genetikai gyermekének, más módon azonban státusza rendezhető.
Ami az apaságot illeti, a rendelkezések részletesek. Az ivarsejtet adományozó férfi, aki beleegyezését adta ahhoz, hogy az általa adományozott hímivarsejtet mesterséges megtermékenyítési eljárásban felhasználják, nem tekinthető a gyermek apjának. Akkor sem az ivarsejt-adományozás révén áll be az apai státusz, ha a gyermek jövendőbeli apja adományozza az ivarsejtet.
Amennyiben az anya akkor, amikor a hímivarsejtet, a petesejtet, illetve az embriót beültetik, azaz, amikor a mesterséges megtermékenyítés megtörténik, házas, a házastársát kell a gyermek jogi értelemben vett apjának tekinteni, még akkor is, ha arra hivatkozik, hogy nem járult hozzá az eljáráshoz. A házastárs férfi apasági vélelme ennek folytán teljesen érintetlenül érvényesül.
Amennyiben az anya nem áll házasságban (illetve civil partnerkapcsolatban) bizonyos további feltételek esetén lehet az anya férfi partnerét apának tekinteni. Szükséges, hogy a mesterséges megtermékenyítési eljárásra az Egyesült Királyság ilyen engedéllyel rendelkező klinikáján kerüljön sor, továbbá, hogy az adott férfi a mesterséges megtermékenyítéskor még életben legyen. Ezek mellett akkor állapítható meg a férfi apasága, ha az anya és a férfi írásban nyilatkozatot tettek a férfi apaságában való megegyezésükről, ezt egyikük sem vonta vissza, az anya ennek a megegyezésnek a megtétele után nem tett további nyilatkozatot más férfi apaságára (vagy nő szülői státuszára) vonatkozóan, és nem állnának fenn közöttük a házassági akadályok. Visszavonni a nyilatkozatot a mesterséges megtermékenyítés megtörténte után már nem lehet, de amennyiben a beavatkozás sikertelen, a nyilatkozat visszavonható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
