Áttekintve a jogtörténetet, a több mint kétezer éves jogeseteket és a mai problémákat, sokszor érezheti magát úgy az ember, hogy alig változott valami a birtokvédelem háza táján az elmúlt évszázadokban.
Gyerekkoromban a ferihegyi reptér közelében laktunk, felnőttként húsz évet dolgoztam a reptérnek otthont adó kerületben, a húsz évből közel a felét töltöttem hatósági jogalkalmazással, beleértve a birtokvédelmi ügyek izgalmas és időként idegtépő feladatait is, és jelenleg is hatósági feladatokkal dolgozom egy agglomerációs településen, amelyet jelentős mértékben érintenek a fel- és leszálló gépek útvonalai.
Mind korábbi, mind jelenlegi munkahelyemen gyakran megjelentek/megjelennek azok az állampolgárok, akik birtokvédelmi kérelmet kívántak benyújtani (vagy be is nyújtottak) annak érdekében, hogy az önkormányzat jegyzője a kérelmező egyéni ízlésvilága szerint: (1) módosítsa a leszálló (vagy felszálló) gépek pályáját, (2) kötelezze jelentős járatszám-csökkentésre a repteret, és az igazán bátrak közül egy azt is kérte korábbi munkahelyemen, hogy (3) azonnal zárassuk be a repteret, mert élhetetlen a közelsége.
Ha megnézzük azoknak a fővárosi kerületeknek, illetve az agglomerációs településeknek a közösségi hálón fellelhető beszélgetős csoportjait, amelyeket valamilyen módon érint a reptér működése, biztos, hogy találunk benne nagyon régi és egészen friss panaszokat is arra, hogy a polgármester, a jegyző, a polgármesteri hivatal és senki más az égvilágon nem segít, most már valakinek így kell leélnie az egész életét, hogy megbolondul a repülőgépek zajától, a kibocsátott üzemanyag szagától, a hajtóművező hangjától, de van, aki állítja például, hogy nincs nyugta a hangárban folyó szerelési munkák zajától (vagy ahogyan az ott dolgozók szeretik mondani: a repülőgépek ápolásának zajától).
Megtilthatja-e a város, avagy a falu jegyzője egy reptérnek a működést? Lehet-e bármi befolyása egy közigazgatási szervnek vagy személynek az évi többmilliós utasforgalmat bonyolító és nyilván többmilliós bevételt generáló létesítményre vagy engedjük el a kérdést? Milyen polgári jogi eszközök jöhetnek szóba, ha egy radikális "eredeti állapotra kötelezést" (ahol külön vitatéma lehet, hogy mi volt az eredeti állapot: amikor még nem volt ennyi repülőgép, amikor még repülőtér sem volt vagy egyenesen még a dinoszauruszok sétáltak a pusztán) nem is lehet meglépni, esetleg lehetséges-e valamilyen kompromisszumra törekedni? Mi lehet a kompromisszum? Megelőző-óvó intézkedések? Kártérítés? A repülőtér folyamatos felelősségvállalása a környező lakosság terheinek csökkentésében? Mit értünk egyáltalán környező lakosságon? A fővárost, az agglomerációt vagy bármely településeket, amelyek felett rendszeresen repülőgépek közlekednek?
Érdekes kérdések ezek, főleg, ha elszakadunk a jog szakbarbárságától és kitekintünk a repülőtér történetére, aktuális működésére - főként, ha nem szorongatnak elkeseredett ügyfelek a megoldás érdekében, ami igazán érdekessé teheti a birtokvédelmi jogterületet, akár úgy, hogy megállapítjuk a végén: egy reptér működése és az azzal járó zavaró hatások sora egyáltalán nem birtokvédelmi ügy.
Mi zavarhatja a lakosságot? Mi lehet a megoldás? Tud-e a jog bármit hozzátenni a megoldáshoz vagy jogon kívüli eszköztárral hatékonyabbak lehetünk?
Ha maradunk a szűkített birtokvédelem-fogalomnál, azt mondhatjuk, hogy a repülőtér működésével együtt járó zavaró zajhatás nem az ingatlan birtoklásában (tehát tényszerű hatalom alatt tartásában) zavarja az állampolgárokat, hanem a személyiségi jogok közül elsősorban az egészséges élethez, testi épséghez való jogot csorbítja.
Amennyiben jogokat és érdekeket kell mérlegelni, arra elsősorban a szomszédjogi per látszik alkalmasnak, hiszen ott mindkét fél serpenyőjébe kerülhet valami a mérlegen és hozható olyan kompromisszumos döntés, amely a birtokvédelem radikális eszköztárához képest valamilyen érdekkiegyenlítéssel jár. De a szomszédjogi generálklauzula "tulajdonos" fogalmától elkezdve sok más definíció tartalommal való kitöltésén keresztül azzal szembesülhetünk, hogy "a" repülőtér valójában egymással profi összhangban működő, de tökéletesen elkülöníthető részegységekből áll, melyek mögött más és más cégek lehetnek, és nem is olyan egyértelmű, hogy "a" repülőtér által keltett zavarásért ki a felelős. Ha ez a tulajdonos be is határolható, egy ekkora profitot termelő, emberek ezreinek munkát adó, az utasforgalmat és a szállítást ilyen volumenben kiszolgáló létesítménynél gyakorlatilag kizárhatjuk, hogy bíróság valaha valahol olyan döntést hozna, amellyel radikális csökkenés történne a működésben vagy éppenséggel lakat kerülne a kapura. A végeredmény bizonyosan olyan megoldások felé vezetne, amelyek ma is több-kevesebb sikerrel működőképesek: a fel- és leszállással érintett települések önkormányzatainak különféle pénzalapokat juttatnak vagy programokat hirdetnek, például szigetelt nyílászáró-cseréket végeznek vagy kvázi fájdalomdíjként játszótereket, sportpályákat, egyéb közösségi létesítményeket újítanak fel vagy építenek meg. Lehet-e további jogi fegyver a kezünkben vagy ez teljességgel a jogon kívül megoldandó feladat?
Ha kilőjük a birtokvédelmi és a szomszédjogi eszköztárat, mi jöhet még szóba? 2022 végén szervezett a Társadalmi Reflexió Intézet egy rendkívül érdekes konferenciát, ahol klímavédelemmel összefüggő kutatásokat mutattak be, többek között a jövő nemzedéke érdekében megindítható klímaperek kapcsán.[2] Ezek között több olyan volt, ami egészen új perspektíváját mutatta meg a repülőterek elleni lehetséges jogi fellépésnek.
Mit kell tudnunk "a" klímaperekről, mi a jogi háttere, van-e 2023-ban relevanciája az ilyen ismereteknek?
Kiindulópontunk legyen az, hogy az Alaptörvény kifejezetten klímavédelmi szakaszt nem tartalmaz, de a szakterülettel kapcsolatos elvárás levezethető egyrészt például a jövő nemzedékekkel szembeni felelősségvállalásból (itt elsősorban eljárási jogi kihívásokat állítva a jogi képviselők elé, hogy ki és milyen minőségében perelhet, vagyis ki vagy mi pontosan a jövő nemzedék), a természeti erőforrások megőrzésének követelményéből vagy az egészséges környezethez vagy az egészséghez va-
- 10/11 -
ló jog védelméből is, illetve például a fenntartható fejlődés érdekében a nemzetközi együttműködésre törekvésből is.
Fontos, hogy az Alaptörvény megsértése önmagában nem biztosít kereshetőségi jogot a potenciális felpereseknek, nem peresíthetők azok az igények, amelyek mögött az Alaptörvényen túl nincs konkrét jogszabályi rendelkezés, amelyre alapozható egy polgári per. Ezt kreatívan megoldani elsősorban a személyiségi jogok védelmével és a jogellenes kár megtérítésével kapcsolatban indított perekkel lehetséges. A bírósági joggyakorlatot áttekintve látható, hogy jellemzően Alaptörvény megsértése miatt előírt kötelezettség elsősorban kivételes és korábbi alkotmánybírósági döntéssel érintett ügyekben jellemző. A közigazgatási döntések bíróság elé vitele nagyobb elérési útvonalat biztosíthat a közigazgatási perrendtartás úgynevezett általános jogorvoslati szabálya miatt. Az alapjogi perek hosszú ideig tartó, magas színvonalú felkészültséget igénylő eljárások, ahol reális elvárásokkal kell nekikezdeni adott ügynek.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
