Egyes vélekedések szerint Türkmenisztánban sem a Polgári Törvénykönyv, sem pedig külön törvény nem szabályozza a kollíziós jogot. A szovjet joggal és a posztszocialista utódállamok jogával foglalkozó amerikai jogászok doyenje, William-E. Butler, abból a tényből kiindulva, hogy az 1998. július 17-i türkmén Ptk., melyet a türkmének vezérének Saparmurat Türkmenbasinak tulajdonítanak, nem rendelkezik külön kollíziós jogi fejezettel, azt a következtetést vonja le, hogy Türkmenisztán felszámolta a nemzetközi magánjogot és kizárólag a türkmén jogot rendeli alkalmazni.
Nos, nem kell ahhoz a türkmén nyelvben járatosnak lenni, hogy az ember olvasni tudja a türkmén jogszabályokat. Ehhez elegendő az orosz nyelv ismerete. A normatív jogi aktusokról szóló 2005. december 7-i törvény 33. cikke értelmében Türkmenisztánban a jogszabályokat kétnyelvű türkmén-orosz hivatalos lapokban teszik közzé. Ezek a "Vedomosti Medzisla Turkmenistana", a "Sobranie Aktov Prezidenta Turkmenistana i Kabineta Ministerstv i vedomst Turkmenistana", valamint a "Bjulleten normativnych aktov ministerstv i vedomst Turkmenistana".
A türkmén nyelv az államnyelv. Ezt a 2008. szeptember 26-i türkmén Alkotmány 14. cikk (1) bekezdése mondja ki, amely felváltotta az 1992-es alkotmányt, amely utoljára a 2003. augusztus 8-i szöveggel volt hatályban. A türkmén nyelv a bíróságok nyelve is, amiről az Alkotmány 106. cikk első mondata rendelkezik. Ez a rendelkezés azonban kizárólag a választottbírósági eljárásokra vonatkozik. Más bírósági eljárásokban a helyi többségi nyelvek is alkalmazhatók. Ilyenek többek között az orosz, az üzbég, a kazak, a tatár, az azeri, az örmény, a beludzsi, vagy az ukrán. Az orosz a türkmén mellett még jelenleg is a nemzetközi érintkezés nyelve. Az a kérdés, hogy milyen kötelező ereje van a jogszabályok orosz nyelvű változatainak a türkménnel szemben, mindenesetre homályban marad, mint ahogy az is, hogy az orosz-e az eredeti, vagy pedig az ország hivatalos nyelvén készült minősül annak. A szovjet időkben a türkmén Ptk. a szovjet-orosz "alapok" része volt. Ettől a szovjet-orosz tradíciótól a türkmén törvényhozónak láthatólag nem áll szándékában elszakadni. Ettől függetlenül is, a türkmén jogi fogalmak egyébként is az orosz jogi nyelvből eredeztethetők, eltekintve az olyan fogalmaktól, mint a mejlisz (parlament), kádi, halk, maslahati (néptanácsok), velajat (tartomány), etrap (kerület) stb.
Abból a tényből, hogy a türkmén Ptk.-nak nincs kol-líziós jogi fejezete, nem következik, hogy a nemzetközi magánjogot felszámolták volna. Egy ilyen feltételezés több okból sem helytálló. Az az állam, amely - a tényállás nemzetközi jellegére tekintet nélkül kizárólag a saját jogát - a lex forit - alkalmazza, nemzetközi jogot sért. Az általános nemzetközi szokásjogban létezik az a követelmény, hogy az államok kollíziós jogot alkossanak, vagy azt szokásjogként alkalmazzák. Másként kifejezve, egy államnak rendelkeznie kell a külfölddel érintkező tényállásokra alkalmazandó jogot meghatározó írott, vagy íratlan szabályokkal. Ennek hiánya sérti a nemzetközi jogot.
Türkmenisztán többszörösen elkötelezte magát a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályainak tiszteletben tartása mellett. A türkmén alkotmány 6. cikk (2) bekezdése értelmében a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályai elsőbbséget élveznek a belső joggal szemben. Ugyanezt a szabályt tartalmazza a normatív jogi aktusokról szóló törvény 2. cikke is. Egyebekben a hatályos türkmén jog - maga a '98-as Ptk. is - tartalmaz kolíziós normákat. Ilyenek vannak továbbá az állami közjegyzőségről szóló 1999. április 30-i törvényben, a 2007-ben módosított, a házasságról és a családról szóló 1969. december 25-i kódexben és a FÁK államok között a polgári-, családjogi-, és büntetőügyekben nyújtott jogsegélyről és jogi kapcsolatokról kötött 1993. évi (Minszki) Egyezmény 1997-es Jegyzőkönyvvel megállapított szövegében is. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy Dörnernek a Staudinger-Dörner féle EGBGB öröklési jogi szabályaihoz fűzött Kommentárban kinyilvánított álláspontja szerint a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság között 1958-ban kötött konzuli egyezmény 28. cikk (3) bekezdése, mely az ingatlan hagyaték tekintetében a lex rei sitae szabályát tartalmazza, Türkmenisztán vonatkozásában nincs hatályban.
A külföldiek jogállásáról szóló 1993. október 8-i törvény 12. cikkének idegenjogi szabálya ezzel szemben nem tartalmaz rendelkezést az alkalmazandó jogról arra az esetre, amikor élnek a külföldiek számára biztosított lehetőséggel, hogy Türkmenisztánban vagyonukról törvényes, vagy végrendeleti öröklés útján rendelkezzenek. A '98-as türkmén Ptk. 5., öröklési jogi része tartalmaz egy kifejezett kollíziós normát, amely arról rendelkezik, hogy mi az alkalmazandó jog akkor, amikor egy türkmén belföldi személy külföldi hagyatékot örököl. Ez a jog a külföldi lex rei sitae, azaz a hagyaték fekvésének helye szerinti állam joga. További kollíziós normák vannak elrejtve a hagyaték megnyílását szabályozó joghatósági előírásokban. A hagyaték megnyílásának helye rendszerint az örökhagyó utolsó lakóhelye, amelyről jelenleg a '98-as Ptk. 22. cikke rendelkezik. Egy külföldön elhunyt nem belföldi türkmén esetében a külföldi tartózkodási hely a hagyaték megnyílásának helye (Ptk. 1145. cikk). Egy külföldön elhunyt, de belföldinek minősülő türkmén a hagyaték megnyílása szempontjából megtartja utolsó belföldi lakóhelyét (Ptk. 1144. cikk). Az állami közjegyzőségről szóló 1999. április 30-i törvénynek megfelelően a Ptk. 1314-1318. cikkeiben szabályozott öröklési tanúsítványt a türkmén közjegyzők a Türkmenisztánban elhunyt külföldiek belföldi hagyatéka tekintetében a türkmén jog szerint adják ki.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
