A büntetőeljárás gyorsítására az elmúlt években a magyar jogalkotás egyre nagyobb hangsúlyt fektetett, melynek hatására jogrendszerünkben számtalan olyan jogintézmény jelent meg, melyek azt a célt szolgálják, hogy a büntetőeljárások ne húzódjanak el indokolatlanul és a kevésbé bonyolult ügyekben mihamarabb érdemi döntés születhessen tehermentesítve ezzel a bíróságokat. E jogintézmények segítségével - a már létező jogtechnikai megoldások korszerűsítése mellett - egyrészt lehetőség nyílt arra, hogy a bíróságok rövid időn belül befejezhessék a büntetőeljárást, másrészt az ügyész is rendelkezik olyan jogosítványokkal, melyek alkalmazása a büntetőeljárás "bíróságon kívüli" sikeres befejezését biztosítja. Mindezek mellett azonban nem szabad elfeledkezni azokról a nemzetközi jog által kialakított jogelvekről sem, melyek olyan követelményeket állítanak fel mind a jogalkotók, mind pedig a jogalkalmazók számára, melyeknek az eljárás során nem szabad sérülniük.
Jelen tanulmány azzal kíván foglalkozni, hogy melyek azok az általános elvárások, amik a büntetőeljárás hatékony gyorsítását eredményezhetik, valamint emellett a téma általános jellege miatt rendszerezésre kerülnek a magyar büntetőeljárásban megjelenő, az eljárás gyorsítását szolgáló jogintézmények, melynek során a tárgyalás mellőzéses és bíróság elé állításos eljárás gyakorlati alkalmazásakor felbukkanó néhány jogalkotási és jogalkalmazási ambivalencia kerül a figyelem középpontjába.
A büntetőeljárások elhúzódása egy globális szinten megjelenő jelenség a világ minden államában. A nemzetközi jog a probléma minél szélesebb körű kiküszöbölése érdekében olyan követendő jogelveket állított fel a nemzetközi dokumentumokon keresztül, melyek megsértése esetén az Emberi Jogok Európai Bírósága könnyen megállapíthatja az állammal szembeni kártérítési felelősséget.
Az alapvető eljárási garanciákat biztosító jogelvek[2] közül kiemelendő a tisztességes eljáráshoz való jog (fair trial)[3], melyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény[4] 6. cikke fogalmazott meg. Emellett említésre méltó nemzetközi normaként szolgál a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya[5], melynek 9. cikke fogalmazza meg a letartóztatott (őrizetben lévő) személy ésszerű időn belüli tárgyaláshoz való jogát.
A büntetőeljárás gyorsításának lehetséges módjai körülírása érdekében egy általánosan követendő zsinórmértékként alkotta meg 1987-ben az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az R (87) 18. számú Ajánlást, mely számtalan módozatot sorol fel a büntetőeljárás gyorsítása és egyszerűsítése érdekében a nyomozástól egészen a bírósági tárgyalásig:
- a diszkrecionális vádemelés (és általában a diszkrecionális bűnüldözés), ezen belül is az eljárások diszkrecionális megszüntetésére (félbeszakítására) irányuló jogosultság, a sértett megfelelő kártérítése mellett;
- a kisebb súlyú bűncselekmények dekriminalizációja (különösen közlekedési, adó- és vámbűncselekményeknél);
- a rövidített vagy írásbeli eljárások azoknál a bűncselekményeknél, ahol a ténybeli elem elsőbbséget élvez a bűnösségi elemekhez képest;
- a büntetőbíróságon kívüli megegyezések (állam- vagy közérdek, jótékony intézmény javára fizetés, a bűncselekmény útján szerzett dolgok visszaszolgáltatása és a sértett kárának megtérítése után);
- a büntetőbírósági eljárás egyéb egyszerűsítésének kérdései (pl. alternatív büntetés kiszabása, a vádlott beismerése esetén ún. előzetes vizsgálati eljárás, bírósági jegyzőkönyvek és ítélethozatal egyszerűsítése).
A büntetőeljárás menetét alapul véve az eljárás egyszerűsítésének és gyorsításának az alábbi fő módozatai alakultak ki:
1. a nyomozás során:
- diverzió: a büntető útról elterelésnek az 1970-es évektől két fajtája létezik úgy, mint a diszkrecionális vádelv és a mediáció;
- meghatározott pénzösszeg befizetése: csekélyebb súlyú bűncselekmények esetén
- 394/395 -
bizonyos pénzösszeg befizetését követően megszüntethető az eljárás.
2. a vádemelés során, de a bírósági tárgyalást megelőzően:
- büntetőparancs: csekélyebb súlyú és kisebb büntetésekkel szankcionált bűncselekmények esetén a bíróság ügyészi indítványra az iratok alapján dönt (lásd hazánkban a tárgyalás mellőzéses külön eljárást);
- egyszerűsített tárgyalás: a terhelt hozzájárulása esetén az enyhébb büntetési tételek reményében egyszerűbb tárgyaláson bírálják el a terhelt büntetőjogi felelősségét.
3. a bírósági tárgyaláson: egyezség (pl. vádalku)[6].
A büntetőeljárás elhúzódását rengeteg, előre ki nem számítható tényező okozhatja, melyek megjelenhetnek mind az ügyek egyediségében, mind azok általánosságában. Ilyen például, ha az eljárás résztvevői nem jelennek meg a büntetőeljárási cselekményen, ha késedelmesen teljesítik kötelezettségüket, ha késedelmesen terjesztik elő indítványukat, ha a hatóság szabálytalanul vagy késedelmesen idézi a megjelenésre kötelezettet, vagy ha a védelem kifogással, panasszal élve húzza el az eljárást[7].
A büntetőeljárások elhúzódásának konkrét okai:
- a terhelt meg nem jelenése,
- a védő meg nem jelenése,
- a terhelt elővezetésének nem teljesítése,
- a büntetés-végrehajtási intézetnek felróható hibák,
- a tanú meg nem jelenése,
- a tanú útbaindításának és/vagy elővezetésének nem teljesítése,
- a szakértő meg nem jelenése,
- a szakértői vélemény késedelmes teljesítése,
- a megkeresések eredménytelensége,
- az eljáró hatóság működési körében felmerült ok,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
