A munkahelyi zaklatás és ezen belül a szexuális zaklatás elleni védelem jogintézményi rendszere több évtizedes múltra tekint vissza nemzetközi színtéren. A téma az elmúlt években néhány nagyobb, közfigyelmet kapó incidensek folytán került a társadalmi diskurzus középpontjába.[1]
Tanulmányok sora igazolja, hogy a munkahelyi zaklatás, szexuális zaklatás a munkavállalók jelentékeny részét érinti. Több, e tárgyban készült kutatás is utal arra, hogy a foglalkoztatási viszonyokban a nőket hangsúlyosabb mértékben érinti, mint a férfiakat. Megdöbbentő megállapításokkal találkozhatunk a Deloitte Women @ Work 2024 globális felmérésében.[2] A válaszadó nők 43%-a a személyes biztonsága miatt aggódik akár a munkahelyén, akár a munkába járás vagy a munkába utazás során. Tízből egy nő állítja, hogy szexuálisan zaklatta már kollégája, 16%-át pedig harmadik személy (ügyfél, üzleti partner), akinek a viselkedése miatt kellemetlenül érezték magukat. A Eurofound közlése szerint 2021-ben[3] az Európai Unióban a munkavállalók átlagosan 12,5%-a tapasztalt valamilyen oda nem illő magatartást a munkahelyén. Az ezt elszenvedő nők aránya magasabb volt, mint a férfiaké, de minden 10. férfi is része volt zaklatásnak minősülő interakciónak.
A megnövekedett közérdeklődés, az áldozatokkal szemben való általános empátia növekedése, a stigmatizáció oldódása ellenére az esetek nagy arányban maradnak látensek. Ez nem jó, mert a zaklatás, szexuális zaklatás, különösen az eltűrt, esetleg az áldozatok további viktimizációjával járó munkahelyi gyakorlatként megvalósuló zaklatás nemcsak az érintett egyén életére, testi-lelki egészségére, szakmai pályájára, magánéletére hat rendkívül károsan, hanem a sértett környezetében élőkre is. Ez a toxikus hatása továbbgyűrűzhet a munkahelyi környezetre, valamint az áldozat privát közösségeire, elsősorban családjára.
A munkajognak, a munkaügyi ítélkezésnek fontos szerepet kell játszania a munkahelyi zaklatás, szexuális zaklatás elleni hatékony védelem jogintézményi rendszerének, illetve gyakorlatban való érvényesülésének terén. Az áldozatok védelme mellett a joggyakorlatban hangsúlyt kell kapnia az ügyek tisztességes kivizsgálásának is, amely magában foglalja a szexuális zaklatással esetleg hamisan vádolt személyek védelmét is, mivel "szexuális ragadozó" valótlan stigmája éppúgy, magánéletet, karriert romba döntő hatással tud lenni, mint egy tényleges zaklatás az áldozat oldalán.
A szerzők - mint munkaügyi bírák elsősorban a jogalkalmazó szemszögéből - több önálló tanulmányon keresztül kívánnak foglalkozni a munkahelyi zaklatás és szexuális zaklatás hazai szabályozásának átfogó bemutatásával. Jelen cikk célja a munkahelyi zaklatás és szexuális zaklatás hazai definíciós rendszerének átfogó bemutatása. A zaklatás, szexuális zaklatás helyes definiálása az első lépés, hogy az ilyen eseteket a jogvédelem rendszere kiszűrje és kezelni tudja. A definíciós rendszer jogalkalmazói ismerete azonban sokkal többet kíván, mint csupán néhány jogszabályi definíció tudását. A tanulmánysorozat korábbi részében a szerzők már felvázolták a hazai jog számára irányadó nemzetközi jogi, valamint európai uniós jogi keretrendszert, melyek részben kötelező erejű értelmezési kereteket adnak, részben pedig ajánlásszerű, a jogalkalmazó látásmódját gazdagító szempontokat kínálnak. Ezek részletes elemzésétől - a külön publikációra tekintettel - e cikkben eltekintünk. Mindezeken kívül azonban a hazai jogalkalmazó számára fontos a már kialakult nemzeti és uniós bírói gyakorlat ismerete. A zaklatás és szexuális zaklatás felismeréséhez, azonosításához pedig szintúgy elengedhetetlen e cselekmények természetrajzának, szociológiai
- 11/12 -
kontextusának megértése is. Tanulmányunkban ezen elemzési aspektusok szintézisével kívánjuk áttekinteni a zaklatás, szexuális zaklatás definícióival kapcsolatos tudnivalókat.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 12. §-a a munkaviszonnyal, így különösen a munka díjazásával kapcsolatban szabályozza az egyenlő bánásmód követelményét. Kimondja, hogy a jogorvoslat nem járhat más munkavállaló jogának megsértésével vagy csorbításával.
Az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatos részletes rendelkezésekről az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) rendelkezik. Az Ebktv. preambuluma rögzíti, hogy elismeri "minden ember jogát ahhoz, hogy egyenlő méltóságú személyként élhessen", akár a foglalkoztatási jogviszonyokban, akár munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban. Az Ebktv.-ben a zaklatás mint az öt diszkriminációs tényállás (közvetlen hátrányos megkülönböztetés, közvetett hátrányos megkülönböztetés, zaklatás, jogellenes elkülönítés, megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás) egyike szerepel.[4]
A jogszabályi definíció szerint zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával - vagyis védett tulajdonságával - függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása."[5]
Mivel a diszkriminatív zaklatás hazai jogi definíciója csupán egy-egy mondat, ez önmagában még kevés támpontot jelent a zaklatás sokféle és változatos elkövetési módjának beazonosításához. A diszkriminatív zaklatás, szexuális zaklatás törvényi fogalmát vizsgálva jól látható, hogy az európai uniós jogi foglalkoztatási antidiszkriminációs irányelvekben szereplő definíciók gyakorlatilag szó szerint történő átvételéről van szó.[6] Az Ebktv. definíciója egy tényállássá olvasztotta össze a zaklatás és a szexuális zaklatás kategóriáit, az összes védett tulajdonságot érintően. Ezzel a jogalkotó első látásra eleget tett az implementációs kötelezettségének, azonban meg kell állapítani, hogy el is tüntette az irányelvi definíciók közötti árnyalatnyi különbségeket. A magyar definíció ugyanis a megfélemlítő, ellenséges, megalázó, lealacsonyító, megalázó vagy sértő környezet megteremtését, mint az elkövetői magatartás célját vagy hatását a tényállás elemének tekinti. A Nemi irányelv szexuális zaklatás definíciójában azonban ezt a fordulatot a "különösen..." szó vezeti be. Ez arra utal, hogy a szexuális zaklatás megállapításához e tényállási elemet nem szükséges alátámasztani. Ez megfelel annak az életbeli tapasztalatnak, hogy a szexuális zaklatási esetek jelentős részben négyszemközt zajlanak, ami nem enyhíti a zaklató cselekmény súlyosságát, de nem vonódik bele az áldozatot körülvevő tágabb munkahelyi környezet. A bizonyítás lehetőségei szűkebbek lesznek. Így indokolt, hogy a jogszabály ne várja el, hogy a szexuális zaklatás áldozata a nemkívánt viselkedésen túl megromlott környezetre vonatkozó tényállítások előterjesztésével és alátámasztásával is tartozzon egy jogvitában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
