A Ptk. Kodifikációs Főbizottságainak határozata alapján a Dologi Jogi Munkabizottság - igazodva a Ptk. egészével kapcsolatban Vékás Lajos által készített koncepcióhoz, illetve a Főbizottság azon döntéseihez, hogy a Ptk. a nemzetközi magánjog kivételeivel a teljes civiljogot magába kívánja foglalni és így "könyvekből" fog állni - a Ptk. dologi jogi könyvének koncepciójára a következőkben vázolt javaslatot teszi az alábbi megjegyzéssel:
Ez a javaslat az elmúlt egy év alatt készült, és a Munkabizottság által megvitatott tanulmányokon alapul. Átfogó jellegű tanulmány készült Sándor István részéről a német, az osztrák, a svájci, a francia, az olasz, a spanyol, a holland és a skandináv dologi jogi megoldásokról.1 Jórészt feldolgozásra került a dologi joggal kapcsolatos bírói gyakorlat.2 A dologi jog egyes kritikus részeiről külön tanulmányok készültek,3 és hasznosítani lehetett egyes más munkacsoportokban készült tanulmányokat is.4
A dologi jog vagyoni státusjog, a vagyonjog viszonylagos stabilitását biztosítja, amelyre épülhet a kötelmi jog, azaz a szerződések nagyobb flexibilitása. A dologi jogviszonyok - szemben a kötelem relatív szerkezetével - abszolút szerkezetű jogviszonyok, kirekesztő jellegűek, a kívülállók számára negatív tartamúak, jogvédelmi eszközeik erga omnes jellegűek. A dologi jogviszonyok természetéből következik, hogy a dologi jog szabályai imperatí-vak (nem kogensek, mert a kogensdiszpozitív különbségtétel csak a szerződéses jogra irányadó). Dologi jogot csak a törvény (mondjuk ki, hogy a jövőre nézve csak a Ptk.!) hozhat létre (típuskényszer), és a dologi jogok tartalmi szabályozása is főszabályként kötelező.
A dologi jog ezen "alapozó" jellegéből két technikai megoldás következik az új Ptk.-ban:
a) Az igen széles körű kötelmi jogi szabályozáshoz képest a dologi jogi rész viszonylag szűkebb terjedelmű lesz. Ez eddig is így volt, és ez nemcsak az 1959-es Ptk.-ra, hanem az 1928-as Magánjogi Törvénykönyv Javaslatra is jellemző. (A Ptk. III. része eredetileg a 88. §-tóI a 197. §-ig terjedt, tehát valamelyest meghaladta a paragrafusok száma a százat, ehhez képest a kötelmi jogi rész mintegy négyszáz paragrafus.) A dologi-kötelmi arány az új Ptk.-ban sem lehet nagyon más a korábbinál. (Ez az arány jellemzi egyébként az alapvető külföldi kódexeket is.)
b) A dologi jogi rész igen szoros összefüggésben van a személyekre vonatkozó résszel, a jogalanyiság a polgári árutermelő társadalmakban elsődlegesen a tulajdonosi minőség perszonifíkációja. Ebből következik egyfelől, hogy a tulajdonformákra vonatkozó különszabályozás csökkenése a dologi jogi részben - a jogi személyekre vonatkozó fejezetben - az egyes jogi személyekre irányadó szabályozás csökkenésére is vezet (természetesen ellentétes irányú kölcsönhatás is van), másfelől, hogy bizonyos témák - így elsősorban az állam jogalanyisága és az állami köztulajdon, az alapítvány és az egyesülés jogalanyisága és tulajdona, az ún. közjogi jogi személyek (köztestület, közalapítvány) jogalanyisága és tulajdona - csak a személyi és a dologi jogi szabályozás egységében kezelhetőek. (A technikai részletek a szövegezésnél tisztázandók.) Mindenesetre a személyi és a dologi jogi könyv egymástól időben nem szakadhat el.
A Ptk.-ban a politikai és társadalmi rendszerváltozás a legjobban a jogi személyekre és a tulajdonjogjogra vonatkozó részeket érintette. Mindenekelőtt önmagában a szocialista jogirodalomban - alapvetően a szovjet jogi irodalomban Venedíktov és Bratusz által - kidolgozott elvekből következett az (ezt az 1959-es Ptk. miniszteri indokolása kifejezetten kimondja, egyébként hasonlóan került szabályozásra az 1960-as évek elején a szovjet, a lengyel és a csehszlovák Ptk.-ban is), hogy dologi jog helyett a Ptk. III. része tudatosan a tulajdonjogról rendelkezett. A Ptk. tulajdonjogi részébe kerültek csöndesen benyomásra az idegen dologbeli jogok, így a XIII. fejezetbe a használati jogok, az akkor meglehetősen háttérbe szorított zálogjog pedig a kötelem biztosítékaként a szerződések általános szabályai közé a XXIII. fejezetbe került. A következő tipikus szocialista ideológiai vonás a tulajdonformák kiemelt kezelése és ezen belül különösen az állami tulajdon (részben a szövetkezeti tulajdon) dominanciájának biztosítása. Az 1959-es Ptk. ebben az értelemben - pl. az egységes és oszthatatlan állami tulajdon tekintetében - lényegében alkotmányos deklarációkat is tartalmazott (az 1949-es magyar Alkotmány szükségképp "lemaradt" az 50-es években végbement tulajdoni átalakulást már tükröző Ptk. mögött.)
Ezért szükségszerű volt, hogy az 1988-91. közötti politikaitársadalmi-gazdasági rendszerváltozás leginkább a Ptk. tulajdonjogi részét változtatta meg. Bár a kifejezett tulajdonjogi rendszerváltozást hordozó, tág értelemben vett privatizációs törvényhozás - részben jogágilag komplex, részben átmeneti jogterület jellegéből kifolyóan - alapvetően a Ptk.-n kívül jelentkezett (1992. évi LIII, LIV., LV. törvény, 1995. évi XXXIX. törvény, a reprivatizálás helyett erkölcsi kárpótlást biztosító törvények). A Ptk. tulajdonjogi részének két fejezete, a VIII. és a XV. fejezet (az állami és a szövetkezeti tulajdonnal kapcsolatban) a 90-es években teljesen kiürült.
A jövőre nézve abból az előfeltevésből kellene kiindulni, hogy az új Ptk. dologi jogi részt (könyvet) tartalmazzon. Ez felel meg az európai országok többsége dologi jogi szabályozásának. A tulajdonjog természetesen - mint dingliches Vollrecht - a német dogmatikán alapuló magyar polgári jog dologi részében is elsődleges, de semmi sem indokolja a korlátozott, ún. idegen dologbeli jogok kvázi beolvasztását a tulajdonjogba. Az ius in re sua illetve ius in re aliena jogdogmatikailag egységet képez, az idegen dologbeli jogok a tulajdonjog használati és rendelkezési részjogosítványainak viszonylagos önállósulását jelentik. Az ún. állagjogok mellett a legújabb magyar zálogjogi fejlődés - az ingó jelzálogjog bevezetése, a zálogjog nyilvánosságának; közhitelű nyilvántartásának megerősödése - pedig az e tárgyú tanulmányok szerint indokolttá teheti a zálogjog dologi jogba való visszahelyezését (persze a zálogjog egyben kötelmet biztosító mellékkötelezettség is.)
Ugyancsak eléggé világos, hogy egy magántulajdonon alapuló piacgazdaság polgári jogában igazából olyan értelemben vett alanyi és tárgyi tulajdonformák, mint a szocializmus közjogtól túlzottan áthatott polgári jogában voltak (állami és szövetkezeti tulajdonforma, mint a társadalmi - össznép és csoport - tulajdon megjelenítői, az állampolgári fogyasztási cikkekre vonatkozó tulajdon, mint szocialista személyi tulajdon, az állampolgári termelési eszköz tulajdon, mint megtűrt vagy tiltott magántulajdon), nem lehetségesek. Alfajták viszonylagos megkülönböztetéséről - mint ingó vagy ingatlantulajdon - persze szó lehet, de igazából tulajdonforma a polgári jogban nincs, mert minden magántulajdon. Ha az állam, mint polgári jogi jogalany a vagyonjogi forgalomban fellép (célszerű lenne, ha az állam törvényes képviselője az Államkincstár lenne) ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint bármely más magántulajdonos - ebben az értelemben az állami tulajdon is magántulajdon, az állam vállalkozásai, gazdasági társaságai privilégiumokat nem élvezhetnek a polgárok és szervezeteik tulajdonával szemben. A szövetkezet pedig voltaképp egy önálló törvényben külön szabályozott (1992. évi I. törvény) sajátos gazdasági társaság, ha nincs külön társasági tulajdon mint tulajdonforma, úgy a szövetkezeti tulajdon sem lehet Önálló tulajdonforma a Ptk.-ban.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
