Az öröklési jog, mint szerves része a polgári jognak, a közösségi európai-jogi szemszögből szemlélve (aquis communautaire), a nemzeti szabályozási hatáskörbe tartozik. Rendszerint a polgári jogi kódexekben foglal helyet. Az európai gazdasági térség a maastrichti szerződés (1994) létrehozását követően az öröklési jogra vonatkozóan, az irányelvi jog keretében kialakultak ajánlott (minimális) közösségi szabályok. Ilyen az Európai Parlamenti és Tanácsi 650/2012, sz. 2012. július 4.-ei irányelv, mely az öröklési jogi jogerős végzések végrehajtásáról, a nemzeti jogkörben hozott öröklési végzés elismeréséről és az öröklési jogi végzés európai kiadmányokról szól.[2] Közép- Európában a mai nemzeti jogrendszerekben, az öröklési jog alapintézményeinek, rendszerének és fejlődésmenetének tekintetében jelentős hatást gyakorolt az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv és a hagyományos magyar precedensjog. E tanulmány a közös nevezőkről és az eltérésekről szól.
Az osztrák Általános Polgári törvénykönyv (jelenlegi nevén: Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch Österreichs, eredeti nevén: Allgemeines Bürgerliches Gesetzbuch für das Khaiserthum Österreich, 1811) az öröklési jog szabályait a nyolcadik fejezetbe foglalva, 532-824. paragrafusai tartalmazzák.[3] Meghozatala óta napjainkig, az OPtk. számos, több mint száz rendelkezése módosult.[4] Ezek a módosítások az öröklési jogi rendelkezéseket is érintették. Hatályos rendelkezéseire és a mérvadó jogirodalomra tekintettel kíséreljük meg a vonatkozó főbb öröklési jogi intézméményeket és megoldásainak külFöldi hatását, belértve a magyar jogot, figyelembe venni, elemezni. A jogirodalom megállapítása szerint örökös csak természetes személy lehet. Jogi személy felszámolása esetében nem alkalmazhatók az OÁPtk. öröklési jogi rendelkezései. A jogi személy jogutódlására nézve, külön jogszabályok érvényesek.[5] Örökös csak az örököst túlélő természetes személy lehet. Örökös lehet az örökhagyó halála időpontjában még magzatállapotban levő személy is, ha élve születik. (Nasciturus pro iam nato). A (végrendeleti vagy szerződési) feltétel esetében az örökös öröklési jogára csak e feltétel megvalósulása esetében hivatkozhat.[6] Az öröklési képesség (Erbschaftsfähigkeit, Erwerbsfähigkeit)[7], azaz az örökség (hagyaték) szerzésére való képesség, vagy szerzésére való alkalmasság hiánya, lehet abszolút és relatív. Abszolút örökségképtelenség akkor áll fenn, ha az
- 415/416 -
öröklést a tövény megtagadja. A külFöldiek a 22. paragrafus szerint, abszolút öröklésképtelenek, különösképpen, ha anyaországuk a külFöldiek irányában kedvezőtlenebb öröklési jogot biztosítanak (ún. retorziós elv).[8] Az érdemtelenség a törvény alapján megszabott relatív öröklési képesség hiányát jelenti, mert figyelembe veszi az örökhagyó végakaratát.[9]
A jogirodalom megállapítása szerint, megkülönböztethető az objektív és a szubjektív öröklési jog. Az objektív öröklési jog nem más, mint azon jogszabályok összessége, mely az örökhagyó halála után létrejövő hagyaték sorsára vonatkozik. A szubjektív értelemben vett öröklési jog felhatalmazást jelent a hagyaték egészének, vagy kvóták (arányok) szerint megszabott részének birtoklására. Az univerzális örökös az örökhagyó mind jogait, mind kötelezettségeit vállaja. Ezzel szemben a szinguláris örökös, pl. a legátum (meghagyás, hagyomány) által kedvezményezettnek nincs joga az egész örökségre, vagy ennek kvóták szerinti részére, ők vagy valamely örökhagyó által meghatározott tárgyra vagy értékre nézve léphetnek fel (kötelmi jogi) követelésükkel.[10] A legátum címzettjei, jogosultjai, nem felelősek az örökhagyó kötelezettségeiért. Hozzájuk hasonlóképpen, kötelmi követeléssel léphetnek fel a kötelesrész jogosultjai is.[11]
Az öröklési jogra vonatkozó bevezető rendelkezéseiben az OPtk. meghatározza az öröklés tárgyát, a hagyatékot (Verlassenschaft). Az 531. paragrafus megfogalmazása szerint, a hagyaték nem más, mint az elhunyt jogainak és kötelességeinek összesége, feltéve, hogy ezek (a jogok és kötelezettségek) nem kizárólag személyiségi jogviszonyok létrehozását célozták meg. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy csak a vagyoni jogok és kötelezettségek örökölhetőek, a személyiséghez szorosan tapadó és nem forgalomképes jogosultságok, a személyiségi jogok nem.[12] A közjogi jogosultságok és kötelezettségek az örökhagyó halálával megszünnek. Ezek közé tartoznak a választói jog, a társadalombiztosítási jog és az adózási kötelezettség.[13] Ezzel szemben, a magánjogi jogosultságok és kötelezettségek örökölhetők.[14] Az eltartási jog nem örökölhető. Rendszerint az eltartási kötelezettség sem örökölhető. Kivételt képez az örökhagyó halálának időpontjában még esedékes eltartói szolgáltatás.[15] Az aktív és passzív kártéritési igény örökölhető.[16] Az örökhagyó munka- és szolgálati szerződése alapján létrejövő jogosultsága örökölhető, kötelezettsége halála után megszűnik.[17] A magánbiztosítási jog vagy kötelezettség attól függően válhat részévé az örökségnek, hogy mely biztosítási nemről van szó. Ha életbiztosítás[18], vagy balesetbiztosítás[19] forog fenn, a kedvezményezett az ebből eredő jogosultságot az öröklési eljáráson kívül megvalósíthatja. Hogy a magánbiztosítási jogviszonyból eredő jog és kötelezettség örökölhető-e, függ attól is, hogy a biztosított kockázatok az örökhagyó halála után is fennállnak, vagy sem.[20] Halott ember szerveinek átültetése élő ember életének megmentése céljából
- 416/417 -
engedélyezett. Feltéve, hogy életében a donor másként nem rendelkezett.[21] (Hasonlóképpen, mint a hatályos magyar jogban).
Törvényi meghatározást nyert az öröklési jog (Erbrecht)és az örökség- hagyaték (Erbschaft, hereditas)jogi jellege is azáltal, hogy az öröklési jog az abszolút, kizárólagos, azaz dologi jogi, erga omnes (mindenkivel szemben) érvényesíthető hatású jogosultságok körébe tartozik. Hasonlóképpen mint a tulajdoni jog. Pontosabban, azonos módon, mint a tulajdoni jog, hiszen az univerzális örökös az örökhagyó vagyonának, az örökségnek tulajdonába lép. Ugyanis az 532. paragrafus szerint: "(1) Azt a kizárólagos jogot, mely a hagyaték egészének, vagy egy részének (pl. fele, egy harmada) birtokbavételére feljogosít, öröklési jognak nevezzük. (2) Ez olyan dologi jog, mely bárkivel szemben, aki a hagyatékot át szeretné venni, érvényesíthető. (3) Azt a személyt, aki igényt támaszt az öröklési jog iránt, örökösnek nevezzük. A hagyaték pedig nem más, mint ennek az örökösök iránti viszonyként, örökségnek nevezzük. " Egyértelmű, hogy az örökös joga nem kötelmi jogi jellegű, hanem dologi jogi minősítésű. Ez azt jelenti, hogy az OPtk. nem fogadja el a hereditas iacens (fekvő, v. nyugvó örökség)[22] intézményét, vagyis azt, hogy az örökség az örökhagyó halálát követően "gazdátlanná" vált vagyoni halmaz, amely iránt a potenciális örökösök kötelmi követeléssel léphetnek fel. Más szóval, az osztrák öröklési jog szerint az öröklés, a vagyonátszállás, ex lege történik, függetlenül attól, hogy mely jogcímen. A vagyonátszállás tehát a halál időpontjában, a törvény alapján történik meg. Az örökség birtokbavétele azonban ennek ellenére, azonnal nem lehetséges, ez majd az öröklési jog és mértékének bírósági megállapítása alapján és után történhet. Az öröklési végzés megállapító jellegű, szimbolikusan kifejezve ennek rendeltetése az, hogy a perenkívüli (nemperes) öröklési eljárást lefolytató szerv, bíró feladata, hogy megállapítsa, "mi történt a delatio, azaz az örökhagyó halálának időpontjában", tehát "kiderítse", megállapítsa, ki milyen arányban vált örökössé a delatio időpontjában. Ugyanakkor az örökös tulajdonosává vált az örökhagyó vagyona egészének vagy megillető részének, főszabályként tehát az öröklési jog nem kötelmi követelés. Ez elsősorban az univerzális szukcesszió (jogutódlás) esetében érvényesül, amelynek értelmében az örökös, - a delatio (az örökhagyó halálának) időpontjában, az örökhagyónak nemcsak vagyoni jogai, hanem egyidőben kötelezettségei örökébe is lép. Szinguláris szukcesszió (egyedi jogutódlás, öröklés), pl. legátum, vagy hagyomány[23] esetében azonban, amikor elvben és főszabályként a címzett csupán jogosultságot nyer, és kötelezettség nem terheli, a címzett a többi örökössel szemben kötelmi követeléssel léphet fel a legátum tárgyának, vagy értékének kiadása iránt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
