A Családi Jognak ebben a számában az új Ptk. Családjogi Könyvének a Kodifikációs Szerkesztőbizottság által elfogadott Javaslatából a családi jogállásra vonatkozó szabályok közlését kezdjük meg. Ezúttal a rokoni kapcsolat és az apai jogállás keletkezése témakörök normaszövegének tervezetét és annak indokolását tesszük közzé. Ezt követi majd következő számunkban az apaság vélelmének megdöntéséről és az anyai jogállás kérdéseiről szóló fejezet. Mint eddig, továbbra is várjuk Olvasóink felvetéseit, gondolatait az új családjogi szabályozásról.
A hatályos Csjt.-nek "A család" c. Második Része négy fejezetben négy kérdéskört szabályoz, sorrendben: a családi jogállást, az örökbefogadást, a rokonok eltartását és a szülői felügyeletet. A Javaslat mind ennek a résznek a címét, mind szerkezetét illetően változtatást tart szükségesnek. Tekintettel arra, hogy az új Polgári Törvénykönyvön belül az egész Harmadik Könyv a családról szól (címe: Családjog) és a családnak a házastárs, valamint a Javaslat szerint az élettárs is tagja, "A házasság című Második és "Az élettársi jogviszony" című Harmadik részt követően "A család" megjelölés a Negyedik Rész címeként pontatlan lenne és nem is fejezné ki megfelelően azt, amiről ez a rész szól. Ez a Rész ugyanis lényegében a rokoni kapcsolat létrejöttével (apai és anyai jogállás keletkezése, megszűnése) és annak legfontosabb jogkövetkezményeivel (szülői felügyelet, rokon- és gyermektartás) foglalkozik. Nem szól ez ellen az örökbefogadással létesülő családi kapcsolat sem, hiszen ma már Magyarországon az örökbefogadás az örökbefogadói családban a gyermek részére teljes családi jogállást biztosít. A jogtudomány meghatározása szerint: "A rokonság több személy között a vér szerinti leszármazás biológiai tényén, kivételesen pedig közhatósági aktuson (például örökbefogadáson) alapuló jogi kapcsolat"1. Vannak ugyan olyan "tényleges családi kapcsolatok", amelyekre a rokonságnak ez a kiterjesztett fogalma sem illik (például a mostohaszülő-mostohagyermek kapcsolat vagy a családba fogadással létrejövő kapcsolat is), de azoknak a szabályai beleilleszthetők a rokoni kapcsolaton alapuló viszonyok szabályaiba (például a szülő-gyermek jogviszonyba), illetve az a néhány speciális rendelkezés, amelyet igényelnek (például mostohagyermek tartása), nem változtat azon a tényen, hogy a Rész által szabályozott életviszonyok döntő többsége rokoni kapcsolaton alapul. Mindezekre tekintettel a Javaslat szerint a Negyedik Rész címe: "A rokonság"-ra változik.
A Negyedik Rész szerkezete a hatályos törvényhez képest akként módosul, hogy az I. Cím röviden szól a rokoni kapcsolatról, a II. Cím a leszármazáson (tipikusan vérségi leszármazáson) alapuló szülő-gyermek kapcsolatról, a III. Cím az örökbefogadásról, IV. és az V. Cím pedig a rokoni kapcsolat két legfontosabb jogi szabályozást igénylő kérdésköréről: a szülői felügyeletről és a tartásról. A Csjt-hez képest tehát a szülői felügyeletre és a tartásra vonatkozó rész "helyet cserél" egymással, amit az indokol, hogy a családjogi szabályok élén ma már mindenütt a szülő-gyermek kapcsolat kérdéseinek kell állniuk; a gyermek családi jogállását meghatározó rendelkezések után tehát a szülői felügyelet szabályainak kell következniük.
3:102. § [A rokoni kapcsolat]
(1) Egyenesági a rokonság azok között, akik közül az egyik a másiktól származik.
(2) Oldalágon rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyeneságon nem rokonok.
1-2. Az I. Cím a rokonság fogalmát nem határozza meg, változatlanul csak annyit rögzít, hogy kik tekinthetők egyenesági és kik oldalági rokonoknak. A rokonság fogalmának bővebb meghatározására, a rokonsági fokok közelsége vagy távolsága vonatkozásában az ún. íz-számítás rendezésére, vagy például a sógorság fogalmának a törvényben való rögzítésére nincs szükség. A rokoni kapcsolatokhoz családjogi joghatásokat fűző jogszabályok jelentős többsége közvetlenül határozza meg azt a rokoni kört, amelyet érint (például azt a kört, amelyben a rokonság házassági akadályt jelent, vagy azokat a rokonokat, akiknek eltartási jogosultsága, illetve kötelezettsége van egymással szemben), a polgári jog pedig - az öröklési jog kivételével - nem a rokonságnak, hanem a hozzátartozói kapcsolatnak tulajdonít jelentőséget. A hozzátartozó és a közeli hozzátartozó fogalmának meghatározása viszont nem a Családjogi Könyv, hanem a Polgári Törvénykönyv értelmező rendelkezéseinek feladata.
3:103. § [A rokoni kapcsolatok alapjai]
(1) A szülő és a gyermek közötti egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre.
(2) A gyermek leszármazásával, vagy örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül.
1-2. Ha a rokonság definiálására a Csjk.-ban nincs is szükség, mindenképpen indokolt, hogy a törvény a rokonság két, jogunkban egyenértékű forrását: a vér szerinti leszármazást és az örökbefogadást itt is megemlítse. A Javaslat ezért kimondja, hogy a szülő és a gyermek között egyenesági rokoni kapcsolat leszármazással vagy örökbefogadással jön létre. A leszármazáson alapuló szülő-gyermek kapcsolatot a jog által jelentősnek ítélt tények (házasságban élés, elismerő nyilatkozat stb.) keletkeztetik, amelyek rendszerint, de nem szükségképpen esnek egybe a vér szerinti leszármazás biológiai tényével. A nemzetközi irodalomban "jogi anyaságnak/apaságnak" (legal parentage) nevezett kapcsolat elsődlegesen vélelmeken alapul, amely az orvosilag asszisztált humán reprodukciós technikák elterjedése óta nemcsak az apai, hanem az anyai jogállásra is igaz. A jognak törekednie kell arra, hogy a szülőséget megalapozó jogi tények minél közelebb kerüljenek a valóságos, vér szerinti leszármazáshoz, ezért például az apaság bírói megállapítása esetén a lehető legnagyobb bizonyosság elérése kívánatos, továbbá a vélelmek megtámadásának lehetőségét főszabályként fenn kell tartani, mindez azonban nem változtat azon, hogy a szülő és a gyermek közötti jogi kapcsolatot nem önmagában a biológiai származás, hanem a leszármazásnak a törvény által elismert formája hozza létre.
A Javaslat - a hatályos joggal egyezően - kimondja, hogy az örökbefogadott mind az örökbefogadóval, mind annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép (3:136. §). A leszármazáson alapuló szülő-gyermek viszonyban a családi jogállásnak ez a teljessége értelemszerű. Mégsem csupán deklaratív, hanem a gyermek szempontjából elvi jelentőségű annak a jogtételnek a rögzítése, hogy a gyermek leszármazásával, illetve örökbefogadásával szülőjének teljes rokonságával is rokoni kapcsolatba kerül. Semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem érheti tehát a gyermeket azáltal, hogy a szülői jogállás betöltésére vele kapcsolatban milyen módon került sor (házasságból vagy házasságon kívül született-e, vérszerinti vagy örökbefogadó szülői nevelik-e stb.). Ez nem csupán a szülő-gyermek jogviszony családjogi jogkövetkezményeire, hanem annak más jogi hatásaira is vonatkozik (például a gyermek nem csupán az apjának nyilvánított férfinak, hanem apja rokonának is törvényes örököse).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
