A közbeszerzési eljárás előkészítésénél a legnehezebb dolga az ajánlatkérőnek talán akkor van, amikor meghatározza az értékelési szempontokat. Ekkor kell eldönteni, hogy mi a fontos a beszerzési tárgya körül és mindez hogyan jelenjen meg az eljárást megindító felhívásban. Elgondolkodtató lehet már magának a módszernek a kiválasztása is, annak meghatározása pedig, hogy az egyes szempontok mekkora súllyal bírjanak, igazi tehertételként jelenik meg időnként. Ezeket a nehézségeket kívánom terítékre hozni ezeken a hasábokon azzal, hogy a téma súlya, bonyolultsága és terjedelme nyilvánvalóan több lapszámon át meghatározza az írásaim tárgyát. Most az első két értékelési szempontról lesz szó.
A közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) meghatározza a nyertes ajánlattevő kiválasztásának lehetséges módszereit, ettől eltérni nem lehet. A törvényi előírás szerint az ajánlatkérő köteles az eljárást megindító felhívásban meghatározni azt a szempontot vagy szempontokat, amelyek alapján a számára gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot kiválasztja. Ezeket a szempontokat nevezzük értékelési (vagy korábban bírálati) szempontoknak. Az értékelési szempontok a következők lehetnek: a legalacsonyabb ár, a legalacsonyabb költség, amelyet az ajánlatkérő által meghatározott költséghatékonysági módszer alkalmazásával kell kiszámítani, vagy a legjobb ár-érték arányt megjelenítő olyan - különösen minőségi, környezetvédelmi, szociális - szempontok, amelyek között az ár vagy költség is szerepel. Az értékelési szempontokkal szemben a törvény a következő elveket fogalmazza meg: a szerződés tárgyához kell kapcsolódniuk; nem biztosíthatnak önkényes döntési lehetőséget az ajánlatkérőnek; biztosítaniuk kell a Kbt. általános alapelveinek betartását; az értékelési szempontok körében nem értékelhető az ajánlattevő szerződés teljesítéséhez szükséges alkalmassága; nem eredményezhetik ugyanazon ajánlati tartalmi elem többszöri értékelését. Az itt felsorolt követelményeknek minden esetben meg kell feleltetni az alkalmazni kívánt értékelési szempontokat, mert ennek hiányában az egész eljárás jogszerűtlenné válik. Első ránézésre egyszerűnek tűnhet a feladat, de a gyakorlati életben könnyű ezen útmutató ismeretében is eltévedni, hiszen az általános alapelvekre való hivatkozás már izgalmassá teszi a helyzetet, a többszöri értékelés tilalma pedig annál inkább. Utóbbi - vitára okot adó - példa egy hosszú távú szerződésben az ajánlati ár mellett az ártartás értékelése is (egy bizonyos idő után ajánlatkérő által meghatározott mértékben és meghatározott időtartamot követően emelheti ajánlattevő az ajánlati árait, ahol a vizsgált szempont ennek az ellentéte, vagyis ki meddig nem emeli ajánlati árait).
A legalacsonyabb árra vonatkozó előírások alkalmazása a korábbi előírásokhoz képest lényegesen szűkült. A Kbt. 76. § (5) bekezdése szerint az ajánlatkérő csak akkor választhatja a legalacsonyabb ár egyedüli értékelési szempontját, ha az ajánlatkérő igényeinek valamely konkrétan meghatározott minőségi és műszaki követelményeknek megfelelő áru vagy szolgáltatás felel meg, és a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat kiválasztását az adott esetben további minőségi jellemzők nem, csak a legalacsonyabb ár értékelése szolgálja. A törvény bizonyos esetekben konkrétan ki is zárja a legalacsonyabb ár szempontját egyedüli értékelési szempontként. Így tervezési, mérnöki és építészeti szolgáltatások, valamint építési beruházások esetében nem támaszkodhatunk kizárólag erre a szempontra.
A legalacsonyabb árra vonatkozó előírások között meg kell említeni egy nagyon fontos szabályt, amelyet az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmaz. A szabály nem kifejezetten a legalacsonyabb árra vonatkozó előírások kizárásával foglalkozik, hanem speciális előírásként azt mondja, hogy a legjobb ár-érték arány, valamint a minőség alapú kiválasztás szempontjának érvényre juttatása érdekében a tervező és a mérnök kiválasztása esetében az ajánlati ár az értékelés során nem vehető nagyobb mértékben figyelembe, mint a többi értékelési szempont együttesen. A Korm. rendelet módosítása[1] miatt 2017. június 1-jétől a kivitelezésre vagy kivitelezésre és az ahhoz kapcsolódó tervezésre együtt irányuló építési beruházás esetén a legjobb ár-érték arány, valamint a minőségalapú kiválasztás szempontjának érvényre juttatása érdekében az ajánlati ár az értékelés során legfeljebb 70%-os arányban vehető figyelembe, kivéve nukleáris létesítményekre vonatkozó építési beruházások esetén, mely eljárások során ez az arány magasabb is lehet.
A Kbt. 76. § (2) bekezdés b) pontja szerinti módszer a legalacsonyabb költség alkalmazásának elbírálása. Ezen módszer esetében az ajánlatkérő egy általa
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
