Dr. Földes Petra: Erőszak az iskolában - a normaszegéstől a fegyelmi vétségen át a bűncselekményig (CSJ, 2010/3., 28-33. o.)

Az Országgyűlés 2010. június 8-án elfogadta a Btk. szigorítását, ami többek között tartalmazza a pedagógusok ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények büntetési tételeinek növelését (2010. évi LVI. törvény 6. §-a). A módosítás hátterében az elmúlt időszak nagy média- és társadalmi visszhangot kiváltott "tanárverései" állnak. A szigorítás kétségkívül kifejezi a tanárok megóvását célzó társadalmi akaratot, azonban kérdéses, mennyiben jelent érdemi megoldást a problémára.

Az agresszió jelenségvilága

Az iskolai agresszió jelenségvilága, közelebbről megvizsgálva, az érintettek személye és az elkövetett cselekmény súlyossága szerint is meglehetősen differenciált, az értelmezésben azonban ritkán jutunk el a folyamatok tényleges megértéséig. Az alapvető társadalmi normákat sértő cselekedet azonnal, szinte reflex-szerűen kiváltja az elutasítás, felháborodás, megbélyegzés reakcióját. Az értelmezésben, feldolgozásban gyakran nem is jutunk messzebb; pedig a jelenség jobb megértésével, differenciált értelmezésével az érdemi megoldás irányába mutató lépéseket is megtalálhatjuk, míg a formátlan elutasítás, ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a légkör további romlásához és ezzel a jelenségek eszkalálódásához vezet.

2008-2009-ben több vizsgálat is foglalkozott az iskolai erőszak problémájával[1]. A Kölöknet kutatás faktoranalízis segítségével mutatja be, hogy bizonyos problémás magatartásformák egy-egy iskolában jellegzetesen együtt járnak, így egyrészt "fegyelmezési problémákról", másrészt "súlyosabb problémákról" beszél. Előbbiek körében a diákok közötti konfliktusok, tanár-diák konfliktusok, a diákok kommuniká­ciója, a tanár-szülő közötti konfliktusok és a fegyelmi vétségek szerepelnek, míg utóbbiak közé tartoznak az iskolán kívüli szereplőhöz köthető konfliktusok, a szexuális megnyilvánulások, a bűncselekmények és az iskolai zaklatás. Az első csoportba tartozó problémák lényegesen nagyobb arányban vannak jelen (az intézményvezetők csaknem kétharmad része tartja érintettnek az intézményét), míg a súlyosabb problémák tekintetében a gimnáziumok érintettsége elenyésző, ám a szakiskolák és a kelet-magyarországi általános iskolák ebben a tekintetben is súlyos gondokkal küzdenek.

A 9000 fős mintával végzett ombudsmani kutatás tanúsága szerint a diákok 59,9%-a vallja magát kiabálás, káromkodás elkövetőjének, míg a következő két helyen a megszégyenítés (33,1%) és a kiközösítés (25,5%) áll, megelőzve a rángatás, lökés és az ütés, rúgás elkövetőit (18,2%), és a további fizikai agressziót leíró cselekedeteket (a verekedésben érintettek aránya 9,5%, rablásban az elkövetők aránya 1,9%). Vagyis a verbális és szociális agresszió lényegesen elterjedtebb a közvéleményt felzaklató fizikai agressziónál.

A közfelháborodást kiváltó, a társadalom érdeklődését az iskolai agresszió felé fordító Erdélyi utcai esetben[2] tapasztalt diák általi tanárbántalmazás, "tanárverés" a fentieknél is lényegesen ritkábban fordul elő. Az ombudsmani kutatásban a diákok 3,8%-a válaszolt pozitívan arra a kérdésre, hogy "A tanév során előfordult-e, hogy megrángattál, meglöktél, megütöttél, kemény tárggyal megdobtál egy tanárt"; míg a tanárok 1,9%-a élte meg, hogy "A tanév során előfordult, hogy egy diák megrángatta, meglökte, megütötte, kemény tárggyal megdobta".

Ennél is elenyészőbb a tanárok és szülők közötti agresszió aránya, miközben vélhetőleg ez az a magatartás, ami a Btk. legfrissebb szigorítását motiválta. Az ombudsmani kutatás szerint (1000 középiskolai tanárt megkérdezve) érdekes mintázat rajzolódik ki: az indulatos beszédben a tanárok 5,4%-a tartotta magát elkövetőnek, és 17, 8%-a szülők által elszenvedőnek. Ugyanez a kiabálás esetén 1,7% és 4%. Azonban a tettlegességre vonatkozó kérdéseknél fordított a helyzet: lökés, rángatás elkövetéséről számol be a tanárok 2,1%-a, míg elszenvedéséről csak 0,5%-a, míg ugyanez az ütés esetén 1,6% és 1,0%. Vagyis a megkérdezett tanárok közül többen tanúsítottak tettlegességet szülővel szemben, mint ahányan ugyanezt egy szülőtől elszenvedték, miközben verbális agressziónak lényegesen többen voltak kitéve. Úgy tűnik tehát, hogy a szülők viszonylag gyakran fejezik ki elégedetlenségüket agresszív verbális eszközökkel, de a helyzet ritkán fajul a tettlegességig. A fő gondot - az indulatosság szülők és tanárok közötti jelenlé­tét - aligha orvosolja a Btk. módosítása, ami legfeljebb minden századik szülő magatartására szolgáltat reflexiót, illetve ennyi potenciális elkövető számára jelenthet visszatartó erőt.

Pedagógusok és agresszió

A bűncselekményként manifesztálódó agresszív cselekedetek aránya tehát alacsony, ugyanakkor a fegyelmi problémák előfordulásából és a szereplők közérzetéből is azt látjuk, hogy az iskolai együttélésben tapasztalható problémák megkerülhetetlenek. Fontos, hogy felfigyeljünk arra, hogy a hazai pedagógusok nemzetközi összehasonlításban lényegesen súlyosabbnak ítélik meg saját helyzetüket.

A TALIS[3] nemzetközi tanárkutatás, a pedagógusok helyzetét vizsgálva, kitért az iskolai rendzavarásokra is. Eszerint, a 37 százalékos TALIS átlaghoz képest itthon kiemelkedően magas, 77 százalék azok aránya, akik szerint a vulgáris beszéd és a káromkodás komolyan akadályozza a munkát (lásd a táblázatot). Hasonlóan magas, 70 százalék feletti a tanórai rendzavarás miatt panaszkodók aránya, míg a többi országban ez 58 százalék körül alakult. Magyarországon a pedagógusok az átlagnál súlyosabb problémának ítélik a rongálásokat (a 25%-os átlaggal szemben 53%), a diákok közötti megfélemlítést (33%-kal szemben 46%), illetve a diákok közötti fizikai bántalmazásokat (15%-kal szemben 35%). A TALIS-országok átlagához képest kisebb gondnak tűnik viszont az alkohol- és kábítószerfogyasztás, valamint az iskolából való késés.