1. Az új Polgári Törvénykönyv megalkotásának 10 éves folyamata -melynek magas színvonalú (elméleti és gyakorlati jogászok példamutató közreműködésével lefolytatott) vitái a polgári jog tudományát is nagymértékben gazdagították -2008-ban végső kifejletéhez érkezett. A legfontosabb az, hogy a Magyar Köztársaságnak immár hivatalosan is van az Országgyűlés elé a Kormány által benyújtott, hivatalos Ptk.-tervezete. "Habemus..." -mondhatnánk a pápák megválasztásakor hagyományosan alkalmazott örömteli bejelentést citálva. Ehhez képest elenyésző többleteredmény az, hogy az új Ptk.-nak mindjárt két tervezete is van: egy magán-tervezet és az említett hivatalos. Ebben sincs önmagában véve semmi különös: "virágozzék száz virág" - mondhatnánk a kínai "kulturális forradalom"-nak álcázott maoista politikai tisztogatást megelőző enyhülési időszak '60-as évek eleji jelszavára emlékezve. Magyarország esetében a kodifikáció végkifejlete kapcsán azonban legfeljebb Odüsszeiáról lehetne beszélni, ha ezzel az eseményeket nem emelnénk értékükön felüli pidesztálra.
De emelnénk: a történések közismertek.[1] Az 1050/1998 (IV. 24.) Korm. határozattal létrehozott Kodifikációs Főbizottság munkáját ismeretes módon 2007 szeptemberében - mindössze három hónappal a Főbizottság számára megadott befejezési határidő: 2007. december 31. előtt - egy nem kifejezetten transzparensen, inkább a Kormány mint testületi szerv megkerülésére irányultan működő munkacsoport: az ún. Kormánykabinet a frissen kinevezett igazságügyi és rendészeti miniszter (az ügy horderejével szemmel láthatóan tisztában nem lévő) előterjesztésére felfüggesztette, a Főbizottságnak a beérkezett észrevételek és javaslatok feldolgozására, a végleges tervezet kidolgozására vonatkozó felelősségét a minisztérium szakállamtitkára szóbeli közlésével megszűntnek nyilvánította anélkül, hogy a Főbizottságot létrehozó kormányhatározatot a Kormány hatályon kívül helyezte volna.[2] Az események értékelése nem jogtudományi igényű, legfeljebb politika-tudományi elemzés tárgyát képezhetné, de sokat elmond a Magyar Köztársaság, mint "független, demokratikus jogállam" [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] közállapotairól, a kormányzati szint, a politikai szféra jogállamisághoz való viszonyulásáról is. A történések a Magyar Tudományos Akadémia lapjának hasábjain ennél több szót nem érdemelnek.
Természetes, hogy a Kodifikációs Főbizottság felelősségének megszűnése, magával hozta annak szükségességét, hogy a most már kizárólag az államapparátus kezébe került kodifikáció várható eredményeitől - melyekre a Főbizottságnak ráhatása már nem volt - a Főbizottság a közvélemény előtt is el kívánt határolódni. Ennek egyetlen lehetősége a munka befejezése, és a "végtermék" közzététele volt. Ennek az önként - persze kényszerűségből "önként" - vállalt feladatnak tett eleget a Főbizottság egykori tagjaiból és további tekintélyes szerzőkből alakult szerzői kollektíva azzal, hogy végleges formába öntötte és nyilvánosságra hozta a "Szakértői Javaslat"-ként aposztrofált munkát. A tekintélyes kötetet 2008. március 31-én mutatták be a Magyar Tudományos Akadémián, Vékás Lajos akadémikus és Wellmann György, a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője magas színvonalú előadásaival bevezetve.[3] A könyvbemutatón nagy számban megjelentek a jogászi szakma igen széles spektrumát ölelték fel: az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumot maga az újonnan kinevezett miniszter képviselte.
A Kodifikációs Főbizottság Odüsszeiája tehát véget ért. A homéroszi happyend azonban elmaradt. A Főbizottság munkájának 2007. szeptemberi megszakadása azzal az előre látható következménnyel járt, hogy az államapparátus, egyes tárcák - az év folyamán beérkezett nagyszámú észrevétel figyelembe vételének lehetőségével élve ugyan, ám - az egyébként is működésbe lépő érdekcsoportok lobbitevékenysége mellett is nyomban: a magyar államapparátustól egyébként általában szokatlan gyorsasággal és intenzitással megkezdték saját szempontjaik érvényre juttatását.[4] Ez mindenekelőtt az új Ptk. tervezeté-
- 517/518 -
nek jogi természetével, vagyis a külön törvények és a Ptk. alapkérdésnek minősülő viszonyával függött össze: az ágazati jogalkotó (a kormány-, illetve miniszteri szint) saját jövőbeli mozgásterét nem kívánja holmi "Polgári Törvénykönyv" (az egyik polgári jogi tárgyú törvény a sok közül) polgári jogra vonatkozó alapkategóriáinak a polgári jog koherenciáját biztosító egységes leszögezésével korlátozni engedni. A Szakértői Javaslat magas színvonalú tudományos értékei és eredményei mellett így egyfajta magánjog-történeti kordokumentum-jelleget is hordoz, sőt: léte általános jogtörténeti jelentőségűvé nőtt.
2. A tizenkilenc szerző által megalkotott Szakértői Javaslat Általános Indokolásból, és az ezt követő hét könyvből áll. Az Általános Részt mellőző munka a polgári jog egyes konkrét témakörök szerint rendszerezett szabályait - a tételes normaszöveg-javaslatot és a hozzá fűzött indokolást - az I. könyvként elnevezett Bevezető rendelkezésekkel, és a VII. könyvként megfogalmazott Zárórendelkezések-kel foglalja keretbe. Az egyes könyvek a polgári jog hatalmas rész-területeit dolgozzák fel: a személyekre (II. könyv), a családjogra (III. könyv), a dologi jogra (IV. könyv), a kötelmi jogra (V. könyv), végül az öröklési jogra (VI. könyv) vonatkozó szabályokat. Az egyes könyvek mélyre hatoló tovább-tagolása világossá, áttekinthetővé teszi a Javaslat-ot: a könyvek "Rész"-ekre, a Részek "Cím"-ekre, ezek pedig fejezetekre tagolódnak. Szerencsés tachnikai megoldás a konkrét jogszabályi rendelkezéseknek a könyvek száma szerinti megjelölése, amin belül kap számozást -mindig újra indítva a számozást - az egyes norma (pl. a kötelmi jogon belül az elévülésről az 5:6. § rendelkezik; az ötödik könyvben található 6. § lesz tehát az elévülésről rendelkező szabály).
3. Az Általános indokolás a jövő számára is tanulságos dokumentumként rögzíti a Ptk. rekodifikálásnak indokait és a Szakértői Javaslat alapjául szolgáló elméleti és gyakorlati megfontolásokat. A reform indoka azokban az alapvető társadalmi-gazdasági változásokban rejlik, melyeken a magyar társadalom és gazdaság 1990 óta keresztül ment: a hatályos Ptk. nagyszámú módosítása nem fedheti el az átfogó reform szükségességét, a világban végbement változásokról nem is beszélve. A Javaslat nem kívánja feleslegesen megbolygatni a létező, élő polgári jogot, ezért aránytalan megrázkódtatásokat okozó - egyébként dogmatikailag indokolható - változtatásokat nem tartalmaz, azonban kétségkívül meg kívánja újítani a polgári jog dogmatikai eszköztárát. A Javaslat ennek megfelelően három forrásból táplálkozik: a külön törvényekbe foglalt polgári jogi szabályoktól a bírósági gyakorlat kiforrott döntéseiig és a Legfelsőbb Bíróság elvi iránymutatásaiig figyelembe veszi nemcsak a hatályos, hanem az élő polgári jogot is. A szerzők figyelme ugyanakkor nem marad meg a hazai határokon belül: a példaadó külföldi polgári törvénykönyvek (mindenekelőtt a holland Ptk.), valamint a nemzetközi jogegységesítés (a nemzetközi adásvételről szóló Bécsi Egyezmény), és egyéb nem normatív erejű vívmányok (az Európai Szerződési Jog Alapelvei, és az UNIDROIT Alapelvek) egyaránt hatottak a Javaslat elkészítésére. A szerzők magától értetődően vették figyelembe EU-tagságunkból adódóan a polgári jogi tárgyú irányelvek megfontolásra érdemes elvi magját, ugyanakkor elkerülték az irányelvek gyakran széteső, diffúz, rendszertelen, inkoherens kazuisztikáját.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
