A feminista jogelmélet részben jogpolitikai programnak, részben társadalompolitikai elméletnek tekinthető, előzményei a XIX. században megindult nőmozgalmakra vezethetők vissza, amelyek a nők egyenjogúságáért érveltek és küzdöttek, Európában és Észak-Amerikában sikerrel.1
A történelem során egyes társadalmak rendkívül tisztelték a nőt, mint anyát és feleséget, mégis jogilag vitathatatlanul hátrányos helyzetbe hozták a férfival, a családfővel szemben. (Viszont a nőknek is voltak előjogaik; pl. a történelem folyamán a legutóbbi időkig soha nem kellett katonáskodniuk.) A nők hátrányos jogi helyzetének számos területe volt: a vagyonjogban, a szülői felügyeleti jogok gyakorlása során, a házasságkötési eljárásban és általában a családon belüli kapcsolatban.
A századfordulótól megerősödő emancipációs és feminista mozgalmak a XX. század második felére a világ jelentős részén elérték a nők egyenjogúsítását. Kellő tért hódítva bekerült a legnagyobb nemzetközi szintű deklarációk, egyezmények cikkelyeibe, így kötelezettséget róva a tagállamok számára az addig fennálló jogilag hátrányos helyzet felszámolására.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata2 pream-bulumában hitet tesz a férfiak és nők egyenjogúsága mellett. Konkrét megfogalmazást tartalmaz a házasfelek egyenjogúságának kimondására, miszerint a házasság tekintetében a férfinak és nőnek mind a házasság tartama alatt, mind a házasság felbontása tekintetében azonos jogai vannak3. E tételt megerősíti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkelye4. Végül, a teljesség igénye nélkül, de meg kell említeni A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöbölésére szóló egyezményt, melynek 16. cikke szinte az összes családjogi alapelvet tartalmazza.5
Természetesen a nők és férfiak egyenlőségének elismerése a polgári társadalmak alkotmányainak egyik megkérdőjelezhetetlen alapjogi rendelkezése, melyet a Magyar Alkotmány is deklarál: A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.6
A férfiak és a nők egyenjogúsága alkotmányos alapelv, amely más-más tartalommal, számos jogágban önálló értelmet, önálló megfogalmazást kap. A férfiak és a nők családjogi egyenjogúsága a családjog általános elve. A családjog ugyanakkor csak a jogi egyenjogúság biztosítására lehet képes, a házaséletben, a családi életben az egyenjogúság tényleges érvényesülését csak jogi eszközök nem tudják sem megteremteni, sem biztosítani.7
Kérdés számomra arról az oldalról merül fel, hogy a sértetlennek tűnő vagy tartott férfiúi egyenjogúság valóban maradéktalanul megvalósul-e mind a jogalkotás (magzatvédelem, örökbefogadás, névviselés), mind a jogalkalmazás (gyermek névviselése, gyermekelhelyezés) területén. Nem szorul-e az apai jogok gyakorlása valamennyi, vagy legalábbis bizonyos esetekben háttérbe?
Elsőként tekintsük röviden át a házassági kötelékben nem álló nő (anya) helyzetét a terhesség, illetve annak megszakítása során. El kell fogadni, hogy ilyen esetben a nő önrendelkezési joga folytán, egyedül jogosult eldönteni, hogy nem kívánt terhességét - súlyos válság helyzetét aláírásával igazolva - megszakíttatja vagy nem, hiszen erre a jelenlegi jogszabályok lehetőséget adnak.8
Osztani kell azt az álláspontot, hogy a súlyos válsághelyzet fogalma alá tartozhat akár egy a jövőben kialakuló olyan helyzet is, amikor az anya esetleg egyedül, számára nem megfelelő körülmények között lenne kénytelen felnevelni gyermekét. A Magzatvédelmi törvény szerint súlyos válsághelyzet az, amely a testi vagy lelki megrendülést, illetve társadalmi ellehetetlenülést okoz, és ezáltal veszélyezteti a magzat egészséges fejlődését. A súlyos válsághelyzet fennállását az állapotos nő a kérőlap aláírásával igazolja.9 Az így igazolt válsághelyzetet a belga, norvég, német törvényekhez hasonlóan harmadik személy vagy szerv nem jogosult vizsgálni, mivel ez önmagában egyértelművé teszi ennek az indikációnak a jellegét, azt, hogy a válsághelyzet vizsgálatáról az állam lemond, és az abortuszt egyedül a nő kívánságától teszi függővé.10 Ahogy azt a végrehajtási rendelet is tartalmazza, amikor kimondja, hogy a Magzatvédelmi törvény 12. § (6) bekezdésében foglalt feltételek fennállását a terhessége megszakítását kérő nő nyilatkozatával igazolja, a nyilatkozat tartalmával, illetőleg valódiságával kapcsolatban a munkatársnak mérlegelési joga nincs.11
1.1. Abban az esetben azonban, ha az anya a fent vázolt körülmények között - akár egy egyértelműen mindkét szülő oldaláról alkalmi kapcsolatnak számító, és egyszeri nemi érintkezésből származó - gyermekét az apa tiltakozása ellenére mégis megszüli, akkor a jogszabályok a gyermek számára teljes védelmet biztosítanak.
Ehhez a védelemhez különösen fontos érdeke fűződhet a házasságon kívül született gyermeknek, akit az apához még nem fűznek jogi kötelékek. E kapcsolat rendezése a házasságon kívül született gyermekkel szemben a történelem során hosszú ideig tapasztalt diszkriminációk csökkentésére vagy megszüntetésére is hatást gyakorol, a jogi szabályozás a társadalom szokásainak, nézeteinek, viselkedésének az alakítására is alkalmas, ha nem is egymagában.12
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata deklarálja, hogy az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz ad jogot. Minden gyermek, akár házasságból, akár házasságon kívül született, ugyanabban a szociális védelemben részesül13. A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya pedig azt hangsúlyozza, hogy minden gyermeknek fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra vagy születésre tekintet nélkül, joga van arra a védelemre, amelyet őt kiskorú állapota folytán a családja, a társadalom és az állam részéről megilleti.14 A Gazdasági, Szociális és Kulturális Nemzetközi Egyezségokmány azt hangsúlyozza, hogy az Egyezségokmányban részes államok elismerik, miszerint különleges intézkedéseket kell tenni minden gyermek és fiatalkorú védelmére, segítésére, származásukra és az egyéb körülményekre tekintet nélkül. (3. pont)
Az általános európai jogfejlődés tendenciájának tartható, hogy a házasságon kívül született gyermek jogi helyzetének rendezése napirendre került. A hazai jogfejlődésben az 1946. évi XXIX. tc. adott módot az apaság bírói megállapítására és az apai elismerés szélesebb körére. A szabályozás jelentős részét a Csjt. 1952. évi szövege is átvette.15
A házasságon kívül született gyermek egyenjogúsága a házasságban születéssel megvalósul. Nem tesz kivételt a törvényhozó az olyan esetben sem, amikor az anya a teherbeesés tekintetében tudatosan félrevezeti a férfit, azt állítva, hogy megfelelő biztonságos fogamzásgátló szerrel védekezik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen megtévesztést tartalmazó esetek bizonyíhatósága is sok esetben kétséges. A legdöntőbb kérdés azonban az, hogy a megszületett gyermek mit sem tehet arról, hogy fogamzása előtt szüleik milyen szándékkal léptek egymással kapcsolatba.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
