A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) és a bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény (a továbbiakban: Bvktv.) 2014. március 15-i hatállyal vezette be a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét a magyar jogba. Ezen alapvetően szerződési jogi jogintézmény újdonságára tekintettel érdemes megvizsgálni öröklési joggal való kapcsolódásait. E vizsgálatot indokolja, hogy az öröklési jog döntően a természetes személy halála esetén alkalmazandó - alapvetően dologi jogi és kötelmi jogi jellegű - szabályokat fogalmaz meg, továbbá, hogy jogalkalmazási problémákat tartottak várhatónak a jogirodalom képviselői a jogintézmény ezen alkalmazási területén (is). [Lásd pl.: Kiss Mária: XLIII. fejezet in: Wellmann György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata VI/VI. - Kötelmi Jog HVG-ORAC Kiadó, Budapest, 2013. 168. o.]
Tekintettel arra, hogy az öröklési jog érvényesülését alapvetően befolyásolják, a jelen dolgozatban nemcsak a Ptk. vonatkozó, anyagi jogi - különösen az emberre, mint jogalanyra vonatkozó Második Könyvének, illetve öröklési jogra vonatkozó Hetedik Könyvének - rendelkezéseit ismertetem, hanem a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény egyes, idevágó részeit is.
A potenciálisan háromoldalú bizalmi vagyonkezelési kötelemben az örökhagyó, mint természetes személy mindhárom pólus alanya (így vagyonrendelő, vagyonkezelő és kedvezményezett) lehet, ezt sem a Ptk. sem a Bvktv. nem zárta ki, jóllehet korlátok közé szorította. Továbbá attól függően, hogy az örökhagyó éppen melyik főszemély volt a bizalmi vagyonkezelési kötelemben, a vizsgálat tovább volna bontható a főszemélyek (i) egymás közötti, (ii) saját hitelezőikkel fennálló, (iii) kezelt vagyon hitelezőivel való viszonyának ismertetésére. A jelen dolgozat terjedelmi korlátjaira is tekintettel, az örökhagyó végrendeletében alapított bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos, egyes kérdések tárgyalása során egyes, különösen kiemelésre méltó aspektusok rövid vizsgálatát tűztem célul.
A Ptk. 6:329. § (2) bekezdése szerint végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja, azaz a vagyonkezelő nem öröklés jogcímén szerzi meg a kezelt vagyon feletti (tulajdon)jogot. Sajátos jogcíme tehát a vagyonkezelő jogszerzésének a bizalmi vagyonkezelés, még akkor is, ha a Ptk. 6:328. § (5) bekezdése által biztosított lehetőségekkel élve a felek szerződésükben kikötik, hogy az új vagyonkezelő ténylegesen jogutódlás formájában szerez jogosultságot. E lehetőség nem terjed ki a kedvezményezettnek való juttatásra.
A kedvezményezett, amennyiben érvényesen létrejött, végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony alapján kap juttatást, e vagyoni juttatás szerzésének jogcíme szintén nem öröklés lesz, annak jogcímét az örökhagyó-vagyonrendelő és a kedvezményezett közötti mögöttes jogviszony - pl. ingyenes vagyoni juttatás esetén ajándékozás - határozza meg. Erre utal az illetéktörvény Bvktv. által bevezetett módosítása (Itv. 17/D. §) is, amely tehát e jogviszonyra irányadó szabályok szerint terheli illetékfizetési kötelezettséggel a kedvezményezett szerzését, mint az illetéktörvény hatálya alá tartozó vagyonszerzést. A mögöttes jogviszony azonosítása összhangban áll a Ptk. harmadik személy részéről történő teljesítésre vonatkozó 6:57. §-ával.
A fentiek alapján a látszólag axiomatikus válasszal kezelhető kérdés arra is tekintettel tűnt felvethetőnek, hogy a Ptk. 7:25. § (4) bekezdése az alapító örökhagyó halála esetére - végintézkedéssel, de nem meghagyással - rendelt alapítványt örökösként szabályozza az alapító örökhagyó örökösére vonatkozó rendelkezések között. Az alapítvány, illetve a bizalmi vagyonkezelő öröklési jogi jogállása megfelelő megállapításának a hagyatéki tartozások (Ptk. 7:94. §) "hitelezőinek" védelmi érdeke ad különös jelentőséget. A kérdésfelvetést indokolja továbbá az is, hogy az öröklési szerződés - mint végintézkedési típus - alapján az örökhagyóval szerződő felet az örökhagyó tartás, életjáradék, illetve gondozás ellenében - vagyona, annak egy meghatározott része vagy meghatározott vagyontárgyak tekintetében - örökösévé nevezi [Ptk. 7:48. § (1) bek.]. Természetesen a Ptk. 6:329. § (2) bekezdése arra enged következtetni, hogy nem valamennyi végintézkedéssel megengedett bizalmi vagyonkezelés létesítése, hanem kizárólag végrendelettel, illetve, hogy a bizalmi vagyonkezelő nem kap örökösi, vagy hagyományosi jogállást, hanem az örökhagyó tartozásának hitelezője lesz.
A Ptk. 6:329. § (3) bekezdése alapján az egyoldalú jogügylettel - így a végrendelettel - létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszonyokra a bizalmi vagyonkezelési szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A Ptk. (3:394. §) kifejezetten rendelkezik a végrendelettel létesített - a bizalmi vagyonkezelés egyik funkcionális helyettesítőjének tekinthető - alapítvány esetében az alapító kiesése esetén az alapítói jogok gyakorlásának a kérdéséről. E szerint, ha az alapító meghalt, jogutód nélkül megszűnt vagy más okból az alapítói jogait véglegesen nem gyakorolja, az alapítói jogokat az alapító által az alapító okiratban kijelölt személy vagy alapítványi szerv, kijelölés hiányában az alapítvány ügyvezető, képviselő szerve: a kuratórium gyakorolja. Ezzel szorosan összekapcsolódik, hogy a Ptk. 3:396. § lehetővé teszi, hogy az alapító az alapítói
- 15/16 -
jogokat és kötelezettségeket átruházza, ha az alapító okiratban vállalt vagyoni hozzájárulását teljesítette. Az, hogy a Ptk. külön rendelkezett az alapítói jogok gyakorlásáról az alapító halála esetére, nem jelenti azt, hogy az alapítói jogok és kötelezettségek ne válnának a természetes személy alapító hagyatékának részévé. Az azonban már korántsem ennyire egyértelmű, hogy az alapító jogutódja és az alapítói jogok gyakorlására jogosult között milyen jogviszony áll fenn, ha azok nem zárják ki egymást. Így különösen az alapító jogutódja gyakorolhatja-e az alapítói jogokat az alapítvány vonatkozásában, ha az alapító élt az alapítói jogok gyakorlására vonatkozó kijelöléssel, és ha igen, milyen feltételekkel, vagy e jog(ok) gyakorlásának joga véglegesen a jogelőd alapító által vagy ex lege kijelölt jogalanyt fogja illetni, vagy a kijelölést az alapító jogutódja esetleg visszavonhatja, mint egy képviseleti meghatalmazást. Meglátásom szerint a Ptk. 3:394. § (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapítói jogok gyakorlására való alapítói vagy ex lege kijelölés hatálya csak addig állhat fenn, amíg az alapító a jogait "nem gyakorolja", így ütközés nem fordulhat elő.
A bizalmi vagyonkezelés esetén a Ptk. azonban utal arra, hogy a vagyonrendelő szerződéses pozíciójában jogutódlás állhat be [6:325. § (2) bek.], de ha a vagyonrendelőnek nincs jogutódja - ez csak a természetes személyeken kívüli jogalanyokra vonatkozik, hiszen a törvényes öröklés rendje alapján az ő esetükben a végső örökös az állam [Ptk. 7:74. § (1) bek.] - és ezért e jogállás átmenetileg betöltetlen marad, az sem szünteti meg a bizalmi vagyonkezelést [Ptk. 6:326. § (5) bek.]. Mivel a vagyonrendelői jogállás vagyoni jogokból és kötelezettségekből tevődik össze - amelyeket az alapítvány alapítói jogaihoz és kötelezettségeihez hasonlóan a Ptk. érthető módon nem vesz ki a hagyaték tárgyi köréből -, a természetes személy vagyonrendelő halála esetén azok az öröklési jog szabályai szerint háramlanak az örökhagyó örököseire, törvényes öröklési rend érvényesülése esetén akár végső soron az államra is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
