Megrendelés

Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletének ismertetése (KK, 2001/6., 14-15. o.)

Tárgy

Az 1968. szeptember 27-én kelt, a bírósági illetékesség és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajthatóságáról szóló Brüsszeli Egyezmény 50. szakaszának értelmezése - Közokirat hitelesítésére nyilvánosan feljogosított személy közreműködése nélkül készült okirat végrehajthatósága.

A Német Szövetségi Bíróság a bírósági illetékesség és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajthatóságának témakörében két kérdésben előzetes határozathozatal iránt terjesztett be kérelmet. E kérdések az Unibank A/S (a továbbiakban: Hitelező) és Flemming A. Christensen (a továbbiakban: Adós) közötti jogvitában merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Hitelező három kötelezvény végrehajthatóságának megállapítását kérte.

Tényállás

Az adós egy a dán jog szerint működő, Easkus (Dánia) székhelyű bank javára 1990. és 1992. között három, 270 000-422 000 és 138 000 dán korona plusz kamatok összegről szóló kötelezvényt írt alá. A három kötelezvény gépírással készült és azon egy harmadik személy, amennyire ez látható, a hitelező egy alkalmazottja, az adós által történt aláírást saját aláírásával tanúsította. A kötelezvények kifejezett utalást tartalmaznak arra nézve, hogy a dán perrendtartás 478. §-a szerint azok alapján végrehajtás foganatosításnak van helye.

A kötelezvények kiállításának időpontjában az adós lakhelye Dániában volt. Később Németországba, Weiterstadtba költözött, ahova a hitelező a kötelezvényeket kézbesítette. Kérelmére a Weiterstadtban illetékes Darmstadti Tartományi Bíróság (I. fok) a kötelezvények alapján a végrehajtás foganatosítását engedélyezte. Ez ellen az adósa Frankfurti Tartományi Felsőbíróságon (II. fok) fellebbezést nyújtott be. Később bejelentette, hogy Németországból elköltözött, új címét nem közölte. A fellebbezés ügyében eljáró bíróság azt az álláspontot képviselte, hogy mivel az adós az eljárás ideje alatt külföldre költözött, az adós jogvédelem iránti igénye megszűnt, és mivel a kötelezvények végrehajtatása Németországban már nem lehetséges, ezért a nála benyújtott fellebbezési ügyet megszüntette.

A Hitelező a Szövetségi Bíróságnál (III. fok) fellebbezést nyújtott be, amely az eljárást felfüggesztette és a Bíróságot az alábbi előkérdések eldöntésére hívta fel:

a) Egy olyan kötelezvény, amelyet az adós közokirat hitelesítésére nyilvánosan feljogosított személy közreműködése nélkül írt alá, a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerinti közokiratnak tekintendő-e abban az esetben, ha a kötelezvény kifejezetten tartalmazza, hogy annak alapján végrehajtás foganatosításának van helye.

b) Amennyiben az első kérdésre igenlő a válasz:

A Brüsszeli Egyezmény 32. szakasz második bekezdésének értelmében valamely határozat vagy közokirat elismerésére benyújtott kérelem a helyileg illetékes bíróságnál megalapozatlanná válik-e azáltal, hogy az adós a fellebbezési eljárás ideje alatt (a Brüsszeli Egyezmény 36. Szakasza) elköltözik az adott országból és új tartózkodási helye ismeretlen?

Jogi háttér

- A Brüsszeli Egyezmény 32. szakaszának 2. bekezdése szerint:

"Az illetékességet az adós lakóhelye határozza meg. Amennyiben az adósnak a végrehajtás országának felségterületén nincsen lakóhelye, úgy az a bíróság az illetékes, amelynek területén a végrehajtást foganatosítani kell."

- A Brüsszeli Egyezmény 36. szakasza így szól:

"Amennyiben a végrehajtás foganatosítását engedélyezik, az adósnak jogában áll, hogy a határozat ellen a kézbesítéstől számított egy hónapon belül jogorvoslati kérelmet nyújtson be. Ha az adósnak más szerződő országban van a lakóhelye, mint amelyben a végrehajtás foganatosításról szóló döntést hozták, a jogorvoslati határidő két hónap, amely azon a napon kezdődik, amelyen a határozatot az adós vagy személyesen átvette, vagy lakására kézbesítették. Ezen határidő meghosszabbításának a nagy távolságra történő hivatkozással nincs helye."

- A Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza a következőket mondja ki:

"Azokat a közokiratokat, amelyeket az egyik szerződő országban készítettek és ott végrehajthatóak, kérelemre egy másik szerződő országban a 31. szakasz szerinti eljárások során végrehajtási záradékkal látják el. A kérelem csak abban az esetben utasítható el, ha a végrehajtás az okirat alapján történő foganatosítása a végrehajtás országának közrendjébe ütköznék. A bemutatott okiratnak a bizonyító erő azon feltételeinek kell megfelelnie, amelyek az okiratba foglalás államában szükségesek."

Ez a szakasz a Spanyolország és a Portugál Köztársaság belépéséről szóló, 1989. május 26-án kelt megállapodással a következőképpen módosult: "Azokat a közokiratokat, amelyeket az egyik szerződő országban készítettek és ott végrehajthatóak, kérelemre egy másik szerződő országban a 31. szakasz szerinti eljárások során végrehajthatónak nyilvánítják."

E módosítás következtében a Brüsszeli Egyezmény 50. szakaszának szövege megegyezik a bírósági illetékesség és a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok végrehajtásáról szóló Lugánói Egyezmény szövegével.

- A Retsplejelov (a dán perrendtartás) 478. § első bekezdése kötelezvények esetén abban az esetben teszi lehetővé a végrehajtás foganatosítását, amennyiben erre azokban kifejezett utalás történik.

Az első kérdéssel tehát a Szövetségi Bíróság (III. fok) annak eldöntését kéri, hogy egy olyan végrehajtható kötelezvény, amely hatóság közreműködése nélkül került kiállításra, a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerinti közokiratnak tekintendő-e. A Hitelező álláspontja szerint igenlő a válasz.

Ezzel szemben az Adós, a német kormány és az Egyesült Királyság kormánya, valamint a Bizottság azt az álláspontot képviselik, hogy a "köz-" jelző azt jelenti, hogy a Brüsszeli Egyezmény szerinti végrehajtási könnyebbségek nem bármely tetszés szerinti okiratra érvényesek, hanem csak azokra, amelyek bizonyító erejüket valamely illetékes hatóságtól nyerik. A Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza azokat a közokiratokat, amelyeket valamely szerződő állomban készítettek és ott végrehajthatóak, végrehajthatóságuk szempontjából az Egyezmény 25 szakasza szerint az egyéb szerződő államokban a bírósági határozatokkal egyenértékűnek tekinti. Ezekkel a rendelkezésekkel a Brüsszeli Egyezmény egyik célkitűzését akarják megvalósítani, nevezetesen azt, hogy gyors és egyszerű végrehajtási eljárással az okiratok szabad alkalmazhatóságát lehetőség szerint megteremtsék.

Mivel a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza alá eső okiratok ugyanolyan feltételek mellett hajthatók végre, mint a bírósági határozatok, az okiratok bizonyító erejének olyannyira vitán felül kell állnia, hogy a végrehajtás országának bíróságai nyugodtak hagyatkozhassanak rájuk. A magánokiratok ilyen bizonyító erővel nem rendelkeznek, ezért csak valamely hatóság részvétele vagy az okiratba foglalás helye szerinti államban erre feljogosított szerv közreműködése révén válhatnak közokirattá.

A Brüsszeli Egyezmény ilyen értelmezését támasztja alá a Lugánói Egyezményhez készített Jenard-Möller jelentés is. Amint az a jelentésből kiderül, az EFTA-tagországok annak tisztázását kérték, melyek azok a feltételek, amelynek közokiratnak meg teljesítenie kell ahhoz, hogy a Brüsszeli Egyezmény 50. szakaszának megfeleljen. A jelentés az alábbi három feltételt nevezi meg: A közokiratot hatóságnak kell készítenie, az okiratba foglalásnak a tartalomra és nem csak például az aláírásra kell vonatkoznia, valamint az okiratnak abban az államban, amelyben készült, végrehajthatónak kell lennie.

A Jenard-Möller jelentés szerint tehát a hatóság részvétele elengedhetetlen ahhoz, hogy valamely okirata Brüsszeli Egyezmény 50. szakaszának megfelelő közokiratnak minősüljön.

Végeredményben tehát az első kérdésre az a válasz, hogy az okiratba foglalás államának joga szerint végrehajtható kötelezvény, amelyet azonban nem hatóság vagy erre az adott állam által feljogosított egyéb szerv állított ki, nem tekintendő a Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerinti közokiratnak.

A második kérdés megválaszolására az első kérdésre adott válasz ismeretében nincs szükség.

A Bíróság is a fentiekre tekintettel 1999. június 17-én nyilvános ülésén kihirdetett ítéletében a hatóság vagy az adott állam által feljogosított egyéb szerv közreműködése nélkül kiállított kötelezvényt nem tekintette Brüsszeli Egyezmény 50. szakasza szerinti közokiratnak. ■

Tartalomjegyzék

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére