https://doi.org/10.59851/mj.73.09.5
Az öröklési képesség fogalma a magyar jogtudományban egyértelműen meghatározottnak tűnt mindaddig, amíg azt a termőföldforgalmi szabályok az utóbbi évtizedben ki nem kezdték. A földforgalmi törvény öröklési szabályai már kétszer is alkotmányellenesnek bizonyultak. Az ezt követő törvénymódosítások hatással voltak az öröklési képesség definíciójára. Az öröklési képesség kezdetének magánjogi fogalmát a humán reprodukciós eljárások megváltoztatták. A nem természetes személy jogalanyok öröklési képességével kapcsolatban a Ptk. és a bírói gyakorlat is hozott újdonságokat.
Kulcsszavak: öröklési képesség; szerzőképesség; jogképesség; termőföld megszerzése; élveszületés
The concept of the capacity to inherit seemed to be clearly defined in Hungarian jurisprudence, but it has been undermined by the rules on the transfer of agricultural land in the last decade. The inheritance rules of the Land Transfer Act have already been proven unconstitutional twice. Subsequent amendments to the law have had an impact on the definition of the capacity to inherit. The private law concept of the beginning of the capacity to inherit has been changed by human reproductive procedures. The new Civil Code and judicial practice have also brought new developments in relation to the capacity to inherit of legal entities that are not natural persons.
Keywords: inheritance capacity; legal capacity; acquisition of agricultural land; live birth
Azt hihetnénk, hogy az öröklési képesség olyan jogfogalom, amely magánjogunkban régen kikristályosodott, hiszen az öröklési jog egy meglehetősen állandó jogterület, és az öröklési képesség azon belül is alapvető jelentőséggel bír. Azonban ez koránt sincs így. Az öröklési képességnek legalább az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat óta állandósult jelentését kikezdte a termőföldforgalmi szabályozás, amelynek öröklési jogi része már 2013 óta több jelentős változáson ment át.
Ugyanakkor az emberi személy polgári jogi jogképességével kapcsolatban az orvostudomány fejlődése hozott újdonságokat. Az egyéb jogalanyok - például a jogi személyek - öröklési képességén pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) változtatott, és azt jelentősen alakította a bírósági gyakorlat is. Mindezek alapján egyáltalán nem olyan egyszerű a válasz arra a kérdésre, hogy ki is az, aki abszolút értelemben (tehát nem relatíve, egy konkrét hagyaték esetében) örökölhet. Ennek megválaszolására tesz jelen tanulmány egy átfogó kísérletet.
Az öröklési képesség nem azonos az örökléshez való joggal. Utóbbi az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapvető jog, amely a tulajdonhoz való joggal áll szoros kapcsolatban, annak egyik részjogosítványa: "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez". Az örökléshez való jog a tulajdonjognak az ember élete utáni időre való kivetülése, magában foglalja az aktív és a passzív öröklési jogot is. Előbbi az öröklés útján való tulajdonszerzéshez, utóbbi a tulajdon örökül hagyásához való jogot jelenti.[1]
Korábbi magánjogunk az öröklési képességet speciális szerzőképességnek tekintette: "Halál esetére szóló juttatásban részesedhetik természetes és jogi személy egyaránt, akinek szerzőképessége van (2242/1888. PHT. 203.; öröklési képesség). Jogunk szerint minden ember szerzőképes, hacsak szerzőképességét jogszabály meg nem szorítja. Korlátozások állanak fenn ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetesekre, retorzióként olyan állam polgáraira, amely magyar állampolgárok öröklési képességét nem ismeri el, végül olyan jogi személyre, amelynek vagyonszerzési képessége akár jogszabálynál, akár a maga alapszabályainál vagy egyéb szervezeti szabályainál fogva nincs, vagy korlátozott."[2]
Az öröklési képesség a jelenlegi többségi jogtudományi álláspont szerint az öröklési jogi jogképességet jelenti. Így Vékás Lajos szerint "Örökös természetes személy és jogi személy egyaránt lehet. Az öröklési képesség a polgári jogi jogképességgel esik egybe (...)".[3] Orosz Árpád szerint is: "Az öröklési képesség a jogalanyok (természetes személyek, jogképes szervezetek) jogképességének része, egybeesik az általános polgári jogképességgel".[4] Ebben a megközelítésben az öröklési képességet el kell határolni a szerzőképességtől.
Ettől eltérő elméleti megközelítések is léteznek. Sőth Lászlóné szerint: "Az öröklési képesség ugyanis egybeesik az általános szerzőképességgel; szerzőképessége pedig min-
- 610/611 -
den embernek és jogi személynek van, feltéve hogy jogképes".[5] Fabó Tibor is - a régi magánjogi felfogáshoz talán legjobban hasonlító álláspontja alapján - úgy véli, hogy az öröklési képesség nem az általános polgári jogi jogképességnek, hanem az örökös szerzőképességének megfeleltethető kategória, melynek konkrét tartalmát a Ptk.-ban szereplő kiesési okok vagy a külön törvényben meghatározott, kiesést eredményező körülmények adják meg.[6]
A 2009. évi CXX. számú, hatályba nem lépett Polgári Törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslat indokolása mindezektől eltérően fogalmazott: "Öröklési képessége minden jogképes személynek, illetve szervezetnek van. Természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező jogalanyok is lehetnek örökösök. Az öröklési képességen kívül az öröklésnek további feltétele, hogy az örökössel szemben ne álljanak fenn a törvényben megállapított olyan körülmények, amelyek a szerzést meghiúsítják. A Javaslat ezeket az ún. »negatív feltételeket« nevezi - a Ptk.-val egyezően kiesési okoknak. Az öröklési képesség fennállását, valamint azt, hogy nincs-e kiesési ok, abban az időpontban kell vizsgálni, amikor az örökös az örökséget megszerzi." Ez a megközelítés is a jelenlegi többségi állásponthoz közelít, mivel ennek alapján az öröklés feltétele az öröklési képesség megléte és a "negatív" szerzőképességi akadályok hiánya együttesen.
A 2013. évi V. törvény indokolása nem tesz említést az öröklési képességről. Az eltérő elméleti megközelítéseket a jogalkotó egységesíteni törekedett, amikor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2025. évi CXVII. törvény végső előterjesztői indokolásában, a többségi állásponthoz csatlakozva kimondta: "Az öröklési képességet ugyanis, miként a jogképességet is, el kell határolni a szerzőképességtől. Öröklés jogcímén sem szerezheti meg a vagyontárgyat az, aki, noha öröklési képességgel általában rendelkezik, de az adott vagyontárgy tekintetében nem szerzőképes."
Annyi bizonyosan leszögezhető, hogy az örökléshez passzív alanyi oldalról együttesen szükséges az öröklési jogképesség és az adott vagyonra vonatkozó szerzőképesség. (A hagyaték megnyílásán, a hagyaték tárgyi értelemben vett örökölhetőségén és az öröklési jogcímen túl.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
