Az utóbbi évtizedben - gyakorlatilag a rendszerváltozás kezdete óta - gyakoribbá váltak a titoksértési, de különösen az államtitokkal kapcsolatos bűnügyek. Előbb - 1990-93 körül - a régi szabályozás szerint megítélendő napvilágra került esetek (Pest környéki katonai objektum létének szellőztetése a "Reform" c. hetilapban; belügyminiszteri értekezlet iratainak fakszimiléje az újságban; magyar katona kémkedése a NATO részére) borzolták a kedélyeket, majd megszületett az államtitokról és a szolgálati titokról szóló új törvény, a legutóbbi időszakban pedig már ennek alkalmazása nyomán csaptak magasra az érzelmek és indulatok (bős-nagymarosi jegyzőkönyv a "Népszavá"-ban, az ún. "Juszt-ügy").
A sajtóban sokat pertraktált esetek a szakember számára éles megvilágításba helyezték a törvény néhány gyengén sikerült pontját. Ezeket a tapasztalatokat szeretném a szakmai közvéleménnyel megosztani.
Mellőzve a hosszadalmas történelmi visszapillantást, elegendő 1978-ig, a most is hatályos Büntető Törvénykönyv eredeti szövegéig visszamennünk.
Az 1978. évi V. törvény 224. §-a az államtitok büntetőjogi célú fogalmi meghatározásával - egy tartalmi és egy formai definícióval - dolgozott:
"(1) Államtitok minden olyan adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása a Magyar Népköztársaság biztonságát vagy más fontos érdekét veszélyezteti.
(2) Minden esetben államtitok a jogszabály vagy a jogszabályon alapuló rendelkezés által annak nyilvánított adat".
Ezt a szöveget a törvény az 1961. évi V. törvényből vette át, amely viszont a maga részéről az 1951. évi 21. sz. tvr. 1. §-ából "örökölte"[1].
A "materiális" meghatározás folytán a bíróság elvileg bármely adatról jogosult volt megállapítani, hogy az "a Magyar Népköztársaság érdekei ellen felhasználható", s ezen az alapon annak megszerzését stb. államtitoksértés címén büntetni - bár természetesen ezt ellenkezőleg: úgy volt szokás hangsúlyozni, hogy a formálisan államtitokká nem nyilvánított adat esetén a bíróság a materiális definíció folytán köteles azt vizsgálni, hogy az adat tényleg hordozza-e a törvényben körülírt minőséget; valóban veszélyes-e illetéktelenek tudomására jutása az állam valamely fontos érdekére[2].
Ezt a szabályozási módot váltotta fel az 1987. évi 5. sz. törvényerejű rendelettel egy formális államtitok-fogalom, s ez volt hatályban egészen 1995 nyaráig. Mint ismeretes, a tvr.-t az Alkotmánybíróság 1995. június 30-i hatállyal - mint alkotmánysértőt - megsemmisítette[3].
Ez az alkotmánybírósági határozat volt az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) katalizátora, mint ezt az előterjesztő a miniszteri expozéban hangsúlyozta és mások is utaltak rá[4].
Ez a törvény nem büntető jogszabály. Büntetőjogi szempontból azért lényeges, mert a Btk.-nak az államtitoksértésről szóló rendelkezései[5] az "államtitok"-ra vonatkozóan kifejtett különböző magatartásokat pöna-
- 257/258 -
lizálják, vagyis egy normatív tényállási elemet alkalmaznak a bűncselekmény elkövetési tárgyának körülírására. Ezt a tényállási elemet eredetileg az 1978:V. tv. 223. §-a definiálta, ennek helyébe lépett később az 1987. évi 5. tvr. megfelelő szabálya, most pedig a Ttv. 3. § (1) bekezdése. Eszerint:
"Államtitok az az adat, amely e törvény mellékletében (a továbbiakban: államtitokkor) meghatározott adatfajta körébe tartozik és a minősítési eljárás alapján a minősítő kétséget kizáróan megállapította, hogy az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi-pénzügyi vagy devizapolitikai, külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási érdekeit".
A továbbiakban tehát ezt a meghatározást elemezzük.
1. Az államtitok - " adat".
Az 1955. évi 21. tvr. szerint államtitok volt "bármely olyan adat vagy tény (utasítás, eljárás stb.), továbbá bármely olyan irat vagy tárgy (okmány, terv, vázlat, rajz, modell, minta stb.)[6], illetőleg "olyan adat, tény, irat vagy tárgy"[7], amely a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezett. Ez természetesen nem meghatározás, hanem az "adat" és az adat különféle lehetséges megjelenési formáinak meglehetősen eklektikus egyvelegét tartalmazó példálózó felsorolás; az 1961. évi V. törvény indokolása helyesen mutatott rá ennek felesleges voltára azzal, hogy az "államtitok az illetéktelen személy tudata szempontjából adat"[8].
Az első kérdés tehát, amelyre az államtitok definíciójának elemzése során válaszolni kell az, hogy mi az "adat".
A Ttv. 2. §-ának ugyan az a címe, hogy "Értelmező rendelkezések", az "adat" fogalmára azonban nem találunk benne törvényes meghatározást. A 2. § 2. pont a)-d) alpontjai csak a "minősített adat" definícióit sorolják fel, s ha ezeket áttekintjük, kiderül, hogy a meghatározandó - jelzős szerkezettel leírt ("minősített adat") - fogalomnak nem a főnévvel ("adat"), hanem a múlt idejű szenvedő melléknévi igenévvel, mint jelzővel ("minősített") kifejezett elemét magyarázzák[9]. A kérdéses jelzős szerkezetben szereplő főnév helyén a meghatározásokban az "adat"[10], "információ"[11], "információt hordozó objektum, technikai eszköz"[12], s végül az "információ, eljárási mód vagy más ismeretanyag"[13] kifejezések olvashatók. Az értelmező rendelkezések tehát a válaszadásban nem visznek előbbre.
A köznyelvben az "adat" "(1) Vminek a megmagyarázására, megvilágítására, jellemzésére v. kiegészítésére közölt tény, részlet, adalék; (2) Vmely dologra v. tárgykörre vonatk., ismert írásban nyilvántartott tény;" (3) (a jogi nyelvben) Olyan tények ismerete, amelyek vmely következtetéshez, vminek a megoldásához szükségesek, amelyek vmely eredmény, döntés, határozat létrejöttét elősegítik; vmely tény mint tényszerű bizonyíték;" végül a tudományos nyelvhasználatban "(4) Vmely kísérlet, mérés vizsgálat eredményeként megállapított tény, tétel."[14] Másutt ez áll róla: "valakinek, valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő tény, részlet" a tudományban "műszerrel lemérhető vagy kísérlettel megállapított számszerű tény, eredmény"[15], vagy "valamely vizsgálat, kísérlet, mintavétel eredményeképp megállapított olyan tény, ismeret, amelynek további feldolgozásával tanulmányozható a vizsgált jelenség"[16].
Ezek nem szabatos meghatározások; nyilvánvaló ez abból, hogy egyenértékű elemként szerepelnek bennük a "tény", "részlet", "eredmény", "ismeret" kifejezések, amelyek pedig mind különnemű fogalmakat takarnak.
Úgy gondolom, az "adat" mibenlétét illetően helyes mozzanat az, hogy "valaminek a megismeréséhez hozzásegít", hogy "további feldolgozásával tanulmányozható a vizsgált jelenség". Az "adat"-nak ugyanis a szubjektum szemszögéből az őt körülvevő világ jelenségeinek megismerése terén van jelentősége: az "adat" - nézetem szerint - úgy definiálható, hogy az ismeretlen vagy részben ismert jelenségre, mint a szubjektum szemszögéből objektíve létező tényre vonatkozó ismeret. Hangsúlyozom: nem "a tény" maga az "adat", hanem a rá vonatkozó ismeret[17]! Ez különösen így van a titokvédelem körében, hiszen a titok - fogalmilag - olyan adat (ismeret), amely csak kevesek, vagy legalább is csak egy korlátozott személyi kör, tehát nem mindenki számára hozzáférhető[18].
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
