Az utóbbi évtizedben - gyakorlatilag a rendszerváltozás kezdete óta - gyakoribbá váltak a titoksértési, de különösen az államtitokkal kapcsolatos bűnügyek. Előbb - 1990-93 körül - a régi szabályozás szerint megítélendő napvilágra került esetek (Pest környéki katonai objektum létének szellőztetése a "Reform" c. hetilapban; belügyminiszteri értekezlet iratainak fakszimiléje az újságban; magyar katona kémkedése a NATO részére) borzolták a kedélyeket, majd megszületett az államtitokról és a szolgálati titokról szóló új törvény, a legutóbbi időszakban pedig már ennek alkalmazása nyomán csaptak magasra az érzelmek és indulatok (bős-nagymarosi jegyzőkönyv a "Népszavá"-ban, az ún. "Juszt-ügy").
A sajtóban sokat pertraktált esetek a szakember számára éles megvilágításba helyezték a törvény néhány gyengén sikerült pontját. Ezeket a tapasztalatokat szeretném a szakmai közvéleménnyel megosztani.
Mellőzve a hosszadalmas történelmi visszapillantást, elegendő 1978-ig, a most is hatályos Büntető Törvénykönyv eredeti szövegéig visszamennünk.
Az 1978. évi V. törvény 224. §-a az államtitok büntetőjogi célú fogalmi meghatározásával - egy tartalmi és egy formai definícióval - dolgozott:
"(1) Államtitok minden olyan adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása a Magyar Népköztársaság biztonságát vagy más fontos érdekét veszélyezteti.
(2) Minden esetben államtitok a jogszabály vagy a jogszabályon alapuló rendelkezés által annak nyilvánított adat".
Ezt a szöveget a törvény az 1961. évi V. törvényből vette át, amely viszont a maga részéről az 1951. évi 21. sz. tvr. 1. §-ából "örökölte"1.
A "materiális" meghatározás folytán a bíróság elvileg bármely adatról jogosult volt megállapítani, hogy az "a Magyar Népköztársaság érdekei ellen felhasználható", s ezen az alapon annak megszerzését stb. államtitoksértés címén büntetni - bár természetesen ezt ellenkezőleg: úgy volt szokás hangsúlyozni, hogy a formálisan államtitokká nem nyilvánított adat esetén a bíróság a materiális definíció folytán köteles azt vizsgálni, hogy az adat tényleg hordozza-e a törvényben körülírt minőséget; valóban veszélyes-e illetéktelenek tudomására jutása az állam valamely fontos érdekére2.
Ezt a szabályozási módot váltotta fel az 1987. évi 5. sz. törvényerejű rendelettel egy formális államtitok-fogalom, s ez volt hatályban egészen 1995 nyaráig. Mint ismeretes, a tvr.-t az Alkotmánybíróság 1995. június 30-i hatállyal - mint alkotmánysértőt - megsemmi-sítette3.
Ez az alkotmánybírósági határozat volt az államtitokról és szolgálati titokról szóló 1995. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ttv.) katalizátora, mint ezt az előterjesztő a miniszteri expozéban hangsúlyozta és mások is utaltak rá4.
Ez a törvény nem büntető jogszabály. Büntetőjogi szempontból azért lényeges, mert a Btk.-nak az államtitoksértésről szóló rendelkezései5 az "államtitok"-ra vonatkozóan kifejtett különböző magatartásokat pönalizálják, vagyis egy normatív tényállási elemet alkalmaznak a bűncselekmény elkövetési tárgyának körülírására. Ezt a tényállási elemet eredetileg az 1978:V. tv. 223. §-a definiálta, ennek helyébe lépett később az 1987. évi 5. tvr. megfelelő szabálya, most pedig a Ttv. 3. § (1) bekezdése. Eszerint:
"Államtitok az az adat, amely e törvény mellékletében (a továbbiakban: államtitokkor) meghatározott adatfajta körébe tartozik és a minősítési eljárás alapján a minősítő kétséget kizáróan megállapította, hogy az érvényességi idő lejárta előtti nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése vagy felhasználása, illetéktelen személy tudomására hozása, továbbá az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele sérti vagy veszélyezteti a Magyar Köztársaság honvédelmi, nemzetbiztonsági, bűnüldözési vagy bűnmegelőzési, központi-pénzügyi vagy devizapolitikai, külügyi vagy nemzetközi kapcsolataival összefüggő, valamint igazságszolgáltatási érdekeit".
A továbbiakban tehát ezt a meghatározást elemezzük.
1. Az államtitok - " adat".
Az 1955. évi 21. tvr. szerint államtitok volt "bármely olyan adat vagy tény (utasítás, eljárás stb.), továbbá bármely olyan irat vagy tárgy (okmány, terv, vázlat, rajz, modell, minta stb.)6, illetőleg "olyan adat, tény, irat vagy tárgy"7, amely a megfelelő tulajdonságokkal rendelkezett. Ez természetesen nem meghatározás, hanem az "adat" és az adat különféle lehetséges megjelenési formáinak meglehetősen eklektikus egyvelegét tartalmazó példálózó felsorolás; az 1961. évi V. törvény indokolása helyesen mutatott rá ennek felesleges voltára azzal, hogy az "államtitok az illetéktelen személy tudata szempontjából adat"8.
Az első kérdés tehát, amelyre az államtitok definíciójának elemzése során válaszolni kell az, hogy mi az "adat".
A Ttv. 2. §-ának ugyan az a címe, hogy "Értelmező rendelkezések", az "adat" fogalmára azonban nem találunk benne törvényes meghatározást. A 2. § 2. pont a)-d) alpontjai csak a "minősített adat" definícióit sorolják fel, s ha ezeket áttekintjük, kiderül, hogy a meghatározandó - jelzős szerkezettel leírt ("minősített adat") - fogalomnak nem a főnévvel ("adat"), hanem a múlt idejű szenvedő melléknévi igenévvel, mint jelzővel ("minősített") kifejezett elemét magyarázzák9. A kérdéses jelzős szerkezetben szereplő főnév helyén a meghatározásokban az "adat"10, "információ"11, "információt hordozó objektum, technikai eszköz"12, s végül az "információ, eljárási mód vagy más ismeretanyag"13 kifejezések olvashatók. Az értelmező rendelkezések tehát a válaszadásban nem visznek előbbre.
A köznyelvben az "adat" "(1) Vminek a megmagyarázására, megvilágítására, jellemzésére v. kiegészítésére közölt tény, részlet, adalék; (2) Vmely dologra v. tárgykörre vonatk., ismert írásban nyilvántartott tény;" (3) (a jogi nyelvben) Olyan tények ismerete, amelyek vmely következtetéshez, vminek a megoldásához szükségesek, amelyek vmely eredmény, döntés, határozat létrejöttét elősegítik; vmely tény mint tényszerű bizonyíték;" végül a tudományos nyelvhasználatban "(4) Vmely kísérlet, mérés vizsgálat eredményeként megállapított tény, tétel."14 Másutt ez áll róla: "valakinek, valaminek a megismeréséhez, jellemzéséhez hozzásegítő tény, részlet" a tudományban "műszerrel lemérhető vagy kísérlettel megállapított számszerű tény, ered-mény"15, vagy "valamely vizsgálat, kísérlet, mintavétel eredményeképp megállapított olyan tény, ismeret, amelynek további feldolgozásával tanulmányozható a vizsgált jelenség"16.
Ezek nem szabatos meghatározások; nyilvánvaló ez abból, hogy egyenértékű elemként szerepelnek bennük a "tény", "részlet", "eredmény", "ismeret" kifejezések, amelyek pedig mind különnemű fogalmakat takarnak.
Úgy gondolom, az "adat" mibenlétét illetően helyes mozzanat az, hogy "valaminek a megismeréséhez hozzásegít", hogy "további feldolgozásával tanulmányozható a vizsgált jelenség". Az "adat"-nak ugyanis a szubjektum szemszögéből az őt körülvevő világ jelenségeinek megismerése terén van jelentősége: az "adat" - nézetem szerint - úgy definiálható, hogy az ismeretlen vagy részben ismert jelenségre, mint a szubjektum szemszögéből objektíve létező tényre vonatkozó ismeret. Hangsúlyozom: nem "a tény" maga az "adat", hanem a rá vonatkozó ismeret17! Ez különösen így van a titokvédelem körében, hiszen a titok - fogalmilag -olyan adat (ismeret), amely csak kevesek, vagy legalább is csak egy korlátozott személyi kör, tehát nem mindenki számára hozzáférhető18.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
