A társadalom figyelmét meghatározóan mindig az általa fontosnak vélt cél, az eredmény kötötte le, s az ahhoz vezető folyamat egésze, sőt a folyamat egyes részei kiestek, de talán napjainkban még inkább kiesnek az érdeklődés homlokteréből. Ahogyan az ínyencet is csak a behabzsolható falatok érdeklik, a pompás eredmény létrehozatalának folyamata, a szükséges komponensek, összetevők azonban nem érdeklik az ínyencek túlnyomó többségét, úgy a társadalom figyelme is a cél, a végeredmény létére - sok esetben a minőség vizsgálatát is mellőző - észlelésére összpontosít. Ebben a központosított észlelési folyamatban meghatározó szerepet tulajdonítanak az időkomponensnek, a cél "add meg uramisten, de azonnal" való elérésének. Nem elmarasztalás, csupán egyszerű ténymegállapítás az, hogy - sajnálatosan - az egész társadalmat, a tudományos élet szereplőit, mi több, a jogalkotás és a jogalkalmazás gyakorlatát is egy - talán egészségesnek nem nevezhető - felfokozott türelmetlenség jellemzi. Ebből erednek talán azok a - mindenkit zavaró - hibák, melyek az egyes embereknek, emberi csoportoknak, sőt az egész társadalomnak is széles skálán mutatkozó mértékű károkat okoznak. A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy a gyorsaságot hajszoló, megalapozatlan igényekkel szemben az állam igazságszolgáltató hatalma csak kisgyermekként védekezik. Magam láttam és hallottam olyan esetet, amikor a sietség hiányát számon kérő - ahogyan azt mondják -, jó "beszélőkéjű" riporter tetszetős szöveggel, de teljes hozzá nem értésről árulkodó módon tette nevetségessé a nyilatkozó, nagy szakmai felkészültségű bírót. Épp ezért nem lehet lényegtelen, hogy szakmai ihletettséggel vizsgáljuk meg kissé közelebbről a polgári peres és nemperes eljárások kapcsán hozott határozatokat, azok időszerűségét és az eljárások időtartamára gyakorolt hatását.
Az időkomponens túlhangsúlyozása esetében - nyilvánvalóan - nincs lehetőség az igényes, míves munkára, pontos és lehetőleg hibamentes eljárásra, s erre alapítottan a végcél, az eljárás befejezésének elérésére. Sajnálatos tény, hogy napjainkban sokak számára az a lényeg, hogy az "ínyencfalat" gyorsan készüljön el és jól mutasson, de a minőség, a tartósság, a szakmai értékesség - ha egyáltalában - csak sokadrangú tényező. Emiatt még a jogalkotás és a jogalkalmazás számára is a legfontosabb, hogy "jó sajtót" kapjon, bár igen sok esetben szakmailag bántó szövegkörnyezettel.
Úgy tűnik, hogy sokan feledni látszanak a hatékonyság kategóriáját, amely fogalom nem egy, hanem számos komponens figyelembevételével, alkalmazásával minősíti egy-egy eljárás minőségét.
De mit is jelent a hatékonyság kategóriája? A "MAGYAR ÉRTELMEZŐ KÉZISZÓTÁR" (Akadémiai Kiadó - Budapest 1978. 525. oldal) meghatározása bonyolultságában is egyszerű. Meghatározása szerint hatékony az, ami kívánt hatású. Kívánt hatású pedig nyilvánvalóan az a tevékenység, amely a célját a lehető legkisebb munka, idő és eszközráfordítással, ugyanakkor a legkedvezőbb minőség létrehozatalával éri el. Bármely lényeges összetevő elhagyása vagy épp túlhangsúlyozása csökkenti vagy épp ki is zárja a tevékenység, az eljárás hatékonyságát. A polgári peres és nemperes eljárások hatékonyságának kérdését az előbb említett több komponens ismertetésével és feldolgozásával világítja meg - iránymutatóan - prof. dr. Gáspárdy László "A polgári per idődimenziója" című művében (Akadémiai Kiadó - Budapest 1989.)
Minden polgári peres és nemperes eljárás célja a felmerült jogvitával, igényekkel kapcsolatban a bíróság döntésének, s a döntésnek határozatban megjelenő hatékony elérése.
Ez a megállapítás azonban nem csupán az érdemi döntés elérésével összefüggő hatékonyságot jelenti. A hatékonyság követelménye érvényes mindazon határozatokkal, ha úgy tetszik végzésekkel összefüggésben is, amelyek a bíróság érdemi döntésének meghozatalát segítik, készítik elő. A bírósághoz fordulók a bíróság döntését várják hatékony eljárás alapján
a) az eljárás megindításával kapcsolatban,
b) az eljárás lefolytatásával, az ott felmerülő részkérdésekkel összefüggésben,
c) az eljárás tárgyát képező kérdések, igények érdemét illetően.
A jogalkotó a bíróság döntéseit - s azoknak határozati formában való megjelenítését illetően is - súlyoz, mert
a) a nemperes eljárásokban valamennyi, az előbb a)-c) pontban felsorolt vonatkozásban a bírói döntés határozati formája mindig végzés,
b) a polgári peres eljárásban a bíróság döntésének határozati formája
- a perek során felmerült valamennyi kérdést illetően mindig végzés, - a per érdemét, a perbevitt igényekkel kapcsolatos érdemet illető bírói döntés határozati formája - meghatározóan mindig - ítélet.
Hatályos Polgári perrendtartásunk a bírói döntések, határozatok megjelenítésére más formát nem tesz lehetővé, más formát nem enged meg.
A bíró hatékony eljárásának, a végzés határozati forma alkalmazásának, a hatékony eljárásvezetésnek azonban alapvető feltétele a bíró személyiségi struktúrája. A személyi struktúrában két tényező játszik - többek között - meghatározó szerepet, Az első ezek közül a jó szervezőkészség. Ez azt jelenti, hogy a bírónak egyrészt ismernie kell, hogy az adott ügyben milyen eljárásjogi és anyagi jogi szabályokat kell alkalmaznia, s eljárási
-209/210-
cselekményét ezekhez, ezek optimális rendszerezéséhez kell igazítania. Tudnia kell, hogy az eljárás során mikor és milyen végzéseket kell hozni, s azt is, hogy ezeket milyen csoportosításban kell meghoznia. Ha általános jelleggel akarunk fogalmazni, azt kell mondani, miszerint a bírónak az eljárást, a tevékenységét meg kell szerveznie.
A bíró hatékony eljárásának másik és meghatározó pszichológiai eleme a döntőképesség. Nyilvánvaló, hogy a bírónak döntéséhez elsőként is az ügyben tényállást kell megállapítania. Ebben a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt rendelkezések adnak a következők szerint segítséget. A bíróság a TÉNYÁLLÁST a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és MEGGYŐZŐDÉSE szerint bírálja el. Alapkérdés, hogy a bíró milyen tényezők alapján szerez meggyőződést a perben releváns tényekről. A meggyőződés megszerzése minden embernél más és más, mivel egyik embert könnyebben, a másikat pedig nehezebben lehet meggyőzni a tények valóságáról, ha úgy tetszik, igazságáról.
Ha a bíróban a törvényben megkívánt meggyőződés kialakult, a döntés megszületésének újabb feltétele: a döntőképesség. Munkám során nagyon sok periratot vizsgáltam meg, s bizony sok esetben tapasztaltam, hogy az ügyben rendelkezésre állt a meggyőző erejű peranyag, de az eljáró bíró bizonytalan volt a hozandó döntést, határozatot illetően. Szemmel látható erőltetéssel kötelezte a feleket újabb és újabb bizonyítékok előterjesztésére, ami az eljárás hatékonyságát zárta ki.
A hatékony bírói munka az előbbiek szerint meghatározóan két tényezőn alapszik a bíró személyiségétől függően: az eljárás kapcsán a jó szervezőképesség, s főként az érdemi döntést illetően a döntőképesség.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
