Megszokhattuk már, hogy ha a jogalkotó módosítja a Cstv.-t vagy a Ctv.-t, akkor a felelősségi szabályok sem maradnak érintetlenül. Jelen tanulmányban a jogszabályi változásoknak a vezető tisztségviselők hitelezők irányában fennálló felelősségével kapcsolatos, "wrongful trading"-nek elnevezett jogintézményre való hatásairól szeretnék elsősorban rövid helyzetértékelést adni, de emellett és ezzel összefüggésben mellőzhetetlennek tartom a Cstv.-ben és a Ctv.-ben található felelősségátviteli alakzatok rövid általános áttekintését is. A wrongful tradingre vonatkozó szabályok hatályos jogunkban szinergikusan a Cstv. 33/A. §-a mellett a Ptk. 3:86. § (2) bekezdésében, a 3:118. §-ában, a 3:347. § (3) bekezdésében, a Ctv. 118/B. §-ában, a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló 1989. évi XXXIII. törvényben, valamint a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben találhatóak.
2017. július 1-jén lépett hatályba a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstvm.). Utóbbi jogszabály a Cstv. 33/A. §-át és a Ctv. 118/B. §-át is módosította. E változtatás tükrözi a Kúria ezzel foglalkozó Joggyakorlat-elemző Csoportja által készített összefoglaló véleményben megfogalmazott szempontokat, másrészt egyértelműsíti a Cstv. és a Ctv., valamint a Ptk.-nak a vezető tisztségviselő hitelezőkkel szembeni felelősségére (wrongful trading) vo-
- 32/33 -
natkozó szabályai közötti viszonyt.[1] A wrongful tradinget érintő jogalkotás azonban itt sem áll meg, mert a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2017. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Cstvm2.) 2018. január 1-jével ismételten hozzányúl a Cstv. 33/A. §-ához.
Mivel a gazdasági társaságok ténylegesen vezető tisztségviselőiken keresztül jelennek meg a gazdasági életben, a hitelezővédelmi szabályozásnak kiemelt figyelmet kell szentelnie utóbbi személyekre. A jogalkotó természetesen nem indulhat ki abból, hogy a vezető tisztségviselők csalárd módon saját vagyonuk gyarapítására kívánják felhasználni a gazdasági társaságot annak elkülönült jogi személyisége mögé bújva, de az ilyen helyzetekre is fel kell készülni. Ennek szellemében a Ptk. és a társaságokra vonatkozó egyéb jogszabályok is nagy gondot fordítanak a vezetők tevékenységének szabályozására.
A tisztségviselő társasággal szembeni felelősségéről a Ptk. a jogi személyek általános szabályai között[2] (de értelemszerűen a gazdasági társaságokra is vonatkozóan) úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselő az ügyvezetési tevékenysége során a jogi személynek okozott károkért a szerződésszegéssel okozott kárért való felelősség szabályai szerint felel a jogi személlyel szemben. Ha pedig a gazdasági társaság jogutód nélkül megszűnik, a hitelezők is - kielégítetlen követelésük erejéig - kártérítési igényt érvényesíthetnek a társaság vezető tisztségviselőivel szemben a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint, ha a vezető tisztségviselő a társaság fizetésképtelenségével fenyegető helyzet beállta után a hitelezői érdekeket nem vette figyelembe. Utóbbi rendelkezés végelszámolással történő megszűnés esetén nem alkalmazható.[3] [Végelszámolással történő megszűnés esetén még nyitva állhat a lehetőség a hitelező számára, hogy a Ptk. 3:24. § (2) bekezdésének második mondatában foglaltak szerint lépjen fel a tisztségviselővel szemben.] A Ptk. fenti, a gazdasági társaságok jogutód nélküli megszűnése esetére vonatkozó, általánosnak mondható szabálya speciális, a felszámolással, illetve kényszertörléssel megszűnő cégekre vonatkozó alakzatát a Cstv. és a Ctv. tartalmazza.
A Ptk. hatálybalépésével összefüggésben ugyan módosításra került a Cstv. és a Ctv. vonatkozó szabálya, azonban a jogalkotó nem teremtette meg a vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelősségére vonatkozó rendelkezés és a Cstv., illetve a Ctv. vonatkozó normáinak összhangját. A Kúria elnöke által "A vezető tisztségviselők hitelezőkkel szembeni felelőssége" tárgykörében felállított Joggyakorlat-elemző Csoport álláspontja szerint e miatt nem volt egyértelmű, hogy a Ptk. hivatkozott rendelkezése szerint önálló igényérvényesítésre van-e lehetőség, avagy ez egy olyan felelősséget megállapító rendelkezés, amelyet a Cstv., illetve a Ctv. szabályai alkalmazásával, az ott írt szabályok maradéktalan betartásával lehet csak alkalmazni?[4] A Cstvm. által módosított Cstv. 33/A. § (14) bekezdése aztán egyértelművé tette, hogy a Ptk. 3:118. §-a csak a felelősség alapját képező jogszabály, a felelősséget azonban csak a Cstv. 33/A. §-a[5], illetve a Ctv. 118/B. §-a[6] alapján indult eljárásokban lehet érvényesíteni. A módosítás tehát megoldotta a problémát, a továbbiakban már nem vitás, hogy aki a vezető tisztségviselővel szemben fel akar lépni, annak hitelezővé kell válnia a felszámolási- vagy a kényszertörlési eljárásban.[7] A végelszámolással történő megszűnés esetén fennmaradó igényérvényesítési lehetőségről feljebb már szóltam.
Megjegyzem, hogy a Székesfehérvári Törvényszék már a fenti törvénymódosítást megelőzően a 17.G.40.175/2015/7. számon meghozott és a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.110/2016/7. számú ítéletével helybenhagyott döntésében kimondta, hogy a Ptk. 3:118. §-a az általános kártérítési felelősséget megállapító szabály, szemben a Cstv. 33/A. §-ában szabályozott speciális felelősséggel, e két felelősségi forma pedig nem helyettesítheti egymást. Az adott ügyben így az alperesek felelősségét csak a speciális törvényi rendelkezések alapján lehetett vizsgálni, azonban a felperes a csődtörvény rendelkezéseiben meghatározott jogvesztő határidőt elmulasztotta. E mulasztás miatt módosította a per folyamán a keresetét akként, hogy a Cstv. 33/A. §-a mellett a Ptk. 3:118. §-a alapján is kérte az alperesek felelősségének megállapítását, abban a (később jogerősen is szertefoszlatott) reményben, hogy ezt az általános elévülési határidőn belül is megteheti.
- 33/34 -
A bírói gyakorlat tehát a Cstvm. hatálybalépését megelőzően is a jogalkotó akaratának megfelelően kezelte a problémát.
A Cstv. 33/A. §-a alapján megindítható perek lehetséges felperesei szempontjából nagyon fontos megállapításokat tartalmaz a Kúria BH 2017.345. számon közzétett döntése. A legfőbb bírói fórum ítéletének alapjául szolgáló ügyben is irányadónak tartotta a Gfv.VII.30.158/2013/7. számú határozatában foglaltakat, amely szerint a Cstv. 3. § (1) bekezdés cd) alpontja alapján a felszámolás kezdő időpontja után az a hitelező, akinek a vagyoni követelését a felszámoló nyilvántartásba vette. A követelés nyilvántartásba vételének két feltétele van: 1. azt a felszámolóhoz a Cégközlönyben való közzétételt követő 40 napon belül, illetve ennek elmulasztása esetén, 180 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelenteni; 2. a bejelentésen túl a hitelező köteles a Cstv. 46. § (7) bekezdése alapján a követelése tőkeösszegének 1%-át, de legalább 5000 forintot és legfeljebb 200 000 forintot a bíróság Gazdasági Hivatala által kezelt elkülönített számlára befizetni, és ezt a felszámoló felé igazolni. A bejelentett, de az annak megfelelő nyilvántartásba vételi díjat be nem fizetett követelés jogosultja nem minősül hitelezőnek. Nem alapozza meg a hitelezői minőséget a felszámoló téves tájékoztatása sem. Az adott ügyben a felperesi hitelező nem vitásan bejelentett követelését a felszámoló elismerte, visszaigazolta, és úgy tájékoztatta a felperest, hogy a követelést nyilvántartásba vette, annak ellenére, hogy a felperes nem fizette be a nyilvántartásba vételi díjat. Megállapította tehát a Kúria, hogy a felperes nem minősül hitelezőnek, s mivel a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése szerint pert - a felszámolón kívül - csak hitelező indíthat, a kereset elutasítását jogszerűnek minősítette.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
