A gyülekezési jog biztosítása a felvilágosodás korszakától, a polgárosodás kezdetétől fogva szerepel a különféle szabadságmozgalmak célkitűzései és követelései között, s a feudális rendet megdöntő polgári forradalmak győzelmét követőén megalkotott alkotmányoknak e jog elismerése, biztosítása már immanens része, rekvizituma is lett. E szóban forgó közösségi alapjog eo ipso helyet kapott az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én aláírt, Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezményben, valamint az ENSZ Közgyűlése által 1966. december 16-án elfogadott, és hazánkban az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában is.
Egyes politikai szabadságjogok - nem formális, hanem érdemi - szabályozása a magyar legislatio legújabb kori történetében rövid, mindössze tíz-tizenegy éves múltra tekinthet vissza. Az Alkotmány ugyan formálisan már korábban is deklarálta az emberi és politikai szabadságjogokat, e jogok némelyikének érdemi szabályozására - gyakorlásuk rendjének és garanciáiknak meghatározására - azonban csak 1989-90-ben, a polgári demokráciába való átmenet időszakában került sor. Ezek sorába tartozik a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III: törvény is, amely lényegtelen változtatásokkal jelenleg is hatályban van.
A törvény az Alkotmány 8. és 62. §-ával összhangban deklarálja a békés gyülekezés jogát, az államnak e jog tiszteletben tartására és biztosítására vonatkozó kötelezettségét, és szabályozza a joggyakorlás rendjét, valamint garanciáit is. A törvényi szabályozásnak a szóban forgó politikai szabadságjog közúton történő gyakorlását is megengedő rendelkezése azonban - e sorok írójának véleménye szerint - kifogásolható, éspedig több okból is.
1. A kifogásolt rendelkezés két alkotmányos alapjog kollízióját teremti meg: a gyülekezési jog és az Alkotmány 58. §-ában deklarált mozgásszabadság jogának összeütközését. A törvény 2. §-ának (3) bekezdése ugyan kimondja, hogy a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével, azonban az utóbb említett kizáró feltétel a két alapjog egymáshoz való viszonyában nem teljesíthető. A gyülekezési jog közúton való gyakorlásának immanens eleme, szükségképpeni velejárója a mások mozgásszabadságának korlátozása: terelő-(kerülő-)út igénybevételére, lassúbb haladásra, az utazás elhalasztására, lemondására való kényszerítése. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint "valamennyi alkotmányos alapjog tekintetében fontos kérdés, hogy azokat lehet-e és milyen feltételekkel megszorítani, korlátozni, kollíziójuk esetén milyen szempontok alapján kell a prioritást meghatározni." [30/1992. (V. 26.) AB határozat]. E kérdést illetően az Alkotmánybíróság - teljes összhangban a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló egyezménnyel - több határozatában kimondta, hogy "az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges az is, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással." (ABH 1992. 171.) Egy másik határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel megállapította: "az alapjogok korlátozásának e jogok lényeges tartalma a határa: az Alkotmány 8. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely - valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében - nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan." [6/1998. (III. 11.) AB határozat.]
A kifejtettekből következik, hogy a mozgásszabadságnak a gyülekezési jog gyakorlása általi korlátozása akkor tekinthető alkotmányosnak, ha a korlátozás
a) törvényben,
b) egy másik alapjog érvényesülése érdekében történik,
c) nem sérti a mozgásszabadsághoz való jog lényeges tartalmát,
d) elkerülhetetlenül szükséges és
e) arányos.
Az ismertetett feltételek konjunktívak, valamennyinek egyszerre, együtt kell teljesülnie ahhoz, hogy a korlátozás alkotmányossága megállapítható legyen. Az öt konjunktív feltétel közül kettő [az a) és a b) pont alatti] teljesülése megállapítható (a korlátozás törvényben és egy másik alapjog -- a gyülekezési jog - érvényesülése érdekében történik), a többi azonban nem.
A mozgásszabadsághoz való jog lényeges tartalmát az Alkotmánybíróság a 60/1993. (XI. 29.) AB határozat III/1. pontjában tárja fel: "A szabad mozgáshoz való jog a helyváltoztatáshoz való jog szabadságát jelenti. A magyar Alkotmány a közlekedés szabadságát külön nem nevesíti, de a szabad mozgáshoz való jog magában foglalja a járművön vagy járművel és anélkül való helyváltoztatás, a közlekedés szabadságát is."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
