Arató Balázs[1] - Csákné Filep Judit[2] - Radácsi László[3]: Családi vállalkozások jogi környezete (JURA, 2020/4., 5-28. o.)

I. Bevezetés

A hazai tudományos diskurzusban rendszeresen jelennek meg és kapnak teret a családi vállalkozásokat fókuszba állító tanulmányok, amelyek a családi cégek egyedi jellemzőinek, problémáinak egyre több rétegét elemzik. A családi vállalkozásokról a SEED Alapítvány jóvoltából már 1997-ben átfogó jelentés készült.[1] Scharle a családi vállalkozások, a munkanélküliség és az önfoglalkoztatás kapcsolatát vizsgálta.[2] Az ezt követő írások a Magyarországon lökésszerűen megjelenő generációváltás kérdését boncolgatták. Bálint specializáltan a középvállalkozások utódlási folyamatának stratégiai lehetőségeit vizsgálta,[3] Filep,[4] Filep és Szirmai[5] a kkv-szektorra vonatkozóan végeztek kutatásokat. Reisinger az egyetemi hallgatók motivációját vizsgálta a családi vállalkozás átvételére.[6] Nábrádi, Bárány és Tobak az agrárium családi vállalkozásainak utódlási specialitásait elemezték.[7] Noszkay gyakorlati tanácsadói tapasztalatok alapján vont le következtetések az utódlásra vonatkozóan.[8] Az utódlás, mint téma aktualitása az elmúlt években is jelentős maradt.[9]

Az elmúlt években az utódlás kihívásai mellett a családi vállalkozások kutatásának új irányai is megjelentek. A vezetés és a kultúra családi vállalkozásokban történő megmutatkozását Málovics és Vajda vizsgálták,[10] míg Wieszt[11] a családterápia családi cégekben történő alkalmazásának lehetőségeit és a családi vállalkozási identitás jelentőségét elemezte. A szocioemocionális vagyon kérdéskörét Makó, Csizmadia és Heidrich vizsgálták,[12] míg Kása, Radácsi, Timár és Zsigmond[13] a családi vállalkozások mentorálásának lehetőségeit tárták fel. Speciálisan a családi cégek finanszírozásával Csákné Filep[14] és Csákné Filep és Karmazin[15] foglalkoztak. Németh és Németh[16], Bogáth[17], Németh és Dőry[18] a családi vállalkozások és a kontrolling kapcsolatát kutatták. A családivállalkozás-kormányzás hazai vizsgálatának első lépéseit Csákné Filep, Kása és Radácsi[19] tették meg.

A családi cégek definiálásával és a vállalkozásokon belüli részarányuk meghatározásával két szak-

- 5/6 -

mai műhelyben is mélyrehatóan foglalkoznak.[20]

A családi vállalkozások és az általuk tapasztalt problémák fontosságát az Európai Unióban is érzékelték, így azok feltárására átfogó kutatási program indult.[21] A téma kutatói által vizsgált témakörök hazai viszonylatban is egyre szélesednek, ám meg sem közelítik a nemzetközileg tapasztalható sokszínűséget. A családi cégek vizsgálatának számos rétege létezik, az alkalmazott tudományok szempontjából magyar vonatkozásban két fontos témakör rajzolódik ki. Az első a definiálás kérdése, hiszen egy jelenség vizsgálata során elengedhetetlen az elemzés egységének pontos meghatározása. A másik lényeges kérdés a családi vállalkozások utódlása, a generációváltás, amelynek aktualitását az adja, hogy a sajátos közép-európai történelmi fejlődésből fakadóan az elmúlt és az elkövetkező évtizedben a cégek tömegesen szembesülnek az első cégátadással kapcsolatos teendőkkel.

A családi cégek nemzetgazdaságban betöltött szerepének felismerésével és a téma mind tudományos, mind szakpolitikai diskurzusban való egyre erőteljesebb megjelenésével párhuzamosan az elmúlt években a hazai jogrendszer a családi vállalkozások számára több ponton kedvezően változott. Ugyanakkor annak vizsgálata, hogy a nemzetközi jó gyakorlatok fellehetők-e a hazai eszköztárban, illetve hogy ezek mennyiben szolgálják a különböző méretkategóriákba tartozó családi vállalkozások érdeket, ezidáig nem történt meg. Cikkünkkel a családi vállalkozás szakirodalom hazai viszonylatban eddig feltáratlan területéhez szeretnénk hozzájárulni. A téma nemzetközi viszonylatban is hiánypótló, hiszen a családi vállalkozás kutatás egyéb kutatási területekhez viszonyított pozíciójának bibliometrikus elemzése rávilágított, hogy családi cégek kutatása a jogi tudományterülethez igen gyengén kapcsolódik.[22]

A Budapesti Gazdasági Egyetem "Családi Vállalkozások Kutatási Programjában" annak gyakorlati szempontú vizsgálatát tűztük ki célul, hogy a definiálás és az utódlás kapcsán felmerülő lehetséges megoldási módok tekintetében - elsősorban az európai uniós - jó gyakorlatok mennyiben lelhetők fel a magyar jogrendszerben, azok alkalmazhatók-e a hazai családi cégek számára, illetve tapasztalható-e különbség az elérhető eszközök felhasználhatóságában, a nagy- és közép-, illetve a mikro- és kivállalkozások vonatkozásában. Munkánk során nem volt célunk a nemzetközi gyakorlatok teljes körű feltérképezése, csupán a legelterjedtebb, a gyakorlatban rendszeresen alkalmazott megoldások csokorba gyűjtésére törekedtünk, amelyben a legnagyobb segítséget a kutató csapat családi vállalkozásokra specializálódott gyakorló jogászától kaptuk. Szintén nem volt célunk az egyes jogi eszközök, megoldási módok hazai jogrendszerbe történő gyakorlati beillesztési lehetőségeinek vizsgálata.

Leginkább a következő kérdésekre igyekeztünk választ találni:

1. A nemzetközi tapasztalatok tükrében hogyan értékelhető a

- 6/7 -

magyar családi vállalkozások definíciós és utódlási sajátosságaira vonatkozó jogi környezet?

2. Az elérhető hazai eszközök összhangban állnak-e a nemzetközi jó gyakorlatokkal?

3. A rendelkezésre álló jogi lehetőségek egyaránt megoldást nyújtanak-e a közép- és nagyvállalati, illetve a mikro- és kisvállalati kör számára?

II. Jogi és szakirodalmi háttér

1. A családi vállalkozások definiálásának kérdései

A családi vállalkozások számára kedvező jogszabályi környezet biztosításához elengedhetetlen a családi cégként történő kezelés kritériumainak meghatározása, amely a legtöbb európiai országban és európai uniós szinten egyaránt eddig megoldatlan feladatként áll a jogalkotók előtt. A fejezet célja, hogy áttekintést adjon az eddig elért eredményekről és törekvésekről, valamint a legfőbb nehézségekről.

Bár a családi vállalkozások az Európai Unióban és a tagállamokban egyaránt a gazdaság gerincét alkotják, uniós jogforrási szinten sajnos mégsem találunk semmilyen rendelkezést rájuk vonatkozóan. Az Európai Bizottság 2009-ben egy szakértői csoportot állított fel a családi vállalkozások vizsgálata érdekében.[23] A szakértői csoport legfontosabb feladata a családi vállalkozások uniós definíciójának megalkotása, valamint azon értékek feltárása volt, amelyek leginkább jellemzők az ilyen cégekre, és amelyek miatt kiemelt figyelmet érdemes szentelni támogatásuknak. Ezt követően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság állított össze 2015-ben véleményt a témában "Európai családi vállalkozások: az újbóli növekedés és a jobb munkahelyek forrása" címmel.[24] Sajnálatos módon azonban sem a 2009-es, sem a 2015-ös szakértői munkát nem követte uniós jogalkotás, jóllehet a dokumentumok sok-sok előremutató és hasznos gondolatot tartalmaztak, és készítőik számos cselekvési javaslatot fogalmaztak meg. Tait álláspontja szerint a családi vállalkozásokhoz kapcsolódó jogi szabályozásnak sokkal jelentősebb súlyt kellene kapnia.[25] Érvelése alapján, míg társasági törvény létezik, addig családi társasági törvény nem, pedig erre nagy szükség lenne. A családokon belüli leggyakrabban jelentkező konfliktusok, mint például a testvérviszályok, a szülők és gyermekeik közötti ellentétek és a válások a családi vállalkozások esetében speciális problémákhoz vezetnek. Míg az átlagos nem családi cégek esetében az érintetteket általában racionális viselkedés jellemzi, a családtagok viselkedésére inkább a korlátozott racionalitás és az individualizmus a jellemző, amely a szokásostól eltérő üzleti magatartást követésében testesül meg.[26]

A családi vállalkozást gyakran a kkv szinonimájaként használja a köznyelv. Ez azonban félrevezető, hiszen nem minden kkv családi vállalkozás, és családi vállalkozásokat, főként Nyugat-Európában, nem kizárólag a kkv-k között találunk, hanem a legnagyobb

- 7/8 -

multinacionális vállalatok között is.[27] A családi vállalkozásokat nem csupán a méret, hanem más jellemzők mentén is érdemes górcső alá venni. Általánosan elfogadott egységes jogi definíció a mai napig nem létezik sem hazánkban, sem az Unióban, s ez főként azért jelent problémát, mert ez lenne az alapja annak, hogy a családi cégeket elkülöníthessük más vállalkozási típusoktól, ez a vállalati kör önállóan megjelenhessenek a különböző statisztikákban, és lehetőség nyíljon a családi vállalkozásokat érintő átfogó adatgyűjtésre.[28] A jogalkotók csak akkor lesznek képesek célzott támogatói-szabályozói környezetet kialakítani, ha megszületik az egységes törvényi definíció, és választ kapunk legalapvetőbb kérdéseinkre, vagyis arra, hogy mikor tekinthető egy cég családi vállalkozásnak, milyen ismérvek mentén határolhatók el a családi cégek más típusú vállalkozásoktól, és melyek azok a jellemzők, amelyek miatt össztársadalmi, nemzetgazdasági érdek fűződik működésük támogatásához.

Egy 2009-es kutatás eredményeként az Európai Bizottság - nem uniós jogforrási szinten - elfogadott egy családi vállalkozás definíciót,[29] amely alapján "egy vállalkozás méretétől függetlenül családi vállalkozásnak tekinthető, ha: - a döntési jogok többségével a céget alapító természetes személy(ek), vagy olyan természetes személy(ek), akik a vállalkozásban tulajdonrészt szereztek, illetve a korábban említettek házastársai, szülei, gyermekei vagy gyermekei közvetlen leszármazottai rendelkeznek,

- a döntési jogok közvetettek vagy közvetlenek,

- legalább a család vagy a rokonság egy képviselője formálisan is részt vesz a vállalkozás irányításában.

- Tőzsdén jegyzett cégek abban az esetben tekinthetők családi vállalkozásnak, ha a személy, aki a céget alapította, vagy megvásárolta, illetve családja vagy leszármazottai a döntési jogokat képviselő részvények legalább 25%-val rendelkeznek."

Az Európai Unió által javasolt definíció jó kiindulási alap, de önmagában nem elégséges a hazai jogalkotáshoz, mivel nem veszi figyelembe Magyarország történelmi, gazdasági, földrajzi sajátosságait, továbbá nincs tekintettel a gazdaság méretére és a vállalkozások fejlettségi szintjére. Lényegét tekintve hasonló fogalommeghatározással állt elő a Münchenben működő Stiftung Familienunternehmen (Családi Vállalkozások Alapítvány), ám ez a definíció sem tudott jogszabályi szintre emelkedni.[30] A családi vállalkozások definiálása során a jogértelmezésben kiemelt jelentőséggel bír a család jogi dimenziójának megítélése is, amely jelentős hatással van a családi vállalkozások egyediségének és heterogenitásának megértésére. Ennek ellenére a téma mind gazdasági, mind jogi szempontból kevés figyelmet kap.[31]

Érdemes górcső alá venni az egyes tagállamok joganyagát abból a szempontból, hogy a jogforrási hierarchián

- 8/9 -

belül melyik ország hol foglalkozik a családi vállalkozásokkal, vonatkozik-e rájuk külön törvény, vagy esetleg alacsonyabb jogforrási szinten valósul meg a jogalkotás - akár fogalom meghatározás, akár a működést érintő részletes szabályozás formájában.

Valószínűsíthetjük, hogy egy adott tagállam családi vállalkozások iránti elkötelezettségének egyik fokmérője, hogy a jogforrási hierarchia mely szintjén történt jogalkotás a témában. Azokban a tagállamokban, ahol kiemelten fontosnak tartották a családi vállalkozások védelmét, ott külön törvény született, és a jogalkotó a családi vállalkozások működését átfogó szabályozással igyekszik támogatni. Máshol, mint például a V4-ek esetében (kivéve Csehországot, ahol jogszabályi szinten definiálták a családi vállalkozásokat), ilyen mértékű szabályozás még nem valósult meg.[32] Ennek legvalószínűbb oka, hogy a rendszerváltáskor alakult vállalkozások mostanában jutnak el az első generációváltás fontos mérföldkövéhez, és a jogalkotók, valamint a szakmai kamarák napjainkban találkoznak intenzíven ezzel a problémakörrel.

Máltán, a világon elsőként, 2016 óta külön törvény foglalkozik a családi vállalkozásokkal.[33] Ez a jogszabály nem csupán definíciót ad a családi vállalkozásokra, és nem csak azt határozza meg, hogy ki számít, illetve ki nem számít családtagnak, hanem emellett olyan átfogó jogszabályi keretet is biztosít, amely elősegíti a törvény hatálya alá tartozó vállalkozások generációkon átívelő fennmaradását is. A máltai jogalkotó a külön jogszabállyal a családi vállalkozások számára olyan támogató jogi környezetet alakított ki, amely nélkülözhetetlen a vállalkozások hatékony működéséhez.

A máltai jogszabály először is meghatározza a törvény célját, majd rögtön ezt követően definiálja a családtag fogalmát. Eszerint családtag a családi vállalkozás tulajdonosának házastársa, felmenő ági rokona, közvetlen leszármazottja és annak hozzátartozója, testvére és leszármazottja. A máltai definíció emellett különbséget tesz vállalkozási formák között is. A tőzsdén jegyzett részvénytársaság esetében ahhoz, hogy családi vállalkozásként legyen regisztrálható, a részvények többségét és az irányítási jogokat legalább két családtagnak kell birtokolnia. Nem tőzsdei részvénytársaságra ennél szigorúbb szabályozás vonatkozik. Az ő esetükben ugyanis a társaság összes részvényét legalább két családtagnak kell birtokolnia és legalább az egyik családtagnak formálisan is részt kell vennie a társaság irányításában, vezetésében. Közkereseti és betéti társaságoknál szintén legalább két családtagnak kell rendelkezésre bocsátania a vállalkozás tőkeszükségletének teljes egészét azzal, hogy nekik kell többségi résszel bírniuk a nyereségrészesedésben, és legalább az egyik családtagnak a döntéshozatali jogok többségével is rendelkeznie kell.

Külön érdekesség a máltai szabályozásban, hogy vagyonkezelő társaság is minősülhet családi vállalkozásnak. Vagyonkezelő társaság a máltai szabályok értelmében akkor válhat regisztrált családi vállalkozássá, ha az összes részesedést vagy érdekeltséget egy vagyonkezelő birtokolja a családtagok mint

- 9/10 -

kedvezményezettek érdekében. Azzal, hogy vagyonkezelő társaság is megszerezheti a regisztrált családi vállalkozás státuszt, a jogalkotó a támogatandók körébe vonta például a vagyonkezelő alapítványokat és a családi alapítványokat, valamint a bizalmi vagyonkezelés jogintézményét is, felismerve, hogy a családi vagyon egyben tartásának, átörökítésének bevett formáit nem zárhatja ki a családi vállalkozások köréből.[34]

Olaszországban magában a polgári törvénykönyvben találhatunk törvényi szabályozást a családi vállalkozásokra vonatkozóan.[35] Az olasz jogalkotó ezzel messze megelőzött minden más országot, hiszen már 1975-ben a polgári jogi kódexbe kerültek a családi vállalkozásokra vonatkozó szabályok. Az olasz szabályozásban szembetűnő, hogy a jogalkotó elsődleges célja azon háztartásbeli nők kiszolgáltatottságának csökkentése, akik munkájukkal közvetve, vagy közvetlenül hozzájárulnak egy család, vagy családi vállalkozás sikereihez. A jogszabály expressis verbis kimondja, hogy az a családtag, akinek nincs egyéb jogviszonya, és aki folyamatosan a családban, vagy a családi vállalkozásban munkát végez, jogosult a vállalkozás nyereségéből részesedni. A hetvenes években rendkívül elterjedt volt az a szokás, hogy a nők háztartásbeliként, munkaviszony nélkül egész életüket a családi háttér megteremtésére, a gyermekek felnevelésére tették fel, sokszor úgy, hogy formálisan semmilyen módon nem jelentek meg a családi vállalkozásban. Munkájuk semmilyen módon nem konvertálódott át sem közvetlen társasági részesedéssé, sem munkaviszonnyá vagy munkajövedelemmé, így a házasság, az életközösség válás miatti esetleges megszűnése esetén jövedelem nélkül maradtak volna a jogszabályi védelem hiányában. Az olasz szabályozásban kiemelendő jó példa továbbá a család fogalmának meghatározása, vagyis az, hogy milyen fokú rokoni kapcsolat releváns a családi vállalkozás meghatározása szempontjából, és mikor beszélhetünk egyáltalán családi vállalkozásról.

Csehország érdemeit is ki kell emelni a definícióalkotásban, hiszen a V4-ek közül elsőként 2019-ben itt született törvényi szintű fogalommeghatározás a családi vállalkozásokra.[36]

Spanyolországban a gazdasági miniszter, Finnországban pedig a kereskedelmi miniszter rendeletben határozta meg a családi vállalkozás fogalmát, vagyis e két államban a jogforrási hierarchia alacsonyabb szintjén találjuk meg a definíciót.[37]

Érdemes megemlíteni Ausztriát is, ahol bár külön törvény nem vonatkozik a családi vállalkozásokra, de egyes jogszabályok keretei között találhatunk olyan rendelkezéseket, amelyek a családi vállalkozások számára kedvezők.[38]

Érdekes, hogy Litvániában nem a jogalkotó, hanem a jogalkalmazó, a Legfelsőbb Bíróság foglalkozott a kérdéssel. Véleményt adott ki, amelyben kifejtette, hogy a házasság ideje alatt létrehozott vállalkozást még akkor is családi vállalkozásnak kell tekinteni, ha csupán a felek egyike került feltüntetésre társasági részesedéssel rendelkező személyként a cégiratokban és a hivatalos nyilvántartásban.[39]

- 10/11 -

Magyarországon a családi vállalkozások nincsenek jogszabályban definiálva, az agráriumban azonban létezik a családi gazdaságokat meghatározó és kialakítás alatt állnak a mezőgazdasági családi vállalkozásokat definiáló és számukra kedvezményeket biztosító jogszabályok.[40]

A tagországi szinten létező és az egységes európai uniós családi vállalkozás definíció mellett egyaránt szólnak érvek, ugyanakkor a jogszabályi hierarchiába történő illesztés az egyéb jogszabályi kapcsolódások rendezése (családjog, házasságkötések joga, öröklési jog) alapos átgondolást igényel. Továbbá intő példák lehetnek az uniós jogalkotó számára az egységes uniós kkv-definíció kapcsán ismertté vált visszásságok, jogbizonytalanságok. Mivel uniós jogforrás rendelkezik nem csak a kkv-k definíciójáról, hanem működésük támogatásáról is, ami egyébként rendkívül kedvező az ilyen típusú vállalkozások számára, ezért olyan vállalkozások is igyekeztek különféle jogtechnikai és egyéb módszerekkel kkv-ként feltüntetni magukat, amelyek nem feleltek meg a valóságban a kkv kritériumoknak.

A családi vállalkozások definiálásával kapcsolatos eredmények összegzéseként elmondható, hogy a családi vállalkozások jogi szempontú definiálása minden országban sürgető feladatként jelentkezik, a megoldás minősége és egyáltalán a téma napirenden tartása a vizsgált országokban igen eltérő. Míg Málta élen jár a családi vállalkozásokat támogató jogi környezet kialakításában, a V4 országok (Csehország kivételével) ugyan felismerték a témakör jelentőségét, az első lépéseket megtették, ám célzott és átfogó jogalkotói munkára kevés példa található, amelynek hátterében a család jogintézményének bonyolultsága, a jogrendszerbe való illesztés nehézségei, az európai uniós iránymutatások hiánya, továbbá a definícióhoz jövőben kapcsolható támogatási lehetőségek igazságosságának biztosítása képezte gátak sejthetők.

2. Az utódlás, generációváltás jogi eszközeinek nemzetközi jó gyakorlatai

A családi vállalkozások utódlása a világ minden országában kihívás elé állítja az érintetteket. Gazdaságpolitikai szempontból kiemelt jelentőségű, hogy minél több vállalkozás átadása sikeresen menjen végbe, amelynek támogatása érdekében az egyes országok különféle kezdeményezésekkel, jogi eszközökkel igyekeznek támogatni a folyamatot. A fejezet célja, hogy bemutassa az Európai Unió tagországai által legjobb gyakorlatként számon tartott megoldásokat. Az Európai Unió egyes tagállamaiban fellelhető jó gyakorlatok Klimek alapján kerültek összegzésre.[41] A generációváltás támogatására Hollandiában a gazdasági minisztérium vezetett be komplex utódlási csomagot.[42] A holland gazdasági minisztérium minden olyan vállalkozásnak kiküldi ezt az utódlási csomagot, ahol a vállalkozás tulajdonosa eléri az ötvenötödik életévet. A minisztérium emlékezteti a vállalkozás tulajdonosát arra, hogy ideje saját nyugdíjas éveinek pénzügyi tervezésébe kezdeni, egy-

- 11/12 -

szersmind felhívja a figyelmet az utódlás fontosságára

Belgium külön intézetet hozott létre "Családi Vállalkozások Intézete" néven[43], amely három nyelven is elérhető utódlási chartát biztosít.

Szlovéniában a szakmai, a kézműves és kisvállalkozói kamara edukációval segíti a generációváltás előtt álló vállalkozásokat, olyan szemináriumok, képzések szervezésével, ahol a fő téma az utódlás.[44]

A családi vállalkozások egyben tartásának és zavartalan tovább működésének fontosságát ismerte fel Ausztriában a jogalkotó az ipari tevékenységről és a munkáról szóló törvény 1994-ben történt kodifikálásakor.[45] A jogszabályon belül elszórva találjuk meg azokat a rendelkezéseket, amelyek mentén egyértelműen kirajzolódik a családi vállalkozások számára kedvező jogalkotói viszonyulás. Ha ezeket a paragrafusokat egymásra tekintettel értelmezzük, akkor összességében az lesz a benyomásunk, hogy a törvény a vállalkozó (a törvény szóhasználatában: ipari tevékenységet végző) személy halála esetén a vállalkozás továbbvitelében közreműködő családtagok javára számottevő mértékben lazít az egyébként igen szigorú alkalmassági követelményeken és képesítési előírásokon. Ha a vállalkozás irányítója és tulajdonosa elhalálozik, akkor a cég továbbvitele szempontjából privilegizált személyi kör a gyermek és a házastárs. Mivel Ausztriában az iparűzési (vállalkozói) tevékenység folytatására való jogosultság megszerzéséhez szigorú személyi és képesítésbeli előírásoknak kell megfelelni, ezért - a jogalkotó segítő hozzáállása hiányában - könnyen előállhatna az a helyzet, hogy az örökösök, vagy azok, akik a társasági részesedést halál esetére szóló ajándékozás útján szerzik meg, nem felelnek meg a követelményeknek. A törvény a hagyatéki eljárás során történő megsemmisüléssel ellen is védelmet nyújt. Szemben például a hazai szabályokkal, az osztrák jogban a hagyatéknak is van egy bizonyos jogi személyisége, ami azt jelenti, hogy a hagyaték átadásáig a hagyatéki képviselő az alanya mindazon jogoknak és kötelezettségeknek, amelyek a családi vállalkozás egyben tartásához és működtetéséhez feltétlenül szükségesek. Nem alakulhat ki olyan helyzet, hogy a cég a hagyatéki eljárás hosszú ideje alatt nem tud megtenni valamilyen jognyilatkozatot, és ezért végzetesen eladósodik, vagy felszámolásba sodródik. Hagyatéki képviselő az lehet, aki kellőképpen tudja valószínűsíteni örökösi jogállását. Vita esetén a bíróság dönt viszonylag gyors eljárás keretében.[46]

Haag és Sund a válás svéd jogi szabályozásának vizsgálata kapcsán vizsgálták a jogi keretek családi vállalkozásokra gyakorolt hatását.[47] Kutatásuk nyomán rávilágítottak, hogy a családi vállalkozás egyéb vagyontárgyakhoz (ingatlanok, befektetések) hasonló kezelése hátrányos és számos negatív hatást eredményezhet. Véleményük szerint a fentebb ismertetett osztrák szabályozási gyakorlat a követendő jó példa, ahol a tőzsdén nem jegyzett vállalkozásokban való részesedések (kivéve, ha azok egyértelműen befektetési céllal tartottak) nem képezik a házastársak által szerzett közös vagyon ré-

- 12/13 -

szét, ezzel kiküszöbölve a tulajdonrész megosztásából, egy esetlegesen nem kívánt tulajdonos megjelenéséből fakadó problémákat. Ugyanakkor ezen megoldás is felvethet igazságtalanságokat, hiszen a családi vállalkozások működtetésében, fejlesztésében a házastársak gyakran formális szerepvállalás nélkül vesznek részt, vagy éppen minden idejüket a családjuknak szentelték annak érdekében, hogy házastársuk maximálisan az üzleti célok megvalósítására koncentrálhasson.

A jogutódlás speciálisan osztrák jogintézményei közül említést érdemel a haszonbérbe adás (Pacht). Ennek lényege, hogy a tulajdonos a vállalkozást haszonbér fejében egy harmadik személy használatába adja határozott vagy határozatlan időtartamra. Ez a harmadik személy nem válik tulajdonossá, csupán a vállalkozás üzemeltetésére, hasznainak szedésére válik időlegesen jogosulttá. A konstrukció általában felmondási jogot is biztosítja a felek számára, azaz ha a tulajdonos úgy véli, rossz irányba halad a cég, lehetősége van az irányítást ismét magához vonni. A jogintézmény eladással szembeni előnye, hogy nem szükséges hozzá jelentős anyagi forrásokat mozgósítani, hiszen a haszonbér összege lényegesen alacsonyabb a cégátruházás esetén fizetendő vételárnál. Biztosíték a visszavonuló vezető számára, hogy a haszonbérlőt nem illeti meg a továbbadás joga, a vállalkozás alhasználatba nem adható, így az eredeti állapot bármikor, nehézségek nélkül helyreállítható. A konstrukció hátránya, hogy nem nyújt végleges megoldást a jogutódlásra, a leköszönő vezetőt továbbra is szoros szálak fűzik a céghez, vagyis a vállalkozás haszonbérbe adásával legfeljebb idő nyerhető a potenciális utód jobb megismeréséhez, vagy pedig egy még alkalmasabb utód (pl. időközben felcseperedő gyermek, unoka) későbbi időpontban történő kiválasztásához.

Az osztrák jogban is ismert elővásárlási jog mellett hasonló jogintézményként megjelent az ún. magához vonási jog (Aufgriffsrecht) kikötésének lehetősége. Ez azt jelenti, hogy egy vagy több üzletrésztulajdonos bizonyos feltételek bekövetkezése esetén jogosult lesz a kieső tulajdonostárs társasági részesedését magához vonni, vagyis ellenérték fejében megszerezni. Ha e jog gyakorlására haláleset miatt kerül sor, akkor az elszámolási, vételárfizetési kötelezettség nyilvánvalóan az elhunyt örökösei irányában terheli azt, aki az üzletrészt magához kívánja vonni. Nem elővásárlási jogról van szó, hiszen a magához vonás jogának gyakorlása nem az üzletrész tulajdonos általi értékesítéséhez kapcsolódik, a jogosítvány azonban mégiscsak hasonló természetű, hiszen a jogosultak az örökösöket megelőzően szerezhetik meg az érintett üzletrész tulajdonjogát. Az osztrák jogszabályok lehetővé teszik, hogy a tagok a társaság létesítő okiratában egymás javára kikössék üzletrészeik ilyen módon történő megszerzésének jogát, ez pedig hatékony eszköz, adott esetben pedig végső mentsvár a családi vállalkozás egyben tartására.

Az osztrák jogban már nem élő, de korábban alkalmazott eszköz az ún. előgondoskodó meghatalmazás (Vorsorgevollmacht) volt. A családi vállalkozásban többségi részesedéssel

- 13/14 -

rendelkező személy meglévő, orvosi igazolással alátámasztott betegsége vagy fenyegető egészségromlása esetén az üzletrészéhez kapcsolódó jogok gyakorlására meghatalmazást adhatott egy, a bizalmát élvező harmadik személynek. Ez nem jelentett sem végleges megoldást, sem pedig klasszikus értelemben vett jogutódlást, csupán arra szolgált, hogy a többségi tulajdonos hirtelen halála, vagy belátási képességének gyorsan bekövetkező, nagymértékű csökkenése esetén a vállalkozás ne essen áldozatul az átmeneti időszaknak. Gyakori volt, hogy a meghatalmazó a meghatalmazásban konkrét instrukciókat is megfogalmazott arra nézve, hogy a meghatalmazott milyen módon gyakorolja a többségi társasági részesedéshez kapcsolódó jogokat a meghatalmazás hatályosulása esetén.

Az osztrák jogalkotó a fentebb ismertetett támogató szabályokat úgy iktatta törvénybe, hogy nem tartotta szükségesnek a családi vállalkozásokra vonatkozó jogszabályi szintű fogalommeghatározást, jóllehet annak indokoltságát a jogászok és szociológusok Ausztriában is évek óta hangsúlyozzák.

A bizalmi vagyonkezelés az angolszász országokban elterjedt megoldás, de a német és az osztrák jogrend is lehetőséget biztosít az alkalmazására. A bizalmi vagyonkezelés háromszereplős jogviszony, melynek alanyai a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezett. Lényege akként ragadható meg, hogy a vagyonrendelő a tulajdonát képező dolog vagy dologösszesség (vagyon) tulajdonjogát a vagyonkezelőre ruházza vagyonkezelés céljából, meghatározza a vagyonkezelés módját, és egyúttal megjelöli a kedvezményezettet, vagyis azt a személyt, akinek érdekében és javára a vagyonkezelésnek történnie kell. A jogviszony további sajátossága, hogy vagyonkezelő a vagyont a saját nevében, de a vagyonrendelő által megjelölt kedvezményezett javára kezeli. Ezt tükrözi a kapcsolódó terminológia is, amely szerint a vagyonkezelő a jog szerinti, a kedvezményezett pedig a gazdasági tulajdonos. Tevékenységéért a vagyonkezelő díjazásban részesülhet, melyet a vagyonrendelő köteles megfizetni. A felek abban is megállapodhatnak, hogy a vagyonkezelőt a vagyonkezelési tevékenység eredményétől függő és abból fedezett díjazás illeti meg.[48]

Németországban, azon belül is főként Bajorországban rendkívül kedvező hitelkonstrukciók és állami támogatási formák állnak rendelkezésre a családi vállalkozásokat érintő jogutódlás megkönnyítése érdekében. Fiatal vállalkozók, akik szüleik, vagy akár idegen személyek családi cégének átvételét tervezik, hosszú futamidejű, alacsony kamatozású kölcsönöket vehetnek igénybe a többségi részesedést biztosító üzletrészek megvásárlásához és bizonyos feltételek teljesülése esetén állami támogatásban is részesülhetnek.[49]

Szintén jó tagállami példának tekinthető a lengyel megoldás, ahol a lengyel Vállalkozásfejlesztési Ügynökség a Családi Vállalkozási Intézettel közösen készített utódlási csomagot.[50] A csomag tartalmaz egy utódlásról szóló útmutatót, emellett gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szakem-

- 14/15 -

berek tartanak műhelybeszélgetéseket, amelyeken a családi vállalkozók ingyenesen vehetnek részt. A lengyel utódlási csomag komplexitását jól mutatja, hogy hasznosítható eszközrendszert biztosít a generációváltásban érdekelt családi vállalkozásoknak.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: ahhoz, hogy a családi vállalkozásokat hozzáértő és jól képzett utód vehesse át, aki felkészült az ilyen cégek sajátosságaiból eredő speciális helyzetekre, széles körű tudást adó képzéseket, lehetőleg egyetemi szintűeket kell biztosítania.[51]

Szintén jó példaként említhetők a családi vállalkozásokra specializálódott professzionális graduális, posztgraduális képzések, amelyek tudástranszferrel segítik a családi vállalkozások generációról generációra történő átadását, végső soron pedig akár évszázadokon át tartó folyamatos működésüket.

Európai szinten vizsgálódva, a családi vállalkozások tekintetében - Málta kivétel - átfogó jogalkotás sehol nem ment végbe, és még csak nem is vette kezdetét. Főként azokban a nyugat-európai országokban lelhetők fel jó gyakorlatok, ahol a történelem kereken nem törte többször is derékba a családi vállalkozások fejlődési ívét és a lételemüket jelentő folytonosságot.

Ha a családi vállalkozások kapcsán felmerülő kérdésekre jogalkotási megoldásokat keresünk, három lehetséges irány mutatkozik:

1. A tagállamok eltérő polgári jogi és eljárásjogi szabályait a klasszikus értelemben vett jogharmonizációval uniós szinten rendezik. Ennek ki kell terjednie az adójogra és a polgári jog szinte valamennyi területére, de legfőképp az öröklési, a család- és a dologi jogra. A jogharmonizációs megoldás előnye, hogy az ennek jegyében fogant szabályozás minden tagállamra azonnal kötelezően vonatkozik, így határon átnyúló ügyleteikhez kapcsolódóan a vállalkozások könnyebben tudnak tervezni és döntéseket hozni. Az egységesítés azonban az eddigi tapasztalatok alapján egyben hátrány is, mivel nem veszi figyelembe a tagállamok közötti jelentős eltéréseket, és mint eddig szinte minden esetben, a kisebb, gazdaságilag fejletlenebb tagállamok, és az azokban honos vállalkozások érdekei sérülhetnek.

2. Az erre hivatott uniós szerv kizárólag a határon átnyúló ügyletekre és élethelyzetekre alkot közös uniós szabályokat, vagyis nem a tagállami szabályokat uniformizálják, hanem csak a határokon átívelő gazdasági szituációkra alakítanak ki közös uniós szabályrendszert. E megoldás legfőbb előnye kétségkívül abban rejlik, hogy nem szükséges az egyes tagállamokban évszázadok alatt kialakult gyakorlatot és szemléletet radikálisan megváltoztatni, hanem a tagállami kereteken belüli jogügyletekre

- 15/16 -

maradhatnának a kialakult szabályok, vagyis egyik ország sem értékelné szuverenitásának csonkítására tett kísérletként az uniós jogalkotást. A speciális esetekre vonatkozó átfogó és egységes eljárás viszont a lényeges kérdésekben világos útmutatást adna a jogalkalmazóknak, így a családi vállalkozások (és egyéb jogalanyok) számára megteremtődne a működésükhöz szükséges jogbiztonság. A módszer hátránya, hogy a gyakorlati megvalósításhoz külön uniós intézményrendszert és szakértelmet kell allokálni. Ebben az esetben rendezni kellene a határokon átívelő ügyletek és a tagállami működési környezet eltérő jogi szabályozásából adódó konfliktusokat, ellentéteket is.

3. A harmadik lehetőség a családi vállalkozások lokalitásának hangsúlyozása, előtérbe helyezése jellemző és védendő értékként. Így már definíció szintjén - a támogatandó és védendő értékek mentén - kikerülnek azok a vállalkozások a törvény alkalmazási köréből, amelyek nem csak az adott egyetlen tagállamban működnek. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy termékeiket, vagy szolgáltatásaikat ne exportálhatnák más tagállamba, sőt, ez támogatandó is, azonban a termék, vagy szolgáltatás előállítási helye kizárólag az adott tagállam lehet.) A módszer előnye, hogy viszonylag gyors, a tagállami sajátosságokat megtartó jogalkotással, a fennálló jogrendbe jól beilleszthető módon lehetne olyan szabályrendszert létrehozni, amely tényleges segítséget nyújtana a helyi családi vállalkozásoknak. Hátránya, hogy a legnagyobb családi vállalkozások, amelyek - multinacionális működési struktúrával - több tagállamban letelepülve végzik tevékenységüket, és akár már a világpiacon is tényezőnek számítanak, ebben az esetben kimaradnának a szabályozási keretből, vagyis nem élvezhetnék azokat az előnyöket, amelyeket a jogalkotó a lokális családi vállalkozások számára biztosít.

Összességében megállapítható, hogy a három jogalkotási irány közül a harmadik, vagyis a lokalitás figyelembe vétele hozhatná a legtöbb pozitív változást a legkevesebb hátránnyal a családi vállalkozások számára.

A fejezetben bemutatásra kerültek a nemzetközi, elsősorban európai uniós jó gyakorlatok, amelyek jogszabályi úton támogatják a családi vállalkozások működését, továbbá értékelésre került a családi vállalkozások jogi szempontú támogatásának három lehetséges útja. Az itt áttekintett lehetőségek képezik a későbbiekben bemutatásra kerülő elemző munka alapját.

- 16/17 -

III. Módszertan

Munkánk során a családi vállalkozások definiáláshoz és az utódlás jogi eszközeihez kapcsolódó gyakorlatok feltérképezését és magyar viszonylatban történő értékelését tűztük ki célul.

Exploratív megközelítésű vizsgálatunk során a következő kérdésekre igyekeztünk választ találni:

1. A nemzetközi tapasztalatok tükrében hogyan értékelhető a magyar családi vállalkozások definíciós és utódlási sajátosságaira vonatkozó jogi környezet?

2. Az elérhető hazai eszközök összhangban állnak-e a nemzetközi jó gyakorlatokkal?

3. A rendelkezésre álló jogi lehetőségek egyaránt megoldást nyújtanak-e a közép- és nagyvállalati, illetve a mikro- és kisvállalati kör számára?

A témában korábban megjelent írások feldolgozása abban az értelemben nem tekinthető klasszikus szakirodalom kutatásnak, hogy elsősorban nem a témában tudományos igénnyel megírt folyóirat cikkekre (a terület viszonylag alacsony szintű tudományos igényű feldolgozottsága miatt ez nem is lehetett célunk),[52] hanem az Európai Unió megbízásából készített összehasonlító elemzésekre, gyakorlati útmutatókra támaszkodtunk. A pragmatizmus tudományfilozófiai elveit tartottuk szem előtt, a kutatási kérdésből indultunk ki, és arra koncentráltunk, hogy a témában mi az, ami módszertani szempontból működik.[53] A jogszabályi háttér feltérképezése során praktikus, gyakorlati szemleletmóddal vizsgáltuk a különböző országok jogi megoldásait. Nem volt célunk a feltárt gyakorlatok jogi szempontú értékelése. Arra kerestük a választ, hogy az európai uniós megoldások tükrében, mennyire tekinthető teljes körűnek a hazai kapcsolódó szabályozás és a magyar jogi lehetőségek mennyiben elégítik ki a mikró és kisvállalkozások, illetve a közép és nagyvállalkozások igényeit. A kutatási terv elkészítése során a munkában résztvevők konszenzusos megállapodása szerint, alapozásként három részletező, magyarázó tanulmányt készítettünk:[54]

- a családi vállalkozásokat leginkább érintő magyar jogszabályi környezet elemzését,

- a német jogrendszer hazai jogrendre általában tett jelentős hatása miatt a családi vállalkozások működését támogató német jogi eszközökről külön munka készült,

- összefoglalásra kerültek az európai uniós jó gyakorlatok, különös tekintettel az osztrák, máltai és lengyel megoldásokra.

A munka következő fázisában összegzésre kerültek a nemzetközi példák alapján gyűjtött jó gyakorlatok, amelyeknek megfeleltettük hazai jogszabályokban is fellelhető megoldásokat és értékeltük őket abból a szempontból, hogy mennyiben alkalmasak a különböző méretkategóriákba tartozó családi vállalkozásoknál felmerülő problémák megoldására. A szintetizáló munka összegzését az 1. számú táblázat szemlélteti.

- 17/18 -

1. táblázat: A családi vállalkozások működését támogató nemzetközi jó gyakorlatok között fellelt jogi konstrukciók és értékelésük

- 18/19 -

- 19/20 -

- 20/21 -

A kapott eredményeket értékelését követően fogalmaztunk meg javaslatokat a fejlesztés lehetséges módjairól és a jövőbeli kutatási irányokról.

IV. Eredmények

Kutató munkánk során feltártuk a családi vállalkozásokat támogató jogi környezethez kapcsolódó jó gyakorlatokat, megismertük alapvető működésüket, majd átfogó és komplex értékelésük érdekében táblázatos formában összegeztük őket, feltüntetve a joggyakorlat megnevezését és a mintaként szolgáló országot. Megvizsgáltuk, hogy az adott joggyakorlat fellehető-e a hazai jogrendszerben, és szakértői alapon értékeltük, hogy az eszköz támogató hatása érvényesül-e a nagy-, közép-, illetve a mikro- és kisvállalkozások esetében.

Úgy véljük, a családi vállalkozások definiálása szorosan kapcsolódik a családi cégek utódlásának szabályozásához, hiszen a családi cégeket támogató gyakorlatok kialakításához elengedhetetlen azonosításuk, ezért a teljesség érdekében szerepeltettük a táblázatban. A definiáláshoz kapcsolódó elemzést és értékelést ugyanakkor logikailag indokoltabbnak tartottuk "A családi vállalkozások definiálásának kérdései" alfejezetbe építve bemutatni.

A definiáláson kívül három témakört, a jogi konstrukciókat, a finanszírozást és a támogató szolgáltatásokat különböztettük meg.

A tanulmány korábbi részében kifejtettük a családi vállalkozások definiálása mellett szóló érveket és a megvalósítási lehetőségeket. Egy egységes

- 21/22 -

definíció megalkotása bármely méretkategóriába tartozó családi vállalkozás számára hordozza az identitás megteremtésének előnyeit és alapul szolgál a családi cégek működését támogató jogszabályok és támogatási programok megalkotásához. Ugyanakkor, ahogyan arra a cikkben már rávilágítottunk, a definíció kialakítása és jogszabályi hierarchiában történő elhelyezése egyaránt komoly körültekintést és alapos előkészítést igénylő feladat.

A jogi konstrukciók tekintetében számos feltárt nemzetközi jó gyakorlat implementálásra került a hazai jogrendbe, ugyanakkor még jó néhány praktikus megoldást jelentő eszköz hiányzik. Az alapítványi működéshez és a bizalmi vagyonkezeléshez kapcsolódó eszközök szabályozása részletes, de ezek jellemzően a nagy- és középvállalati kategóriába tartozó cégek számára jelentenek megoldást, komplexitásuk, továbbá kialakításuk és fenntartásuk költségei irrelevánssá teszi őket a mikró és kisvállalkozások számára. Az osztrák és német gyakorlatban megjelenő haszonbérlet, amely a mikro- és kisvállalkozások utódlási problémáira is megoldást jelenthetne, egyáltalán nem jelenik meg a hazai jogrendben. A Németországban elterjedt bérletre sincs kiforrott hazai konstrukció. A nemzetközi jó gyakorlatok és a hazai szabályozás közötti egyik jelentős különbség, hogy míg a cégeladáshoz kapcsolódóan számos speciális lehetőség létezik a német jogrendben, itthon erre vonatkozóan nincsenek bevett sémák, ezek a konstrukciók szindikátusi szerződések és a társasági szerződésben szabályozott módon alkalmazhatók. A

családi vállalkozások utódlási folyamata során sok esetben a sikertelen családon belüli átadás, vagy a nem családtagok vezetőkkel megvalósított irányítási struktúra kialakításának kudarca után a vállalkozás életben tartása annak értékesítésével valósítható meg. A családi vállalkozások akvizíciós tevékenységét a növekedési vágy is generálhatja. Ugyanakkor a családi cégek más vállalatokkal való összeolvadására, felvásárlására való hajlandóságát negatívan befolyásolja a családi kontrollhoz való ragaszkodás, a szocioemocionális vagyon csökkenésétől való félelem, a növekedésből fakadó irányítási nehézségek, továbbá az átszervezések hatásaként jelentkező népszerűség vesztés.[56] Spanyol kutatók 13 nyugat-európai országban 9 éves időtartamra vonatkozóan vizsgálták a jogrendszer hatását a vállalati összeolvadások és felvásárlások hatására. Eredményeik alapján azokban az országokban, ahol a részvényesi jogok védelme magasabb szintű (szokásjogra épülő jogrendszerrel jellemezhető országok, szemben a polgári jog rendszerén alapuló jogi berendezkedésű országokkal), a jogi szabályozás képes a családi vállalkozások összeolvadásokkal, felvásárlásokkal szembeni averziójának csökkentésére.[57] A magyar kkv-szektor cégei körében a preferált családon belüli utódlás sikertelensége esetén egyre gyakrabban tapasztalható családi vagyonmentő alternatíva a vállalkozás értékesítése.[58] A cégérték meghatározásának sincs a családi vállalkozások számára megfelelően kidolgozott, egységes módszertana, hanem csupán széttartó és nagyon költséges alternatívák léteznek, egyes

- 22/23 -

ágazatokban pedig egyenesen kijelenthető, hogy a nagyokon kívül senki nem rendelkezik kompetenciával a cégérték meghatározására, amely gyakran a cégeladások dinamikus lebonyolításának gátját képezi.

A céges utódlási kérdések rendezése során előbb-utóbb finanszírozási igények is felmerülnek. A nemzetközi jó gyakorlatok között számos generációváltást támogató hitelkonstrukció és állami támogatási forma lelhető fel, amelyhez hasonló eszköz implementálásra az elmúlt években Magyarországon is sor került.[59]

A családi vállalkozások esetében kiemelt szereppel bírnak a különböző "puha" támogató szolgáltatások, amelyek a családi cégek speciális érzelmi dinamikájából fakadó nehézségeken igyekeznek átsegíteni az érintetteket, tudatosítva annak jelentőségét, iránytűként szolgálva az utódlási folyamatban. A puha támogató szolgáltatásokban kiemelt szerep jut a különböző utódlási csomagoknak, a hiteles kutató-támogató szervezeteknek és az egyetemeknek. Magyarországon a komplex utódlási csomagokon kívül, igaz még kezdeti fázisban, de jelen vannak olyan egyetemekhez kötődő vállalkozásfejlesztési központok, amelyek a jövőben kulcsszerepet játszhatnak majd a családi vállalkozások életében. Az egyetemi képzési kínálatban szintén találhatók olyan vállalkozásfejlesztési szakok, ahol speciálisan fókuszálnak a családi vállalkozások sajátosságaira, ám ezek elsősorban a tudatosan tervező második generációs családtagoknak jelentenek hosszabb távú tudás- és tapasztalatszerzési lehetőséget. A magyar piac ugyanakkor egyelőre híján van a hiteles, kifejezetten családi vállalkozások tagjai számára szabott, könnyen elérhető, rugalmas, felnőttképzési formában megvalósuló tudásszerzési lehetőségeknek.

Átfogóan vizsgálva a magyar családi vállalkozásokat körülvevő jogi környezetet, megállapítható, hogy a családi vállalkozások speciális helyzeteire vonatkozó jogi szabályozás hazai állapota ugyan választ ad a nagy- és közepes méretű családi cégek tipikus problémáira, a mikro- és kisvállalkozások számára kedvezőtlennek tekinthető. A kisebb cégek esetében felmerülő problémás helyzetekre nincsenek sztenderd, egyszerűen alkalmazható jogi megoldások. Habár a jogrendszer és a jelenlegi szabályozás lehetővé teszi az egyedi és speciális igények lefedését, ezek specializált jogi szakértelmet és egyedi megoldások kidolgozását igénylik, amelyek jellemzően meghaladják a kis cégek pénzügyi erőforrásait, szakmai hozzáértését, továbbá megvalósításuk időbeli átfutása is ellenállást válthat ki belőlük.

V. Konklúzió

Az Európai Unió nyugati tagállamaiban évtizedek, vagy akár évszázadok alatt kikristályosodott minták teszik lehetővé a cégen belüli zökkenőmentes utódlást, a volt szocialista blokk országaiban azonban mindennemű folytonosság hiányzik. Emiatt a generációváltás nem várt nehézségek elé állítja a rendszerváltás körül alakult családi vállalkozásokat. Nem állnak rendel-

- 23/24 -

kezesre minták, hiszen a múlt század kilencvenes éveiben alakult családi cégeknél első ízben megy végbe generációváltás, így a visszavonulni kénytelen vezetők most szembesülnek először azokkal a problémákkal, amelyek kezelésében a nyugat-európai családi vállalkozásoknak már akár évszázados gyakorlatuk van.

Elemzésünk alapján megállapítható, hogy a családi vállalkozások működését befolyásoló jogi környezet az elmúlt időszakban számos, a nemzetközi jó gyakorlatok között fellelhető, a családi cégek számára előnyösen alkalmazható eszközzel bővült. A családi cégek jogi szempontú definiálása tekintetében hazánk nem tartozik az élen járó országok közé, ugyanakkor a definiálás kapcsán a cikkben részletes kifejtett kockázatok és dilemmák figyelembe vételével (a család jogintézményének bonyolultsága, a jogrendszerbe való illesztés nehézségei, az európai uniós iránymutatások hiánya, a definícióhoz jövőben kapcsolható támogatási lehetőségek igazságosságának biztosítása) a jogalkotói megfontoltság és óvatosság akár indokoltnak is tekinthető.

A hazai jogrendszerben megjelenő családi vállalkozások működését segítő szabályok többsége összhangban áll a nemzetközi jó gyakorlatokkal, ugyanakkor számos, elsősorban osztrák megoldás implementálása előnyös lenne. A nemzetközi szinthez képest a családi vállalkozások értékelésének és értékesítésének jogi szabályozása tekinthető a leginkább fejlesztésre szoruló területnek.

A családi vállalkozások számára fontos jogszabályi rendelkezések vizsgálata alapján levont lényeges következtetés, hogy a jelenlegi szabályozásban elsősorban a nagy- és középvállalatok által alkalmazható és elérhető megoldások dominálnak. A hazai családi vállalkozások összes vállalkozáson belüli részarányának vizsgálatára irányuló kutatások egyöntetűen rávilágítanak, hogy a családi cégek felülreprezentáltak a kisebb méretka-tegóriákban.[60] Ezért kiemelt jelentőséget kellene tulajdonítani a mikro- és kisvállalkozások számára praktikusan alkalmazható jogszabályi megoldások hazai jogrendbe történő implementálására. Az osztrák vonatkozó megoldások megismerése alapján sejthető, hogy az ottani jó gyakorlatok a hosszú évtizedek során felmerült nehézségek tapasztalatai alapján kerültek a szabályozásba. Hazai viszonylatban hasonló eredmények rövidebb idő alatt és nagyobb hatékonysággal úgy érhetők el, ha vagy az osztrák, illetve hasonlóan fejlett országok szabályozását részleteiben vizsgálva kerül értékelésre az egyes elemek hazai alkalmazhatósága, vagy sokkal inkább fókuszálva a nemzeti sajátosságokra, a már lezajlott vagy éppen folyamatban lévő utódlási folyamatok jogi szempontú probléma vizsgálatával, lehetséges forgatókönyvek elemzésével kerülnek meghatározásra azon legfontosabb jogi eszközök, amelyek támogatást nyújthatnak a mikro-és kisvállalkozásoknak a generációváltás folyamatában.

A családi vállalkozások jogi környezetére vonatkozó kutatásunknak számos korlátja van. Egyrészt nem történt meg az európai uniós jó gyakorlatok minden egyes országra kiterjedő

- 24/25 -

feltérképezése. Ennek megvalósítása jóval meghaladta volna a rendelkezésünkre álló pénzügyi és humán erőforrás kapacitást, továbbá a pótlólagos befektetett munka mértékét az elérhető eredmények sem indokolták. A kutatás további gyengesége, hogy speciálisan jogi eszközöket vizsgál kifejezetten gyakorlati, alkalmazhatósági szempontból, figyelmen kívül hagyva a jogi szakterület által megkövetelt nézőpont rendszert. A jelzett hiányosságok ellenére bízunk benne, hogy vizsgálatunk a jó gyakorlatok teljes körű feltérképezésének és a jogtechnikai specialitások elemzésének hiányában is értékes, szakpolitikai szempontból hasznos megállapításokat eredményezett.

A szakpolitikai munkát támogató jövőbeli lehetséges kutatási irányként adódik a munkánk során feltárt nemzetközi jó gyakorlatok mélyebb tanulmányozása és a hazai implementálásuk lehetőségének vizsgálata, továbbá a tipikusan mikro- és kis méretű családi vállalkozásoknál jelentkező problémák (pl. válás, alapító hirtelen halála, testvérviszályok stb.) magyar jogrendben való leképeződésének forgatókönyv elemzése. ■

JEGYZETEK

[1] Gere Ilona: Családi vállalkozások Magyarországon. In: Családi vállalkozások Magyarországon, kutatási zárótanulmány. SEED Alapítvány, Budapest 1997.; Kuczi Tibor: A vállalkozás családi erőforrásai - családi vállalkozások. In: Családi vállalkozások Magyarországon, kutatási zárótanulmány. SEED Alapítvány, Budapest 1997.; Laczkó Zsuzsanna: Családi vállalkozás - konfliktus és kooperáció. In: Családi vállalkozások Magyarországon, kutatási zárótanulmány. SEED Alapítvány, Budapest 1997.

[2] Scharle Ágota: Önfoglakoztatás, munkanélküliség és családi kisvállalkozások Magyarországon. Közgazdasági Szemle 2000. XLVII. évf. 250-274. o.

[3] Bálint András: Hogyan tovább kis- és középvállalkozások? Stratégiai lehetőségek az utódlás folyamatában. Vezetéstudomány 2004. 35. ksz. 67-72 o.; Bálint András: Merre tovább középvállalkozások? - Stratégiai lehetőségek a vállalkozásátadás folyamatában. Ph.D. értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest 2006.

[4] Filep Judit: The Possible Scenarios: The Generational Changeover in the Hungarian SME Sector. National Council for Graduate Entrepreneurship Working Paper 2006. 37. sz.

[5] Filep Judit - Szirmai Péter: A generációváltás kihívásai a magyar KKV szektorban. Vezetéstudomány 2006, 37 (6). 16-24. o.

[6] Reisinger Adrienn: Családi vállalkozás folytatásának tervei a felsőoktatási hallgatók körében. Vezetéstudomány 2013. 44. sz. 41-50. o.

[7] Nábrádi András - Bárány László - Tobak Júlia: Generációváltás a családi tulajdonú vállalkozásokban: Problémák, konfliktusok, kihívások, elméleti és gyakorlati megközelítés. Gazdálkodás 2016. 5. sz. 427-461. o.

[8] Noszkay Erzsébet: Tapasztalatok a családi vállalkozások átörökítésének dilemmái kapcsán. Vezetéstudomány 2017. 5(6). sz. 64-72. o. Elérhető: https://doi.org/10.14267/veztud.2017.06.08. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[9] Konczosné Szombathelyi Márta - Kézai Petra: Családi vállalkozások - generációk és dilemmák. Prosperitas 2018. 3. sz. 48-76.o. Elérhető: https://doi.org/10.31570/prosp_2018_03_3. Letöltés dátuma: 2019. július 12.; Mosolygó-Kiss Ágnes - Csákné Filep Judit - Heidrich Balázs: Do first swallows make a summer? - On the readiness and maturity of successors of family businesses in Hungary. BGE Budapest LAB Working Paper Series 2018. 6. sz. Elérhető: https://budapestlab.hu/wp-content/uploads/2019/02/WP-6-2018-1_zart.pdf. Letöltés dátuma: 2019. július 12.; Bogdány Eszter - Szépfalvi Anita - Balogh Ágnes: Hogyan tovább családi vállalkozások? Családi vállalkozások utódlási jellemzői és nehézségei. Vezetéstudomány 2019. 50(2). sz. 72-85. o. Elérhető: https://doi.org/10.14267/veztud.2019.02.06. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[10] Málovics Éva - Vajda Beáta: Vezetés és kultúra a családi vállalkozásokban: Szakirodalmi összefoglaló. A Virtuális Intézet Közép-Európa Kutatásra Közleményei 2011. 3(1-2). sz., 215-221. o.

[11] Wieszt Attila: A család hatása az egyén értékkészletére: családterápiás alapú kutatás családi vállalkozásokban. Köz-Gazdaság 2015. 1. sz. 153-174. o.;

Wieszt Attila: Fontos, hogy mi családi cég vagyunk? Családi vállalkozási identitás és teljesítmény. Vezetéstudomány 2020. 51(2). sz. 60-73.o. Elérhető: https://doi.org/10.14267/VEZTUD.2020.02.05. Letöltés dátuma: 2020. május 29.

- 25/26 -

[12] Makó Csaba - Csizmadia Péter - Heidrich Balázs: Heart and Soul: Transferring 'Socio-emotional Wealth' (SEW) in Family Business Succession. Journal of Entrepreneurship and Innovation in Emerging Economies 2018. 4(1). sz. 53-67. o. Elérhető: https://doi.org/10.1177/2393957517749708. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[13] Kása Richárd - Radácsi László - Timár Gigi -Zsigmond Száva: Családi vállalkozások mentorálása, BGE Budapest LAB Working Paper Series 2018. 5. sz. Elérhető: https://budapestlab.hu/wp-content/uploads/2018/06/WP-5-2018.pdf. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[14] Csákné Filep Judit: Családi vállalkozás, avagy a profitkergetés nélküli nyereségtermelés receptje. Valóság 2012a. 55(7). sz. 36-44. o.; Csákné Filep Judit: A családi vállalkozások pénzügyi sajátosságai. Vezetéstudomány 2012b. 43(9). sz. 15-24. o.

[15] Csákné Filep Judit - Karmazin György: A családi vállalkozások pénzügyi jellemzői és az utódlással kapcsolatos pénzügyi kérdések. Prosperitas 2017. 3. sz. 7-32. o.

[16] Németh Krisztina - Németh Szilárd: A vezetői számviteli és controlling módszerek alkalmazása és szerepe a családi vállalkozások működtetésében, utódlási folyamatainak sikeres menedzselésében - egy empirikus felmérés tapasztalatai. Controller Info 2007. Különszám. 213-229. o.; Németh Krisztina - Németh Szilárd: Professzionalizálódó családi vállalkozások Magyarországon. Prosperitas 2018. 3. sz. 24-47. o. Elérhető: http://dx.doi.org/10.31570/Prosp_2018_03_2. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[17] Bogáth Ágnes: A controlleri szerep a KKV családi vállalkozásoknál. Controller Info 2018. 6(3). sz. 12-15. o.

[18] Németh Krisztina - Dőry Tibor: Influencing factors of innovation performance in family firms - Based on an empirical research. Vezetéstudomány 2019. 50(5). sz. 58-71. o. Elérhető: https://doi.org/10.14267/veztud.2019.05.06. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[19] Csákné Filep Judit - Kása Richárd - Radácsi László: Családivállalat-kormányzás - a nemzetközi szakirodalom kategorizálása a három kör modell tükrében. Vezetéstudomány 2018. 49(9). sz. 46-56. o. Elérhető: https://doi.org/10.14267/veztud.2018.09.04. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[20] Kása Richárd - Radácsi László - Csákné Filep Judit: Családi vállalkozások Magyarországon. BGE Budapest LAB Working Paper Series 2017. 4.sz. Elérhető: https://budapestlab.hu/wp-content/uploads/2018/04/WP-4-2017.pdf. Letöltés dátuma: 2019. július 12.; Wieszt Attila - Drótos György: Családi vállalkozások. In: (Kolosi Tamás - Tóth István György szerk.) Társadalmi Riport 2018. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt., Budapest 2018. 233-247. o. Elérhető: http://www.tarki.hu/sites/default/files/trip2018/233-247_wieszt_drotos_Csaladi_vallalko-zasok_Magyarorszagon.pdf. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[21] Irene Mandl: Overview of family businesses relevant issues. Final report. KMU Forschung Austria, Vienna 2008. 1-175. o. Elérhető: https://docplayer.net/5004871-Overview-of-family-business-relevant-issues.html Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[22] Alex Stewart: Can family business loosen the grips of accounting, economics, and finance? Journal of Family Business Strategy 2018. 9(3). sz. 153-166. o. Elérhető: https://doi.org/10.1016/j.jfbs.2018.06.001. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[23] European Commission: Final report of the expert group, Overview of family business relevant issues: research, networks, policy measures and existing studies. European Commission 2009. 1-33. o. Elérhető: http://ec.europa.eu/DocsRoom/documents/10388/attachments/1/translations. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[24] Jan Klimek: Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye - Európai családi vállalkozások: az újbóli növekedés és a jobb munkahelyek forrásai. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. 1-6. o. Elérhető: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52015IE0722&from=HU. Letöltés dátuma. 2020. május 29.

[25] Allison Anna Tait: Family Law. University of Richmond Law Review 2016. 75. sz. 75-101. o. Elérhető: https://scholarship.richmond.edu/law-fa-culty-publications/1341/. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[26] Tait: i.m. 75-101. o.

[27] Yetty Komalasari Dewi: In Search of Legal Foundation for Indonesian Family Firms. Indonesia Law Review 2016. 6(2). sz. 246. o. Elérhető: https://doi.org/10.15742/ilrev.v6n2.228. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[28] Mandl: i.m. 1-175. o.

[29] European Commission: i.m. 10. o.

[30] Markus Weishaupt: Radikal anders - Die DNA erfolgreicher Familienunternehmen. Campus Kiadó, Frankfurt/New York 2015.

- 26/27 -

[31] Céline Barrédy: In search of future alternatives for family business: Family law contributions through Civil and Common Law comparison. Futures 2016. 75. sz. 44-53. o. Elérhető: http://doi:10.1016/j.futu-res.2015.09.005. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[32] Petra Rydvalová - Eva Karhanová Horynová - Magdalena Zbrankova: Family Business as Source of Municipality Development in the Czech Republic. Amfiteatru Economic 2016. 18. sz. 168-183. o.

[33] Family Business Act. ACT No. XLVIII of 2016, Málta

[34] Lásd részletesen: Family Business Act. ACT No. XLVIII of 2016, Málta

[35] Olasz Polgári törvénykönyv, [2094,2251]

[36] Czech Ministry of Industry and Trade (2019). Family businesses lived to see the definition of family business approved by the government. Elérhető: https://www.mpo.cz/en/guidepost/for-the-media/press-releases/family-businesses-lived-to-see-the-definition-of-family-business-approved-by-the-go-vernment-246241/, Letöltés dátuma: 2020. május.29.

[37] Klimek: i.m. 2. o.

[38] Gesamte Rechtsvorschrift für Gewerbeordnung, 1994. Elérhető: https://www.ris.bka.gv.at/GeltendeFassung.wxe?Abfrage=Bundesnormen&-Gesetzesnummer=10007517, Letöltés dátuma: 2020. május. 29.

[39] Klimek: i.m. 2. o.

[40] A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működtetéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII. 30.) Korm. rendelet

[41] Klimek: i.m. 1-6. o

[42] Holland Gazdasági Minisztérium (2008). Üzleti utódlási csomag. Elérhető: http://verspunt.nl/mens-en-werk/2307, Letöltés dátuma: 2020.07.28.

[43] https://www.familiebedrijf.be/

[44] https://www.ozs.si/

[45] Lásd: Gesamte Rechtsvorschrift für Gewerbeordnung, 1994, azon belül: Fortbetrieb, 8.§ Allgemeine Voraussetzungen für die Ausübung von Gewerben, 41-45. § Fortbetriebsrechte.

[46] Lásd: Gesamte Rechtsvorschrift für Gewerbeordnung, 1994.

[47] Kajsa Haag - Lars-Göran Sund: Divorce in the family business: unfolding the legal problems by learning from practice. Journal of Family Business Management 2016. 6(1). sz. 81-96. o. Elérhető: https://doi.org/10.1108/jfbm-06-2015-0021. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[48] Eva Blumenfeld: Unternehmensnachfolge - Eine Übersicht der Möglichkeiten. R+V 2014. Elérhető: https://www.ruv.de/ratgeber/unternehmen/ab-sicherung/unternehmensnachfolge, Letöltés dátuma: 2018. október 28.; Bundesministerium für Wirtschaft und Energie. 2018b. Elérhető: https://www.bmwi.de/Navigation/DE/Home/home.html; Thomas Kr-empl: Die Familienstiftung als Modell der Unternehmensnachfolge - Eine attraktive Option für Familienunternehmen. Unternehmer Edition 2013. 1(13). sz. Elérhető: https://www.unternehmeredition.de/die-familienstiftung-als-modell-der-unternehmens-nachfolge/, Letöltés dátuma: 2018. november 11.; Mirjam Schwink: Das Doppelstiftungsmodell. Mittelpunkt 2015. 24-25. o. Elérhető: https://stiftungen.bw-bank.de/mm/media/bwbank/stiftungen_2/pdf_stiftungen/Artikel_beschnitten.pdf. Letöltés dátuma: 2018. november 25.

[49] Lásd: Blumenfeld 2014.

[50] Polska Agencja Rozwoju Przedsiebiorczosci (PARP) (2020). Vállalkozás átszervezése és átadása. Elérhető: https://www.parp.gov.pl/, Letöltés dátuma: 2020.07.28.

[51] Klimek: i.m. 5. o.

[52] Stewart: i.m. 153-166. o.

[53] John W. Creswell: Research Design. Qualitative, Quantitative and Mixed Methodes Approaches. Sage Publication, Thousand Oaks 2009.

[54] Arató Balázs: Generációváltás és a generációs vagyontranszfer jogintézményei. Kézirat, Budapest 2020a. 28 o.; Arató Balázs: Tagállami jogalkotási szükséglet és uniós jogalkotási irányok a családi vállalkozások támogatása érdekében, tagállami jó gyakorlatok. Kézirat, Budapest 2020b. 22. o.; Szegedi Krisztina: A családi vállalkozások utódlásának szabályozása Németországban. Kézirat, Budapest, 2019. 32 o.

[55] Peter Rummel - Silvia Dullinger - Heinz Kre-jci - Rudolf Reischauer - Christiane Wendehorst:Teil-band 859-916 ABGB (Vertragsrecht). Kommentar zum Allgemeinen bürgerlichen Gesetzbuch, Peter Rummel mit wichtigen Nebengesetzen und EU-Verordnungen / herausgegeben von Peter Rummel (Linz/Wien), Meinhard Lukas (Universitätsprofessor in Linz). MANZ'sche Verlags- und Universitätsbuchhandlung, Wienna 2014.

[56] Luis R. Gomez-Mejia - Pankaj C. Patel - Thomas M. Zellweger: In the Horns of the Dilemma: Socioemotional Wealth, Financial Wealth, and Acquisitions in Family Firms. Journal of Management 2015. 44(4). sz. 1369-1397. o. Elérhető: https://doi.org/10.1177/0149206315614375. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[57] Ignacio Requejo - Fernando Reyes-Reina - Maria J. Sanchez-Bueno - Isabel Suárez-González: European family firms and acquisition propensity: A comprehensive analysis of the legal system's role. Journal of Family Business Strategy 2018. 9(1). sz. 44-58. o. Elérhető: https://doi.org/10.10167j.jfbs.2018.01.003

- 27/28 -

[58] Filep - Szirmai: i.m. 16-24.; Kása Richárd - Radácsi László - Csákné Filep Judit: Családi vállalkozások definíciós operacionalizálása és hazai arányuk becslése a kkv-szektoron belül. Statisztikai Szemle 2019. 97(2). sz. 146-174. o. Elérhető: https://doi.org/10.20311/stat2019.2.hu0146. Letöltés dátuma: 2019. július 12.

[59] MFB Generációváltási Tőkeprogram, https://www.hiventures.hu/befektetesi-programjaink/mfb-generaciovaltasi-tokeprogram

[60] Lásd: Kása - Radácsi - Csákné Filep 2017, 2019; Wieszt - Drótos 2018.